Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2018-12-10 16:05:51
Megtekintve: 1418
Tovább ballagó történetecskék (20) KÍVÁNSÁGOK
Egy varázsló ördöggel küzdött. Nem volt ez számára nehéz, mert a varázsló az Ész Lovagja kitüntetést is birtokolta, míg az ördög csak néhány trükköt tudott, és hiába volt erős, a varázslóval nem vehette fel a versenyt.

A közelben egy paraszt szántott kifáradt lovával. Nem tudta, hogy a varázsló kicsoda, közönséges halandónak vélte, az ördögöt viszont felismerte két szarváról. Felkapott egy husángot, és a varázsló segítségére sietett.

A bűvös pálcás úr elmosolyodott. Nem volt szüksége segítségre, de nagyon tetszett neki, hogy a parasztember ilyen lovagias. Ugráló zsákot parancsolt oda, a zsák bekapta az ördög lábait, majd az egész pokolfajzatot bekebelezte, és már vitte is - a pokolba!

A parasztember, amikor ezt látta, eltátotta a száját. Ördögökről már sokszor hallott a templomban, de a varázslókról azt hitte: csak a mesékben léteznek.

Azt mondta az embernek a varázsló:
- Szép volt tőled, hogy segíteni akartál. Jutalmul teljesítem három kívánságod, mint a mesében, de vigyázz, hogy mit kérsz, mert ez nem mese!

Nagyot nézett a parasztember, egy percig törte a fejét: mit is kérjen? Rápillantott lovacskájára, és így szólt:
- Változzon lovacskám, Ballagó, szárnyas, erős lóvá, vagyis táltossá!

- Hüm-hüm.. - mondta a varázsló. A táltos nem való szántásra, szekérhúzásra, de a Három Kívánságok Parancsai törvény szerint telesítenem kell kérésed..

Csodálatosan szép táltos lett Ballagóból, szárnyai is csinosak voltak. Hanem egyből felszárnyalt az égbe, maga után húzta az ekét. Közben egy szarka farktollát le is beretválta az ekevas. A parasztember ijedten nézte a dolgot: nem az eget akarta felszántani!

A varázsló így szólt:
- Látom megdöbbenésed, ki nem mondott kérésed, és visszavarázsolom a táltost közönséges lóvá, csak fiatalabbá, erősebbé teszem. Ezt nem számítom be a kívánságaid közé. Mit kérsz másodiknak?

Törte a fejét két percig a parasztember, de azután felderült a képe:
- Azt szokta mondani a feleségem, hogy ő már öregszik, és a szépsége is hervadozik. Én mindig vígasztalom. Most azt szeretném kérni, hogy legyen olyan szép és fiatal, mint a királynő, a király felesége!

A varázsló elmosolyodott. Megkérdezte:
- Te magad láttad már a királynét?

- Élőben még nem.. - vallotta be a paraszt. Az arcképét viszont sokszor láttam, amikor beszekereztem a városba, mert ott van az urak éttermének kirakatában, de meg ünnepségeken ki is szokták függeszteni..

- Hát nem sokat tudsz, látom, a festők hízelgő ecsetjéről.. - mondta a varázsló. A Három Kívánságok Parancsai törvény szerint azonban telesítenem kell kérésed..
Veled megyek, nézzük meg, hogy mint teljesült a varázslat!

Már a kapuból feléjük futott a parasztember felesége. Sopánkodott:
- Jaj! Jaj! Egy nap alatt tíz évet öregedtem, legalábbis így látom magam a tükörben! A bíró ugyan, aki a múlt évben saját két szemével látta a királynét a fővárosban, a kutyafuttatási versenynél, azt mondja: szakasztott úgy nézek ki, mint a felséges asszony.. Ez az ördög műve!

- Nem az ő műve, de hogy kié, azt most hagyjuk.. - mondta a varázsló. Kenje be az arcát az asszonyság ezzel a krémmel, és szakasztott olyan lesz, mint előzőleg, csak egy kicsit fiatalabb! A férjének lehet még egy kívánsága..

- Jaj! Jaj! - mondta a parasztember. Belátom: buta vagyok én ezekhez a varázslatos kívánságokhoz. A harmadik kívánságot átengedném a feleségemnek.. Annak több esze van, ha összeszedi!

A varázsló nevetett:
- A Három Kívánságok Parancsai törvény ezt megengedi.. Nos, mit kíván a feleséged, ez a szépasszony?

Az asszony három álló percig gondolkodott, de akkor gyorsan perdült egyet az észkereke:
- Én azt kérem, hogy a Tekintetes Csodatévő Varázsló Úr kérjen nekünk valamit, amiből jó dolog lesz, de rossz nem.. Valamit, aminek hasznát vesszük, de eszünket el nem vesztjük..

- Okos kérés! - bólintott a varázsló. A Három Kívánságok Parancsai törvény ezt is megengedi, csak nem lengeti. Nos, úgy látom, alig van szükségük valamire: van legény fiuk, akire nagy szemeket meresztenek a lányok, földjük annyi, amennyit maguk meg tudnak művelni, lovuk, tehenük... Most mégis igen nagy dolgot kapnak. Ha baj közeleg, akkor kiáltsák együtt, egyetértésben: NE LEGYEN! Ám vigyázzanak, hogy miként kívánják szívükben, gondolatukban is, mert ha nem eléggé jól, akkor hamar elpárolog a varázslat hatalma!

Ott termett a táltos, felugrott rá a varázsló, elszáguldott.

Egy darabig álomnak tűnt az, ami történt. Már kezdték elfelejteni.

Egy napon azonban nagyon feszült lett a viszony királyuk és egy másik ország királya között. Sem a parasztember, sem a felesége nem tudta, hogy ebben ki volt a hibás. Lehet, hogy mindkét koronás fő. Ám azt tudták, hogy mivel jár a háború, milyen tragédiákkal, szenvedésekkel.

Már a két ország csapatai is elindultak egymás ellen. A parasztember megfogta felesége kezét, együtt kiáltották: NE LEGYEN HÁBORÚ! KERÜLJE EL ORSZÁGUNKAT!

A varázslat hatása volt, vagy más okból történt, de a csapatok megálltak, a két király kibékült.

Később meg szárazság kezdett el pusztítani azon a vidéken. Most az asszony kereste meg férje kezét, kéz a kézben kiáltották: A SZÁRAZSÁG KERÜLJE EL EZT A VIDÉKET! NE LEGYEN HIÁNY AZ ÉG ÁLDÁSÁBÓL! JÖJJÖN AZ ESŐ, MINDENKI ÖRÖMÉRE!

Még aznap eleredt a nagyon óhajtott eső.

Múlt az idő, a varázsló elhatározta, hogy utánanéz: él-e még a varázslat, amit a parasztember és annak felesége kapott? Ha még él, ez azt jelenti: a kívánságoknál nem csak magukra gondoltak, hanem másokra is.

Ezúttal elváltoztatta fizimiskáját, hogy ne ismerjék fel. Egyszerű vándorként kopogtatott be a parasztember portáján. Örömmel fogadták, jó vacsorával kínálták, szállást adtak neki. Beszélgetés közben a varázsló megbizonyosodott arról, amit már úgyis sejtett: nem éltek vissza a kapott varázshatalommal.
- Kitűnő volt a vacsora, a szállás.. - mondta a varázsló búcsúzóul. Tudom, hogy a vendégük voltam, de szeretnék ajándékot adni. Látják ezt az aranypénzt? Csak feldobják, és hopp! Két aranypénz esik vissza. Elfogadják?

A parasztasszony elkomorult:
- Ne haragudjon ránk, amiért ezt a nagyon értékes ajándékot nem merjük elfogadni. Nem akarjuk Önt megsérteni, de veszélyt hozna ránk. Előbb-utóbb kiderülne az aranypénz bűvös tulajdonsága. Lehet, hogy megölnének minket érte, de ha csak ellopnák, az is veszélyt jelenthetne másokra, a tolvaj visszaélhetne vele! Most felismertük Önben azt a varázslót, akinek örök hálával tartozunk, de nem csak mi, hanem - bár a dolognak titokban kellett maradnia - egész népünk, országunk.

A varázsló meghatódott:
- Népük, országuk viszont, ha nem tudja is meg soha, Önöknek tartozik hálával. Bárcsak ilyen volna országuk többi lakója is, mint Önök: egyszerű paraszti szívvel nemes, józan paraszti ésszel - bölcs!

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/var%C3%A1zsl%C3%B3-f%C3%A9rfi-m%C3%A1gia-szak%C3%A1ll-1417195/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!