Ádám és Éva… Mint volt egykoron,
mikor még nem volt vadon a vadon,
Csak Édenpark, s virágok, fák felett
lengett a kék, s fehér felhősziget,
s oroszlán szemből szállt a Szeretet
báránykára, s mosolya nevetett,
s fűvel lakott jól a nagymacska is,
s csengő hangok közt nem volt még hamis?

Hát… így vagy úgy. Van olyanféle Hit,
amely hisz csupán, s nem gondolkodik,
de ettől elvált akkor iskola,
mivelhogy jött egy Kopasz Bácsika,
s nem jött többé az iskolánkba már,
s szkeptikus lett az a hittantanár?

Ám az elképzelt Éden ottmaradt,
bár távozott (mit tehetett?) a pap,
s lehet, Keresztje szebb volt, fényesebb,
az üldözöttön olykor szebb a seb,
mint amikor császári bíborok
pártfogása szennyet sebekre dob…

Éden így, úgy, - azért ki lenne bús,
ha az oroszlán nem kéri a húst
(s különben is e sörényes vadat
úgy irtották, - mára nem maradt maradt
túl sok példány, s emiatt síni fog
talán kecses ugrású antilop?).

Ádám, Éva, - meg Sátán? Messzeség
rejt sok érdekes, költői mesét,
történetet, s míg menekül az Agy
(s vele Ész, mert Agy nélkül nem marad),
s népek bámulnak úgy, mint a barom,
(ez nem sértés, csak megállapítom),
kérdés, Isten, a Teremtő Világ
csapdával próbálta ki önmagát:
Embert teremtett, kardal, hegedű,
tömjénezések, ám tényleg de hű
Hozzá az Ember? Ádám, s Éva még
jámboran nézte Gazda Istenét,
de az Isten Csapdát vetett nekik
(s önmagának), - azt a bús istenit!
Mondta egy Fára (szebben, magyarok,
de, hogy értsétek, én nyersebb vagyok):
- TILTOTT ALMAFA! S ki erről de lop,
azt kirúgom! Hát NE ZABÁLJATOK
TUDÁSALMÁT, - veszélyes a Tudás!
Ez parancsom, - nincsen megalkuvás!

Ám jött a Sátán (Ördög), s mint szokott,
az Emberpárral elnyájaskodott.
Istenről is mondott pár igazat,
bár sejtette, hogy ezért majd kikap,
de nem félt ettől, mivel az a Hit-
bank őrizte már milliárdjait,
s tudta azt is: bár sok minden lehet, -
CÉGE, Istennel, már közösen EGY.
(Ám több részvényt akart, mivel a CÉG
megbecsülte céges gazemberét!)
Almaevésre buzgón bíztatott,
s fülbe súgta: - A Jóisten halott,
s végeredményben nem annyira jó,
tudással szeme is kilopható!

Éva, persze, egyből kíváncsi lett,
s a Kígyóbőrre is szemet vetett:
előbb az alma, később a Kígyó,
s kígyóbőrből táska, fülbevaló, -
de ezt Ádámmal nem közölte, mert
nem kell sietni. Almát követelt!

Ádám ráállt, azt sejtette, lehet:
tiltott gyümölcs másnál de édesebb,
s Tudásalma oly hatalmat jelent, -
Édenhez csatoltathat Végtelent,
Isten lát, de Ádám tovább lát itt,
s Istennel is kikukoricázik!
(Kukorica? Behozta a török,
bár az később volt, s akkor még a köd
elrejtette, - persze, az a másik!, -
majd ki kivel kikukoricázik,
(főleg magyar magyarral, és de lop
fenti népség, - sátáni magyarok!)

No de, térjünk az Almához vissza,
ez a rész a bibliásan tiszta:
JÖTT AZ ISTEN, e Nagy Demokrata
(polgárian), s üvöltötte: - HAZA!
(úgy értette: Édenkerten túlra), -
így az Első Emberpárt kirúgta.
(Bizonyítja, - mivel nem volt részeg!, –
az Isten sem értett meg Egészet,
s enyhe kritikám erről csak ennyi:
- Tudáshoz több almát kell megenni
Istennek is, s erősödni Hitben:
más a Menny, - és más a Földön, itt, lenn!)

Lángpallossal szép angyalok jöttek:
kardos szót így megértetni könnyebb!
Ádám, Éva veszettül futott hát,
nem játszhatták az ártatlan birkát.
- Isten a Kígyóra ráordított:
TE BOLSEVIK! (A tagadó szó itt
nem használt, habár látom ma, hitben:
tudatlan volt, Ádám, Éva, Isten,
talán, mert akkor Isten, mint balga,
csak a Magyar Időket olvasta?).
MARS, LUCIFER, TE IS! A POKOLBA!
Kerüljön sor vesztes harci torra!

UTÓIRAT:

Isten-arcra víg mosoly rákerült:
ÉDENVÁLTÁS MESÉSEN SIKERÜLT!
(Halandóként én Isten nem vagyok,
de egy finom célzást hátrahagyok:
a tolvajok mint lopnak egyre, fenn, -
VAN OLY SIKER, AMELY SIKERTELEN!
Persze, ez csak nézőpont egymaga,
s kérdés, ki mit ért a szón, hogy: „HAZA”…
Mikor egy nép önként fejére áll,
önmagából de fejetlent csinál!
FERENC PÁPÁBÓL így lesz csúf POGÁNY,
s egy O betűs név harsogja: - NA, LÁM!
ÉN KERESZTÉNY, S FELHÁZI SZENT VAGYOK!
Ragyogjatok szektás pénzcsillagok!
Nálunk KERESZTRE került a Kereszt,
s Isten Fia, onnan Te le ne ess!
Rászögeztünk, jó erősen, az ám, -
de jöhet egy LIBERÁLIS VAGÁNY!
Á, - MEN, de, magyar, várd azt, ami JÖN:
Szent Háborúnk a jövőnk, a Jövőm!
Megsarcolunk, európás Tehén, -
felnőttünk e Tehén édes tején!
Iordano Bruno? Más volt a hite, -
s ahhoz még az ÁVO is semmise,
ami érte! Szárnyaljon fel a Szó:
- Visszahozunk, Szent Inkvizíció!
Én magam is FELHÁZI SZENT vagyok,
magyar, - JÖVŐD, HAZÁD, MÁD, HOLNAPOD!
CSAK RÁNK SZAVAZZ, Hozzánk légy hű te itt,
s ne a kezünk nézd, s azt, mi eltűnik!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.