Feltöltve: 2019-07-01 17:55:30
Megtekintve: 1742
HARAGSZIK A BALATON
Nem, ne ugorjatok rögtön az égig Mitugrász Jancsik és Mitugrász Marcsik, hogy a csupa nagybetű kiabálást jelent, mert ti így gondoltátok ki a netes illemet. Azt bízzátok a szerzőre, hogy mit ír és hogyan!
Különben tőlem az égig is ugorhattok, ha akartok és tudtok.
A fenti cím egy régi versem címe. Még az 1950-es évek első felében közölte a NÉPÚJSÁG, miután a rovatvezetőnek, Guszti Bácsinak (Csekő Ágostonnak) megtetszett, más írásaimmal együtt. A gimnázium első osztályába jártam akkor.
Az élményt pedig a Balaton adta, többször is. Ő volt a vers Múzsája, meg a Balaton körüli tájak, hegyek. Sok vers született később, egész ciklus, nem az én érdemem, hanem inkább a Balatoné. A Balaton varázsáé (https://www.poet.hu/vers/163604) és varázslásáé. Egyszer, - évtizedek után -még mesét is írtam a Balatonról (A Balaton tündérkéje, kisördöge - https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%c3%b3s-a-balaton-t%c3%bcnd%c3%a9rk%c3%a9je-kis%c3%b6rd%c3%b6ge.8361/).
Hát igen, ott ültem a mólón. A Balaton meg küldte, küldte a part felé a fehértarajosan haragos hullámokat.
Nem volt az igazi harag a Balatontól - akkor. Persze, vigyázni kellett a vízen, mert ez a tó nem kegyes azokhoz az értelmetlenül vagy túl gőgösen viselkedőkhöz, akik nem hallgatnak a józan, figyelmeztető szóra. Nem hiába nevezik „magyar tengernek”…
1950-es évek… Sok minden történt, de annyi biztos: a Balaton és más gyönyörű magyar tájak üdülőhelyei a dolgozókat szolgálták. Sok minden más is őket szolgálta, amire a gyávák és utódaik emlékezni sem mernek. Ez akkor is igaz, ha a koncepciós perekben a Rákosi-korszakban ártatlanokat is kivégeztek, meg egy időre a szocialista rendszerhez hű kommunisták, szociáldemokraták közül is voltak, akik börtönbe kerültek, igazságtalanul. Meg a polgári társadalmi rend olyan hívei is, akik ezt nem érdemelték meg. Így volt, de, persze, balgaság volna azt hinni és híresztelni, hogy a szocialista társadalmi rendnek nem voltak a társadalomban igazi ellenségei. Balgaság is egyesektől, másoktól, persze, érthető, de nem szép érdekektől vezetett népbutítás (https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=565735917257079&id=100014620267716).
Aki verseket ír, annak többnyire tágabb világra nyílik az ablaka, mint sok más embernek. Igaz, elsősorban a tájak érdekeltek, a természet, de már fiatalként is szerettem beszélgetni az emberekkel. Ezt a szokásom később is megtartottam. Fiatalkorban is sok kedves, segítőkész, közösségi érzésű emberrel találkoztam. Később is, évtizedeken át, amikor tanultam és tanítottam. Persze, irigykedők, alattomosak, kétszínűek mindig voltak, - miért ne lettek volna? A versek ablakából azonban sok mindent láttam. Sok minden segített abban, hogy korán felismerhessem az „1956-os események” (az ellenforradalom) igazi arcát (https://www.poet.hu/vers/98032).
Az utána jött időszak „népét” azonban, igaz, ami igaz, a Kádár-korszakban jobbnak gondoltam, mint amilyen volt. Persze, sokkal jobb is volt, mint amilyen később, az 1989-es ellenforradalmi rendszerváltás után lett. Azt a részben képzeletbeli, részben valódi népet nem volt nehéz szeretnem, aminek 1989 előtt hittem, tapasztalataim alapján is (https://www.poet.hu/vers/126622).
1989 után, tudtam, Magyarország erkölcsi helyzete romlani fog, de arra gondoltam: az írást, a szépirodalmat, a polgári értékrend szerint, némileg becsülni fogja. Ez nem történt meg, csak néhány évig voltak erre bíztató jelek. Bekövetkezett az, amiről a történelemben tanultunk: a polgári társadalmi rend (kapitalizmus) nemzetközi gazdasági válsága (http://szempontom.blogspot.com/2012/05/lelkes-miklos-valsag-nemeth-dezsonek.html). Megélénkült (bár a változásokhoz igazodó mértékben) sok minden, ami a Horthy-korszakban a dolgozó tömegekre nézve rossz volt, az akkori „úri társadalomra” nézve pedig szégyenletes.
A FIDESZ-KDNP kormány alatt olyan erkölcsi mélységbe süllyedt Magyarország, amit nem hittem volna, mértékét tekintve. A polgári világban, persze, lopnak, - de hogy ennyit, gyakorlatilag mindent, az egész országot! A dolgozók érdekein, a szakértelmen, az értelmen, a jogokon, a becsületen egy nacionalista harácsoló réteg tapos, miközben „hazafiaskodik”, „kereszténykedik”, ugyanakkor naponta leköpi a Bibliát, a Tízparancsolatot!
No és a „nép”?
Az elbutított nép hagyja, hogy meglopják.
Lentebb, a hírekből egyértelműen kivehető, mindent ellopnak fentről. Ez Magyarország kisajátítása. A Balaton tájait is, ifjúságom felejthetetlen színhelyeit. Egyik ismerősöm a hírre, amelyik balatoni szabad strand bezárásáról szólt, gúnyosan odaírta az interneten: „LEVEGŐT VENNI MÉG SZABAD?”.
A hozzászólást az oldal gazdája törölte. A mostani Magyarország nagyon rossz úton jár egy idő óta, és nagyon veszélyes úton (http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377).
Ó, nem akarom már újra látni a Balatont, tájait! Nem ezért írom e sorokat…
Egy jobb, értelmesebb, becsületesebb, gondolkodóbb, jó irányban cselekvő népet viszont nagyon szeretnék még látni, halálom előtt!
Lehet, hogy meglátom, lehet, hogy nem.
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Különben tőlem az égig is ugorhattok, ha akartok és tudtok.
A fenti cím egy régi versem címe. Még az 1950-es évek első felében közölte a NÉPÚJSÁG, miután a rovatvezetőnek, Guszti Bácsinak (Csekő Ágostonnak) megtetszett, más írásaimmal együtt. A gimnázium első osztályába jártam akkor.
Az élményt pedig a Balaton adta, többször is. Ő volt a vers Múzsája, meg a Balaton körüli tájak, hegyek. Sok vers született később, egész ciklus, nem az én érdemem, hanem inkább a Balatoné. A Balaton varázsáé (https://www.poet.hu/vers/163604) és varázslásáé. Egyszer, - évtizedek után -még mesét is írtam a Balatonról (A Balaton tündérkéje, kisördöge - https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%c3%b3s-a-balaton-t%c3%bcnd%c3%a9rk%c3%a9je-kis%c3%b6rd%c3%b6ge.8361/).
Hát igen, ott ültem a mólón. A Balaton meg küldte, küldte a part felé a fehértarajosan haragos hullámokat.
Nem volt az igazi harag a Balatontól - akkor. Persze, vigyázni kellett a vízen, mert ez a tó nem kegyes azokhoz az értelmetlenül vagy túl gőgösen viselkedőkhöz, akik nem hallgatnak a józan, figyelmeztető szóra. Nem hiába nevezik „magyar tengernek”…
1950-es évek… Sok minden történt, de annyi biztos: a Balaton és más gyönyörű magyar tájak üdülőhelyei a dolgozókat szolgálták. Sok minden más is őket szolgálta, amire a gyávák és utódaik emlékezni sem mernek. Ez akkor is igaz, ha a koncepciós perekben a Rákosi-korszakban ártatlanokat is kivégeztek, meg egy időre a szocialista rendszerhez hű kommunisták, szociáldemokraták közül is voltak, akik börtönbe kerültek, igazságtalanul. Meg a polgári társadalmi rend olyan hívei is, akik ezt nem érdemelték meg. Így volt, de, persze, balgaság volna azt hinni és híresztelni, hogy a szocialista társadalmi rendnek nem voltak a társadalomban igazi ellenségei. Balgaság is egyesektől, másoktól, persze, érthető, de nem szép érdekektől vezetett népbutítás (https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=565735917257079&id=100014620267716).
Aki verseket ír, annak többnyire tágabb világra nyílik az ablaka, mint sok más embernek. Igaz, elsősorban a tájak érdekeltek, a természet, de már fiatalként is szerettem beszélgetni az emberekkel. Ezt a szokásom később is megtartottam. Fiatalkorban is sok kedves, segítőkész, közösségi érzésű emberrel találkoztam. Később is, évtizedeken át, amikor tanultam és tanítottam. Persze, irigykedők, alattomosak, kétszínűek mindig voltak, - miért ne lettek volna? A versek ablakából azonban sok mindent láttam. Sok minden segített abban, hogy korán felismerhessem az „1956-os események” (az ellenforradalom) igazi arcát (https://www.poet.hu/vers/98032).
Az utána jött időszak „népét” azonban, igaz, ami igaz, a Kádár-korszakban jobbnak gondoltam, mint amilyen volt. Persze, sokkal jobb is volt, mint amilyen később, az 1989-es ellenforradalmi rendszerváltás után lett. Azt a részben képzeletbeli, részben valódi népet nem volt nehéz szeretnem, aminek 1989 előtt hittem, tapasztalataim alapján is (https://www.poet.hu/vers/126622).
1989 után, tudtam, Magyarország erkölcsi helyzete romlani fog, de arra gondoltam: az írást, a szépirodalmat, a polgári értékrend szerint, némileg becsülni fogja. Ez nem történt meg, csak néhány évig voltak erre bíztató jelek. Bekövetkezett az, amiről a történelemben tanultunk: a polgári társadalmi rend (kapitalizmus) nemzetközi gazdasági válsága (http://szempontom.blogspot.com/2012/05/lelkes-miklos-valsag-nemeth-dezsonek.html). Megélénkült (bár a változásokhoz igazodó mértékben) sok minden, ami a Horthy-korszakban a dolgozó tömegekre nézve rossz volt, az akkori „úri társadalomra” nézve pedig szégyenletes.
A FIDESZ-KDNP kormány alatt olyan erkölcsi mélységbe süllyedt Magyarország, amit nem hittem volna, mértékét tekintve. A polgári világban, persze, lopnak, - de hogy ennyit, gyakorlatilag mindent, az egész országot! A dolgozók érdekein, a szakértelmen, az értelmen, a jogokon, a becsületen egy nacionalista harácsoló réteg tapos, miközben „hazafiaskodik”, „kereszténykedik”, ugyanakkor naponta leköpi a Bibliát, a Tízparancsolatot!
No és a „nép”?
Az elbutított nép hagyja, hogy meglopják.
Lentebb, a hírekből egyértelműen kivehető, mindent ellopnak fentről. Ez Magyarország kisajátítása. A Balaton tájait is, ifjúságom felejthetetlen színhelyeit. Egyik ismerősöm a hírre, amelyik balatoni szabad strand bezárásáról szólt, gúnyosan odaírta az interneten: „LEVEGŐT VENNI MÉG SZABAD?”.
A hozzászólást az oldal gazdája törölte. A mostani Magyarország nagyon rossz úton jár egy idő óta, és nagyon veszélyes úton (http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377).
Ó, nem akarom már újra látni a Balatont, tájait! Nem ezért írom e sorokat…
Egy jobb, értelmesebb, becsületesebb, gondolkodóbb, jó irányban cselekvő népet viszont nagyon szeretnék még látni, halálom előtt!
Lehet, hogy meglátom, lehet, hogy nem.
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!