Feltöltve: 2018-11-07 13:32:41
Megtekintve: 1463
A jól kioktatott legény
Azt mondta Fényescsizmás János az apjának, meg az anyjának:
- Drága Szüleim, álmot láttam! Hat faluban jártam, és egyben sem találtam semmi hazahozhatót. Elmegyek, utánanézek: igaz volt-e az álom!
Anyja csak sírt, mert úgy gondolta: egy anyának így illik, ha fia vándorútra megy, még ha ilyen kurtára is.
Apja viszont jószívűen kioktatta a fiát:
- Hazudott az álom, mert, ha mást nem, tehénlepényeket találhatsz az úton. Igaz, most nyár van, de télen majd fűthetünk ezekkel, ettől még a grófi erdőből is szerezhetünk fát, amikor senki sem néz oda.
Ám adok neked néhány hasznos tanácsot. Nézz az orrod elé, mert könnyen megbotlik az ember, de úgy nézz előre, hogy egyúttal hátra is, mert hátulról leüthetik az embert, amit különben elölről nem venne észre. Ez egy. Továbbá: lassan járjon az eszed, mert a gyors észjárás oda vihet, ahová nem is akartál menni. Ez kettő. Még továbbá: ha nagy kutyával találkozol, akkor ugass rá! Ha ráugatsz, elmegy. Ha nem megy el, ugass rá, megint és megint. Ha ezekre sem megy el, akkor hozd haza, jó lesz házőrzőnek, mert hűséges. Ez három. Ne nézz bambán az égre, mert vége! Mármint a tanácsaimnak…
Megköszönte János a hasznos tanácsokat.
Anyja megölelte, leakasztotta a szegről az üres tarisznyát, és odaadta. Igaz, nem tett bele semmit, de komoly, jó anya volt, mert sündisznót sem, tréfából.
Ment János, - és tényleg! Találkozott egy irtó nagy kutyával. A kutya úgy nézett rá, mintha mondani akart volna valamit a tekintetével, de még néhányat ugatott is hozzá. magyarázóan.
János jó erősen ráugatott. A kutya, magyarázó kutyahangon, ismét ugatott, és elindult, de közben hívogatóan vissza-visszanézett Jánosra. Megint ugatott néhányat, János válaszolt, ugatósan, de nem tetszett neki a dolog: merre megy ez a kutya? Tőle elfele! Miként vigye így haza, ekkora nagy kutyát nem cipelhet a hóna alatt… Az kutyául fárasztó, nyelvlógató volna!
Így hát csak követte a kutyát. Az irtó nagy kutya egy igen mély veremhez vezette a legényt. A verem alján nagyon szép leány guggolt.
János lekiáltott a leánynak:
- Mit csinál lent, szép leány? A kis- vagy a nagydolgát végzi?
A leány nevetett:
- Begombolós Sári vagyok, vagyis Sarolta! Nem a dolgom végzem, hanem az ügyetlenségemen búslakodom. A verem szélén kíváncsiskodtam: ki áshatta és kinek, minek? Megcsúsztam és beleestem. A kutyám, Görbe, idehozta Önt. Segítene rajtam?
- Persze! – mondta János készségesen. Én Fényescsizmás János vagyok. Miben segítsek? Jöjjek le, és szórakoztassam?
- A világért sem! – ijedezett a leány. Kijutni segítsen ebből a veremből!
- Az egyszerű! – mondta a legény. Láttam ilyet egy képeskönyvben, még iskolás koromban. Leugrok Önhöz a verembe, a kutyával, akit ezek szerint Görbének hívnak, pedig nem is görbe. Én lent felmászok a kutya hátára, a kisasszony felmászik az én hátamra, a verem szélében megkapaszkodik, és kiugrik. A képeskönyvben ugyan szamár szerepelt kutya helyett, de, ha nincs szamár, talán kutya is megteszi. Ha meg nem, akkor még mindig ugyanott vagyunk, kivéve, ha mégsem!
A leány nevetett:
- Maga nagyon tréfás! Inkább keressen egy kötelet, vagy szerezzen egy erős, hosszú ágat!
A leány által javasolt megoldást János elfogadta, mert nem jó szép leányokkal ellenkezni, de megcsúszott, és ő is beleesett a verembe.
A leány bosszúsan mondta:
- Látja, most már ketten vagyunk a veremben!
- Nem tehetek róla, hogy a kisasszony kutyája nem ugrott le! – sértődött meg János. Ám, ha már ilyen ostoba kutya, akkor parancsoljon rá: szerezzen még egy legényt! Vagy hozzon ide egy szamarat! Vagy ugortassa le a kutyáját is, és nézzük meg: mit tehetünk hárman egy verem ellen!
A leány felkiáltott a kutyának:
- Görbe! Hozz ide egy másik embert, akinek több sütnivalója van!
A kutya elszaladt. Később visszatért egy puskás emberrel.
A leány megijedt:
- Jaj! Ez az a puskás zsivány, aki a házunknál leselkedett. Ez minket mindjárt agyonlő!
A puskás ember megemelte fácántollas kalapját:
- Bögyömfalvi Balázs vagyok! Nem vagyok zsivány, hanem szép leányok tisztességes csodálója. Igen, leselkedtem, mert szeretnék udvarolni a kisasszony húgának, Begombolós Klárinak, és azt gondoltam: háztűznéző előtt kicsit körülnézek a házuk táján. Igaz, néha kicsit kitágítottam a tisztesség fogalmát, de nem lehetek valami félelmetes zsivány, ha a múltkor Klári már azt mondta nekem:
- Bújj ki a bokorból, te szamár, ha szépen iázol, sütök neked palacsintát!
Kibújtam, kaptam palacsintát, és a húga, Klárika, megengedte: máskor is leselkedhetek, de kicsit ügyesebben csináljam, mert az apja már rövidlátó, és, ha rókának néz, akkor megsörétezhet! Lenyújtom a puskám csövét, fogja meg jó erősen, Sárika, magát kihúzom! Az a legény még maradjon lent, mert egy leányhoz egy legény elég, kettő már sok, mert az kakaskodást szülhet!
János dühösen felkiáltott:
- Miféle ostobaságot beszélsz! Hiszen, ha te Klárikának akarsz udvarolni, akkor minek neked egy Sárika nevű is…
Ezen a puskás legény kicsit elgondolkodott, de azután azt mondta:
- Jó, igazad van, akkor téged is kihúzlak, de előbb jöjjön a kisasszony!
Úgy látszik, hogy a Sors másképpen döntött. Sárika megfogta a puska csövét, de igen szép falusi leány is lehet kicsit nehezebb a városi kirakatbabáknál. Mármint egy legény puskacsövének is. A Balázs nevű is beleesett a verembe, Szerencsére sem a leányra, sem Jánosra nem esett rá, és további szerencse: egy tele tarisznya is vele tartott.
Nem maradt fent más, csak a kutya. A leány felkiáltott neki:
- Görbe! Hozz valakit, aki eszesebb, ügyesebb! Még akkor is, ha törpe! Ám, ha nem muszáj, inkább ne legyen törpe!
Elfutott a kutya, de sokáig nem akart megérkezni. Időnként kiabálták a „Segítség!” szót, meg a puskából is kilőtték az utolsó töltényt. Nem tudni, hogy hallotta-e mindezt valaki, de, ha igen, akkor az a mondásra gondolt: „Segíts magadon, és az Isten is megsegít!”. Hát utóbbiban van is valami, csak kérdés, hogy mikor mi.
Bögyömfalvi Balázs tarisznyájából elfogyott a kenyér sonka, szalonna, hagyma, sajt, borocska. Ezeken testvériesen megosztoztak.
Mire a tarisznya tartalmával végeztek, észrevették: két kíváncsi leányszem bámul le rájuk a verem széléről.
János felkiáltott:
- Talpas Ági!
- Igen, én vagyok! – ismerte be a tagadhatatlan tényt a leány. Apád utánad küldött, azt üzeni: ha megtaláltad a nagy kutyát, akkor ne hozd haza, mert ő már talált egyet, és nem akar két kutyát etetni, ugattatni!
- Kihúzol minket a veremből, Ági? – tudakolta János. Az ide úton láttam egy hosszú faágat valahol, nem tudom, hogy hol, ha azt megtalálod, az jó lesz!
Talpas Ági úgy gondolta, hogy most hasznot húzhat eddig titkolt szívügye János helyzetéből. Azt mondta:
- Kihúzlak, János, ha megtalálom az ágat, és ha az udvarlóm leszel! Udvarunk van, udvarlóm nincsen. Szép is vagyok, leány is vagyok, szomszédod is vagyok! A faluban, elismerem, van más leány is, szép is, ha annyira nem is szép, mint én, - de ezek közül egyik sem a szomszédod!
János ezt elfogadható magyarázatnak tartotta, egyből beleegyezett. Azt mondta:
- Igazad van, Ágika, jobb a szomszéd leánynak udvarolni, mert akkor a legénynek nem kell messzire mennie, csak a szomszédba! Már eddig is gondoltam erre, csak sok volt a dolgom!
Megörült ennek az Ági nevű leány, ugrott egyet örömében, és zsupsz! – máris beleesett a verembe. Szerencséjére János felé esett, az röptében elkapta, és mindjárt meg is csókolta.
Még fel sem ocsúdtak a meglepetéstől, hogy ilyen leány- és legényfaló ez a verem, amikor pöfögést hallottak.
Begombolós Sári felkiáltott:
- A gróf autója pöfög! Herceg Károly vezeti, aki nem herceg, hanem a méltóságos úr sofőrje. Kiabáljunk!
Kiabálták is:
- SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! SEGÍTS ÉG!
Odapöfögött az autó, Károllyal. A gróf nem volt benne.
Károly lenézett a verembe és nevetett:
- Szép kis társaság! Kihúzzalak bennetek? A legényektől ezért nem kérek, legény szolidaritásból, semmit, leányoktól viszont egy csókot, mert még nem ízleltem leánycsók ízét, annyira lefoglalt ez a pöfögő masina!
Talpas Ági felkiáltott:
- Nekem már van udvarlóm, ha megmersz csókolni, kikaparom a szemed, felpofozlak, és a verembe löklek!
Fényescsizmás János erre még ráadást ígért:
- Én nem csak felpofozlak, ha Ágit megcsókolod, de még bottal úgy fejbe váglak, hogy a fejed nem is fog többé fejre hasonlítani!
Károly nevetett:
- Hű, micsoda veszedelmes társaság van lent, - még jó hogy nem vagytok itt, fent! Te is megtagadnád tőlem a csókot, Begombolós Sárika?
A leány elpirult:
- Hát először biztosan megtagadnám, mert én is tisztességes leány vagyok! Ha viszont udvarolnál nekem, megszeretnél, és megszeretnélek, akkor már nem volna olyan biztos… A begomboltat is ki lehet gombolni, de nem akárkinek!
Károly most már komolyan mondta:
- Csak tréfáltam veletek, igaz, Sárikával nem, és máris udvarlójának tekinthet! Ideállok az autóval, arra rákötök egy hosszú kötelet, de egyszerre csak egyikőtök másszon fel rajta, mert ha ez a masina rátok esik a verembe, hát az még a gyönyörű leánydudákat sem kímélné!
Ezzel a gyors segítséggel mind kijutottak a veremből. Beleültek az autóba, Görbe, a kutya is felkapaszkodott, és máris irányt vett a masina a Begombolós család ötszobás hajléka felé.
Az erdei úton azonban a fülekbe ugrott egy kiáltás a Kristálytündér tavacska környékén:
- SEGÍTSÉG!
Károly megállította az autót, Gyalogosan elindultak a hang irányába. Görbe, a kutya ért oda legelőször.
Mit láttak?
A tavacska partján mély verem volt. Olyan, amilyenből ők kiszabadultak. Annak az alján állt a gróf, anyaszült meztelenül, és felkiáltott a bámulóknak:
- Hölgyek, szemeket behunyni! Életemben először viselkedtem nagy parasztként, és máris utolért a balsors! Egy ökör itt ásott vermet, ahol kétségbeesetten kerestem az otthagyott ruhámat, mivel nem akartam ruhában fürödni. Ruhám eltűnt, és még ebbe a verembe is beleestem. Hát most azt kiáltom, kis módosítással, ami egy dárdarázós ember színdarabjában szerepel:
- Egy országot egy nadrágért!
- Értjük, Méltóságos Uram! – nevetett Károly! Még a módosítást is! Hát, ha egy lovat dobnánk be Önnek a verembe… Ám, hogy a Gróf Úr iránti tiszteletünket kimutassuk, mi nadrágokat dobunk le! Válasszon!
Mindhárom legény levetette a nadrágját, - a gatyáját, persze, nem, mert nem jó, ha a leányok szeme láttára a legények túlságosan legatyásodnak. A gróf úrra a sofőr, Károly, nadrágja illett legjobban.
Amikor kihúzták a veremből, azt mondta a gróf:
- Ha senkinek sem mesélitek el ezt a balesetem, akkor nem fognak rajtam nevetni a faluban. Ám még nagyobb bajtól is megszabadulhatok, mert a város sem fogja megtudni, ami azért fontos: fel szándékozom lépni képviselőjelöltként. Ha tartjátok a szátok, akkor írásba adom: mindegyiktek vadászati és halászati jogot kap a birtokomon, csak ne éljetek vissza vele! Áll az alku!
Nagy éljenzést kapott a gróf, a legények még azt is hozzátették: ha a gróf fellép képviselőjelöltként, akkor ők mellette fognak korteskedni!
A továbbiakban három lakodalom lett a dologból, és még a gróf felesége sem tudott meg semmit, mert férje elmagyarázta: egy szarvasra célzott az erdőben, és közben beleakadt a nadrágja egy ágba, kettéhasadt. Nem volt értelme hazahozni. Mérges is volt, mert e bokor miatt a szarvas is elugrott, mielőtt lőhetett volna… Micsoda lövés lehetett volna pedig!
A grófot jószívű, csinos felesége kárpótolta az erdőben elmaradt lövésért.
Jánost apja ugyan azzal fogadta otthon: kiderült, a nagy kutya Méhecskés falu jegyzőjéé, csak elkóborolt. Vissza kellett adnia, ám kapott a jegyzőtől egyet a nagy kutya kiskutyáiból, és a kis kutyából hamar nagykutya lesz! A lényeg az: Talpas Ágika meg okos választás volt, mert így, ha rokonlátogatóba mennek, elég ha csak kinyitják a közös kert oldalkaput, és máris ott vannak a szomszédban! Apja és anyja dicsérgette is János nagy eszét!
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/n%C3%A9met-juh%C3%A1sz-kutya-sch%C3%A4fer-kutya-580010/
- Drága Szüleim, álmot láttam! Hat faluban jártam, és egyben sem találtam semmi hazahozhatót. Elmegyek, utánanézek: igaz volt-e az álom!
Anyja csak sírt, mert úgy gondolta: egy anyának így illik, ha fia vándorútra megy, még ha ilyen kurtára is.
Apja viszont jószívűen kioktatta a fiát:
- Hazudott az álom, mert, ha mást nem, tehénlepényeket találhatsz az úton. Igaz, most nyár van, de télen majd fűthetünk ezekkel, ettől még a grófi erdőből is szerezhetünk fát, amikor senki sem néz oda.
Ám adok neked néhány hasznos tanácsot. Nézz az orrod elé, mert könnyen megbotlik az ember, de úgy nézz előre, hogy egyúttal hátra is, mert hátulról leüthetik az embert, amit különben elölről nem venne észre. Ez egy. Továbbá: lassan járjon az eszed, mert a gyors észjárás oda vihet, ahová nem is akartál menni. Ez kettő. Még továbbá: ha nagy kutyával találkozol, akkor ugass rá! Ha ráugatsz, elmegy. Ha nem megy el, ugass rá, megint és megint. Ha ezekre sem megy el, akkor hozd haza, jó lesz házőrzőnek, mert hűséges. Ez három. Ne nézz bambán az égre, mert vége! Mármint a tanácsaimnak…
Megköszönte János a hasznos tanácsokat.
Anyja megölelte, leakasztotta a szegről az üres tarisznyát, és odaadta. Igaz, nem tett bele semmit, de komoly, jó anya volt, mert sündisznót sem, tréfából.
Ment János, - és tényleg! Találkozott egy irtó nagy kutyával. A kutya úgy nézett rá, mintha mondani akart volna valamit a tekintetével, de még néhányat ugatott is hozzá. magyarázóan.
János jó erősen ráugatott. A kutya, magyarázó kutyahangon, ismét ugatott, és elindult, de közben hívogatóan vissza-visszanézett Jánosra. Megint ugatott néhányat, János válaszolt, ugatósan, de nem tetszett neki a dolog: merre megy ez a kutya? Tőle elfele! Miként vigye így haza, ekkora nagy kutyát nem cipelhet a hóna alatt… Az kutyául fárasztó, nyelvlógató volna!
Így hát csak követte a kutyát. Az irtó nagy kutya egy igen mély veremhez vezette a legényt. A verem alján nagyon szép leány guggolt.
János lekiáltott a leánynak:
- Mit csinál lent, szép leány? A kis- vagy a nagydolgát végzi?
A leány nevetett:
- Begombolós Sári vagyok, vagyis Sarolta! Nem a dolgom végzem, hanem az ügyetlenségemen búslakodom. A verem szélén kíváncsiskodtam: ki áshatta és kinek, minek? Megcsúsztam és beleestem. A kutyám, Görbe, idehozta Önt. Segítene rajtam?
- Persze! – mondta János készségesen. Én Fényescsizmás János vagyok. Miben segítsek? Jöjjek le, és szórakoztassam?
- A világért sem! – ijedezett a leány. Kijutni segítsen ebből a veremből!
- Az egyszerű! – mondta a legény. Láttam ilyet egy képeskönyvben, még iskolás koromban. Leugrok Önhöz a verembe, a kutyával, akit ezek szerint Görbének hívnak, pedig nem is görbe. Én lent felmászok a kutya hátára, a kisasszony felmászik az én hátamra, a verem szélében megkapaszkodik, és kiugrik. A képeskönyvben ugyan szamár szerepelt kutya helyett, de, ha nincs szamár, talán kutya is megteszi. Ha meg nem, akkor még mindig ugyanott vagyunk, kivéve, ha mégsem!
A leány nevetett:
- Maga nagyon tréfás! Inkább keressen egy kötelet, vagy szerezzen egy erős, hosszú ágat!
A leány által javasolt megoldást János elfogadta, mert nem jó szép leányokkal ellenkezni, de megcsúszott, és ő is beleesett a verembe.
A leány bosszúsan mondta:
- Látja, most már ketten vagyunk a veremben!
- Nem tehetek róla, hogy a kisasszony kutyája nem ugrott le! – sértődött meg János. Ám, ha már ilyen ostoba kutya, akkor parancsoljon rá: szerezzen még egy legényt! Vagy hozzon ide egy szamarat! Vagy ugortassa le a kutyáját is, és nézzük meg: mit tehetünk hárman egy verem ellen!
A leány felkiáltott a kutyának:
- Görbe! Hozz ide egy másik embert, akinek több sütnivalója van!
A kutya elszaladt. Később visszatért egy puskás emberrel.
A leány megijedt:
- Jaj! Ez az a puskás zsivány, aki a házunknál leselkedett. Ez minket mindjárt agyonlő!
A puskás ember megemelte fácántollas kalapját:
- Bögyömfalvi Balázs vagyok! Nem vagyok zsivány, hanem szép leányok tisztességes csodálója. Igen, leselkedtem, mert szeretnék udvarolni a kisasszony húgának, Begombolós Klárinak, és azt gondoltam: háztűznéző előtt kicsit körülnézek a házuk táján. Igaz, néha kicsit kitágítottam a tisztesség fogalmát, de nem lehetek valami félelmetes zsivány, ha a múltkor Klári már azt mondta nekem:
- Bújj ki a bokorból, te szamár, ha szépen iázol, sütök neked palacsintát!
Kibújtam, kaptam palacsintát, és a húga, Klárika, megengedte: máskor is leselkedhetek, de kicsit ügyesebben csináljam, mert az apja már rövidlátó, és, ha rókának néz, akkor megsörétezhet! Lenyújtom a puskám csövét, fogja meg jó erősen, Sárika, magát kihúzom! Az a legény még maradjon lent, mert egy leányhoz egy legény elég, kettő már sok, mert az kakaskodást szülhet!
János dühösen felkiáltott:
- Miféle ostobaságot beszélsz! Hiszen, ha te Klárikának akarsz udvarolni, akkor minek neked egy Sárika nevű is…
Ezen a puskás legény kicsit elgondolkodott, de azután azt mondta:
- Jó, igazad van, akkor téged is kihúzlak, de előbb jöjjön a kisasszony!
Úgy látszik, hogy a Sors másképpen döntött. Sárika megfogta a puska csövét, de igen szép falusi leány is lehet kicsit nehezebb a városi kirakatbabáknál. Mármint egy legény puskacsövének is. A Balázs nevű is beleesett a verembe, Szerencsére sem a leányra, sem Jánosra nem esett rá, és további szerencse: egy tele tarisznya is vele tartott.
Nem maradt fent más, csak a kutya. A leány felkiáltott neki:
- Görbe! Hozz valakit, aki eszesebb, ügyesebb! Még akkor is, ha törpe! Ám, ha nem muszáj, inkább ne legyen törpe!
Elfutott a kutya, de sokáig nem akart megérkezni. Időnként kiabálták a „Segítség!” szót, meg a puskából is kilőtték az utolsó töltényt. Nem tudni, hogy hallotta-e mindezt valaki, de, ha igen, akkor az a mondásra gondolt: „Segíts magadon, és az Isten is megsegít!”. Hát utóbbiban van is valami, csak kérdés, hogy mikor mi.
Bögyömfalvi Balázs tarisznyájából elfogyott a kenyér sonka, szalonna, hagyma, sajt, borocska. Ezeken testvériesen megosztoztak.
Mire a tarisznya tartalmával végeztek, észrevették: két kíváncsi leányszem bámul le rájuk a verem széléről.
János felkiáltott:
- Talpas Ági!
- Igen, én vagyok! – ismerte be a tagadhatatlan tényt a leány. Apád utánad küldött, azt üzeni: ha megtaláltad a nagy kutyát, akkor ne hozd haza, mert ő már talált egyet, és nem akar két kutyát etetni, ugattatni!
- Kihúzol minket a veremből, Ági? – tudakolta János. Az ide úton láttam egy hosszú faágat valahol, nem tudom, hogy hol, ha azt megtalálod, az jó lesz!
Talpas Ági úgy gondolta, hogy most hasznot húzhat eddig titkolt szívügye János helyzetéből. Azt mondta:
- Kihúzlak, János, ha megtalálom az ágat, és ha az udvarlóm leszel! Udvarunk van, udvarlóm nincsen. Szép is vagyok, leány is vagyok, szomszédod is vagyok! A faluban, elismerem, van más leány is, szép is, ha annyira nem is szép, mint én, - de ezek közül egyik sem a szomszédod!
János ezt elfogadható magyarázatnak tartotta, egyből beleegyezett. Azt mondta:
- Igazad van, Ágika, jobb a szomszéd leánynak udvarolni, mert akkor a legénynek nem kell messzire mennie, csak a szomszédba! Már eddig is gondoltam erre, csak sok volt a dolgom!
Megörült ennek az Ági nevű leány, ugrott egyet örömében, és zsupsz! – máris beleesett a verembe. Szerencséjére János felé esett, az röptében elkapta, és mindjárt meg is csókolta.
Még fel sem ocsúdtak a meglepetéstől, hogy ilyen leány- és legényfaló ez a verem, amikor pöfögést hallottak.
Begombolós Sári felkiáltott:
- A gróf autója pöfög! Herceg Károly vezeti, aki nem herceg, hanem a méltóságos úr sofőrje. Kiabáljunk!
Kiabálták is:
- SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! SEGÍTS ÉG!
Odapöfögött az autó, Károllyal. A gróf nem volt benne.
Károly lenézett a verembe és nevetett:
- Szép kis társaság! Kihúzzalak bennetek? A legényektől ezért nem kérek, legény szolidaritásból, semmit, leányoktól viszont egy csókot, mert még nem ízleltem leánycsók ízét, annyira lefoglalt ez a pöfögő masina!
Talpas Ági felkiáltott:
- Nekem már van udvarlóm, ha megmersz csókolni, kikaparom a szemed, felpofozlak, és a verembe löklek!
Fényescsizmás János erre még ráadást ígért:
- Én nem csak felpofozlak, ha Ágit megcsókolod, de még bottal úgy fejbe váglak, hogy a fejed nem is fog többé fejre hasonlítani!
Károly nevetett:
- Hű, micsoda veszedelmes társaság van lent, - még jó hogy nem vagytok itt, fent! Te is megtagadnád tőlem a csókot, Begombolós Sárika?
A leány elpirult:
- Hát először biztosan megtagadnám, mert én is tisztességes leány vagyok! Ha viszont udvarolnál nekem, megszeretnél, és megszeretnélek, akkor már nem volna olyan biztos… A begomboltat is ki lehet gombolni, de nem akárkinek!
Károly most már komolyan mondta:
- Csak tréfáltam veletek, igaz, Sárikával nem, és máris udvarlójának tekinthet! Ideállok az autóval, arra rákötök egy hosszú kötelet, de egyszerre csak egyikőtök másszon fel rajta, mert ha ez a masina rátok esik a verembe, hát az még a gyönyörű leánydudákat sem kímélné!
Ezzel a gyors segítséggel mind kijutottak a veremből. Beleültek az autóba, Görbe, a kutya is felkapaszkodott, és máris irányt vett a masina a Begombolós család ötszobás hajléka felé.
Az erdei úton azonban a fülekbe ugrott egy kiáltás a Kristálytündér tavacska környékén:
- SEGÍTSÉG!
Károly megállította az autót, Gyalogosan elindultak a hang irányába. Görbe, a kutya ért oda legelőször.
Mit láttak?
A tavacska partján mély verem volt. Olyan, amilyenből ők kiszabadultak. Annak az alján állt a gróf, anyaszült meztelenül, és felkiáltott a bámulóknak:
- Hölgyek, szemeket behunyni! Életemben először viselkedtem nagy parasztként, és máris utolért a balsors! Egy ökör itt ásott vermet, ahol kétségbeesetten kerestem az otthagyott ruhámat, mivel nem akartam ruhában fürödni. Ruhám eltűnt, és még ebbe a verembe is beleestem. Hát most azt kiáltom, kis módosítással, ami egy dárdarázós ember színdarabjában szerepel:
- Egy országot egy nadrágért!
- Értjük, Méltóságos Uram! – nevetett Károly! Még a módosítást is! Hát, ha egy lovat dobnánk be Önnek a verembe… Ám, hogy a Gróf Úr iránti tiszteletünket kimutassuk, mi nadrágokat dobunk le! Válasszon!
Mindhárom legény levetette a nadrágját, - a gatyáját, persze, nem, mert nem jó, ha a leányok szeme láttára a legények túlságosan legatyásodnak. A gróf úrra a sofőr, Károly, nadrágja illett legjobban.
Amikor kihúzták a veremből, azt mondta a gróf:
- Ha senkinek sem mesélitek el ezt a balesetem, akkor nem fognak rajtam nevetni a faluban. Ám még nagyobb bajtól is megszabadulhatok, mert a város sem fogja megtudni, ami azért fontos: fel szándékozom lépni képviselőjelöltként. Ha tartjátok a szátok, akkor írásba adom: mindegyiktek vadászati és halászati jogot kap a birtokomon, csak ne éljetek vissza vele! Áll az alku!
Nagy éljenzést kapott a gróf, a legények még azt is hozzátették: ha a gróf fellép képviselőjelöltként, akkor ők mellette fognak korteskedni!
A továbbiakban három lakodalom lett a dologból, és még a gróf felesége sem tudott meg semmit, mert férje elmagyarázta: egy szarvasra célzott az erdőben, és közben beleakadt a nadrágja egy ágba, kettéhasadt. Nem volt értelme hazahozni. Mérges is volt, mert e bokor miatt a szarvas is elugrott, mielőtt lőhetett volna… Micsoda lövés lehetett volna pedig!
A grófot jószívű, csinos felesége kárpótolta az erdőben elmaradt lövésért.
Jánost apja ugyan azzal fogadta otthon: kiderült, a nagy kutya Méhecskés falu jegyzőjéé, csak elkóborolt. Vissza kellett adnia, ám kapott a jegyzőtől egyet a nagy kutya kiskutyáiból, és a kis kutyából hamar nagykutya lesz! A lényeg az: Talpas Ágika meg okos választás volt, mert így, ha rokonlátogatóba mennek, elég ha csak kinyitják a közös kert oldalkaput, és máris ott vannak a szomszédban! Apja és anyja dicsérgette is János nagy eszét!
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/n%C3%A9met-juh%C3%A1sz-kutya-sch%C3%A4fer-kutya-580010/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!