Feltöltve: 2018-10-07 15:19:17
Megtekintve: 1505
Csihuka és Szimuka
Becsesbicskássy Béla nem volt szegény, ami meghalt Édesanyjának köszönhető, aki férjhez menetele előtt szegény volt.
Hát ez igényel egy kis magyarázatot, de nem sokat. Édesanyja férjét, Becsesbicskássy Arnoldot, pár dologtól szigorúan eltiltotta. No, nem soktól, csak mindössze: 1.) a mulatozástól, 2.) a kártyázástól, 3.) az italozástól, 4.) a lóversenytől, 5.) a szerencsejátékoktól, 6.) a szerencsétlen játékoktól, 7.) a más nőkkel való testi-lelki érintkezéstől.
Ez az eltiltás eleinte szigorú volt, mert, a tiltott dolgokra való gondolat esetén, férjét szószerinti szobafogságra ítélte. Később erre már nem volt szükség, a férje erős kezű nejének vakon engedelmeskedett. Ehhez testileg meg sem kellett vakítani!
Így, amikor Béla Ésanyja meghalt, akkorra édesapja a fenti dolgokról teljesen leszokott, és megmaradt: a kastély, a hatszáz holdas gazdaság, az erdő, a halastó, meg a vízimalom. Vannak ilyen szerencsés sorsfordulatok a világban!
Béla Édesanyja jó szívét örökölte, meg gondosságát is. Az iskolában nagyon jól tanult és kifogástalanul viselkedett. Jó szíve azért azt nem zárta ki, hogy a vele irigységből vagy egyéb nem szép okból kötözködő társait ne verje kicsit laposabbra, mert erős gyerek volt. A jó szív jó, - de nem kell túlzásba vinni a jóságot!
Apja igen elégedett volt vele, így szólt:
- Eddig te vagy az egyetlen Becsesbicskássy, aki az iskolában jól tanult, és jól is viselkedett! Jelesen érettségiztél! Mi szeretnél lenni? Lehetnél ügyvéd, az úri foglalkozás, mert az, ha másét nem is mindig, a saját ügyét mindig megvédi. Legyél ügyvéd!
Béla azonban becsületesen bevallotta, hogy ő becsületes, amit apja már előzőleg is sejtett:
- Apám, én nem akarom védeni a becstelen embereket, csak a becsületeseket!
Apja megvakarta a fejét:
- Az ügyvédhez forduló becsületesek kevesen vannak, mert ügyvéd nélkül sincsenek sokan! Hát most itt állunk, mint szamár a hegyen! A kereskedés nem úri foglalkozás, zsidóknak való… A katonatiszti, igen, az úri, de te egyrészt nem szeretsz ordítani sem, ordíttatni sem… Igaz jól lősz, a kardod is jól forgatod, de nem szívesen lövöldözöl még állatokra sem, és amikor párbajra hívtad ki azt a szemtelen Kiskakukkos Ádámot, a kardoddal alaposan elintézted ugyan, de láttam rajtad: nem szívesen tetted… Hopp! Lehetnél orvos… Az emberorvos is orvos, de az ember nem barom. Úgy értem: a beteg baromhoz kihívják az állatorvost, ha muszáj, de a beteg emberhez még akkor sem mindig, ha nagyon muszáj. Lehetnél állatorvos!
Ez már tetszett Bélának, mert emlékezett gyermekkora egyik sikerére, amikor Táncika nevű nagynénjének sárga kanárimadarát kigyógyította a sárgaságból. Igaz, a sárga madár előbb kék lett, majd zöld, és utána eltávozott e földi világból, de a nagynénit e jószívű gyógyítási igyekezet úgy meghatotta, hogy örökül hagyott rá egy négyemeletes bérházat.
Erre a szép emlékre gondolt Béla, amikor hóna alá vette Csihuka nevű picike csihuahua kutyusát, és vele együtt beiratkozott az állatorvosi egyetemre.
Az egyetemen mindketten jól tanultak, bár Csihuka csinált néhány kutyuscsínyt, de az egyetem rektorának a felesége védelmébe vette az ebecskét. Ezekről a csínyekről majd máskor, de egyébként a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” forradalmi jelszavát Csihukánál a rektor felesége nem is vette túl komolyan, még sonkát is kapott némi szabadsággal való élésért és visszaélésért.
Bélának azonban nem a jeles diploma hozta meg a népszerűségét, hanem „A MACSKÁK LELKE” című szakszerű. és egyúttal humoros könyve. Igaz, néhány szegény cica némi sérülést szenvedett Csihuka fogaitól, de egy állatorvosi egyetemen ott van a gyógymód, helyben. Utóbbira egyébként Csihuka is rászorult, mivel a cica karmokkal rendelkezik, és ilyen karmok sem tesznek jót a kutyusorrnak, ha nagyon felhergeli magát a cica, már egy kis fülmegkóstolásért is.
Meg kell jegyeznem, hogy Béla apja elsőnek gratulált, a beözönlő lányok után, a díszteremben, amikor fia átvette jeles érdemjegyű diplomáját. Azt mondta neki:
- Fel a fejjel! Ha nem is lettél katonatiszt, vagy ügyvéd, én vettem neked egy nagy kertes villát, rendelőnek, felszereltettem, és felfogadtam melléd segédszolgának Tutyomka Jánost, aki többet tud az állatokról, meg a betegségeikről, mint hét szélhámos professzor!
Megörült János, mert ismerte Tutyomka Jánost, aki tantermi segédszolga volt az egyetemen, és tudta róla: az ő segítségével gyógyították ki ismeretlen betegségéből a trónörökös kedvenc lovát, persze, Tutyomka János neve nem került bele a lapokba, csak a professzoroké, mert mit keresne egy diploma nélküli tantermi segédszolga ilyen újsághelyeken? Így a kitüntetéseket, meg a nagy pénzt a professzorok kapták, de Tutyomka is kapott a rektortól egy kis vállveregetést, meg még ilyen elismerő szavakat is:
- A trónörököst, ha ló lenne, János, maga még annak örökölt agybajából is ki tudná gyógyítani!
János szerénykedett, és arra gondolt: ez nem biztos, de, szerencsére, a trónörökös nem ló…
Mi hozta hát, hogy Tutyomka János állatorvosi egyetemi titkolt karrierjének
vége szakadt, éppen szolgálatának tízéves jubileumán, és Becsesbicskássy Béla magán állatorvosi rendelőjébe került kisegítőnek?
Hát egy aprócska ügy.
Az egyetemen volt egy pince. A pincébe levándoroltak a fentebbi szintekről, feltűnés nélkül, olyan felszerelések, amelyeket ez a János ott feleslegesnek vélt. A pincét berendezte rendelőnek, saját magát kinevezte állatorvos professzornak, szerzett magának fehér köpenyt és nagy pápaszemet… Igen, igen, ezek csekélységek, - de minek kellett levinnie e pincébe a rektor feleségét, aki végeredményben, ha az ember az állatvilághoz tartozik is, bizonyos értelemben nem állat, még ha az asszonyokat néha régi írásokban „asszonyi állatként” emlegetik is…
Hát, ugye, az asszonyokkal vigyázni kell… A rektor feleségének tetszett az, amit Tutyomka Jánostól kapott, meg a pincében levő rendelő is, meg a pincei nemes bor is, de nem tudta tartani a száját… Igaz, csak három barátnőjének említette, diplomatikusan, Tutyomka János erényeit, de olykor a falnak is füle van, meg egyes fülek ezt-azt csak úgy falnak… A rektor fülébe is eljutott a dolog, és annak nem tetszett az, ami a feleségének igen. Hát van úgy, hogy férj és feleség nem egészen egy test, egy lélek… A többi sejthető!
A gondos apa még azt is megkérdezte fiától, bár egyáltalán nem érdekelte a dolognak ez a része:
- Milyen állatokat fogsz gyógyítani?
- Hát, Apám, - vallotta be Béla, - kis állatokat! Macskákat, macskaméretű kutyusokat, meg ilyeneket… A nagy állatokból kiszerettem! A ló odacsinál az útra. A tehén, igaz, lepényeket gyárt, amivel, ha kiszáradt, a szegény nép fűthet, de a tehénistálló is milyen rossz szagú! No és sok tehénen még a gatya sem áll jól, vagy utóbbit egyes négylábúak fel sem veszik. Ezzel szemben az olyan kedves kis kutyusok, mint Csihuka, fel is öltöztethetőek… Nem akarom becsapni a disznókat, birkákat sem, - nem szeretem a szagukat. A disznó túl sokat túr, a birka mindenre béget…
Apja látszólag ebbe belenyugodott a kisállatosdiba, de a megnyugvás látszata alatt izgatottan gondolt arra: jó lelkű, becsületes fiának, aki nem csak jó lelkű, de délcegen jó képű is, szóval, ennek a jámbornak, keresni kell egy tisztességes, leendő férjét házasságkötés után is szerető feleséget, mert különben a fiút felfalja a világ, mint azt a disznók teszik azzal, a közmondás szerint, aki a korpa közé keveredik… A korpa pedig ott van, mindenütt!
Hát, vannak kertes városok, ahol a kertek nagyon szépek, az emberek szeretnek nagyon kertelni, de tisztességes nőket, - hacsak a tisztesség fogalmára nem alkotunk saját, lierálisabb meghatározást, - nem könnyű találni, de még nehezen sem egyszerű.
Ám, ha valaki úgy vet szelet, hogy ne vihart arasson, hanem a szél fehér hollóról hozzon hírt, az találhat. Fehér hollót is, de tisztességes hölgyet is. Persze, pénz kell hozzá, – de mihez nem kell?
Becsesbicskássy Arnoldnak, mint apának, azonban mindjárt szerencséje lett, mert megpillantotta Könnyesenkönyvessy Klárikát, a város legszebb és igen különc hölgyét, akit még a férfiak is tiszteltek tisztességéért, csak udvarolni nem mertek neki, nem hogy Klárikáék udvarán, de még a szomszédos udvarokon sem.
Miért?
A válasz egyszerű. Klárika, érzelmes lányregényei mellett, könyvet írt „KI LEHET AZ ÉN FÉRJEM?” címmel. Ebben ugyan látszólag csak mérsékelt követelményeket támasztott jövendőbelijét illetően: legyen 1. délcegen férfias, 2. hozzá mennyeien hűséges, 3. Őt úgy imádja, hogy minden parancsát teljesítse, 4. ki nem mondott parancsait kitalálja, 5. más nőkre csak az Ő engedélyével nézzen, 6. az Ő írói, költői, valamint lantos művészetét a Himalája csúcsánál magasabbra értékelje, és 7. ha Ő ír, költ, vagy lant művészkedik, akkor a férjének, - KUSS!
Mindez, persze, önreklám is lehetett volna, amin a város lakói röhögnek, nem veszik komolyan, - de még elmosolyodni sem mert senki.
Miért?
Több okból, de elég ezek közül kettőt megemlíteni: 1. az, amit Klárika írt, színigaz volt, 2. Klárika papája pedig a város, valamint az egész rigófüttyös régió legnagyobb bankos vezérigazgatója volt, akivel ujjat húzni annyit jelentett volna, mint…
Becsesbicskássy Arnold azonban bennfentes volt benti fenti és kinti fenti ügyekben egyaránt, és, bár senki orrára nem kötötte, hogy hol és mennyiért lett ilyen jól értesült, meg merte szólítani a vezérbank vezérigazgatójának különc leányát:
- Kedves Klárika! Csókolom a…! No, szóval, csókolom azt a testrészét, amit részemre kijelöl, még ha az csak a becsesen kecses kacsója is!
Ajánlok egy jó boltot, ami most még nyitva van Ön előtt! Igaz, Ön különcként tisztességes, de az, ami a boltban van, az sem tisztességtelen. Az én Béla fiamról van szó! Arról a délcegen jámbor mafláról, aki még nem tudja: melyik macskába szeressen bele? Kitűnően lő, ami nem mellékes, és egy ilyen kardos hölgy, mint Klárika, a kardot is jó irányba tudja fordítani nála. Becsületes, a végtelenségig, de a végtelen is javítható, végessé tehető. Könyvet írt, A MACSKÁK LELKE a címe, át is nyújtok belőle egy példányt, kapkodják, mint a cukrot, de azért csak a háta mögött nevesse ki a Szerzőjét. Ha Ön, Klárika, beleszeret a fiamba, akkor vegye el férjül, még mielőtt az a sok tisztességtelen leány és asszony elcsábítja. Gondolkozzon a dolgon!
Klárika elmosolyodott:
- Már eddig is gondolkoztam! Tetszik is nekem a fia, olyannyira, hogy már lépéseket tettem, nehogy elcsábítsák mások, mielőtt én döntenék az ügyben: feleségül megyek-e hozzá? Ha beleszeretek, akkor elcsábítom, feláldozom ártatlanságomat, férjhez megyek hozzá, és Ön, kedves Arnold, a saját leányának tekinthet! Még arra az ezerholdas német gazdaság egészére sem gondolok, amit a napokban örökölt a meglevő hatszáz holdjához, meg az egyebekre. Én tisztességes lány vagyok, még ha szegény is…
Arnold nem firtatta Klárika szegénységét, mivel, bár az valószínűleg nem vetekedett Dárius király kincses ládájával, hiszen a kincsesláda szebb látvány, mint egy bankszámla, de azért egy bankvezér apa bankszámlája akkor sem szokott elszegényedni, még ha a bank minden üzletfele csődbe megy is, de most még utóbbiról sem volt szó…
Klárika a Tettek Leánya is volt, nem csak az Apjáé. Vette a messzelátóját, meg Csöcsös Csilla nevű szép idomú, de azért az ő szépségét el nem halványító, szolgálólányát, és kivett egy titkos lakást Béla rendelőjével szemben.
Rendelési időben onnan nézegette: mennyi időt töltenek az asszonyok, leányok Béla rendelőjében, a magukkal hozott bibis, vagy alibis, kisállattal? Egy hét után azonban hazament hivatalos villájába, nagyon elégedetten.
Kiderült: Béla nem csapodár, mert egyetlen asszony vagy leány sem tartózkodott hosszabb ideig a rendelőben, mint illett, és amikor a rendelő kertkapuján kiléptek cicusukkal vagy kutyusukkal, arcukra írtan ott volt csalódottságuk… Ez annyit jelentett: Béla legényként sem félrelépős…
- Itt az Idő! Most vagy soha! – jutott eszébe Klárikának egy versből. Azt, hogy melyikből, arra nem emlékezett, meg arra sem: ki írta a költeményt, - de arra igen: ő már sokkal jobbakat is írt.
Ölébe vette Szimukát, kedvenc sziámi macskáját, amelyik szépséges, bár elkényeztetett lusta dög volt, de egészséges, mint a makk. Így szólt hozzá:
- Bánatosnak látszol, Szimuka! Ez a helyes magatartás! Megvizsgáltatjuk a lelked egy csinos doktor bácsival!
Szimuka dorombolt, mert egyrészt nem ismerte a „lelked”, meg a „doktor bácsival” jelentését (honnan ismerte volna?), a „megvizsgáltatjuk” szót pedig addig csak a szakácsnő magán szótárából hallotta, aki időnként így szólt hozzá:
- Szimuka, ugye, jól esik, a sok ínyencfalat után, egy kis elcsent husika? Megvizsgáltatjuk magunkkal, hogy ki mit kap! Ez az enyém, az a tiéd! Közös a vétkünk, közös az étkünk! A pénzünk nem közös, de minek egy ilyen úri cicahölgynek pénz? A kisasszonynak meg a bőre alatt is pénz van, ha nekem annyi lenne…
Becsesbicskássy Béla meglepetten fogadta Klárikát a cicával. Ilyen szép hölgyet még sohasem látott, igaz, a cica is gyönyörű volt. Felváltva nézegette a cicát és gazdáját, és nagyon helyeselte, hogy a gazdi e „lelki beteg” cicával hozzá fordult. Még inkább helyeselte, hogy a művelt hölgy olvasta az ő könyvét, A macskák lelke címűt, és elejtett róla néhány szemérmesen dicsérő szót.
Végül, igazmondó állatorvosként, így szólt a lányhoz:
- Kedves Kisasszony! Mátyás király meghalt, de nálam még él az igazság. Az Ön cicája nem lehet lelki beteg, mert 1. az én ölemben is dorombol, nem csak az Önében, továbbá 2. Csihutól, a szobába beszökött csihuahua kutyusomtól, sem ijedt meg, igaz, a kutyus is csak megszagolta. Megnyugtathatom: szemmel láthatóan nem látszik lelki betegnek!
Klárika csalódottan ment a cicával az ajtó felé. Úgy érezte: felsült.
Jól érezte?
Eleinte, az első ajtó felé történt lépéseknél, talán jól, de amikor kinyílt az ajtó, az igazmondó doktor bácsi gyorsan utána szólt:
- Ám abban mégis Önnek lehet igaza, Kisasszony, hogy egy próba nem próba, egy vizsgálat nem vizsgálat, egy gyerek nem gyerek! Ha holnap újra elhozná Szimukát, ismét megvizsgálnám, mert lehetnek rejtett lelki cicabajok is, - és kitűnő receptjeim vannak a lelki cicabajok megelőzésére is!
Klárika büszkén hátravetette a fejét:
- Holnap táncmulatságon kell részt vennem, táncos kötelezettségem ez, mert én vagyok a Vidám Hölgyek Társaságának tiszteletbeli Elnöknője! Ám majd gondolkozom a dolgon, és, ha Szimuka megint gyanúsan viselkedne… Nagyon köszönöm a fáradozását! Isten áldja, Doktor Úr!
Béla Klári távozása után nem ült tétlenül, hanem behívta a másik teremből az ott készenlétben várakozó Tutyomka Jánost:
- János, nem szeretne kém lenni?
János felvette legbecsületesebbnek látszó arckifejezését:
- Drága Nagyságos Úr! Én tisztességes ember vagyok, ha a lónak négy lába van is, és az is megbotlik néha… Nem szeretnék kémkedni senki után, de, ha a Nagyságos Úr úgy értette volna: vállalnék e becsületes hírszerzést a Nagyságos Úr érdekében, akkor, pénztárcámmal egyetértésben, rávághatom: IGEN!
Béla helyeslően bólintott:
- Picike becsületes úgy az egész! Nem túl kemény feladat. Csak annyit kellene kipuhatolnia: holnap Könnyesenkönyvessy Klára Úrhölgy Kisasszony, a Vidám Hölgyek Társaságának elnöke, elmegy-e a Társaság táncmulatságára, ha pedig elmegy, ott miként viselkedik? Holnapra szabadnapot adok Magának, - de ne éljen vissza a szabadsággal! No és itt egy bankó is, - vegyen valamit a kedves feleségének!
János két dolgot biztosan tudott már: 1. a városban nem létezik olyan szervezet, hogy Vidám Hölgyek Társasága, így annak elnöke sem lehet a szóban forgó hölgy, továbbá 2. neki nincs is felesége, gazdája arra a fiatalasszonyra gondolhatott, özvegy Csudaszépvölgyi Elemérnére, aki kiadott neki a háromszobás házában egy szobát, amire ugyan a csinos özvegy nem szorult rá, - de minek három szoba egy özvegyasszonynak, az egyiket kiadhatja. Igaz, ő is beadott egy mesét a szép özvegynek, önmagáról… Utóbbiakat azonban nem kötötte gazdája orrára, mert az, aki, megbízóként, túl sokat tud valamiről, esetleg kevesebbet fizet…
Másnap Tutyomka János magán detektívként viselkedett.
Sikeresen?
Eleinte igen, mert megállapította: Könnyesenkönyvessy Klára kisasszony sehová sem készült eltávozni otthonából. Utána azonban, úgy látszik, elbízta magát, és kezdett a ház körül eléggé feltűnően kíváncsiskodni. A szépséges hölgy ezt észrevette, kihajolt az ablakon, magához intette, és kerek-perec megkérdezte:
- Maga utánam kémkedik?
Megijedt János, Klárika félelmetes hatalmú apjára gondolt, de azért ügyesen hebegte ki:
…de-de-dehogy, ked-ves Ki-kisasszony! Én csak hi-hihi… - hírszerző vagyok!
Klárika rákiáltott:
- No és kinek a hírszerzője? Ez egyből szaladjon ki a száján, mert, ha nem…
Most már még inkább megrémült János. Mindent bevallott. Még azt is, hogy a gazdájától pénzt kapott: vegyen valamit a feleségének!
Azt mondta neki Klárika:
- Létezik olyan, hogy valaki kettős kém, vagyis kettős hírszerző. Visszamegy a gazdájához, és közli: egész nap otthon voltam, beteg cicám vigasztaltam! Itt egy bankó, vegyen valamit a felségének, de fogja be a száját a dologról a felesége előtt is, meg Becsesbicskássy Nagyságos Úrnál is, csak annyit mondjon, amennyit én mondtam, hogy mondjon…
Másnap Béla aggódó arccal jelentkezett Klárikánál:
- Elnézést a zavarásért, Kedves Kisasszony, de azt csiripelte egy verebecske, hogy a Kisasszony bájos cicája beteg, ezért siettem ide, szíves utólagos engedelmével. Segíteni szeretnék…
Klári elmosolyodott:
- Ön igazi, jószívű Állatorvos Bácsi! Közben a cica jobban lett, de már szóltam a szakácsnőnek, hogy terítsen meg, utána rátérhetünk a cica terápiájára!
Szimuka az ebéd után szívesen fogadta a kézrátétellel történő lelki gyógyítást. Felváltva simogatta Klári és Béla, de ezt egy idő után egyszerre is tették, és egy hét múlva, miután a gyógyítás eredményességéhez kétség sem férhetett, a cica gazdija, Klára, és az állati orvostudomány tudósa, Béla, örömükben megcsókolták egymást.
Közben özvegy Csudaszépvölgyi Elemérné is gondolt egyet. Új ruhájában Tutyomka János milyen előkelően úriasnak néz ki, és már többször hozott neki virágot az utóbbi napokban, meg milyen finom csokoládékat… Nem kallódhat el egy ilyen ember agglegényként, ha egy szobával odébb egy csinos fiatalasszony egyre képtelenebb nyugodtan aludni. Meg kell oldani a dolgot!
Meg is oldotta az ügyes özvegyasszony, és így letörlődött az élet táblájáról egy múltbeli ártatlan füllentés: az özvegyasszonyból tényleg Tutyomka Jánosné lett. Régi, szebb asszonynevének elvesztését ugyan sajnálta, de Tutyomka János megvigasztalta, kárpótolta. Igaz, a kárpótlás túl jól sikerült, mert egy kis Tutyomka Jancsika születéshez vezetett.
Becsesbicskássy Béla házassága is csak először keltett feltűnést, hogy, lám, a két különc egymásra talált! Utóbbit is csak magukban merték gondolni a város lakói, mert, ugyebár, ha a nagybank vezérigazgatója akár kicsit is felizgatja magát…
Becsesbicskássy Arnold pedig boldogan ölelte át menyét, és többek hallatára kijelentette:
- Ó, Klárika, ez a házassága a fiammal, boldoggá tett! Sohasem gondoltam volna, még álmomban sem, hogy a fiam rátalál egy ilyen gyönyörű szép, imádni való hölgyre, és ilyen Nagy Alkotóművészre, aki nem csak ír, nem csak költ, de még a Lantot is csodásan pengeti!
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/macska-thai-macska-macsk%C3%A1k-pet-882049/
Hát ez igényel egy kis magyarázatot, de nem sokat. Édesanyja férjét, Becsesbicskássy Arnoldot, pár dologtól szigorúan eltiltotta. No, nem soktól, csak mindössze: 1.) a mulatozástól, 2.) a kártyázástól, 3.) az italozástól, 4.) a lóversenytől, 5.) a szerencsejátékoktól, 6.) a szerencsétlen játékoktól, 7.) a más nőkkel való testi-lelki érintkezéstől.
Ez az eltiltás eleinte szigorú volt, mert, a tiltott dolgokra való gondolat esetén, férjét szószerinti szobafogságra ítélte. Később erre már nem volt szükség, a férje erős kezű nejének vakon engedelmeskedett. Ehhez testileg meg sem kellett vakítani!
Így, amikor Béla Ésanyja meghalt, akkorra édesapja a fenti dolgokról teljesen leszokott, és megmaradt: a kastély, a hatszáz holdas gazdaság, az erdő, a halastó, meg a vízimalom. Vannak ilyen szerencsés sorsfordulatok a világban!
Béla Édesanyja jó szívét örökölte, meg gondosságát is. Az iskolában nagyon jól tanult és kifogástalanul viselkedett. Jó szíve azért azt nem zárta ki, hogy a vele irigységből vagy egyéb nem szép okból kötözködő társait ne verje kicsit laposabbra, mert erős gyerek volt. A jó szív jó, - de nem kell túlzásba vinni a jóságot!
Apja igen elégedett volt vele, így szólt:
- Eddig te vagy az egyetlen Becsesbicskássy, aki az iskolában jól tanult, és jól is viselkedett! Jelesen érettségiztél! Mi szeretnél lenni? Lehetnél ügyvéd, az úri foglalkozás, mert az, ha másét nem is mindig, a saját ügyét mindig megvédi. Legyél ügyvéd!
Béla azonban becsületesen bevallotta, hogy ő becsületes, amit apja már előzőleg is sejtett:
- Apám, én nem akarom védeni a becstelen embereket, csak a becsületeseket!
Apja megvakarta a fejét:
- Az ügyvédhez forduló becsületesek kevesen vannak, mert ügyvéd nélkül sincsenek sokan! Hát most itt állunk, mint szamár a hegyen! A kereskedés nem úri foglalkozás, zsidóknak való… A katonatiszti, igen, az úri, de te egyrészt nem szeretsz ordítani sem, ordíttatni sem… Igaz jól lősz, a kardod is jól forgatod, de nem szívesen lövöldözöl még állatokra sem, és amikor párbajra hívtad ki azt a szemtelen Kiskakukkos Ádámot, a kardoddal alaposan elintézted ugyan, de láttam rajtad: nem szívesen tetted… Hopp! Lehetnél orvos… Az emberorvos is orvos, de az ember nem barom. Úgy értem: a beteg baromhoz kihívják az állatorvost, ha muszáj, de a beteg emberhez még akkor sem mindig, ha nagyon muszáj. Lehetnél állatorvos!
Ez már tetszett Bélának, mert emlékezett gyermekkora egyik sikerére, amikor Táncika nevű nagynénjének sárga kanárimadarát kigyógyította a sárgaságból. Igaz, a sárga madár előbb kék lett, majd zöld, és utána eltávozott e földi világból, de a nagynénit e jószívű gyógyítási igyekezet úgy meghatotta, hogy örökül hagyott rá egy négyemeletes bérházat.
Erre a szép emlékre gondolt Béla, amikor hóna alá vette Csihuka nevű picike csihuahua kutyusát, és vele együtt beiratkozott az állatorvosi egyetemre.
Az egyetemen mindketten jól tanultak, bár Csihuka csinált néhány kutyuscsínyt, de az egyetem rektorának a felesége védelmébe vette az ebecskét. Ezekről a csínyekről majd máskor, de egyébként a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” forradalmi jelszavát Csihukánál a rektor felesége nem is vette túl komolyan, még sonkát is kapott némi szabadsággal való élésért és visszaélésért.
Bélának azonban nem a jeles diploma hozta meg a népszerűségét, hanem „A MACSKÁK LELKE” című szakszerű. és egyúttal humoros könyve. Igaz, néhány szegény cica némi sérülést szenvedett Csihuka fogaitól, de egy állatorvosi egyetemen ott van a gyógymód, helyben. Utóbbira egyébként Csihuka is rászorult, mivel a cica karmokkal rendelkezik, és ilyen karmok sem tesznek jót a kutyusorrnak, ha nagyon felhergeli magát a cica, már egy kis fülmegkóstolásért is.
Meg kell jegyeznem, hogy Béla apja elsőnek gratulált, a beözönlő lányok után, a díszteremben, amikor fia átvette jeles érdemjegyű diplomáját. Azt mondta neki:
- Fel a fejjel! Ha nem is lettél katonatiszt, vagy ügyvéd, én vettem neked egy nagy kertes villát, rendelőnek, felszereltettem, és felfogadtam melléd segédszolgának Tutyomka Jánost, aki többet tud az állatokról, meg a betegségeikről, mint hét szélhámos professzor!
Megörült János, mert ismerte Tutyomka Jánost, aki tantermi segédszolga volt az egyetemen, és tudta róla: az ő segítségével gyógyították ki ismeretlen betegségéből a trónörökös kedvenc lovát, persze, Tutyomka János neve nem került bele a lapokba, csak a professzoroké, mert mit keresne egy diploma nélküli tantermi segédszolga ilyen újsághelyeken? Így a kitüntetéseket, meg a nagy pénzt a professzorok kapták, de Tutyomka is kapott a rektortól egy kis vállveregetést, meg még ilyen elismerő szavakat is:
- A trónörököst, ha ló lenne, János, maga még annak örökölt agybajából is ki tudná gyógyítani!
János szerénykedett, és arra gondolt: ez nem biztos, de, szerencsére, a trónörökös nem ló…
Mi hozta hát, hogy Tutyomka János állatorvosi egyetemi titkolt karrierjének
vége szakadt, éppen szolgálatának tízéves jubileumán, és Becsesbicskássy Béla magán állatorvosi rendelőjébe került kisegítőnek?
Hát egy aprócska ügy.
Az egyetemen volt egy pince. A pincébe levándoroltak a fentebbi szintekről, feltűnés nélkül, olyan felszerelések, amelyeket ez a János ott feleslegesnek vélt. A pincét berendezte rendelőnek, saját magát kinevezte állatorvos professzornak, szerzett magának fehér köpenyt és nagy pápaszemet… Igen, igen, ezek csekélységek, - de minek kellett levinnie e pincébe a rektor feleségét, aki végeredményben, ha az ember az állatvilághoz tartozik is, bizonyos értelemben nem állat, még ha az asszonyokat néha régi írásokban „asszonyi állatként” emlegetik is…
Hát, ugye, az asszonyokkal vigyázni kell… A rektor feleségének tetszett az, amit Tutyomka Jánostól kapott, meg a pincében levő rendelő is, meg a pincei nemes bor is, de nem tudta tartani a száját… Igaz, csak három barátnőjének említette, diplomatikusan, Tutyomka János erényeit, de olykor a falnak is füle van, meg egyes fülek ezt-azt csak úgy falnak… A rektor fülébe is eljutott a dolog, és annak nem tetszett az, ami a feleségének igen. Hát van úgy, hogy férj és feleség nem egészen egy test, egy lélek… A többi sejthető!
A gondos apa még azt is megkérdezte fiától, bár egyáltalán nem érdekelte a dolognak ez a része:
- Milyen állatokat fogsz gyógyítani?
- Hát, Apám, - vallotta be Béla, - kis állatokat! Macskákat, macskaméretű kutyusokat, meg ilyeneket… A nagy állatokból kiszerettem! A ló odacsinál az útra. A tehén, igaz, lepényeket gyárt, amivel, ha kiszáradt, a szegény nép fűthet, de a tehénistálló is milyen rossz szagú! No és sok tehénen még a gatya sem áll jól, vagy utóbbit egyes négylábúak fel sem veszik. Ezzel szemben az olyan kedves kis kutyusok, mint Csihuka, fel is öltöztethetőek… Nem akarom becsapni a disznókat, birkákat sem, - nem szeretem a szagukat. A disznó túl sokat túr, a birka mindenre béget…
Apja látszólag ebbe belenyugodott a kisállatosdiba, de a megnyugvás látszata alatt izgatottan gondolt arra: jó lelkű, becsületes fiának, aki nem csak jó lelkű, de délcegen jó képű is, szóval, ennek a jámbornak, keresni kell egy tisztességes, leendő férjét házasságkötés után is szerető feleséget, mert különben a fiút felfalja a világ, mint azt a disznók teszik azzal, a közmondás szerint, aki a korpa közé keveredik… A korpa pedig ott van, mindenütt!
Hát, vannak kertes városok, ahol a kertek nagyon szépek, az emberek szeretnek nagyon kertelni, de tisztességes nőket, - hacsak a tisztesség fogalmára nem alkotunk saját, lierálisabb meghatározást, - nem könnyű találni, de még nehezen sem egyszerű.
Ám, ha valaki úgy vet szelet, hogy ne vihart arasson, hanem a szél fehér hollóról hozzon hírt, az találhat. Fehér hollót is, de tisztességes hölgyet is. Persze, pénz kell hozzá, – de mihez nem kell?
Becsesbicskássy Arnoldnak, mint apának, azonban mindjárt szerencséje lett, mert megpillantotta Könnyesenkönyvessy Klárikát, a város legszebb és igen különc hölgyét, akit még a férfiak is tiszteltek tisztességéért, csak udvarolni nem mertek neki, nem hogy Klárikáék udvarán, de még a szomszédos udvarokon sem.
Miért?
A válasz egyszerű. Klárika, érzelmes lányregényei mellett, könyvet írt „KI LEHET AZ ÉN FÉRJEM?” címmel. Ebben ugyan látszólag csak mérsékelt követelményeket támasztott jövendőbelijét illetően: legyen 1. délcegen férfias, 2. hozzá mennyeien hűséges, 3. Őt úgy imádja, hogy minden parancsát teljesítse, 4. ki nem mondott parancsait kitalálja, 5. más nőkre csak az Ő engedélyével nézzen, 6. az Ő írói, költői, valamint lantos művészetét a Himalája csúcsánál magasabbra értékelje, és 7. ha Ő ír, költ, vagy lant művészkedik, akkor a férjének, - KUSS!
Mindez, persze, önreklám is lehetett volna, amin a város lakói röhögnek, nem veszik komolyan, - de még elmosolyodni sem mert senki.
Miért?
Több okból, de elég ezek közül kettőt megemlíteni: 1. az, amit Klárika írt, színigaz volt, 2. Klárika papája pedig a város, valamint az egész rigófüttyös régió legnagyobb bankos vezérigazgatója volt, akivel ujjat húzni annyit jelentett volna, mint…
Becsesbicskássy Arnold azonban bennfentes volt benti fenti és kinti fenti ügyekben egyaránt, és, bár senki orrára nem kötötte, hogy hol és mennyiért lett ilyen jól értesült, meg merte szólítani a vezérbank vezérigazgatójának különc leányát:
- Kedves Klárika! Csókolom a…! No, szóval, csókolom azt a testrészét, amit részemre kijelöl, még ha az csak a becsesen kecses kacsója is!
Ajánlok egy jó boltot, ami most még nyitva van Ön előtt! Igaz, Ön különcként tisztességes, de az, ami a boltban van, az sem tisztességtelen. Az én Béla fiamról van szó! Arról a délcegen jámbor mafláról, aki még nem tudja: melyik macskába szeressen bele? Kitűnően lő, ami nem mellékes, és egy ilyen kardos hölgy, mint Klárika, a kardot is jó irányba tudja fordítani nála. Becsületes, a végtelenségig, de a végtelen is javítható, végessé tehető. Könyvet írt, A MACSKÁK LELKE a címe, át is nyújtok belőle egy példányt, kapkodják, mint a cukrot, de azért csak a háta mögött nevesse ki a Szerzőjét. Ha Ön, Klárika, beleszeret a fiamba, akkor vegye el férjül, még mielőtt az a sok tisztességtelen leány és asszony elcsábítja. Gondolkozzon a dolgon!
Klárika elmosolyodott:
- Már eddig is gondolkoztam! Tetszik is nekem a fia, olyannyira, hogy már lépéseket tettem, nehogy elcsábítsák mások, mielőtt én döntenék az ügyben: feleségül megyek-e hozzá? Ha beleszeretek, akkor elcsábítom, feláldozom ártatlanságomat, férjhez megyek hozzá, és Ön, kedves Arnold, a saját leányának tekinthet! Még arra az ezerholdas német gazdaság egészére sem gondolok, amit a napokban örökölt a meglevő hatszáz holdjához, meg az egyebekre. Én tisztességes lány vagyok, még ha szegény is…
Arnold nem firtatta Klárika szegénységét, mivel, bár az valószínűleg nem vetekedett Dárius király kincses ládájával, hiszen a kincsesláda szebb látvány, mint egy bankszámla, de azért egy bankvezér apa bankszámlája akkor sem szokott elszegényedni, még ha a bank minden üzletfele csődbe megy is, de most még utóbbiról sem volt szó…
Klárika a Tettek Leánya is volt, nem csak az Apjáé. Vette a messzelátóját, meg Csöcsös Csilla nevű szép idomú, de azért az ő szépségét el nem halványító, szolgálólányát, és kivett egy titkos lakást Béla rendelőjével szemben.
Rendelési időben onnan nézegette: mennyi időt töltenek az asszonyok, leányok Béla rendelőjében, a magukkal hozott bibis, vagy alibis, kisállattal? Egy hét után azonban hazament hivatalos villájába, nagyon elégedetten.
Kiderült: Béla nem csapodár, mert egyetlen asszony vagy leány sem tartózkodott hosszabb ideig a rendelőben, mint illett, és amikor a rendelő kertkapuján kiléptek cicusukkal vagy kutyusukkal, arcukra írtan ott volt csalódottságuk… Ez annyit jelentett: Béla legényként sem félrelépős…
- Itt az Idő! Most vagy soha! – jutott eszébe Klárikának egy versből. Azt, hogy melyikből, arra nem emlékezett, meg arra sem: ki írta a költeményt, - de arra igen: ő már sokkal jobbakat is írt.
Ölébe vette Szimukát, kedvenc sziámi macskáját, amelyik szépséges, bár elkényeztetett lusta dög volt, de egészséges, mint a makk. Így szólt hozzá:
- Bánatosnak látszol, Szimuka! Ez a helyes magatartás! Megvizsgáltatjuk a lelked egy csinos doktor bácsival!
Szimuka dorombolt, mert egyrészt nem ismerte a „lelked”, meg a „doktor bácsival” jelentését (honnan ismerte volna?), a „megvizsgáltatjuk” szót pedig addig csak a szakácsnő magán szótárából hallotta, aki időnként így szólt hozzá:
- Szimuka, ugye, jól esik, a sok ínyencfalat után, egy kis elcsent husika? Megvizsgáltatjuk magunkkal, hogy ki mit kap! Ez az enyém, az a tiéd! Közös a vétkünk, közös az étkünk! A pénzünk nem közös, de minek egy ilyen úri cicahölgynek pénz? A kisasszonynak meg a bőre alatt is pénz van, ha nekem annyi lenne…
Becsesbicskássy Béla meglepetten fogadta Klárikát a cicával. Ilyen szép hölgyet még sohasem látott, igaz, a cica is gyönyörű volt. Felváltva nézegette a cicát és gazdáját, és nagyon helyeselte, hogy a gazdi e „lelki beteg” cicával hozzá fordult. Még inkább helyeselte, hogy a művelt hölgy olvasta az ő könyvét, A macskák lelke címűt, és elejtett róla néhány szemérmesen dicsérő szót.
Végül, igazmondó állatorvosként, így szólt a lányhoz:
- Kedves Kisasszony! Mátyás király meghalt, de nálam még él az igazság. Az Ön cicája nem lehet lelki beteg, mert 1. az én ölemben is dorombol, nem csak az Önében, továbbá 2. Csihutól, a szobába beszökött csihuahua kutyusomtól, sem ijedt meg, igaz, a kutyus is csak megszagolta. Megnyugtathatom: szemmel láthatóan nem látszik lelki betegnek!
Klárika csalódottan ment a cicával az ajtó felé. Úgy érezte: felsült.
Jól érezte?
Eleinte, az első ajtó felé történt lépéseknél, talán jól, de amikor kinyílt az ajtó, az igazmondó doktor bácsi gyorsan utána szólt:
- Ám abban mégis Önnek lehet igaza, Kisasszony, hogy egy próba nem próba, egy vizsgálat nem vizsgálat, egy gyerek nem gyerek! Ha holnap újra elhozná Szimukát, ismét megvizsgálnám, mert lehetnek rejtett lelki cicabajok is, - és kitűnő receptjeim vannak a lelki cicabajok megelőzésére is!
Klárika büszkén hátravetette a fejét:
- Holnap táncmulatságon kell részt vennem, táncos kötelezettségem ez, mert én vagyok a Vidám Hölgyek Társaságának tiszteletbeli Elnöknője! Ám majd gondolkozom a dolgon, és, ha Szimuka megint gyanúsan viselkedne… Nagyon köszönöm a fáradozását! Isten áldja, Doktor Úr!
Béla Klári távozása után nem ült tétlenül, hanem behívta a másik teremből az ott készenlétben várakozó Tutyomka Jánost:
- János, nem szeretne kém lenni?
János felvette legbecsületesebbnek látszó arckifejezését:
- Drága Nagyságos Úr! Én tisztességes ember vagyok, ha a lónak négy lába van is, és az is megbotlik néha… Nem szeretnék kémkedni senki után, de, ha a Nagyságos Úr úgy értette volna: vállalnék e becsületes hírszerzést a Nagyságos Úr érdekében, akkor, pénztárcámmal egyetértésben, rávághatom: IGEN!
Béla helyeslően bólintott:
- Picike becsületes úgy az egész! Nem túl kemény feladat. Csak annyit kellene kipuhatolnia: holnap Könnyesenkönyvessy Klára Úrhölgy Kisasszony, a Vidám Hölgyek Társaságának elnöke, elmegy-e a Társaság táncmulatságára, ha pedig elmegy, ott miként viselkedik? Holnapra szabadnapot adok Magának, - de ne éljen vissza a szabadsággal! No és itt egy bankó is, - vegyen valamit a kedves feleségének!
János két dolgot biztosan tudott már: 1. a városban nem létezik olyan szervezet, hogy Vidám Hölgyek Társasága, így annak elnöke sem lehet a szóban forgó hölgy, továbbá 2. neki nincs is felesége, gazdája arra a fiatalasszonyra gondolhatott, özvegy Csudaszépvölgyi Elemérnére, aki kiadott neki a háromszobás házában egy szobát, amire ugyan a csinos özvegy nem szorult rá, - de minek három szoba egy özvegyasszonynak, az egyiket kiadhatja. Igaz, ő is beadott egy mesét a szép özvegynek, önmagáról… Utóbbiakat azonban nem kötötte gazdája orrára, mert az, aki, megbízóként, túl sokat tud valamiről, esetleg kevesebbet fizet…
Másnap Tutyomka János magán detektívként viselkedett.
Sikeresen?
Eleinte igen, mert megállapította: Könnyesenkönyvessy Klára kisasszony sehová sem készült eltávozni otthonából. Utána azonban, úgy látszik, elbízta magát, és kezdett a ház körül eléggé feltűnően kíváncsiskodni. A szépséges hölgy ezt észrevette, kihajolt az ablakon, magához intette, és kerek-perec megkérdezte:
- Maga utánam kémkedik?
Megijedt János, Klárika félelmetes hatalmú apjára gondolt, de azért ügyesen hebegte ki:
…de-de-dehogy, ked-ves Ki-kisasszony! Én csak hi-hihi… - hírszerző vagyok!
Klárika rákiáltott:
- No és kinek a hírszerzője? Ez egyből szaladjon ki a száján, mert, ha nem…
Most már még inkább megrémült János. Mindent bevallott. Még azt is, hogy a gazdájától pénzt kapott: vegyen valamit a feleségének!
Azt mondta neki Klárika:
- Létezik olyan, hogy valaki kettős kém, vagyis kettős hírszerző. Visszamegy a gazdájához, és közli: egész nap otthon voltam, beteg cicám vigasztaltam! Itt egy bankó, vegyen valamit a felségének, de fogja be a száját a dologról a felesége előtt is, meg Becsesbicskássy Nagyságos Úrnál is, csak annyit mondjon, amennyit én mondtam, hogy mondjon…
Másnap Béla aggódó arccal jelentkezett Klárikánál:
- Elnézést a zavarásért, Kedves Kisasszony, de azt csiripelte egy verebecske, hogy a Kisasszony bájos cicája beteg, ezért siettem ide, szíves utólagos engedelmével. Segíteni szeretnék…
Klári elmosolyodott:
- Ön igazi, jószívű Állatorvos Bácsi! Közben a cica jobban lett, de már szóltam a szakácsnőnek, hogy terítsen meg, utána rátérhetünk a cica terápiájára!
Szimuka az ebéd után szívesen fogadta a kézrátétellel történő lelki gyógyítást. Felváltva simogatta Klári és Béla, de ezt egy idő után egyszerre is tették, és egy hét múlva, miután a gyógyítás eredményességéhez kétség sem férhetett, a cica gazdija, Klára, és az állati orvostudomány tudósa, Béla, örömükben megcsókolták egymást.
Közben özvegy Csudaszépvölgyi Elemérné is gondolt egyet. Új ruhájában Tutyomka János milyen előkelően úriasnak néz ki, és már többször hozott neki virágot az utóbbi napokban, meg milyen finom csokoládékat… Nem kallódhat el egy ilyen ember agglegényként, ha egy szobával odébb egy csinos fiatalasszony egyre képtelenebb nyugodtan aludni. Meg kell oldani a dolgot!
Meg is oldotta az ügyes özvegyasszony, és így letörlődött az élet táblájáról egy múltbeli ártatlan füllentés: az özvegyasszonyból tényleg Tutyomka Jánosné lett. Régi, szebb asszonynevének elvesztését ugyan sajnálta, de Tutyomka János megvigasztalta, kárpótolta. Igaz, a kárpótlás túl jól sikerült, mert egy kis Tutyomka Jancsika születéshez vezetett.
Becsesbicskássy Béla házassága is csak először keltett feltűnést, hogy, lám, a két különc egymásra talált! Utóbbit is csak magukban merték gondolni a város lakói, mert, ugyebár, ha a nagybank vezérigazgatója akár kicsit is felizgatja magát…
Becsesbicskássy Arnold pedig boldogan ölelte át menyét, és többek hallatára kijelentette:
- Ó, Klárika, ez a házassága a fiammal, boldoggá tett! Sohasem gondoltam volna, még álmomban sem, hogy a fiam rátalál egy ilyen gyönyörű szép, imádni való hölgyre, és ilyen Nagy Alkotóművészre, aki nem csak ír, nem csak költ, de még a Lantot is csodásan pengeti!
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/macska-thai-macska-macsk%C3%A1k-pet-882049/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!