Feltöltve: 2019-02-09 17:36:11
Megtekintve: 3443
ALAPVETŐ FOGALMAK (1),
A demokrácia „népuralmat” jelent. Megvalósult-e valaha, és megvalósítható-e jelenleg a „népuralom”?
Ehhez először néhány fogalmat kell tisztázni, ezeknél ma is nagy a zavar (tévedéstől a népbutításig). Én most e kis írásban leszögezem, hogy a.) nép alatt egy ország teljes lakosságát értem, b.) nemzet alatt mindenkit, aki az adott nemzethez tartozónak vallja magát. Úgy vélem, hogy bár sokféle más fogalom meghatározás is van ezekre, abban az értelemben a „legdemokratikusabban” járok el, hogy senkit sem zárok ki a „nép”, illetve a „nemzet” fogalmából. (A „nép” fogalma politikai értelemben, persze, más meghatározást kívánna, de most maradjunk a fenti meghatározásoknál.)
Bármennyire is igaz és érthető, sajnos, sok ember nem tudja, de még inkább sokan nem akarják megérteni és megértetni: MINDEN EDDIGI TÁRSADALMI REND DIKTATÚRA VOLT ÉS MINDEN JELENLEGI IS AZ.
Az a kérdés valójában: KIKNEK A DIKTATÚRÁJA KIKNEK AZ ELNYOMÁSÁRA, MILYEN CÉLBÓL, ÉS HOGYAN VALÓSUL MEG EZ AZ ELNYOMÁS (diktatúra)?
Tekintettel arra, hogy a polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rend hívei (tudatlanságból vagy szándékos népbutításból) szeretik a „polgári demokratikus rendet” egyszerűen csak „demokráciának” nevezni (ami elfedi a diktatúra lényegét), arra hivatkozóan: a polgári demokratikus társadalmi rend azzal, hogy bizonyos szabadságjogokat biztosít a tömegeknek (a „népnek”) és ezekhez kapcsolódóan szavazati jogot ad, megvalósítja a „szabadságot”, hiszen a „nép dönt”.
Ez, persze, nem igaz, sőt, hazugság, de nézzük meg először, akár magyarországi példákkal is (de természetesen világjelenségről van szó, így kitekintés kell a világra is) a SZOCIALISTA TÁRSADALMI REND „DEMOKRÁCIÁJÁT”.
A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA nem tagadta, hogy diktatúra (proletárdiktatúra). A polgári (kapitalista) világ uralkodó körei igyekeztek leverni az 1917-ben győztes Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, ezért minden lehetséges segítséget megadtak a kialakult polgárháborúban e forradalom ellenségeinek. Ám a létrejött Szovjetunió, és, a személyi kultusz ellenére, megerősödött. Sztálin ugyan nagy károkat is okozott a szocialista eszmének, és a megvalósult diktatúra mértékével (embertelenségeivel) humánusan gondolkodó nem érthet egyet, az kétségtelen: a szocialista társadalmi rend ellenségei is kegyetlenek voltak, és később elnyomásuk indokolt volt, csak az elnyomás „hogyanja” ítélhető el valamilyen mértékben (ez a történészekre tartozna, ha volnának teljesen „tárgyilagos” történészek). Megjegyzendő azonban, hogy a második világháború során és utána a Szovjetunió megerősödött, kiépült a „szocialista tábor”, Sztálin halála után már megindult az elnyomásban egy enyhülés („olvadás”), ami később a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa után folytatódott. Sajnálatos, hogy Magyarországon ezt a folyamatot az 1956-os ellenforradalom megzavarta (https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=432042797293059&id=100014620267716), végül azonban paradox módon ez az ellenforradalom is, kirobbantói nagy részének szándéka ellenére, a szocialista társadalmi rend demokratikusabbá tételét gyorsította is.
Magyarországon a „Kádár-korszak” szocialista társadalmi rendje ERKÖLCSILEG sokkal magasabb szintű volt minden addigi társadalmi rendnél (leszámítva az 1919-es Tanácsköztársaságét). Erkölcsileg össze sem lehet hasonlítani sem az Osztrák-Magyar Monarchia „úri” Magyarországával, sem pedig a „Horthy-korszak” félfasiszta Magyarországával, amelyik saját népének egy részét (a vidéki magyar zsidóságot) is eladta a német fasizmusnak, ráadásul a történelmi egyházak vezetőinek és számos hívének jóváhagyásával (Marhavagonok, https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-marhavagonok.16353/.
Bár személyesen is tapasztaltam, hogy a Kádár-korszakban az emberek nagy része jobb, segítőkészebb, közösségibb gondolkodású volt (Nem volt nehéz, https://www.poet.hu/vers/126622), mint az 1989 utáni rendszerváltás után (ami egy nemzetközi ellenforradalom kikerülhetetlen része volt), rengeteg olyan szakkönyv, dokumentum van, ami személyes tapasztalatomat alátámasztja.
Miért bukott el végül (nyilván átmeneti időre) a „szocialista tábor”, a szocialista társadalmi rend, ha erkölcsileg sokkal magasabb rendű volt, mint a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rend?
Ennek fő oka a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rend akkori sokkal magasabb termelékenységében keresendő. Utóbbi csak részben következménye annak, hogy a szocialista tábor a világ gazdaságilag (ezen belül iparilag) fejletlenebb és a világ kisebb részén alakult ki, a vele szemben álló kapitalista tábor gazdaságilag és szervezettségét tekintve eleve erősebb volt, hanem e magasabb termelékenységnek mélyebb okai is vannak. Ám azt le kell szögezni (nyilvánvaló igazságként), hogy tartósabban a magasabb termelékenység hoz átmenetileg győzelmet, például a fegyverkezési verseny révén, a második világháborúban Japánra figyelmezetésül ledobott két atombomba is példa erre, de a kapitalizmus „csábító kirakatai” a fogyasztási cikkeket tekintve szintén ide tartoznak. (A történelem ontja a példákat a magasabb termelékenység döntő jelentőségére.)
A szocialista társadalmi rend (nyilván átmeneti) bukásának oka nem csak a polgári (kapitalista, tőkés) társadalmi rend magasabb termelékenységében keresendő, mint tényben, hanem az utóbbi mögött rejlő mélyebb okokban, amit a tömegek átlagos szellemi szintjében jelölhetnénk meg. A tömegek (az „emberiség”) szellemi szintje ugyanis erősen összefügg a legalapvetőbb társadalmi fogalmakkal, így a „SZABADSÁG” fogalmával is.
Magas vagy alacsony a tömegek átlagos szellemi szintje?
Erre tárgyilagos válasz az lehet: annak megfelelő, amit a történelem során az emberiség elért, némi (de nem elhanyagolható) különbségekkel egyes populációk (népességek) között. Az kétségtelen, hogy a történelem (a társadalmi-gazdasági fejlődés) során ez az átlagos szellemi szint nőtt (erre mutattam rá A világ jobbul c. költeményemben, https://www.poet.hu/vers/106037, méghozzá minden szempontból nőtt.
Ahhoz azonban, hogy egy társadalmi rend, és így a szocialista társadalmi rend, ne legyen diktatúra, ez a „múltból örökölt” átlagos szellemi szint nem elég magas a világban. Sok minden mutatta ezt meg, Magyarországon is. Egyrészt az ösztönök ezen a szellemi szinten nem eléggé alárendeltek a magasabb szellemi szintű erkölcsi követelményeknek. A szocialista társadalom a „miénk” fogalmára épül elsősorban („miénk a gyár”…), és ez sokkal kisebb hatóerő a magasabb gazdasági teljesítményre, mint az „enyém”, amire a polgári demokrácia (kapitalizmus) sokkal inkább épít, mert a „szerzésnek” nagy történelmi múltja van. A szocialista társadalom ugyan jelentős eredményeket ért el a tömegek szellemi szintjének (ezen belül erkölcsi szintjének) emelése terén, de ezek az eredmények semmiképp sem tehették e rövid idő alatt lehetővé, hogy olyan szabadságot lehessen adni a lakosságnak, ami lényeges kérdésekben döntési jogot biztosít. Ezt a szocialista társadalom természetesen nem tehette meg, tehát nem lehettek „igazi parlamenti választások” és „igazi parlament”, - ilyesmi bevezetése a szocialista társadalmi rend „öngyilkossága” lett volna. Ettől még igaz, hogy a szocialista társadalmi rend a lakosság nagy többségének (a dolgozók) érdekében alkalmazott diktatúra volt („proletárdiktatúra”).
A „szabadság” fentebb említett „korlátozását” a tömegek szellemi szintjének más jellemzői is indokolták. Ide tartozik a „szellemi szint” azon része, amelyik a vallások és szekták semmivel alá nem támasztható, sokszor igen primitív hiedelmeinek elterjedtségét jelenti. E hiedelmek kivétel nélkül (bár nem egyforma mértékben) a tömegeknél a szellemi szint kívánatosnál alacsonyabb voltát jelzik, világnézeti-filozófiai alapjuk lényegében egy „Mindenható szellemre” utal, és gyakran tetszetős jelszavakkal, a „Szeretet nevében” terjesztik ezeket felépítményeik, a különböző egyházak és szekták (Elmélkedés a szeretetről, https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-elm%C3%A9lked%C3%A9s-a-szeretetr%C5%91l.14933/) .
E „szellemi korlátoltság, alacsonyszintűség” hátterében az van, hogy Isten (egy felsőbbrendű szellemi lény) nem létezése nem igazolható (hiszen ha a világ végtelen, szoktam írni, akkor abba akárhány „isten”, „ördög” vagy bármilyen „csodalény” belefér), ám létezésére sincs semmilyen bizonyíték (Isten, http://szempontom.blogspot.com/2014/04/lelkes-miklos-isten.html) . A tudomány, a nagy fejlődés ellenére, még nem tudta „közelebb hozni” az emberi értelemhez egy sor alapvetően fontos dolog lényegét (ilyen a lét, nemlét, lélek, a világ véges vagy végtelen volta). Ezekre a történelem eddigi fennállása során a „NEM TUDJUK!” volna becsületes válasz (Amit tudunk, http://mek.oszk.hu/03200/03222/html/74.htm), de a legtöbb társadalmi rendben (rabszolgatartó, feudalista, polgári demokratikus) a társadalom más rétegeit, osztályait elnyomó erők a vallásokat felhasználták és felhasználják az elnyomás eszközeként.
A szocialista társadalom adhatott-e volna több „szabadságot”, mint amit adott?
Kérdés, hogy, ha itt-ott esetleg adhatott is volna valamivel többet, akkor mennyivel? Nagyon többet, mint, amit adott, szerintem nem, ennek fő okai: 1.) a tömegek „szellemi szintje” egy nagyobb szabadsághoz alacsony volt (és most is az), és ez gyakorlatilag az egész társadalomra érvényes, hiszen az értelmiség szellemi szintjére is vonatkoznak a fentiek, 2.) a szocialista társadalmi rendnek („szocialista tábornak”) életre-halálra való küzdelmet kellett vívnia külső és belső ellenségeivel, és a „polgári (kapitalista) tábor” vezetőinek tevékenysége, módszerei alapvetően meghatározták a „szocialista tábor” vezetőinek lehetőségeit, hiszen - hasonló módszerekkel - kellett küzdenie a két tábornak, de a kapitalizmusnak magasabb termelékenysége egy idő után nagy fölényt biztosított számára (a fegyverkezési versenyre is gondoljunk, de ennél sokkal többről volt szó a magasabb termelékenység miatt).
Persze, a történelemben megtalálhatóak azok a szép elképzelések a szabadságról, amelyek megdobogtattak költői és nem költői szíveket. Eszméjében Petőfi Sándor, bár 1848-ban a magyar polgári demokratikus forradalom költője volt, szinte egy kommunista társadalom tulajdonságaira jellemző sorokat írt:
„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!” (A XIX. század költői, http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/xix.htm).
Váci Mihály, a magyar szocialista társadalmi rendben (Kádár-korszak) így írt Még nem elég! c. költeményében:
„Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég - a Hazáért!
Több kell most: - népedért!
Nem elég - Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég! (https://www.babelmatrix.org/works/hu/V%C3%A1ci_Mih%C3%A1ly-1924/M%C3%A9g_nem_el%C3%A9g%21)
Nem kétlem, hogy Váci Mihály minden téren a szabadság szép eszméjét kívánta megvalósítani Magyarországon, csak kérdés, hogy miként látta, költői hevületen túl, a szabadság akkori kiszélesítésének lehetőségeit. A költővel gyakran túlszáguld táltosa, a fellegeken is túl… Szintén e szocialista társadalmi rendből egy híressé vált költő jut eszembe (bár nem tudom, hogy ma mennyire ismert a lakosság körében): Bari Károly. Ő, bizony, nagyon fiatalon bár, nem volt képes meglátni az akkori szabadság korlátait, írtam is erről (https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-egy-cig%C3%A1ny-po%C3%A9ta.14826/).
A polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rend országainak uralkodó rétegei az hirdetik, hogy náluk van a „Szabadság Hazája”. Az „igazi” demokrácia („népuralom”), mivel náluk a tömegek, a nép dönt a legfontosabb kérdésekben, a szavazati jog alapján, ha a „népnek” nem tetszik a társadalomban hatalomra került vezető réteg, akkor „leszavazhatja”, másikat választhat helyette. Ez a DEMOKRÁCIA!
Igaz ez?
Nem csak, hogy nem igaz, hanem ilyesmi elhitetése, terjesztése a tömegek feletti uralom eszköze, - népbutítás. Akkor volna igaz, ha 1.) a tömegek szellemi színvonala megfelelne a „szabadság” kellő érvényesítéséhez, de nem felel meg, 2.) a különböző társadalmi-politikai áramlatoknak (eszmék, pártok, mozgalmak) híveinek közel egyforma lehetősége volna a társadalom befolyásolására az anyagi eszközöket (a pénzt) illetően, de nincsen, mert a polgári társadalmi rend azért tőkés, mivel az anyagi eszközök, a termelőtőke révén, tőkés tulajdonban vannak, így a társadalom egy szűkebb rétege győzi pénzzel a tömegek befolyásolását, és megszerzett uralmát valamilyen mértékben a tömegek elnyomására használja fel, 3.) a tömegek szellemi színvonalával összefüggésben „történelmi örökségük” is legtöbbször kedvezőtlen a „demokrácia” szempontjából (egyházak, szekták, a nacionalizmus különböző intézményei).
A történelmi fejlődés során, persze, a polgári demokratikus forradalom nagy haladást hozott, - de a feudalizmushoz (hűbériséghez) képest. Több „szabadságot” is a tömegek számára, de a „szabadság” viszonylagos volt, a feudalizmushoz képest volt nagyobb. A polgári demokratikus (tőkés) társadalmi rend is diktatúra. Ám - a kapitalizmusnak a szocialista társadalmi rend eddig megvalósítható állapotával összehasonlítva, - magasabb termelékenysége révén (a fogyasztási cikkektől kezdve a leghatékonyabb szuperfegyverekre egyaránt gondolni kell!) - a második világháború után a Nyugat (a „kapitalista tábor”) egy anyagi javakat illetően vonzó kirakatot tudott felmutatni, csábítóan, a „szocialista tábor” országai felé. Ez sok embert befolyásolt a „szocialista táborban”. A második világháborút megelőző időben és a világháborúban a polgári demokratikus (tőkés) társadalmi rend már rengeteg rémtettért felelős a világban, a gyarmatosítás során egész népirtásokért, a holocaust ezek közül a legnagyobb ugyan, de csak az egyik. Amikor ugyanis a polgári demokratikus társadalmi rend vezetése (uralkodó rétege) már nem tudja a megszokott „enyhébb” módszerekkel biztosítani e társadalmi rend diktatúráját, a tömegekre való befolyása gyengül, akkor az elnyomást fokozza, a fasizmus felé tolódik el (A fasizmus felé, http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377),
míg egy ponton bekövetkezik a totális diktatúra (akár fasizmusnak nevezzük, akár nem). A Magyarországgal szomszédos Csehszlovákiában a polgári demokratikus társadalmi rend enyhébb elnyomást mutató formája volt a Horthy-korszakban, míg Magyarországon a Horthy-korszak a fasizmussal sok rokon vonást mutató „félfasiszta” állam volt (utóbbi még saját magyar lakossága egy részét is eladta a német fasizmus urainak, a vidéki magyar zsidóságot).
A „népszavazás (parlamenti választás)” lehetőségét úgy feltüntetni, mint a polgári demokratikus (tőkés) társadalmi rend valamiféle nagy DEMOKRÁCIÁJÁT, a SZABADSÁG biztosítékát, a társadalmi rend vezetése részéről HAZUGSÁG, népbutítás. Egyébként a Kiegyezés utáni „úri Magyarországon”, valamint a Horthy-korszakban is a választójog igen korlátozott volt, ennek hosszú története van, hol kicsit bővítették ezt a jogot, hol meg korlátozták, az országon belül egyes helyeken nyílt szavazás volt, másutt titkos.
1989-ben Magyarországon rendszerváltás következett be, egy nemzetközi méretű ellenforradalom részeként, vértelenül, és a „választójogot” a polgári társadalmi rend biztosította. Tekintettel arra, hogy a Nyugat „kirakata” még állt, ami olyan reményeket keltett Magyarországon: a magyarországi reáljövedelmek lassan közeledni fognak Nyugat-Európa színvonalához, különösen, ha Magyarország az Európai Unió tagja lesz. Valószínűleg ezek a remények többé-kevésbé reálisak voltak, de az emberek általában nem gondoltak (akkor még érthetően nem is gondolhattak) arra, ami a kapitalista világban már többször bekövetkezett: a nemzetközi gazdasági válságra. A kétezres évek derekán azonban, összefüggésben a bankok gátlástalan nyerészkedésével, bekövetkezett a nemzetközi gazdasági válság.
Természetesen erkölcsi szempontból a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rend alacsonyabb rendű a szocialista társadalmi rendnél. Ez annyit jelent, hogy a liberális-baloldali pártok, ha az ország és a lakosság nagyobb részének kedvezőbb is a polgári demokratikus társadalmi rendben hatalmuk,
mint a jobboldali, nacionalista pártoké, azért - a kapitalista társadalmi rend lényegéből következően – e liberális-baloldali pártok „haladó voltát” maga a polgári társadalmi rend erősen korlátozza. Jól látható volt ez Magyarországon is 1989 után, mivel valamilyen mértékben e „baloldali” pártok politikusaiból is sokan részvettek a „privatizációs” időszak erkölcsileg is elítélendő botrányaiban, szélhámosságaiban, a szakszervezeti mozgalom gyengítésében, és többnyire a Kádár-korszakra szórt hazugságok terjesztésében is.
Ám annak ellenére, hogy a polgári „liberális-baloldal” sokszor igen mérsékelten „baloldali” (vagyis a dolgozók érdekét felvállaló a tőke-munka ellentétnél), mégis fontos: a társadalom haladásáért küzdők a liberális-polgári irányvonalat támogassák, a liberális-baloldali pártokra szavazzanak, amikor csak két alternatíva van: a jobboldali és a baloldali. Ilyen helyzetben ez a dolgozók érdeke, ez követeli a haladás, a humanitás!
A 2014. évi magyarországi parlamenti választásnál ezt meg is fogalmaztam, már az írás címével is utaltam arra, hogy miért kell a „kisebbik rosszat” választani (Melyik ördögöt válasszuk?, http://polusonline.blogspot.com/2014/04/lelkes-miklos-melyik-ordogot-valasszuk.html). Véleményem pontokba foglaltan meg is indokoltam, ehhez most csak azt teszem nyomatékkal hozzá: azóta azon érv is erősödött, hogy Magyarország és magyarság többségének igazi érdeke egy erős Európai Unió, olyan, amelyik kiáll a szabadságjogok, a „jogállam” fenntartása, a humanitás, az emberiség értékei mellett, és amelyik „lefogja a tolvaj kezeket” (vagy legalábbis erre törekszik, mert a polgári demokratikus társadalmi rend anomáliáit nem lehet teljesen megszűntetni). (A 2014. évi magyarországi parlamenti választásról lezajlási után is írtam: Választósdi, https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-v%C3%A1laszt%C3%B3sdi.15559/).
Mindezek mellett azonban rá kell mutatni, hogy a POLGÁRI DEMOKRÁCIA, bár uralkodó rétege a tömegekkel (a parlamenti választásokra hivatkozóan) ezt igyekszik elhitetni, valójában egy szélesebb körű „népuralomtól” még mindig nagyon távol van. Nem csak a „pénzuralom” (a tőke uralma miatt), továbbá nem csak a „tömegek alacsony szellemi szintje” miatt (bár ezek a legdöntőbbek, hanem azért is, mert valóban „tisztességes választásokról” nem lehet szó a csalások miatt, amelyek részben törvényesek szoktak lenni, de az, ami törvényes, még ettől lehet erkölcstelen, sőt, sokszor az is, a „demokrácia” további csorbítására.
Formailag (lebonyolítását illetően) milyen egy tisztességes választás?
Egy választás - lebonyolítását illetően - akkor tisztességes vagy legalábbis közelíti meg a tisztességest, ha
1.) nem történik a választási kampányban a választók nyilvánvaló, csalás értékű félrevezetése,
2.) a kormányhatalom nem alkalmaz törvénnyel szentesített választási trükköket a saját érdekében,
3.) a választási csalásokra utaló, gyanús eseteket a hatalom becsületesen kivizsgáltatja,
4.) az országos választási bizottságban minden parlamenti párt egyformán képviselt (mert egy parlamenti választás nem a múltnak szól, hanem a jövőnek),
5.) a választás tartalmát, célját is tekintetbe veszik a szavazatoknál, mert - az önkormányzati választásokkal ellentétben - a parlamenti képviselőválasztásnál a megválasztott személy nem a választási földrajzi terület népességét képviseli, hanem az országot, így utóbbi esetben minden leadott szavazatnak egyet kellene érnie és nem lehetne "elvesztett" szavazat,
6.) a választási eredmények ellenőrzése minden oldalról biztosított (pl. a 2018. évi magyarországi parlamenti képviselőválasztásnál történt országos "informatikai balesetnél" melyik "pártoldal" holdudvarába tartozó cég emberei voltak ott?).
Tudom, hogy a világban nagyon sok országban van baj a polgári demokratikus társadalmi rend választási rendszerével, de a hírekből, feltett anyagokból úgy látom: Magyarország e tekintetben is rosszul teljesített. A 2018. évi magyarországi parlamenti választásról írtam is (Legális kormány, illegális kormány, http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420,
de a kormányellenzéknek is össze kellene foglalnia a véleményét (meg ezen túlmenően saját elkövetett hibáinak tanulságait is levonnia saját magának).
ÖSSZEFOGLALÓLAG:
1.) Minden eddigi társadalmi rend szükségszerűen DIKTATÚRA volt, és mindegyik ma is az, az erkölcsi ítélet alapja csak az lehet: kiknek a diktatúrája, kiknek az elnyomására, milyen célból, és hogyan? A szocialista társadalom diktatúrája („proletárdiktatúra”) erkölcsileg sokkal magasabb szintű, mint a polgári diktatúra, a DEMOKRÁCIA („népuralom”) azonban magas szinten (ha a népen az egész lakosságot értjük) egyelőre egyetlen társadalomban sem valósítható meg.
2.) A polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rendben, ha fejlettebb társadalmi rend megvalósítására nincs reális lehetőség, a HALADÁS HÍVEINEK (és a lakosság nagyobb részének, a dolgozóknak) az érdeke az, hogy LIBERÁLIS-BALOLDALI POLGÁRI PÁRTOKRA szavazzanak, és ezek győzelmét segítsék elő.
3.) Fel kell figyelni a világot fenyegető nagy veszélyre: a NACIONALIZMUSRA! A nacionalizmus fennmaradt, számos tűzfészek jött létre az utóbbi évtizedekben, vagy létezik potenciálisan, a polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rend nemzetközi gazdasági-társadalmi válsága a nagyhatalmaknál is olyan belső problémákat teremtett, amelyek a „demokratikusabb” kormányzást nehezítik, a totális diktatúra irányában hatnak. Ez nem csak Magyarországra érvényes, ahol szintén erősödött a nacionalizmus, amelyet a jobboldali kormány nagyon is felhasznál, - hanem az egész világra.
Magyarországon is, a magyarság körében is, a HALADÁS HÍVEINEK, egy tágabb stratégiához igazodóan, annak részeként, többet kell tenniük A LAKOSSÁG FELVILÁGOSÍTÁSÁRA, utóbbi keretében az ALAPVETŐ TÁRSADALMI FOGALMAK megértetésére. (A rendszerváltástól (1989) a „rabszolgatörvényig” (2018),
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=542265882937416&id=100014620267716.
(2019)
Ehhez először néhány fogalmat kell tisztázni, ezeknél ma is nagy a zavar (tévedéstől a népbutításig). Én most e kis írásban leszögezem, hogy a.) nép alatt egy ország teljes lakosságát értem, b.) nemzet alatt mindenkit, aki az adott nemzethez tartozónak vallja magát. Úgy vélem, hogy bár sokféle más fogalom meghatározás is van ezekre, abban az értelemben a „legdemokratikusabban” járok el, hogy senkit sem zárok ki a „nép”, illetve a „nemzet” fogalmából. (A „nép” fogalma politikai értelemben, persze, más meghatározást kívánna, de most maradjunk a fenti meghatározásoknál.)
Bármennyire is igaz és érthető, sajnos, sok ember nem tudja, de még inkább sokan nem akarják megérteni és megértetni: MINDEN EDDIGI TÁRSADALMI REND DIKTATÚRA VOLT ÉS MINDEN JELENLEGI IS AZ.
Az a kérdés valójában: KIKNEK A DIKTATÚRÁJA KIKNEK AZ ELNYOMÁSÁRA, MILYEN CÉLBÓL, ÉS HOGYAN VALÓSUL MEG EZ AZ ELNYOMÁS (diktatúra)?
Tekintettel arra, hogy a polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rend hívei (tudatlanságból vagy szándékos népbutításból) szeretik a „polgári demokratikus rendet” egyszerűen csak „demokráciának” nevezni (ami elfedi a diktatúra lényegét), arra hivatkozóan: a polgári demokratikus társadalmi rend azzal, hogy bizonyos szabadságjogokat biztosít a tömegeknek (a „népnek”) és ezekhez kapcsolódóan szavazati jogot ad, megvalósítja a „szabadságot”, hiszen a „nép dönt”.
Ez, persze, nem igaz, sőt, hazugság, de nézzük meg először, akár magyarországi példákkal is (de természetesen világjelenségről van szó, így kitekintés kell a világra is) a SZOCIALISTA TÁRSADALMI REND „DEMOKRÁCIÁJÁT”.
A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA nem tagadta, hogy diktatúra (proletárdiktatúra). A polgári (kapitalista) világ uralkodó körei igyekeztek leverni az 1917-ben győztes Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, ezért minden lehetséges segítséget megadtak a kialakult polgárháborúban e forradalom ellenségeinek. Ám a létrejött Szovjetunió, és, a személyi kultusz ellenére, megerősödött. Sztálin ugyan nagy károkat is okozott a szocialista eszmének, és a megvalósult diktatúra mértékével (embertelenségeivel) humánusan gondolkodó nem érthet egyet, az kétségtelen: a szocialista társadalmi rend ellenségei is kegyetlenek voltak, és később elnyomásuk indokolt volt, csak az elnyomás „hogyanja” ítélhető el valamilyen mértékben (ez a történészekre tartozna, ha volnának teljesen „tárgyilagos” történészek). Megjegyzendő azonban, hogy a második világháború során és utána a Szovjetunió megerősödött, kiépült a „szocialista tábor”, Sztálin halála után már megindult az elnyomásban egy enyhülés („olvadás”), ami később a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa után folytatódott. Sajnálatos, hogy Magyarországon ezt a folyamatot az 1956-os ellenforradalom megzavarta (https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=432042797293059&id=100014620267716), végül azonban paradox módon ez az ellenforradalom is, kirobbantói nagy részének szándéka ellenére, a szocialista társadalmi rend demokratikusabbá tételét gyorsította is.
Magyarországon a „Kádár-korszak” szocialista társadalmi rendje ERKÖLCSILEG sokkal magasabb szintű volt minden addigi társadalmi rendnél (leszámítva az 1919-es Tanácsköztársaságét). Erkölcsileg össze sem lehet hasonlítani sem az Osztrák-Magyar Monarchia „úri” Magyarországával, sem pedig a „Horthy-korszak” félfasiszta Magyarországával, amelyik saját népének egy részét (a vidéki magyar zsidóságot) is eladta a német fasizmusnak, ráadásul a történelmi egyházak vezetőinek és számos hívének jóváhagyásával (Marhavagonok, https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-marhavagonok.16353/.
Bár személyesen is tapasztaltam, hogy a Kádár-korszakban az emberek nagy része jobb, segítőkészebb, közösségibb gondolkodású volt (Nem volt nehéz, https://www.poet.hu/vers/126622), mint az 1989 utáni rendszerváltás után (ami egy nemzetközi ellenforradalom kikerülhetetlen része volt), rengeteg olyan szakkönyv, dokumentum van, ami személyes tapasztalatomat alátámasztja.
Miért bukott el végül (nyilván átmeneti időre) a „szocialista tábor”, a szocialista társadalmi rend, ha erkölcsileg sokkal magasabb rendű volt, mint a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rend?
Ennek fő oka a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rend akkori sokkal magasabb termelékenységében keresendő. Utóbbi csak részben következménye annak, hogy a szocialista tábor a világ gazdaságilag (ezen belül iparilag) fejletlenebb és a világ kisebb részén alakult ki, a vele szemben álló kapitalista tábor gazdaságilag és szervezettségét tekintve eleve erősebb volt, hanem e magasabb termelékenységnek mélyebb okai is vannak. Ám azt le kell szögezni (nyilvánvaló igazságként), hogy tartósabban a magasabb termelékenység hoz átmenetileg győzelmet, például a fegyverkezési verseny révén, a második világháborúban Japánra figyelmezetésül ledobott két atombomba is példa erre, de a kapitalizmus „csábító kirakatai” a fogyasztási cikkeket tekintve szintén ide tartoznak. (A történelem ontja a példákat a magasabb termelékenység döntő jelentőségére.)
A szocialista társadalmi rend (nyilván átmeneti) bukásának oka nem csak a polgári (kapitalista, tőkés) társadalmi rend magasabb termelékenységében keresendő, mint tényben, hanem az utóbbi mögött rejlő mélyebb okokban, amit a tömegek átlagos szellemi szintjében jelölhetnénk meg. A tömegek (az „emberiség”) szellemi szintje ugyanis erősen összefügg a legalapvetőbb társadalmi fogalmakkal, így a „SZABADSÁG” fogalmával is.
Magas vagy alacsony a tömegek átlagos szellemi szintje?
Erre tárgyilagos válasz az lehet: annak megfelelő, amit a történelem során az emberiség elért, némi (de nem elhanyagolható) különbségekkel egyes populációk (népességek) között. Az kétségtelen, hogy a történelem (a társadalmi-gazdasági fejlődés) során ez az átlagos szellemi szint nőtt (erre mutattam rá A világ jobbul c. költeményemben, https://www.poet.hu/vers/106037, méghozzá minden szempontból nőtt.
Ahhoz azonban, hogy egy társadalmi rend, és így a szocialista társadalmi rend, ne legyen diktatúra, ez a „múltból örökölt” átlagos szellemi szint nem elég magas a világban. Sok minden mutatta ezt meg, Magyarországon is. Egyrészt az ösztönök ezen a szellemi szinten nem eléggé alárendeltek a magasabb szellemi szintű erkölcsi követelményeknek. A szocialista társadalom a „miénk” fogalmára épül elsősorban („miénk a gyár”…), és ez sokkal kisebb hatóerő a magasabb gazdasági teljesítményre, mint az „enyém”, amire a polgári demokrácia (kapitalizmus) sokkal inkább épít, mert a „szerzésnek” nagy történelmi múltja van. A szocialista társadalom ugyan jelentős eredményeket ért el a tömegek szellemi szintjének (ezen belül erkölcsi szintjének) emelése terén, de ezek az eredmények semmiképp sem tehették e rövid idő alatt lehetővé, hogy olyan szabadságot lehessen adni a lakosságnak, ami lényeges kérdésekben döntési jogot biztosít. Ezt a szocialista társadalom természetesen nem tehette meg, tehát nem lehettek „igazi parlamenti választások” és „igazi parlament”, - ilyesmi bevezetése a szocialista társadalmi rend „öngyilkossága” lett volna. Ettől még igaz, hogy a szocialista társadalmi rend a lakosság nagy többségének (a dolgozók) érdekében alkalmazott diktatúra volt („proletárdiktatúra”).
A „szabadság” fentebb említett „korlátozását” a tömegek szellemi szintjének más jellemzői is indokolták. Ide tartozik a „szellemi szint” azon része, amelyik a vallások és szekták semmivel alá nem támasztható, sokszor igen primitív hiedelmeinek elterjedtségét jelenti. E hiedelmek kivétel nélkül (bár nem egyforma mértékben) a tömegeknél a szellemi szint kívánatosnál alacsonyabb voltát jelzik, világnézeti-filozófiai alapjuk lényegében egy „Mindenható szellemre” utal, és gyakran tetszetős jelszavakkal, a „Szeretet nevében” terjesztik ezeket felépítményeik, a különböző egyházak és szekták (Elmélkedés a szeretetről, https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-elm%C3%A9lked%C3%A9s-a-szeretetr%C5%91l.14933/) .
E „szellemi korlátoltság, alacsonyszintűség” hátterében az van, hogy Isten (egy felsőbbrendű szellemi lény) nem létezése nem igazolható (hiszen ha a világ végtelen, szoktam írni, akkor abba akárhány „isten”, „ördög” vagy bármilyen „csodalény” belefér), ám létezésére sincs semmilyen bizonyíték (Isten, http://szempontom.blogspot.com/2014/04/lelkes-miklos-isten.html) . A tudomány, a nagy fejlődés ellenére, még nem tudta „közelebb hozni” az emberi értelemhez egy sor alapvetően fontos dolog lényegét (ilyen a lét, nemlét, lélek, a világ véges vagy végtelen volta). Ezekre a történelem eddigi fennállása során a „NEM TUDJUK!” volna becsületes válasz (Amit tudunk, http://mek.oszk.hu/03200/03222/html/74.htm), de a legtöbb társadalmi rendben (rabszolgatartó, feudalista, polgári demokratikus) a társadalom más rétegeit, osztályait elnyomó erők a vallásokat felhasználták és felhasználják az elnyomás eszközeként.
A szocialista társadalom adhatott-e volna több „szabadságot”, mint amit adott?
Kérdés, hogy, ha itt-ott esetleg adhatott is volna valamivel többet, akkor mennyivel? Nagyon többet, mint, amit adott, szerintem nem, ennek fő okai: 1.) a tömegek „szellemi szintje” egy nagyobb szabadsághoz alacsony volt (és most is az), és ez gyakorlatilag az egész társadalomra érvényes, hiszen az értelmiség szellemi szintjére is vonatkoznak a fentiek, 2.) a szocialista társadalmi rendnek („szocialista tábornak”) életre-halálra való küzdelmet kellett vívnia külső és belső ellenségeivel, és a „polgári (kapitalista) tábor” vezetőinek tevékenysége, módszerei alapvetően meghatározták a „szocialista tábor” vezetőinek lehetőségeit, hiszen - hasonló módszerekkel - kellett küzdenie a két tábornak, de a kapitalizmusnak magasabb termelékenysége egy idő után nagy fölényt biztosított számára (a fegyverkezési versenyre is gondoljunk, de ennél sokkal többről volt szó a magasabb termelékenység miatt).
Persze, a történelemben megtalálhatóak azok a szép elképzelések a szabadságról, amelyek megdobogtattak költői és nem költői szíveket. Eszméjében Petőfi Sándor, bár 1848-ban a magyar polgári demokratikus forradalom költője volt, szinte egy kommunista társadalom tulajdonságaira jellemző sorokat írt:
„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!” (A XIX. század költői, http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/xix.htm).
Váci Mihály, a magyar szocialista társadalmi rendben (Kádár-korszak) így írt Még nem elég! c. költeményében:
„Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég - a Hazáért!
Több kell most: - népedért!
Nem elég - Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég! (https://www.babelmatrix.org/works/hu/V%C3%A1ci_Mih%C3%A1ly-1924/M%C3%A9g_nem_el%C3%A9g%21)
Nem kétlem, hogy Váci Mihály minden téren a szabadság szép eszméjét kívánta megvalósítani Magyarországon, csak kérdés, hogy miként látta, költői hevületen túl, a szabadság akkori kiszélesítésének lehetőségeit. A költővel gyakran túlszáguld táltosa, a fellegeken is túl… Szintén e szocialista társadalmi rendből egy híressé vált költő jut eszembe (bár nem tudom, hogy ma mennyire ismert a lakosság körében): Bari Károly. Ő, bizony, nagyon fiatalon bár, nem volt képes meglátni az akkori szabadság korlátait, írtam is erről (https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-egy-cig%C3%A1ny-po%C3%A9ta.14826/).
A polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rend országainak uralkodó rétegei az hirdetik, hogy náluk van a „Szabadság Hazája”. Az „igazi” demokrácia („népuralom”), mivel náluk a tömegek, a nép dönt a legfontosabb kérdésekben, a szavazati jog alapján, ha a „népnek” nem tetszik a társadalomban hatalomra került vezető réteg, akkor „leszavazhatja”, másikat választhat helyette. Ez a DEMOKRÁCIA!
Igaz ez?
Nem csak, hogy nem igaz, hanem ilyesmi elhitetése, terjesztése a tömegek feletti uralom eszköze, - népbutítás. Akkor volna igaz, ha 1.) a tömegek szellemi színvonala megfelelne a „szabadság” kellő érvényesítéséhez, de nem felel meg, 2.) a különböző társadalmi-politikai áramlatoknak (eszmék, pártok, mozgalmak) híveinek közel egyforma lehetősége volna a társadalom befolyásolására az anyagi eszközöket (a pénzt) illetően, de nincsen, mert a polgári társadalmi rend azért tőkés, mivel az anyagi eszközök, a termelőtőke révén, tőkés tulajdonban vannak, így a társadalom egy szűkebb rétege győzi pénzzel a tömegek befolyásolását, és megszerzett uralmát valamilyen mértékben a tömegek elnyomására használja fel, 3.) a tömegek szellemi színvonalával összefüggésben „történelmi örökségük” is legtöbbször kedvezőtlen a „demokrácia” szempontjából (egyházak, szekták, a nacionalizmus különböző intézményei).
A történelmi fejlődés során, persze, a polgári demokratikus forradalom nagy haladást hozott, - de a feudalizmushoz (hűbériséghez) képest. Több „szabadságot” is a tömegek számára, de a „szabadság” viszonylagos volt, a feudalizmushoz képest volt nagyobb. A polgári demokratikus (tőkés) társadalmi rend is diktatúra. Ám - a kapitalizmusnak a szocialista társadalmi rend eddig megvalósítható állapotával összehasonlítva, - magasabb termelékenysége révén (a fogyasztási cikkektől kezdve a leghatékonyabb szuperfegyverekre egyaránt gondolni kell!) - a második világháború után a Nyugat (a „kapitalista tábor”) egy anyagi javakat illetően vonzó kirakatot tudott felmutatni, csábítóan, a „szocialista tábor” országai felé. Ez sok embert befolyásolt a „szocialista táborban”. A második világháborút megelőző időben és a világháborúban a polgári demokratikus (tőkés) társadalmi rend már rengeteg rémtettért felelős a világban, a gyarmatosítás során egész népirtásokért, a holocaust ezek közül a legnagyobb ugyan, de csak az egyik. Amikor ugyanis a polgári demokratikus társadalmi rend vezetése (uralkodó rétege) már nem tudja a megszokott „enyhébb” módszerekkel biztosítani e társadalmi rend diktatúráját, a tömegekre való befolyása gyengül, akkor az elnyomást fokozza, a fasizmus felé tolódik el (A fasizmus felé, http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377),
míg egy ponton bekövetkezik a totális diktatúra (akár fasizmusnak nevezzük, akár nem). A Magyarországgal szomszédos Csehszlovákiában a polgári demokratikus társadalmi rend enyhébb elnyomást mutató formája volt a Horthy-korszakban, míg Magyarországon a Horthy-korszak a fasizmussal sok rokon vonást mutató „félfasiszta” állam volt (utóbbi még saját magyar lakossága egy részét is eladta a német fasizmus urainak, a vidéki magyar zsidóságot).
A „népszavazás (parlamenti választás)” lehetőségét úgy feltüntetni, mint a polgári demokratikus (tőkés) társadalmi rend valamiféle nagy DEMOKRÁCIÁJÁT, a SZABADSÁG biztosítékát, a társadalmi rend vezetése részéről HAZUGSÁG, népbutítás. Egyébként a Kiegyezés utáni „úri Magyarországon”, valamint a Horthy-korszakban is a választójog igen korlátozott volt, ennek hosszú története van, hol kicsit bővítették ezt a jogot, hol meg korlátozták, az országon belül egyes helyeken nyílt szavazás volt, másutt titkos.
1989-ben Magyarországon rendszerváltás következett be, egy nemzetközi méretű ellenforradalom részeként, vértelenül, és a „választójogot” a polgári társadalmi rend biztosította. Tekintettel arra, hogy a Nyugat „kirakata” még állt, ami olyan reményeket keltett Magyarországon: a magyarországi reáljövedelmek lassan közeledni fognak Nyugat-Európa színvonalához, különösen, ha Magyarország az Európai Unió tagja lesz. Valószínűleg ezek a remények többé-kevésbé reálisak voltak, de az emberek általában nem gondoltak (akkor még érthetően nem is gondolhattak) arra, ami a kapitalista világban már többször bekövetkezett: a nemzetközi gazdasági válságra. A kétezres évek derekán azonban, összefüggésben a bankok gátlástalan nyerészkedésével, bekövetkezett a nemzetközi gazdasági válság.
Természetesen erkölcsi szempontból a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rend alacsonyabb rendű a szocialista társadalmi rendnél. Ez annyit jelent, hogy a liberális-baloldali pártok, ha az ország és a lakosság nagyobb részének kedvezőbb is a polgári demokratikus társadalmi rendben hatalmuk,
mint a jobboldali, nacionalista pártoké, azért - a kapitalista társadalmi rend lényegéből következően – e liberális-baloldali pártok „haladó voltát” maga a polgári társadalmi rend erősen korlátozza. Jól látható volt ez Magyarországon is 1989 után, mivel valamilyen mértékben e „baloldali” pártok politikusaiból is sokan részvettek a „privatizációs” időszak erkölcsileg is elítélendő botrányaiban, szélhámosságaiban, a szakszervezeti mozgalom gyengítésében, és többnyire a Kádár-korszakra szórt hazugságok terjesztésében is.
Ám annak ellenére, hogy a polgári „liberális-baloldal” sokszor igen mérsékelten „baloldali” (vagyis a dolgozók érdekét felvállaló a tőke-munka ellentétnél), mégis fontos: a társadalom haladásáért küzdők a liberális-polgári irányvonalat támogassák, a liberális-baloldali pártokra szavazzanak, amikor csak két alternatíva van: a jobboldali és a baloldali. Ilyen helyzetben ez a dolgozók érdeke, ez követeli a haladás, a humanitás!
A 2014. évi magyarországi parlamenti választásnál ezt meg is fogalmaztam, már az írás címével is utaltam arra, hogy miért kell a „kisebbik rosszat” választani (Melyik ördögöt válasszuk?, http://polusonline.blogspot.com/2014/04/lelkes-miklos-melyik-ordogot-valasszuk.html). Véleményem pontokba foglaltan meg is indokoltam, ehhez most csak azt teszem nyomatékkal hozzá: azóta azon érv is erősödött, hogy Magyarország és magyarság többségének igazi érdeke egy erős Európai Unió, olyan, amelyik kiáll a szabadságjogok, a „jogállam” fenntartása, a humanitás, az emberiség értékei mellett, és amelyik „lefogja a tolvaj kezeket” (vagy legalábbis erre törekszik, mert a polgári demokratikus társadalmi rend anomáliáit nem lehet teljesen megszűntetni). (A 2014. évi magyarországi parlamenti választásról lezajlási után is írtam: Választósdi, https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-v%C3%A1laszt%C3%B3sdi.15559/).
Mindezek mellett azonban rá kell mutatni, hogy a POLGÁRI DEMOKRÁCIA, bár uralkodó rétege a tömegekkel (a parlamenti választásokra hivatkozóan) ezt igyekszik elhitetni, valójában egy szélesebb körű „népuralomtól” még mindig nagyon távol van. Nem csak a „pénzuralom” (a tőke uralma miatt), továbbá nem csak a „tömegek alacsony szellemi szintje” miatt (bár ezek a legdöntőbbek, hanem azért is, mert valóban „tisztességes választásokról” nem lehet szó a csalások miatt, amelyek részben törvényesek szoktak lenni, de az, ami törvényes, még ettől lehet erkölcstelen, sőt, sokszor az is, a „demokrácia” további csorbítására.
Formailag (lebonyolítását illetően) milyen egy tisztességes választás?
Egy választás - lebonyolítását illetően - akkor tisztességes vagy legalábbis közelíti meg a tisztességest, ha
1.) nem történik a választási kampányban a választók nyilvánvaló, csalás értékű félrevezetése,
2.) a kormányhatalom nem alkalmaz törvénnyel szentesített választási trükköket a saját érdekében,
3.) a választási csalásokra utaló, gyanús eseteket a hatalom becsületesen kivizsgáltatja,
4.) az országos választási bizottságban minden parlamenti párt egyformán képviselt (mert egy parlamenti választás nem a múltnak szól, hanem a jövőnek),
5.) a választás tartalmát, célját is tekintetbe veszik a szavazatoknál, mert - az önkormányzati választásokkal ellentétben - a parlamenti képviselőválasztásnál a megválasztott személy nem a választási földrajzi terület népességét képviseli, hanem az országot, így utóbbi esetben minden leadott szavazatnak egyet kellene érnie és nem lehetne "elvesztett" szavazat,
6.) a választási eredmények ellenőrzése minden oldalról biztosított (pl. a 2018. évi magyarországi parlamenti képviselőválasztásnál történt országos "informatikai balesetnél" melyik "pártoldal" holdudvarába tartozó cég emberei voltak ott?).
Tudom, hogy a világban nagyon sok országban van baj a polgári demokratikus társadalmi rend választási rendszerével, de a hírekből, feltett anyagokból úgy látom: Magyarország e tekintetben is rosszul teljesített. A 2018. évi magyarországi parlamenti választásról írtam is (Legális kormány, illegális kormány, http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420,
de a kormányellenzéknek is össze kellene foglalnia a véleményét (meg ezen túlmenően saját elkövetett hibáinak tanulságait is levonnia saját magának).
ÖSSZEFOGLALÓLAG:
1.) Minden eddigi társadalmi rend szükségszerűen DIKTATÚRA volt, és mindegyik ma is az, az erkölcsi ítélet alapja csak az lehet: kiknek a diktatúrája, kiknek az elnyomására, milyen célból, és hogyan? A szocialista társadalom diktatúrája („proletárdiktatúra”) erkölcsileg sokkal magasabb szintű, mint a polgári diktatúra, a DEMOKRÁCIA („népuralom”) azonban magas szinten (ha a népen az egész lakosságot értjük) egyelőre egyetlen társadalomban sem valósítható meg.
2.) A polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rendben, ha fejlettebb társadalmi rend megvalósítására nincs reális lehetőség, a HALADÁS HÍVEINEK (és a lakosság nagyobb részének, a dolgozóknak) az érdeke az, hogy LIBERÁLIS-BALOLDALI POLGÁRI PÁRTOKRA szavazzanak, és ezek győzelmét segítsék elő.
3.) Fel kell figyelni a világot fenyegető nagy veszélyre: a NACIONALIZMUSRA! A nacionalizmus fennmaradt, számos tűzfészek jött létre az utóbbi évtizedekben, vagy létezik potenciálisan, a polgári demokratikus (kapitalista, tőkés) társadalmi rend nemzetközi gazdasági-társadalmi válsága a nagyhatalmaknál is olyan belső problémákat teremtett, amelyek a „demokratikusabb” kormányzást nehezítik, a totális diktatúra irányában hatnak. Ez nem csak Magyarországra érvényes, ahol szintén erősödött a nacionalizmus, amelyet a jobboldali kormány nagyon is felhasznál, - hanem az egész világra.
Magyarországon is, a magyarság körében is, a HALADÁS HÍVEINEK, egy tágabb stratégiához igazodóan, annak részeként, többet kell tenniük A LAKOSSÁG FELVILÁGOSÍTÁSÁRA, utóbbi keretében az ALAPVETŐ TÁRSADALMI FOGALMAK megértetésére. (A rendszerváltástól (1989) a „rabszolgatörvényig” (2018),
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=542265882937416&id=100014620267716.
(2019)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!