Hát az tény: megszülettem
egy oly korban, egykor, -
akkor még mi sem látszott
később csillagosból,

s bár érdekelt a kút, de
csak elráncigáltak,
pedig költőisége
van a kúthalálnak!

Szakadék is volt, mélyén
kis tóval, halakkal,
érthető, hogy oda én
igencsak szaladtam!

Ámde Apám elkapott,
pont szakadék szélén,
s egy kicsit önkényesen
porolta ki békém,

majd pincéből kibújtan
rendszert váltott kertet
láthattam, mit a bomba
sikerrel teremtett.

Akkor annyit tudtam meg, -
angol bomba tette,
később mást is megtudtam:
Horthy teremtette.

Igen, azt a bombát is
(s annyi minden mást is,
ami most még leplezett,
de van, kinek látszik),

s később a sorsom jobb volt,
mint egy Attilának, -
tanultam, tanítottam
mit tudomány áthat,

(de most a tudás nem kell,
élni kell egy Hitben:
a Fő Tolvaj bunkó bár,
de bunkóknak – Isten,

ráadásul a sunyi,
s meglapuló gyáva
olyan sok, hogy sansza van
arany koronára…)

Minden jó lett volna tán,
s jött volna sok jobb nap,
de Istennél az Ördög
oly magabiztosabb!,

- s okosabb liberális
népség olykor balga!, -
mert az Ördög Világát
Nagy Szerzés akarja,

s mikor Ördög pénzt dobál
a gyűlt csőcseléknek,
annak nem az Eszme kell,
csak a pénz a lényeg,

és hát akkor ez lesz ám:
testvér testvért foszt ma,
s fellobognak a zászlók
sok szennyes dologra,

s Bólogató János jön,
Megfizetett Szégyen,
s idióták röhögnek
alázott szegényen…)

Ó, versike közben is
(nem nevezném versnek
e mostanit) az ember
tűnődést felejthet,

szülinapját szintén el,
no, persze, az semmi
ahhoz képest: Hazája
magát elfelejti,

elfelejti, annyira,
az Csodák Csodája,
s bámul, bambán, butított
szégyen-önmagára…

No de, legyünk szerények!
Mint volt a napokban?
Néhány magyar fő bölcstől
sok titulust kaptam!

„Vörös féreg” lettem, meg
„sátán kommunista”, -
remélem, e címeket
kis sem kéri vissza!

Polgár néne törökül
nagyon örült ennek:
talán magyar nyelvtornán
lyuknál érmet nyerhet!

Fülig Jimmy levélben
megírta, hogy: - Nem kő!
Aki vörös, azt egybő’
vigye állatmentő!

Hát, rejtői humorból
ő semmit sem rejtett,
ilyenekből Elnökök
fentebb már teremtek!

Meg is írta, kereken,
karakán keréken:
becsületes igazat
kimondani szégyen!

Bármennyire szégyen is
a Becsület, s hülye
az, aki nem szeretné:
Hazája kidűlne,

aki látja, mint inog
minden, a mocsokban,
annyi szó tán lehet még:
- Haza, s Isten hol van?!

Tudom, válasz nem jön majd,
s vagyok „vörös féreg”,
de a hazám, - Hazám volt,
s más rendszerben: Lélek.

Most is írok, Hazámért,
s megjegyzésem ennyi:
most nem könnyű ily népet,
ostobát, - szeretni!

Ámde tudom: sok más nép
sem mutathat jobbat,
ha nincs ott álma erős
hadnak, csillagosnak,

ha nincs ott a Szabadság,
mely Néppé tesz népet,
s hozza álmát közelebb
Petőfi szívének, -

abban ember, - Ember volt,
s ha nem hiszi senki,
tudom, akkor is, e Föld
Szépségét teremti.

Ó, teremti akkor is,
mikor láthatatlan,
mert a mélyben most is ott
tettekben, s szavakban!

Mélyből majd felszínre jut,
vér nélkül - vagy vérrel?
Nostradamust nem játszom
Jövőnk idejével!

Persze, nem leszek már itt,
leszek, Csendbe zártan,
Időben, mely Végtelen, -

ott most Szabadság van?

(2019)

Illusztráció: Pixabay.