Feltöltve: 2018-12-22 11:34:05
Megtekintve: 1460
A csőcselék fogalma
Abban, hogy egy sor fogalmat egyes emberek, valamint közösségek, érdekközösségek, és más csoportosulások más tartalommal értelmeznek, használnak, gyakran egészen ellentétes tartalommal, nincs semmi csodálatos. A történelemben mindig így volt. Gondoljunk például a haza fogalmára!
Ám arra, hogy most erről írok, annak konkrét okát az adja: a híradások szerint, ezekben a 2018. évi december végéhez közeledő napokban a magyar jobboldali kormány miniszterelnöke, az ország kialakult állapotával, és az utóbbi évtizedben a hatalmon lévő kormánypártok (FIDESZ, KDNP) működésével, valamint a parlamentben hozott mostani törvényekkel elégedetlen tüntetőket nyíltan „csőcseléknek” nevezte.
A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „A csőcselék minden rosszra kapható szedett-vedett népség.”
Vannak erre tudományosabb fogalmak is, de nem célszerű azokba belebonyolódni. A miniszterelnök nyilván a fenti értelemben használhatta ezt a szót. A „népet”, az „embereket” nem érthette alatta, hiszen azokról mindig dicsérően szokott szónokolni, más kérdés, hogy valójában kit érthet nép alatt. „Petőfi népét” aligha, mert Petőfi eszméivel a magyar kormányhatalom teljesen ellentétesen szokott cselekedni.
Értsük most a „nép” alatt, bár politikai értelemben mást is jelenthet, az ország lakosságát.
Ez elég „demokratikus” annyiban, hogy senkit sem zár ki, sem a gyanúsan meggazdagodott sokmilliárdost, sem az otthon nélkül tengődő hajléktalant.
Nos, a "csőcselék" a "népből" is lehet, ezt már Petőfi Sándor is tudta, le is írta (Az apostol c. elbeszélő költeményében is), de Petőfi az igazságáért küzdő tömeget nem nevezte csőcseléknek, hanem - a körülmények figyelembevételével - dicsérte:
„Lamberg szívében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat –„
(Akasszátok föl a királyokat!, interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/akassz.htm).
Nos, igen, lehet, hogy a népharag által elintézett fentebbi személyek halála hasznot hozott a nép, a magyarság ügyének akkor (utóbbi kimutatása vagy cáfolása történészi feladat, de a „független” történész mindig ritkább a fehér hollónál), ám a „nép” (lakosság) összeverődött tömege sokféle lehet. Gondoljunk a Horthy-korszak „zsidóveréseire”, még a budapesti orvosegyetemen is verték zsidó egyetemi társaikat a „verőnapon” a nacionalista fajgyűlölők, saját hallgatótársaikat, Magyar Imre orvosprofesszor könyvében leírja ezt az eseményt (Honti József (szerk.) : Magyar Imre centenáriumi emlékkönyv. Medicina, Bp., 2010.) Hány hasonló eset fordult elő! Petőfi költeményében a helyi lelkész által fellázított falusiak támadnak a nekik jót akaróra, később pedig a zsarnokot ünnepli a tömeg (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/egy.htm). Miként cselekedtek Horthy Miklós „nemzeti hadseregének” tiszti különítményei az 1919-es Tanácsköztársaság leverése után? Kevés szó esik ezekről a „nemzeti” gyilkosokról manapság, de még szobrokat is emeltetett Horthynak a mai hatalom (bár Horthy nem akasztott fel másokat saját kezűleg, de a felelősség, mint akkori fővezéré, az övé is).
Petőfi tudta, hogy a "fenti csőcselék" az igazán veszélyes hosszabb távon, de azt is tudta: "fentről" sok tudatlan embert megvadíthatnak, és akkor a lenti "csőcselék" is létrejöhet, veszélyesként. Utóbbira is sok példa van a történelemben, hiszen a "csőcseléket" általában "fentről" hozták létre, népbutítással és egyéb eszközökkel.
Most is így hozzák létre.
Nyilván, a mostani törvények ellen tüntetőket egyáltalán nem volna szabad rossz szavakkal illetni, mert éppen ellenkezőleg: ők most, a polgári demokrácia keretein belül, egy értelmesebb, becsületesebb, erkölcsösebb, elfogadhatóbb országért küzdenek, tehát dicséretet érdemelnek. Egy "Édenért" nem küzdhetnek most, de egy olyan ország, amelynek jobboldali kormánypártjai ennyire túlzásba viszik a diktatúrát, nem nevezhető igazi országnak, és a hatalom diktatúrás túlzásai elleni fellépés - erkölcsileg - jogos.
Erkölcsileg jogos, de tudnunk kell: legtöbbször minden tömegben vannak provokátorok, olyanok, akiket a „másik oldal” küld oda, és kész igazolni valamilyen cselekedettel, hogy az összegyűlt tömeg „csőcselék”. No meg a jogos felháborodásnak is lehet olyan foka, amikor egy-egy elkeseredett ember, vagy akár csoport tör-zúz. Ekkor is látni kell azonban azoknak, akik a tisztességes oldalon állnak, a teljes képet. Károlyi Mihály Hit, illúziók nélkül c. emlékiratában leírta, hogy miként viselkedett a koalíciós időkben a Mindszenty József hercegprímás pásztorlevele alapján a szószékekről megvadított tömeg. A „csőcselék” mögött ott volt a sokkal nagyobb bűnös. Ott voltak az „igazi” bűnösök!
Kétféle csőcselék van, az egyik a lenti, „felülről” megvadított tudatlanoké, felbérelteké, és a másik „fent” van, az a „csőcselék”, amely a lentit megvadította.
A „rabszolgatörvény” elfogadása a napokban, és az a sok jogtalanság, becstelenség, erkölcsi és gazdasági visszaélés, botrány, amire, akár a legutóbbi évtizedben, Magyarországon, fény derült, és ez valószínűleg inkább csak a jéghegy csúcsa, rávilágított arra, hogy hol van most Magyarországon a fenti „csőcselék”. Erre vonatkozóan sok mindenre a Sargentini-jelentés is rámutatott (https://szabadmagyarszo.com/2018/09/06/a-sargentini-jelentes-hivatalos-szovege-magyarul/).
A „csőcselék” fogalmát egy konkrét esetnél lehet csak erkölcsileg értelmezni.
A jogos felháborodásukban tüntetők nem nevezhetőek „csőcseléknek”, éppen ellenkezőleg: ők cselekednek hazaszeretően.
A tüntetések azonban önmagukban nem elegendőek. Szervezettebbeknek, a célhoz hatékony eszközöket kiválasztóknak kell lenniük irányítóiknak, a politikai ellenzék pártjainak tanulniuk kellene a múltban elkövetett hibáikból, ha egy tisztességesebb, érdekegyeztetőbb, értelmesebb országot szeretnének. Ez nem fog könnyen menni, mert a jobboldali hatalom veszélyes eszmét „örökölt” Tisza Istvántól, majd Horthy Miklóstól (bár ők csak e korszakok jelképei voltak): a nacionalizmust. Ez egy nemzeteket megbolondító eszme már régen nemzetellenes, a két világháborúban többek között Magyarországot is tönkretette, tragédiába sodorta. Nem hajlandó erre emlékezni a mai magyarság?
Tisza Istvánt az első világháború végén, 1918-ban, a felháborodott katonák agyonlőtték (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tisza_Istv%C3%A1n). Ady Endrének volt és van igaza, amikor több versében rámutatott: Tisza sokat ártott hazájának, a magyarságnak, bár Tisza valójában nem egy személyben volt felelős a történtekért, hanem azok az akkori magyar uralkodó osztályok voltak a felelősek (azok tagjai sem egyformán), akik Tisza mögött álltak, törekvéseit fenntartották.
Jelenleg a csőcselék „fent” van, de ez ne tévesszen meg senkit!
„Lent” is bármikor megjelenhet, ha a nacionalista uszítás felhasználja a lenti, tudatlan, vagy megfizetett, valamivel lekenyerezett embereket.
Csőcselék c. versem 2008-ban írtam, a megtévesztett emberekről:
Megvetem, - mégis, szomorúság itt benn
érte is szunnyad fel-felsebzett szívben,
mert tudom mitől ostoba és gyáva,
kiktől kenődik szét az aljassága,
kik tettek kócot nagy, borzas fejébe,
szemébe szennyét ki hordta, tetézte,
követ, ha dob, valójában ki dobja,
kik esküdtetik hamis holnapokra,
hazug zászlókat kik adnak kezébe,
vétke (övé is bár) kiknek a vétke,
kik fosztották ki és mutatnak másra,
gyalázata kiknek gyalázkodása,
kiknek bábja, s felejtik összetörten,
ha kihasználtan meghal gúnyos csöndben...
...mert azt is látom, mit tagadón láttok,
míg járjátok az "én nem látom"-táncot,
míg harangoztok buzgón jobbra-balra
(hadd bámuljon a bim-bam-éhes balga!),
míg érveket kreáltok, ha a kéreg
reped, s nem fed be félelmes egészet:
a csőcselék mögötti csőcseléket.
(2018)
Illusztráció: Pixabay
Ám arra, hogy most erről írok, annak konkrét okát az adja: a híradások szerint, ezekben a 2018. évi december végéhez közeledő napokban a magyar jobboldali kormány miniszterelnöke, az ország kialakult állapotával, és az utóbbi évtizedben a hatalmon lévő kormánypártok (FIDESZ, KDNP) működésével, valamint a parlamentben hozott mostani törvényekkel elégedetlen tüntetőket nyíltan „csőcseléknek” nevezte.
A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „A csőcselék minden rosszra kapható szedett-vedett népség.”
Vannak erre tudományosabb fogalmak is, de nem célszerű azokba belebonyolódni. A miniszterelnök nyilván a fenti értelemben használhatta ezt a szót. A „népet”, az „embereket” nem érthette alatta, hiszen azokról mindig dicsérően szokott szónokolni, más kérdés, hogy valójában kit érthet nép alatt. „Petőfi népét” aligha, mert Petőfi eszméivel a magyar kormányhatalom teljesen ellentétesen szokott cselekedni.
Értsük most a „nép” alatt, bár politikai értelemben mást is jelenthet, az ország lakosságát.
Ez elég „demokratikus” annyiban, hogy senkit sem zár ki, sem a gyanúsan meggazdagodott sokmilliárdost, sem az otthon nélkül tengődő hajléktalant.
Nos, a "csőcselék" a "népből" is lehet, ezt már Petőfi Sándor is tudta, le is írta (Az apostol c. elbeszélő költeményében is), de Petőfi az igazságáért küzdő tömeget nem nevezte csőcseléknek, hanem - a körülmények figyelembevételével - dicsérte:
„Lamberg szívében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat –„
(Akasszátok föl a királyokat!, interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/akassz.htm).
Nos, igen, lehet, hogy a népharag által elintézett fentebbi személyek halála hasznot hozott a nép, a magyarság ügyének akkor (utóbbi kimutatása vagy cáfolása történészi feladat, de a „független” történész mindig ritkább a fehér hollónál), ám a „nép” (lakosság) összeverődött tömege sokféle lehet. Gondoljunk a Horthy-korszak „zsidóveréseire”, még a budapesti orvosegyetemen is verték zsidó egyetemi társaikat a „verőnapon” a nacionalista fajgyűlölők, saját hallgatótársaikat, Magyar Imre orvosprofesszor könyvében leírja ezt az eseményt (Honti József (szerk.) : Magyar Imre centenáriumi emlékkönyv. Medicina, Bp., 2010.) Hány hasonló eset fordult elő! Petőfi költeményében a helyi lelkész által fellázított falusiak támadnak a nekik jót akaróra, később pedig a zsarnokot ünnepli a tömeg (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/egy.htm). Miként cselekedtek Horthy Miklós „nemzeti hadseregének” tiszti különítményei az 1919-es Tanácsköztársaság leverése után? Kevés szó esik ezekről a „nemzeti” gyilkosokról manapság, de még szobrokat is emeltetett Horthynak a mai hatalom (bár Horthy nem akasztott fel másokat saját kezűleg, de a felelősség, mint akkori fővezéré, az övé is).
Petőfi tudta, hogy a "fenti csőcselék" az igazán veszélyes hosszabb távon, de azt is tudta: "fentről" sok tudatlan embert megvadíthatnak, és akkor a lenti "csőcselék" is létrejöhet, veszélyesként. Utóbbira is sok példa van a történelemben, hiszen a "csőcseléket" általában "fentről" hozták létre, népbutítással és egyéb eszközökkel.
Most is így hozzák létre.
Nyilván, a mostani törvények ellen tüntetőket egyáltalán nem volna szabad rossz szavakkal illetni, mert éppen ellenkezőleg: ők most, a polgári demokrácia keretein belül, egy értelmesebb, becsületesebb, erkölcsösebb, elfogadhatóbb országért küzdenek, tehát dicséretet érdemelnek. Egy "Édenért" nem küzdhetnek most, de egy olyan ország, amelynek jobboldali kormánypártjai ennyire túlzásba viszik a diktatúrát, nem nevezhető igazi országnak, és a hatalom diktatúrás túlzásai elleni fellépés - erkölcsileg - jogos.
Erkölcsileg jogos, de tudnunk kell: legtöbbször minden tömegben vannak provokátorok, olyanok, akiket a „másik oldal” küld oda, és kész igazolni valamilyen cselekedettel, hogy az összegyűlt tömeg „csőcselék”. No meg a jogos felháborodásnak is lehet olyan foka, amikor egy-egy elkeseredett ember, vagy akár csoport tör-zúz. Ekkor is látni kell azonban azoknak, akik a tisztességes oldalon állnak, a teljes képet. Károlyi Mihály Hit, illúziók nélkül c. emlékiratában leírta, hogy miként viselkedett a koalíciós időkben a Mindszenty József hercegprímás pásztorlevele alapján a szószékekről megvadított tömeg. A „csőcselék” mögött ott volt a sokkal nagyobb bűnös. Ott voltak az „igazi” bűnösök!
Kétféle csőcselék van, az egyik a lenti, „felülről” megvadított tudatlanoké, felbérelteké, és a másik „fent” van, az a „csőcselék”, amely a lentit megvadította.
A „rabszolgatörvény” elfogadása a napokban, és az a sok jogtalanság, becstelenség, erkölcsi és gazdasági visszaélés, botrány, amire, akár a legutóbbi évtizedben, Magyarországon, fény derült, és ez valószínűleg inkább csak a jéghegy csúcsa, rávilágított arra, hogy hol van most Magyarországon a fenti „csőcselék”. Erre vonatkozóan sok mindenre a Sargentini-jelentés is rámutatott (https://szabadmagyarszo.com/2018/09/06/a-sargentini-jelentes-hivatalos-szovege-magyarul/).
A „csőcselék” fogalmát egy konkrét esetnél lehet csak erkölcsileg értelmezni.
A jogos felháborodásukban tüntetők nem nevezhetőek „csőcseléknek”, éppen ellenkezőleg: ők cselekednek hazaszeretően.
A tüntetések azonban önmagukban nem elegendőek. Szervezettebbeknek, a célhoz hatékony eszközöket kiválasztóknak kell lenniük irányítóiknak, a politikai ellenzék pártjainak tanulniuk kellene a múltban elkövetett hibáikból, ha egy tisztességesebb, érdekegyeztetőbb, értelmesebb országot szeretnének. Ez nem fog könnyen menni, mert a jobboldali hatalom veszélyes eszmét „örökölt” Tisza Istvántól, majd Horthy Miklóstól (bár ők csak e korszakok jelképei voltak): a nacionalizmust. Ez egy nemzeteket megbolondító eszme már régen nemzetellenes, a két világháborúban többek között Magyarországot is tönkretette, tragédiába sodorta. Nem hajlandó erre emlékezni a mai magyarság?
Tisza Istvánt az első világháború végén, 1918-ban, a felháborodott katonák agyonlőtték (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tisza_Istv%C3%A1n). Ady Endrének volt és van igaza, amikor több versében rámutatott: Tisza sokat ártott hazájának, a magyarságnak, bár Tisza valójában nem egy személyben volt felelős a történtekért, hanem azok az akkori magyar uralkodó osztályok voltak a felelősek (azok tagjai sem egyformán), akik Tisza mögött álltak, törekvéseit fenntartották.
Jelenleg a csőcselék „fent” van, de ez ne tévesszen meg senkit!
„Lent” is bármikor megjelenhet, ha a nacionalista uszítás felhasználja a lenti, tudatlan, vagy megfizetett, valamivel lekenyerezett embereket.
Csőcselék c. versem 2008-ban írtam, a megtévesztett emberekről:
Megvetem, - mégis, szomorúság itt benn
érte is szunnyad fel-felsebzett szívben,
mert tudom mitől ostoba és gyáva,
kiktől kenődik szét az aljassága,
kik tettek kócot nagy, borzas fejébe,
szemébe szennyét ki hordta, tetézte,
követ, ha dob, valójában ki dobja,
kik esküdtetik hamis holnapokra,
hazug zászlókat kik adnak kezébe,
vétke (övé is bár) kiknek a vétke,
kik fosztották ki és mutatnak másra,
gyalázata kiknek gyalázkodása,
kiknek bábja, s felejtik összetörten,
ha kihasználtan meghal gúnyos csöndben...
...mert azt is látom, mit tagadón láttok,
míg járjátok az "én nem látom"-táncot,
míg harangoztok buzgón jobbra-balra
(hadd bámuljon a bim-bam-éhes balga!),
míg érveket kreáltok, ha a kéreg
reped, s nem fed be félelmes egészet:
a csőcselék mögötti csőcseléket.
(2018)
Illusztráció: Pixabay
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!