Feltöltve: 2018-09-04 14:18:32
Megtekintve: 1450
A Vörös-kővár kígyói
A Vörös-kővár lehet, hogy hivatalosan a Kővár nevet viseli, de, amikor, régen, arra a tájra költöztünk, amelyről könnyen elérhető, mint a Budai-hegység része, az emberek így nevezték. Tulajdonképpen egy érdekes domb, fákkal, bokrokkal, egyik lejtőjén nagy, hosszú réttel, amelyik igazi hegyig, a Hármashatárhegyig tart.
A domb talaja rögtön elkezdi a megszokott magyar (és világ-) csalafintaságot, mert nem szép vörös, még annyira sem, mint a jobboldalian szociáldemokratás Peyer Károly volt a Horthy-korszakban, hanem inkább barnás rózsaszín, és rajta itt-ott fehér kősziklák vannak.
Valamikor (jó néhány évtizede már!) e dombtól mintegy másfél kilométernyire, tehát távolabb, de mégis e tájhoz tartozó részen, egy sima falu bemélyedésben, picike, néhány centiméteres kígyócskát találtam. Nemrég kelhetett ki a tojásból, és a kis gödröcskében fetrengett. Nem tudott feljutni a szélére.
Ott, ahol volt, valószínűleg kerékpár vagy kutyafogak alatt lelte volna halálát ez a védett, bájos állatka (mármint ilyen baba-kígyónak bájos). Hozzátartozóim körében nem volt népszerű e kígyómentésem. Az Édenkert Kígyója, a tudat alatt, még őket is befolyásolta, csak ezt nem ismerték fel?
Nos, ha ezt az írásom egy némileg bátrabb ember is olvassa (nem hiszem, hogy fogja, mert az utóbbi időben túl sok gyáva nyulat szült Núbia párduca (Szült-e gyáva nyulat Núbia párduca? - interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46387), akkor eltűnődhet: mit is csinált valójában az Édenkert Kígyója, tényleg bűnös, vagy csak az akkori „karaktergyilkosság” áldozata lett? Hát, ugye, felkínálta Ádámnak és Évának a Tudás Fájának gyümölcsét, az Almát, ami az egészséges táplálkozásnak is része, gyümölcsként, no meg sok mindennek, ami az emberiség szempontjából értékes, alapja. Ez valóban Bűn volt?
Más kérdés, hogy a Fekete Angyal (Lucifer), Kígyó képében, ezzel a jót akarással, naivitását is kimutatta, hiszen a kétszemélyes emberiség nem volt érett a Tudásra (ez meg kinek a bűne?), így a fél tudás (de még fél Alma sem volt az, csak almakóstolás) nagyon veszélyes. Egy bizonyos későbbi, náci bácsi nosztalgiás nációnál látszanak is a történelmi következmények, mindmáig, de egyébként a nagyvilágban is, nagyon.
Írtam is erről a Bibliai történetecskék egyik kis versében (interneten: http://www.poema.hu/index.php?lap=idezetreszl&id=9491), de még jobb ötlet: érdemes elolvasni (de gondolkozóan, gondosan!) Madách Imre Az ember tragédiája c. művét (interneten: http://mek.oszk.hu/00800/00849/html/).
Ahhoz képest, hogy mennyi mindenről igazat ír benne Madách Imre, nem hosszú mű, bár, ahogy látom, egyes internetes oldalak kedvelői inkább az egymondatos giccses mondásokat imádják. Ha valaki hosszúnak tartja, annak annyiban segíthetek, hogy egy kicsit belevilágítottam a műbe Ember, tragédiával, és anélkül c. írásomban (interneten: https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-ember-trag%C3%A9di%C3%A1val-%C3%A9s-an%C3%A9lk%C3%BCl.14811/), de még felvázoltam hozzá egy másik fejezetet, amelyiknél az ember nélkülözi a további tragédiát, igaz, bizonyos materiális testi átalakulás után.
Azt, persze, el kell árulnom: én nem vagyok egy isten (sem ókori, sem mai), Nemolvasó Olvasóim, de még - mit tagadjam? - Egyházat sem akarok alapítani bizonyos mai alakításokhoz, amelyek túlmennek minden határon, olyan sokszínűen kétszínűek, hogy a Háromszínű Lobogó, meg a horogkereszthez közeledő Kereszt is megsokallhatná, mert, ha nem így tesz, akkor teljesen azzá válik, ami a múltban volt… Hajaz rá, hogy mire célzok, nem böjtölő Úri Szerzetes Úr, - vagy kitart amellett, amit írt, hogy egy bizonyos náció országa a Földi Éden? Ha igen, csak Kitartás!
Hát igen, igen, az Ön nyája sem gondolkodik, de még annál többet is tesz a „Nem Gondolkodásért Mozgalom” javára, és a földi javak mind… Persze, utóbbi egy civil szervezet, de, ha azt EGY HÁZ, a hírek szerint, nagyon pénzeli, akkor, civil ide, civil oda, az egyházaktól sem idegen. Kebelbeli. Hát, annak a hitváltó vándorszabónak a gyülekezte is… Persze, a kiszabott és jól megvarrt köpönyeget forgatni nem tilos, de azért becsületesebb kitartani a legyeknél, és az övre azt íratni: - HETET EGY CSAPÁSRA! Az kevésbé csap rá a becsületre, bár, úgy gondolom, az a mesebeli csalafintaság sem volt igazán szép…
Hát egy kicsit elkanyarodtunk a kígyóktól, de könnyen visszatalálunk hozzájuk a Vörös-kővárba, ami nem vörös, csak barnás rózsaszín. A domb mellett és rajta kb. egy-két hónapja, nagyon szép magyarázó táblák jelentek meg, magyar és angol szöveggel, gyönyörű színes képekkel. Kiderült: az a kígyó, amit ott csak egyszer láttam, rendkívül értékes (eszmei értéke félmillió forint), emberekhez humánus kígyófaj, a kaszpi kígyó. Ha ember elfogja és felbosszantja (ami tilos, mert védett állat!), akkor ez a kígyófaj az embernek csak kellemetlenséget okoz harapásával, de egyebet nem, mert nincs méregfullánkja. Nem vipera, még az operában is felléphetne, ha a nézőtérről a színpadra átcsúszkálna.
Persze, bár ez a kígyó embert lényegében nem bánt (erre se neki nincs szüksége, mert még egy gyereket sem tudna bekebelezni, az embereknek meg nincs szükségük tőle bántásra, mivel az egyik ember a másikat a legtöbbször képes igencsak bántani, még emberháború sem kell hozzá). Egy sor állathoz, persze, már nem nyúl e kígyó kesztyűs kézzel, a madárfiókát a fészkéből is kirángatja, de hát ezt a mókuska is megteszi, és e barnabundás állatkát mégis mindenki imádja.
A kaszpi kígyó fő ellenségei: a rá hajtó kerékpáros, a harapós vagy e gerinces állatot nem szerető kutya, és a táblák szerint a macska is, de én az utóbbi évtizedekben csak egyszer láttam macskát azon a tájon, akkor sem a Vörös-kőváron. Egyébként a kaszpi kígyót is csak egyszer, de akkor még nem tudtam a nevét.
Az ember, persze, a kedvtelésből tartott kutyákon és macskákon kívül, kevés állatot szeret. A lábatlan gyíkra (másik neve kuszma), mivel alakja némileg hasonlít a kígyóra, bár nem annyira, hogy kígyónak kellene neveznie annak, akinek van szeme, kikiáltották: kígyó, - és üldözik. Részben tudatlanságból, de meg azért is, mert az ember harcra termett, és ha éppen nincs kivel harcolnia, akkor rosszul érzi magát. A harc végén is sokan rosszul érzik magukat az emberek, ha nem sikerül nekik holtan ottmaradniuk a csatatéren. Utóbbi okból még az első és a második világháborút is imádják, nem is kell ehhez túlságosan nagy népbutítás, mert nem minden nép, - nép, még ha hivatalosan annak nevezik is, vagy nem mindig nép, hanem időnként egészen más… Ha erre az évre gondolok (20018) akkor ott a példa: még háború sem kell hozzá, csak harcra buzdítás, és jó nekik az Isten, ha rosszat ád, - fel Brüsszel ellen, fel a menekültek ellen, fel a józan ész ellen! Még akkor is, ha magukat alig vonszolják már Núbia hős párducai, agyhaláluk közelében…
A kaszpi kígyónak is – a táblák bemutatják a helyszínen – fő ellensége az ember. Törvénybe ütközik ugyan a kígyógyűjtés, de hát egy ilyen kígyó annyi mindenre használható… Lehet vele a szomszédokra ijeszteni, igaz, ha a szomszéd felvilágosult, akkor feljelentheti megijesztőjét jogosulatlan kígyóeltulajdonításért. Persze, ha az ijesztgető nagykutya…
Akit nagyon érdekel a kaszpi haragos sikló, az részletesebb ismereteket szerezhet róla (az alábbi linken is: http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/kaszpi-haragossiklo).
(2018)
A képen:
Haragos sikló (Coluber caspius), Kiril Kapustin felvétele, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Haragos_sikl%C3%B3#/media/File:Coluber_caspius.jpg
A domb talaja rögtön elkezdi a megszokott magyar (és világ-) csalafintaságot, mert nem szép vörös, még annyira sem, mint a jobboldalian szociáldemokratás Peyer Károly volt a Horthy-korszakban, hanem inkább barnás rózsaszín, és rajta itt-ott fehér kősziklák vannak.
Valamikor (jó néhány évtizede már!) e dombtól mintegy másfél kilométernyire, tehát távolabb, de mégis e tájhoz tartozó részen, egy sima falu bemélyedésben, picike, néhány centiméteres kígyócskát találtam. Nemrég kelhetett ki a tojásból, és a kis gödröcskében fetrengett. Nem tudott feljutni a szélére.
Ott, ahol volt, valószínűleg kerékpár vagy kutyafogak alatt lelte volna halálát ez a védett, bájos állatka (mármint ilyen baba-kígyónak bájos). Hozzátartozóim körében nem volt népszerű e kígyómentésem. Az Édenkert Kígyója, a tudat alatt, még őket is befolyásolta, csak ezt nem ismerték fel?
Nos, ha ezt az írásom egy némileg bátrabb ember is olvassa (nem hiszem, hogy fogja, mert az utóbbi időben túl sok gyáva nyulat szült Núbia párduca (Szült-e gyáva nyulat Núbia párduca? - interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46387), akkor eltűnődhet: mit is csinált valójában az Édenkert Kígyója, tényleg bűnös, vagy csak az akkori „karaktergyilkosság” áldozata lett? Hát, ugye, felkínálta Ádámnak és Évának a Tudás Fájának gyümölcsét, az Almát, ami az egészséges táplálkozásnak is része, gyümölcsként, no meg sok mindennek, ami az emberiség szempontjából értékes, alapja. Ez valóban Bűn volt?
Más kérdés, hogy a Fekete Angyal (Lucifer), Kígyó képében, ezzel a jót akarással, naivitását is kimutatta, hiszen a kétszemélyes emberiség nem volt érett a Tudásra (ez meg kinek a bűne?), így a fél tudás (de még fél Alma sem volt az, csak almakóstolás) nagyon veszélyes. Egy bizonyos későbbi, náci bácsi nosztalgiás nációnál látszanak is a történelmi következmények, mindmáig, de egyébként a nagyvilágban is, nagyon.
Írtam is erről a Bibliai történetecskék egyik kis versében (interneten: http://www.poema.hu/index.php?lap=idezetreszl&id=9491), de még jobb ötlet: érdemes elolvasni (de gondolkozóan, gondosan!) Madách Imre Az ember tragédiája c. művét (interneten: http://mek.oszk.hu/00800/00849/html/).
Ahhoz képest, hogy mennyi mindenről igazat ír benne Madách Imre, nem hosszú mű, bár, ahogy látom, egyes internetes oldalak kedvelői inkább az egymondatos giccses mondásokat imádják. Ha valaki hosszúnak tartja, annak annyiban segíthetek, hogy egy kicsit belevilágítottam a műbe Ember, tragédiával, és anélkül c. írásomban (interneten: https://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-ember-trag%C3%A9di%C3%A1val-%C3%A9s-an%C3%A9lk%C3%BCl.14811/), de még felvázoltam hozzá egy másik fejezetet, amelyiknél az ember nélkülözi a további tragédiát, igaz, bizonyos materiális testi átalakulás után.
Azt, persze, el kell árulnom: én nem vagyok egy isten (sem ókori, sem mai), Nemolvasó Olvasóim, de még - mit tagadjam? - Egyházat sem akarok alapítani bizonyos mai alakításokhoz, amelyek túlmennek minden határon, olyan sokszínűen kétszínűek, hogy a Háromszínű Lobogó, meg a horogkereszthez közeledő Kereszt is megsokallhatná, mert, ha nem így tesz, akkor teljesen azzá válik, ami a múltban volt… Hajaz rá, hogy mire célzok, nem böjtölő Úri Szerzetes Úr, - vagy kitart amellett, amit írt, hogy egy bizonyos náció országa a Földi Éden? Ha igen, csak Kitartás!
Hát igen, igen, az Ön nyája sem gondolkodik, de még annál többet is tesz a „Nem Gondolkodásért Mozgalom” javára, és a földi javak mind… Persze, utóbbi egy civil szervezet, de, ha azt EGY HÁZ, a hírek szerint, nagyon pénzeli, akkor, civil ide, civil oda, az egyházaktól sem idegen. Kebelbeli. Hát, annak a hitváltó vándorszabónak a gyülekezte is… Persze, a kiszabott és jól megvarrt köpönyeget forgatni nem tilos, de azért becsületesebb kitartani a legyeknél, és az övre azt íratni: - HETET EGY CSAPÁSRA! Az kevésbé csap rá a becsületre, bár, úgy gondolom, az a mesebeli csalafintaság sem volt igazán szép…
Hát egy kicsit elkanyarodtunk a kígyóktól, de könnyen visszatalálunk hozzájuk a Vörös-kővárba, ami nem vörös, csak barnás rózsaszín. A domb mellett és rajta kb. egy-két hónapja, nagyon szép magyarázó táblák jelentek meg, magyar és angol szöveggel, gyönyörű színes képekkel. Kiderült: az a kígyó, amit ott csak egyszer láttam, rendkívül értékes (eszmei értéke félmillió forint), emberekhez humánus kígyófaj, a kaszpi kígyó. Ha ember elfogja és felbosszantja (ami tilos, mert védett állat!), akkor ez a kígyófaj az embernek csak kellemetlenséget okoz harapásával, de egyebet nem, mert nincs méregfullánkja. Nem vipera, még az operában is felléphetne, ha a nézőtérről a színpadra átcsúszkálna.
Persze, bár ez a kígyó embert lényegében nem bánt (erre se neki nincs szüksége, mert még egy gyereket sem tudna bekebelezni, az embereknek meg nincs szükségük tőle bántásra, mivel az egyik ember a másikat a legtöbbször képes igencsak bántani, még emberháború sem kell hozzá). Egy sor állathoz, persze, már nem nyúl e kígyó kesztyűs kézzel, a madárfiókát a fészkéből is kirángatja, de hát ezt a mókuska is megteszi, és e barnabundás állatkát mégis mindenki imádja.
A kaszpi kígyó fő ellenségei: a rá hajtó kerékpáros, a harapós vagy e gerinces állatot nem szerető kutya, és a táblák szerint a macska is, de én az utóbbi évtizedekben csak egyszer láttam macskát azon a tájon, akkor sem a Vörös-kőváron. Egyébként a kaszpi kígyót is csak egyszer, de akkor még nem tudtam a nevét.
Az ember, persze, a kedvtelésből tartott kutyákon és macskákon kívül, kevés állatot szeret. A lábatlan gyíkra (másik neve kuszma), mivel alakja némileg hasonlít a kígyóra, bár nem annyira, hogy kígyónak kellene neveznie annak, akinek van szeme, kikiáltották: kígyó, - és üldözik. Részben tudatlanságból, de meg azért is, mert az ember harcra termett, és ha éppen nincs kivel harcolnia, akkor rosszul érzi magát. A harc végén is sokan rosszul érzik magukat az emberek, ha nem sikerül nekik holtan ottmaradniuk a csatatéren. Utóbbi okból még az első és a második világháborút is imádják, nem is kell ehhez túlságosan nagy népbutítás, mert nem minden nép, - nép, még ha hivatalosan annak nevezik is, vagy nem mindig nép, hanem időnként egészen más… Ha erre az évre gondolok (20018) akkor ott a példa: még háború sem kell hozzá, csak harcra buzdítás, és jó nekik az Isten, ha rosszat ád, - fel Brüsszel ellen, fel a menekültek ellen, fel a józan ész ellen! Még akkor is, ha magukat alig vonszolják már Núbia hős párducai, agyhaláluk közelében…
A kaszpi kígyónak is – a táblák bemutatják a helyszínen – fő ellensége az ember. Törvénybe ütközik ugyan a kígyógyűjtés, de hát egy ilyen kígyó annyi mindenre használható… Lehet vele a szomszédokra ijeszteni, igaz, ha a szomszéd felvilágosult, akkor feljelentheti megijesztőjét jogosulatlan kígyóeltulajdonításért. Persze, ha az ijesztgető nagykutya…
Akit nagyon érdekel a kaszpi haragos sikló, az részletesebb ismereteket szerezhet róla (az alábbi linken is: http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/kaszpi-haragossiklo).
(2018)
A képen:
Haragos sikló (Coluber caspius), Kiril Kapustin felvétele, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Haragos_sikl%C3%B3#/media/File:Coluber_caspius.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!