Hát nem tetszik nekem sem, mégis így van:
nyílik, záródik minden messzeség.
A kábított nép elhisz hihetetlent,
s a csendre ráönt hánytató zenét.

A vers végül ottmarad önmagának.
Vagy a jövőnek? Primitív hitek
malma őröl, forognak imagépek,
s az értelem kis magányos sziget.

Ily szigeten egy-egy Madách leül még,
ír kétkedést, igaz tragédiát,
melyet máris formálnak fent hamisra,
s a bölcs köhécsel: - Ilyen a világ!

Tört törődés földjébe nem szerettél,
hol kaméleon köpeny és közöny,
hát az igazat mondd e táj szemébe,
költő, - s nem kell jutalom, köszönöm!

Persze, talány: a szánalom parancsa
honnan is jön, - s szó, hogy törődni kell
hazát feledő hazával, s világgal,
butácska létek embereivel…

Ó, ez rejtély! Megmagyarázni mindezt
okos szavakkal, azt könnyen lehet, -
de magyarázat-e a Magyarázat,
kis szerző létek, értelmetlenek?

A vers végül megmarad önmagának?
Vagy a Jövőnek majd szemébe néz?
Szín-, s mozdulatsor, részek hulló Álma…
Te, vérző Csillag, Dal, - maradj Egész!

(2018)


Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/ablak-t%C3%B6rt-%C3%BCveg-fal-piszkos-1861886/