Volt, múlt lett, eltűnt, - mégis: ennyire?
Senkit sem lep meg kővé vált mese,

csak engem, ki egy hídon túl megyek,
de elhajított kő-tekintetek

hullnak utánam, tovább? Ez a nép
miért adta el gyáván mindenét,

kis szerzésekért, azért: kalmár szavak
a való mögött kacsinthassanak,

s Isten-játékot játszó tolvajok
elhihessék, - a Becsület halott?

Ijedt tudós szájat gyorsan befog, -
vagy körmönfont beszédét hallhatod.

Hazug ima nem sérti önmagát,
ha légbe önti rossz keresztvilág?

S nem érzed, hogy súlyából egyre veszt,
mint Jelkép, magát eladó Kereszt?

Lehet, rájössz egy jövő alkonyon:
hamis kereszt Bűnnek érték, vagyon.

A Keresztfákra kik tettek, s kiket?
Amit a Bűn mond, inkább elhiszed?

S Dózsa – Dózsa volt, felejtő világ!
Keresztért viselt izzó koronát.

Olyan Keresztért, mely szívből jövő, -
érzelme szép, igaza érthető.

Nem figyelsz? Holnap háború ugat,
annak csinálnak tolvajok utat,

míg az agyakra mást vetít a kép,
s közelebb jön könyörtelen vidék.

Nem gondolkodsz? S nem szégyelled magad,
hazugságot, ha tolvaj szádba ad,

s ismételgeted, járatod a szád,
s ezzel elárulsz nemzetet, hazát?

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/k%C3%B6ln-bomb%C3%A1z%C3%A1s-megsemmis%C3%ADt%C3%A9se-h%C3%A1bor%C3%BA-63176/