Feltöltve: 2019-05-28 17:04:54
Megtekintve: 1433
Brexiten töprengő szegények
Anglia népét igazából sohasem irigyeltem, mert: 1. gyermek- és ifjúkoromban azért, mivel a kapitalizmus igájában nyögtek, és annál nem lehet rosszabb, 2. még az én születésem előtt pedig túlzásba vitték a kalandozást, mindenhová elhajóztak, évszázadokon keresztül, és kalandozásból is megárt a sok, elég annyi, ami Verne regényeiben van, 3. ha igazi angolok akarnak lenni, akkor pipázniuk kell, teázniuk, meg bulldogot tartaniuk, a pipázás undorító szokás, meg pipa, dohány, és más felszerelés kell hozzá, a bulldog pedig visszataszítóan ronda kutyafajta, amelyet etetni és sétáltatni kell, - marad a teázás, de a szocializmusban nem illendő egy kommunistának a teakészítéshez lakájt tartania, 4. a teát a gyarmatokról hozták be Angliába, és olyan dolgok, mint a gyarmatbirodalom itt-ott való forrongása, igen kellemetlenek, meg a történelem ítélete is előbb-utóbb eljön, és akkor jön a mosakodás.
Az 1989-es rendszerváltás Magyarországon érzéseimben, Anglia iránt, csak annyi változást hozott, hogy elmehettem egy kis időre Angliába is, ahol személyesen utálhattam az ottani kapitalizmust. Verset is írtam Londonról (http://www.mek.oszk.hu/03200/03222/html/78.htm), de most csak első versszakát közlöm itt, mert Magyarország ma olyan ország, hogy hamar felforr a fejekben az agyvíz, és a víz nem úgy lesz az úr, ahogy Petőfi szerette volna:
„Utcáin ballagtam, mint Budapesten.
Nagyobb, de nincs különbség semmiben sem.
Ismerős volt, habár először láttam.
Pesti sirály szállt temzei sirályban.”
Egyébként ekkorra már látni lehetett, hogy az ánglius ízléshez mennyire lealacsonyodott a magyar, és Böske Mam’, mint királynő, olyan gépszerűen népszerű kapitalista nyanya, és Magyarországon is isteníti már a kispolgár, és egyúttal Böske Mam’ családjának jó erkölcsöt teljesen nélkülöző félrelépéseit is csodáló kézcsókok között megbocsájtja… Mi a fenétől lenne jobb ez az ánglius, mint a magyar, már, persze, a rendszerváltás utáni helyzetet tekintve, mert előzőleg… Igen, előzőleg a magyar sokkal jobb erkölcsű volt, igaz, erre az erkölcsre egy egész világhadseregnek kellett vigyáznia, vigyázott is, amíg tudott… Ha tőlem függne, még ma is vigyázna, de hát a világ kerekei, bár lassan előre viszik a világot a hátrákkal együtt is, de azért, mint a rák…
No és a londoni zárt magánparkok! Ó, Petőfi, Szívem Költője, Te nem véletlenül becsülted oly nagyra a Nagy Francia Forradalmat! Az kellene ide, gondoltam, ha a francia arisztokraták kibírták fej nélkül (hálásan gondolok egy orvosra, a guillotine feltalálójára), akkor az angol lordok is kibírnának egy kis nyaktilózást, nem kellene félteniük a nyakukat, - hány rendszerváltásos magyar fej nélkül is fej, meg fej, de még mi minden mást is csinál, a privatizáció jelszava alatt és felett!
Hát, magam sem gondoltam volna akkor, hogy eljön az idő: megszánom szegény ángliusokat!
Nem hittem, de eljött!
Szegény ángliusok nem érezték jól magukat az Európai Unióban, de még ennél sokkal rosszabb: rosszul sem érezték magukat, hanem nem tudták eldönteni, - miként is érzik magukat! ŐK! Akik a fél világot egykor elvitték Angliába (már azt a felét, ami ért valamit, és arannyá, ezüstté tehető volt)! Persze, lehet, sőt valószínű: megunták a kapitalizmust, és a szocializmus iránti érzés kezdett el keringeni ereikben, lelkükben! Hát ez későn jött nekik… Mármint ez az érzés, - persze, ha tényleg ez jött. Nem tudták: kilépjenek-e az Európai Unióból, - vagy mégsem? Jöjjön a BREXIT, - vagy mégsem?
Hát van egy kis országban, amelyikre most nem akarok ujjal mutogatni, egy fickó, aki úgy tudja fejni az Európai Uniót, ahogy még nagycsöcsű tehenet nem fejtek! Jó orra van, nagyobb, mint Mátyás királynak volt, de még nem király, csak bán! Fineszes híveinek, persze, király, mert a EU tejből csak azoknak ad, de a többi is kap valamit, akik nem hívei, azok le vannak… Tőle is, e barna bőrűtől, egy barna anyaggal…
Az ángliusok nem jöttek el hozzá tapasztalatcserére, de még, ráadásul, őseikhez nem méltóan, rosszul számoltak, mert elsiették a dolgot, minden párt a tejfölt akarta meregetni, mert a tejföl azt súgta nekik: - „Kelj föl, és merj!”.
Na, igen. Így jött gépszerű népszavazáson: KILÉPNI AZ UNIÓBÓL, BREXIT!
Igen, de – nem minden gépszerű ésszerű! Ezt jegyezzék meg, kedves, Nem Olvasó Olvasóim!
Most ott vannak szegény ángliusok, ahol a part nem szakad, de a pártok esetleg. Még a Dárdarázó Vili Bácsit is megrázta a sírjában a dolog, onnan adott bölcsen politikus tanácsot az ángliusok népének: - KILÉPNI, VAGY NEM KILÉPNI, - EZ ITT A KÉRDÉS!
Én egyből írtam pár helyre: brit alsóház, brit felsőház, Böske Mam’ alsószoknyája, Ilyen-olyan nevű hercegnő brit bugyija, meg ugyibugyija: - NEM SZÉGYELLNI A MÁSODIK PRÓBÁT, ÚJABB NÉPSZAVAZÁST!
Ez a kis ország is beugrott, ahol éldegélek, akarom írni, tengődök, például a második világháborúba, azután ki se tudott ugrani, de hát akkor ott volt Hitler, aki egy népszavazás gondolatára már ordított volna, meg egyebet is csinált volna. Igen, beleugrott ez a kis ország, és a múltból még ma is csak az ugrik ki nála, hogy az értelem ki a fenének kell? Hiszen az baloldalian liberális, míg a múlt az olyan gyönyörűséges volt jobboldali Hitével, a veszteség ellenére is, hogy attól lehet koldulni!
Ó, Ti, BREXITEN töprengő szegények! Ne szégyelljétek magatok, vegyetek példát e fineszes ország bánjáról (aki Isten kegyelméből hamarosan az első felházi király lesz)! Az semmit se szégyell, még azt sem, amit…
Én megvigasztallak Bennetek, és még egy magánparkot sem kérek érte London kellős közepén! Ezt köszönjétek elvhűségemnek, még ha nem is tudjátok, hogy az mi fán terem!
Higgyétek el: egy próba nem próba, - különösen akkor, ha a jónép nem tudja igazán: minek is a próbája? Kellő felvilágosítás után talán a második próba sikeres lesz, de, ha az sem, derék ángliusok, akkor sem kell elkeseredni!
Vigasztaló dolgok, tőlem, egy magyartól, aki el szokott tűnődni a magyarságon (https://www.facebook.com/photo.php?fbid=628056461025024&set=a.111397106024298&type=3&theater):
1.) három a magyar igazság, negyedik a ráadás, de még azzal sem mehetsz sehová, ha tényleg igazság,
2.) sírva vigad a magyar, de abban sincsen öröm,
3.) itt mindenki tudja, hogy hol van a kutya eltemetve, ha ti nem tudjátok ott, a ködös Albionban, akkor Brexittel és Brexit nélkül is boldogabbak vagytok,
4.) nálatok is volt orrbántalom (vagy ti bántottátok más népek orrát, vagy azok, amikor megunták zsebeik kiforgatását, a tiéteket, - de Orbánotok sohasem volt (orbáncotok valószínűleg igen, Szent Antal tüzének is nevezik e bőrbetegséget, - https://hu.wikipedia.org/wiki/Orb%C3%A1nc ), de mi egy orbánc e magyar betegséghez képest, ehhez az új Morbus Hungaricushoz!,
5.), ha minden kötél szakad, akkor is elhajózhattok, mint hajós nép, akárhová, de a magyaroknak csak tengernyi esze van, azt meg jobb nem fitogtatni a nagyvilágban, bár, ha a nagyvilág halálra röhögi magát, meg, itt a Kárpát-medencében, kihal ez az ázsiai fajta, akkor, esetleg, beteljesülhetnek egy Nagyonvörös Nagy Bolsevik Költő reményei: "Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve. (https://www.arcanum.hu/.../kisebb.../a-ven-cigany-7C35/).
Még csak annyit: ez a cigány már nem az a cigány, és ez bolsevik talán sohasem volt, az csak mese vót, és a bót sem ez a bót volt. No és az a Nagyonvörös Nagy Bolsevik Költő nem is lopott, nemhogy egy libát, de még százmilliárdokat sem!
Fel a fejjel, becsapott Brexitezők, ha igyekeztek, még ti is juthattok Sehová sem! Mi, nézzétek, tenger nélkül is...
Ezt kis versikét küldöm Nektek bíztatásul:
BREXIT ITT, ÉS BREXIT OTT?
BÉKÉN BENT MARADJATOK!
AZT AZ EU-T IS LEHET
FEJNI, MINT A TEHENET!
FŐLEG ADDIG, MÍG TEHÉN,
S ÉRTELEMIG EL SE MÉN!
FINESZES NÉP, HIP ÉS HOPP,
HA NEN CSURRAN, AKKOR LOP,
HA NEM CSEPPEN, TŐGYET HÚZ,
KÖZBEN NÉPET EGYRE NYÚZ!
ITT KIS NÉP NAGY DALBA FOG!
TI IS ORBÁNKODJATOK!
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Az 1989-es rendszerváltás Magyarországon érzéseimben, Anglia iránt, csak annyi változást hozott, hogy elmehettem egy kis időre Angliába is, ahol személyesen utálhattam az ottani kapitalizmust. Verset is írtam Londonról (http://www.mek.oszk.hu/03200/03222/html/78.htm), de most csak első versszakát közlöm itt, mert Magyarország ma olyan ország, hogy hamar felforr a fejekben az agyvíz, és a víz nem úgy lesz az úr, ahogy Petőfi szerette volna:
„Utcáin ballagtam, mint Budapesten.
Nagyobb, de nincs különbség semmiben sem.
Ismerős volt, habár először láttam.
Pesti sirály szállt temzei sirályban.”
Egyébként ekkorra már látni lehetett, hogy az ánglius ízléshez mennyire lealacsonyodott a magyar, és Böske Mam’, mint királynő, olyan gépszerűen népszerű kapitalista nyanya, és Magyarországon is isteníti már a kispolgár, és egyúttal Böske Mam’ családjának jó erkölcsöt teljesen nélkülöző félrelépéseit is csodáló kézcsókok között megbocsájtja… Mi a fenétől lenne jobb ez az ánglius, mint a magyar, már, persze, a rendszerváltás utáni helyzetet tekintve, mert előzőleg… Igen, előzőleg a magyar sokkal jobb erkölcsű volt, igaz, erre az erkölcsre egy egész világhadseregnek kellett vigyáznia, vigyázott is, amíg tudott… Ha tőlem függne, még ma is vigyázna, de hát a világ kerekei, bár lassan előre viszik a világot a hátrákkal együtt is, de azért, mint a rák…
No és a londoni zárt magánparkok! Ó, Petőfi, Szívem Költője, Te nem véletlenül becsülted oly nagyra a Nagy Francia Forradalmat! Az kellene ide, gondoltam, ha a francia arisztokraták kibírták fej nélkül (hálásan gondolok egy orvosra, a guillotine feltalálójára), akkor az angol lordok is kibírnának egy kis nyaktilózást, nem kellene félteniük a nyakukat, - hány rendszerváltásos magyar fej nélkül is fej, meg fej, de még mi minden mást is csinál, a privatizáció jelszava alatt és felett!
Hát, magam sem gondoltam volna akkor, hogy eljön az idő: megszánom szegény ángliusokat!
Nem hittem, de eljött!
Szegény ángliusok nem érezték jól magukat az Európai Unióban, de még ennél sokkal rosszabb: rosszul sem érezték magukat, hanem nem tudták eldönteni, - miként is érzik magukat! ŐK! Akik a fél világot egykor elvitték Angliába (már azt a felét, ami ért valamit, és arannyá, ezüstté tehető volt)! Persze, lehet, sőt valószínű: megunták a kapitalizmust, és a szocializmus iránti érzés kezdett el keringeni ereikben, lelkükben! Hát ez későn jött nekik… Mármint ez az érzés, - persze, ha tényleg ez jött. Nem tudták: kilépjenek-e az Európai Unióból, - vagy mégsem? Jöjjön a BREXIT, - vagy mégsem?
Hát van egy kis országban, amelyikre most nem akarok ujjal mutogatni, egy fickó, aki úgy tudja fejni az Európai Uniót, ahogy még nagycsöcsű tehenet nem fejtek! Jó orra van, nagyobb, mint Mátyás királynak volt, de még nem király, csak bán! Fineszes híveinek, persze, király, mert a EU tejből csak azoknak ad, de a többi is kap valamit, akik nem hívei, azok le vannak… Tőle is, e barna bőrűtől, egy barna anyaggal…
Az ángliusok nem jöttek el hozzá tapasztalatcserére, de még, ráadásul, őseikhez nem méltóan, rosszul számoltak, mert elsiették a dolgot, minden párt a tejfölt akarta meregetni, mert a tejföl azt súgta nekik: - „Kelj föl, és merj!”.
Na, igen. Így jött gépszerű népszavazáson: KILÉPNI AZ UNIÓBÓL, BREXIT!
Igen, de – nem minden gépszerű ésszerű! Ezt jegyezzék meg, kedves, Nem Olvasó Olvasóim!
Most ott vannak szegény ángliusok, ahol a part nem szakad, de a pártok esetleg. Még a Dárdarázó Vili Bácsit is megrázta a sírjában a dolog, onnan adott bölcsen politikus tanácsot az ángliusok népének: - KILÉPNI, VAGY NEM KILÉPNI, - EZ ITT A KÉRDÉS!
Én egyből írtam pár helyre: brit alsóház, brit felsőház, Böske Mam’ alsószoknyája, Ilyen-olyan nevű hercegnő brit bugyija, meg ugyibugyija: - NEM SZÉGYELLNI A MÁSODIK PRÓBÁT, ÚJABB NÉPSZAVAZÁST!
Ez a kis ország is beugrott, ahol éldegélek, akarom írni, tengődök, például a második világháborúba, azután ki se tudott ugrani, de hát akkor ott volt Hitler, aki egy népszavazás gondolatára már ordított volna, meg egyebet is csinált volna. Igen, beleugrott ez a kis ország, és a múltból még ma is csak az ugrik ki nála, hogy az értelem ki a fenének kell? Hiszen az baloldalian liberális, míg a múlt az olyan gyönyörűséges volt jobboldali Hitével, a veszteség ellenére is, hogy attól lehet koldulni!
Ó, Ti, BREXITEN töprengő szegények! Ne szégyelljétek magatok, vegyetek példát e fineszes ország bánjáról (aki Isten kegyelméből hamarosan az első felházi király lesz)! Az semmit se szégyell, még azt sem, amit…
Én megvigasztallak Bennetek, és még egy magánparkot sem kérek érte London kellős közepén! Ezt köszönjétek elvhűségemnek, még ha nem is tudjátok, hogy az mi fán terem!
Higgyétek el: egy próba nem próba, - különösen akkor, ha a jónép nem tudja igazán: minek is a próbája? Kellő felvilágosítás után talán a második próba sikeres lesz, de, ha az sem, derék ángliusok, akkor sem kell elkeseredni!
Vigasztaló dolgok, tőlem, egy magyartól, aki el szokott tűnődni a magyarságon (https://www.facebook.com/photo.php?fbid=628056461025024&set=a.111397106024298&type=3&theater):
1.) három a magyar igazság, negyedik a ráadás, de még azzal sem mehetsz sehová, ha tényleg igazság,
2.) sírva vigad a magyar, de abban sincsen öröm,
3.) itt mindenki tudja, hogy hol van a kutya eltemetve, ha ti nem tudjátok ott, a ködös Albionban, akkor Brexittel és Brexit nélkül is boldogabbak vagytok,
4.) nálatok is volt orrbántalom (vagy ti bántottátok más népek orrát, vagy azok, amikor megunták zsebeik kiforgatását, a tiéteket, - de Orbánotok sohasem volt (orbáncotok valószínűleg igen, Szent Antal tüzének is nevezik e bőrbetegséget, - https://hu.wikipedia.org/wiki/Orb%C3%A1nc ), de mi egy orbánc e magyar betegséghez képest, ehhez az új Morbus Hungaricushoz!,
5.), ha minden kötél szakad, akkor is elhajózhattok, mint hajós nép, akárhová, de a magyaroknak csak tengernyi esze van, azt meg jobb nem fitogtatni a nagyvilágban, bár, ha a nagyvilág halálra röhögi magát, meg, itt a Kárpát-medencében, kihal ez az ázsiai fajta, akkor, esetleg, beteljesülhetnek egy Nagyonvörös Nagy Bolsevik Költő reményei: "Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve. (https://www.arcanum.hu/.../kisebb.../a-ven-cigany-7C35/).
Még csak annyit: ez a cigány már nem az a cigány, és ez bolsevik talán sohasem volt, az csak mese vót, és a bót sem ez a bót volt. No és az a Nagyonvörös Nagy Bolsevik Költő nem is lopott, nemhogy egy libát, de még százmilliárdokat sem!
Fel a fejjel, becsapott Brexitezők, ha igyekeztek, még ti is juthattok Sehová sem! Mi, nézzétek, tenger nélkül is...
Ezt kis versikét küldöm Nektek bíztatásul:
BREXIT ITT, ÉS BREXIT OTT?
BÉKÉN BENT MARADJATOK!
AZT AZ EU-T IS LEHET
FEJNI, MINT A TEHENET!
FŐLEG ADDIG, MÍG TEHÉN,
S ÉRTELEMIG EL SE MÉN!
FINESZES NÉP, HIP ÉS HOPP,
HA NEN CSURRAN, AKKOR LOP,
HA NEM CSEPPEN, TŐGYET HÚZ,
KÖZBEN NÉPET EGYRE NYÚZ!
ITT KIS NÉP NAGY DALBA FOG!
TI IS ORBÁNKODJATOK!
(2019)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!