Feltöltve: 2018-09-03 18:02:47
Megtekintve: 1556
MEGJELENT A KALÁKA 2018. évi 9. (szeptemberi) száma
Fontos, hogy e kulturális folyóirat havonta megjelenő számairól (http://www.kalaka.com/) híradás legyen a közösségi oldalakon. Minél több híradás, minél több megosztással. Előző számait is érdemes megtekinteni, - változatlanul időszerűek!
No és feltétlenül érdemes bekukkantani a Kaláka könyvesboltba (http://www.kalakakonyvesbolt.com/index.html), amelyben újabb könyvek találhatóak, köztük a nemrég megjelent Kaláka Antológia 2018. Utóbbihoz Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő írt előszót. Ebben az antológiában 74 szerző művei szerepelnek.
E Kanadában kiadott folyóirat megjelenése mindig fontos esemény, mert a becsületes tárgyilagosságnak, hazafiságnak, a magyarságnak való őszinte jót akarásnak ma már alig-alig van fóruma.
A folyóirat kiadó-szerkesztője Kaskötő István és Kamarás Klára író, költő. Ennél a szeptemberi számnál e kis figyelemfelhívás illusztrációjaként Derkovits Gyula a folyóirat e számában szereplő Dunai rakodók c. képét választottam (e számban a festőművész néhány más alkotása is megtekinthető). Ugyanitt található G. Ferenczy Hanna emlékére a költőnő Szeptember című költeménye, valójában kis mini versciklus, kitér a szeptemberi táj részleteire (A kert, Mező, Erdő, Patak, Az éj, A Nyár is). G. Ferenczy Hannával személyesen csak egyszer találkoztam, a kórházi ágyánál, akkor kicsit beszélgettem Vele. Hangulatos költeményei a magyar irodalom értékei közé tartoznak.
A nyitóoldal az e számban szereplő szerzőket és írásaikat sorolja fel. Akár az eddigi KALÁKA számok, már sok éven át (alapítása, 2002 októbere óta havonta), ez is igen gazdag tartalmában (amellett kivitelezése is változatlanul gyönyörű). Én csak néhány kiragadott idézettel, példával hívom fel e számra a figyelmet a költeményekből, elsősorban azokra a versekre, amelyeknek társadalmi mondanivalóját a legjelentősebbnek tartom. A közvetlenebbül társadalmi témájú költemények sohasem hiányoztak a KALÁKA oldalairól.
A mostani Magyarországon fokozott jelentősége van annak, hogy a Kanadában kiadott folyóirat még él. A világon mindenütt diktatúra van (mint ahogy volt is), - és egy diktatúra erkölcsi megítéléséhez csak az a kérdés: kiknek az érdekeit szolgálja ez a diktatúra, kiket nyom el, hogyan és miért?
A jelenlegi magyarországi jobboldali diktatúra a népuralminak egyáltalán nem mondható polgári demokratikus (kapitalista) renden belül is a legrosszabbak közé tartozik, olyan, amelyről a kicsit is gondolkodó, tárgyilagosságra hajlamos magyar látja: szembe megy a józan ésszel, a hazafisággal, hazaszeretettel, - és nem szolgálja a polgári demokratikus társadalmi rend érdekét sem. Teszi mindezt a nacionalizmus köntösében, amelyik már az első, majd a második világháborúban elárulta a magyarságot, a humanizmust, az országot, és amelyik döntően felelős Trianonért, majd pedig azért a rémuralmi korszakért, amelynek jelképe, valójában, persze, bábja, Horthy Miklós volt.
A mai magyarországi diktatúra is tele van a Horthy-korszak iránti nosztalgiákkal, és „nemzeti köntösben” a magyarság ellenében hatnak intézkedései. A 2018-as parlamenti választásokról nyíltan megírtam, megokoltam, hogy miért volt egyértelműen csalás, itt most ezt nem részletezem, de véleményemért vállalom a felelősséget.
A KALÁKA nyitóoldalán Baranyi Ferenc Bujtóballada c. verse található. A verset ide másolom. Mottóját Göringtől vette a költő:
„Az embereket mindig könnyű a vezérek uralma alá hajtani.
Csak annyit kell tenned, hogy elhitesd velük: támadás alatt
állnak, el kell ítélned a pacifistákat, amiért hiányzik belőlük
a hazafiság és mert veszélyeztetik az országot.”
(Hermann Göring)
Hitesd a bolhát elefántnak
vagy vércsének a szúnyogot,
tornádónak hitesd a bágyadt
alig lengő fuvallatot:
s nem előled – hozzád robog
kit űzöl, várva, hogy te védd meg.
S nyugodtan eltaszíthatod:
ellökve is csak téged éltet.
Hitesd: az veszti el hazánkat,
ki háború ellen dohog,
ki békességről prédikálgat,
míg harcba hívnak a dobok.
Hallgatja sok lelkes tulok
s nem érzi híját lágy kenyérnek,
szeme kopogva is lobog,
s korgó gyomorral téged éltet.
Hitesd, hogy valóság a látszat,
élőkép a káprázatod,
hitesd: törvényes a gyalázat,
az, hogy a közvagyont lopod,
hisz téged szolgál rég a jog,
nincs már, ki tyúkszemedre léphet,
a nép kábítva tántorog
s kifosztva is csak téged éltet.
Herceg, hódolni nem tudok,
nézd el nekem, hogy nem dicsérlek,
a nyelvem srófra nem forog –
kitépheted. Némán se éltet.
2017. november 14-15.
Baranyi Ferenc Kossuth díjas költő azon nagyon-nagyon kevesek közé tartozik, akiknek életútja a humanizmushoz, a becsülethez, a hazaszeretethez való hűségében, Petőfi eszméihez való hűségében, az utóbbi három évtizedben is töretlen maradt. Munkásságának kiemelkedő jelentőségét én is látom, még ha nem is vagyok irodalomkritikus, és véleményem szerint ez idővel, a bekövetkező változásokkal, egyre szélesebb körben felismert lesz.
Nagy Antal Róbert Bombázók c. versét is ide másolom, olyan asszociációk tartoznak hozzá, amelyek sok veszélyre figyelmeztetnek:
A felszerszámozott végsebesség,
vad géplovak vágtatnak az égen.
Lángszóró lábuk halálmelegség,
felhők égnek alkonyati vérben,
altatóport öntenek a hangba.
Árva üvölt a házromok mellett,
vendetta fröccsen hörgő szavakra
Márkus László Origami c. verse:
Lelkemből
Nap mint nap
Origamit
Hajtogat a sors
Mindig más és más
A figura
Kígyó
Nyúl
Daru
Róka
Pojáca
És poéta
De sosem oroszlán
Sas vagy sárkány
Mostanában
Túl gyakran
Bamba birka
M. Laurens Írd le a neved c. költeménye egy hitvilágról gondolkoztat el, amelyik nagyon is földi:
[ nomen est omen ]
Mondá az "Úr": Írd le a neved,
majd Én ítélkezem róla
s megmondom milyennek látom:
ördög, vagy angyalláb lóg ki alóla!
Majd pedig döntést hozok
nyomorult betűid látván:
kivetlek-e téged a világból,
ha közöttük búvik meg a Sátán.
Írd le a neved,
és Én majd lehántom rólad:
megvizsgálom, hogy tetves-e,
a csupasz bőrt takaró tollad.
Mert Enyém a véres igazság
és kezemben van a pallos:
neved értéktelen számomra,
olcsó, egyszoba-hallos.
Írd hát le a neved!
Betűidből nem áll elém senki.
Nulla vagy ítélőszékem előtt,
még csak el sem kell temetni!
Hogy milyen szíved és lelked?
A jelekben ez nincsen benne?
Mondd meg hát hogy hívjalak,
és Név szerint leszel feledve!
Iliés Renáta Egy fa panaszai c. versében a fa panaszkodik (sokszor az is joggal tehetné), de valójában a félő ember:
Boldogság volt osztályrészem,
és nem gondoltam arra:
vajon ezt a beton eget
milyenféle kéz tartja.
Lábam alatt lengő páfrány,
gyantám mézszínű szurok,
nőttem én már ezer évet,
tovább nőni nem tudok.
Társaimmal együtt éltem,
amíg erőmből maradt:
darazsaknak adtam otthont,
altattam a madarat.
Gyakran fürkésztem az eget,
most engem az ég figyel.
Tegnap fűrész berregett fel,
nem tudtam, hogy félni kell.
Szeicz János Végül c. verséből is csalódottság érződik, mint sok becsületes alkotóéból:
Évek szálltak el fölöttem
száguldva, csaló az idő.
Az út végén állok, de csak
homlokomon lett több redő.
Most már, hogy lassan eltűnök,
megvallom neked, jó hazám,
hű voltam és szerettelek.
Te bántál velem mostohán.
Hiába kerestem titkát,
nekünk mit rejthet még e kor.
Majd ha lesz kérdésre válasz,
megfejtheti az utókor.
Voltam, de amit szerettem
köröttem, lassan elfogyott.
Szerelem, férfiharcaim
elhagytak, hát szabad vagyok.
Eszményektől izzó szívvel
voltam népemnek hű fia,
de fáraszt a tüskés világ.
"Finita la comedia!"
A társadalmi témájú versek közé tartozik Koosán Ildikó Csendközelben c. alkotása, amely mindnyájunknak szóló figyelmeztetés és bíztatás:
Páfrányerdők, rejtett térszögek,
kék-fehér arabeszkjei a semminek,
napi expedíció egy jobb lét felé,
a te döntésed, s hiszed, Istené;
időd korrajzán a célkereszteket
pár fokkal idébb- odébb helyezed
a ráhatások pergő sortüze alatt,
hiszed mégis,van szabad akarat,
vágyódsz magasabb földek felé,
friss fűre, égre, ami az emberé,
ahol békében élhetsz napra nap,
hajnal szivárog át a csönd alatt,
lépted fészkel a süppedő avarba
emlékezhetsz táltosi szavakra,
ha aranyat termő eső dorombol;
ennyi, amit menthettél a honból
rongyos sarud, míg idáig hozott;
viseltes lelked, ha összefoltozod
idő kell, csendes, színes őszidő,
hogy újra éledjen benned az erő,
mert hisz a világ bármerre halad
még lehet dolgod itt, a nap alatt.
2018. június 21
benczes s gábor a megszólíthatatlanhoz c. költeménye (a lapban megjelent írásmódot másoltam névben és verscímben):
ma gyar / ló homokkristályok karca
ordító kakasok sarkantyúja
száguldó kövek pattogása
malmok őrölte lángok közt ülök
a levegőben pókok szőtte háló
a földön visszhangok árnyékai
újságpapírok plakátok betűinek tánca
a sarkokban gubbasztó csókok
fel kellene tekerni a gombolyagot
cinkék pintyőkék között sétálni
krétával körberajzolni az árnyakat
széttörni a hamisan szóló hegedűket
te megszólíthatatlan [nevedbe bújik
minden hév rád hordja összes szennyét
mindenféle szalagba tekert érkező]
mosakodj meg a harmatos fűben
Nem állítom, hogy közvetve más Szerzők költeményeiben nem jelenik meg a jelen társadalom által is meghatározott vagy erősen befolyásolt életérzés, hiszen az igazi vers mögött ott van egy bonyolult világ. „Nem igazi”, vagyis gyenge verset még sohasem olvastam a KALÁKÁBAN. Nem egy vers szerelemről, a mindennapokról és más témákról nagyon szép vagy egyenesen gyönyörű vallomás. Csak néhányat említek meg, példaként. Ilyen Fövényi Sándor Az utolsó előadás, Kajuk Gyula Titkos kert, Bodó Csiba Gizella A suttogó, Jávorka Ágnes Lebegés, Pethes Mária Nagymosás, Albert Lőrincz Márton Viharra áll, A. Turi Zsuzsa Gyermekhalál, Szegő Judit Gondolatok az akvárium előtt, Péter Erika A feledés patinája, Nyakó Attila Könnyes tobozmosoly, Hajnal Éva Vihar, Kovács Gabriella Alzheimer c. költeménye.
Sapa Brown Haiku csokor c. művének kis versei (mint a Kaláka előző számaiban levő haikui is) most is igen jól sikerültek.
A prózát e számban Verasztó Antal Poros úton és Kő-Szabó Imre Kitakart szemmel c. írása képviseli. A „mikroszkóp” rovatban most is különleges irodalmi csemege, Köves József írása (Sándor Sand a parton).
Az „elfeledettek” rovat Rab Zsuzsa verseiből tartalmaz összeállítást. A kitűnő költő itt található műveiből nekem különösen a Sírvers és a XC. zsoltárra c. kis remekművei, fénylő igazgyöngyei tetszettek.
A magam részéről úgy gondolom, hogy a KALÁKA folyóiratra legalább maguk a szerzők és barátaik, közeli ismerőseik sokkal jobban felhívhatnák a figyelmet. Többen írhatnának is a folyóirat számairól. Megoldatlannak látom a hazájukat szerető írók, költők, irodalmárok összefogását is Magyarországon, de meg a világ más tájaira került magyarok, vagy Magyarországért aggódó nem magyarok is sokat segíthetnének abban: a magyar irodalom és az igazság kimondásának lehetősége közelebb kerüljön egymáshoz. A szólásszabadságot ugyan nem számolták fel Magyarországon valamiféle törvénybe iktatott tilalommal, de, ha őszintén elemeznénk a helyzetet, akkor látható volna: a szólásszabadság lehetőségei egyre korlátozottabbak.
Lelkes Miklós
(2018)
No és feltétlenül érdemes bekukkantani a Kaláka könyvesboltba (http://www.kalakakonyvesbolt.com/index.html), amelyben újabb könyvek találhatóak, köztük a nemrég megjelent Kaláka Antológia 2018. Utóbbihoz Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő írt előszót. Ebben az antológiában 74 szerző művei szerepelnek.
E Kanadában kiadott folyóirat megjelenése mindig fontos esemény, mert a becsületes tárgyilagosságnak, hazafiságnak, a magyarságnak való őszinte jót akarásnak ma már alig-alig van fóruma.
A folyóirat kiadó-szerkesztője Kaskötő István és Kamarás Klára író, költő. Ennél a szeptemberi számnál e kis figyelemfelhívás illusztrációjaként Derkovits Gyula a folyóirat e számában szereplő Dunai rakodók c. képét választottam (e számban a festőművész néhány más alkotása is megtekinthető). Ugyanitt található G. Ferenczy Hanna emlékére a költőnő Szeptember című költeménye, valójában kis mini versciklus, kitér a szeptemberi táj részleteire (A kert, Mező, Erdő, Patak, Az éj, A Nyár is). G. Ferenczy Hannával személyesen csak egyszer találkoztam, a kórházi ágyánál, akkor kicsit beszélgettem Vele. Hangulatos költeményei a magyar irodalom értékei közé tartoznak.
A nyitóoldal az e számban szereplő szerzőket és írásaikat sorolja fel. Akár az eddigi KALÁKA számok, már sok éven át (alapítása, 2002 októbere óta havonta), ez is igen gazdag tartalmában (amellett kivitelezése is változatlanul gyönyörű). Én csak néhány kiragadott idézettel, példával hívom fel e számra a figyelmet a költeményekből, elsősorban azokra a versekre, amelyeknek társadalmi mondanivalóját a legjelentősebbnek tartom. A közvetlenebbül társadalmi témájú költemények sohasem hiányoztak a KALÁKA oldalairól.
A mostani Magyarországon fokozott jelentősége van annak, hogy a Kanadában kiadott folyóirat még él. A világon mindenütt diktatúra van (mint ahogy volt is), - és egy diktatúra erkölcsi megítéléséhez csak az a kérdés: kiknek az érdekeit szolgálja ez a diktatúra, kiket nyom el, hogyan és miért?
A jelenlegi magyarországi jobboldali diktatúra a népuralminak egyáltalán nem mondható polgári demokratikus (kapitalista) renden belül is a legrosszabbak közé tartozik, olyan, amelyről a kicsit is gondolkodó, tárgyilagosságra hajlamos magyar látja: szembe megy a józan ésszel, a hazafisággal, hazaszeretettel, - és nem szolgálja a polgári demokratikus társadalmi rend érdekét sem. Teszi mindezt a nacionalizmus köntösében, amelyik már az első, majd a második világháborúban elárulta a magyarságot, a humanizmust, az országot, és amelyik döntően felelős Trianonért, majd pedig azért a rémuralmi korszakért, amelynek jelképe, valójában, persze, bábja, Horthy Miklós volt.
A mai magyarországi diktatúra is tele van a Horthy-korszak iránti nosztalgiákkal, és „nemzeti köntösben” a magyarság ellenében hatnak intézkedései. A 2018-as parlamenti választásokról nyíltan megírtam, megokoltam, hogy miért volt egyértelműen csalás, itt most ezt nem részletezem, de véleményemért vállalom a felelősséget.
A KALÁKA nyitóoldalán Baranyi Ferenc Bujtóballada c. verse található. A verset ide másolom. Mottóját Göringtől vette a költő:
„Az embereket mindig könnyű a vezérek uralma alá hajtani.
Csak annyit kell tenned, hogy elhitesd velük: támadás alatt
állnak, el kell ítélned a pacifistákat, amiért hiányzik belőlük
a hazafiság és mert veszélyeztetik az országot.”
(Hermann Göring)
Hitesd a bolhát elefántnak
vagy vércsének a szúnyogot,
tornádónak hitesd a bágyadt
alig lengő fuvallatot:
s nem előled – hozzád robog
kit űzöl, várva, hogy te védd meg.
S nyugodtan eltaszíthatod:
ellökve is csak téged éltet.
Hitesd: az veszti el hazánkat,
ki háború ellen dohog,
ki békességről prédikálgat,
míg harcba hívnak a dobok.
Hallgatja sok lelkes tulok
s nem érzi híját lágy kenyérnek,
szeme kopogva is lobog,
s korgó gyomorral téged éltet.
Hitesd, hogy valóság a látszat,
élőkép a káprázatod,
hitesd: törvényes a gyalázat,
az, hogy a közvagyont lopod,
hisz téged szolgál rég a jog,
nincs már, ki tyúkszemedre léphet,
a nép kábítva tántorog
s kifosztva is csak téged éltet.
Herceg, hódolni nem tudok,
nézd el nekem, hogy nem dicsérlek,
a nyelvem srófra nem forog –
kitépheted. Némán se éltet.
2017. november 14-15.
Baranyi Ferenc Kossuth díjas költő azon nagyon-nagyon kevesek közé tartozik, akiknek életútja a humanizmushoz, a becsülethez, a hazaszeretethez való hűségében, Petőfi eszméihez való hűségében, az utóbbi három évtizedben is töretlen maradt. Munkásságának kiemelkedő jelentőségét én is látom, még ha nem is vagyok irodalomkritikus, és véleményem szerint ez idővel, a bekövetkező változásokkal, egyre szélesebb körben felismert lesz.
Nagy Antal Róbert Bombázók c. versét is ide másolom, olyan asszociációk tartoznak hozzá, amelyek sok veszélyre figyelmeztetnek:
A felszerszámozott végsebesség,
vad géplovak vágtatnak az égen.
Lángszóró lábuk halálmelegség,
felhők égnek alkonyati vérben,
altatóport öntenek a hangba.
Árva üvölt a házromok mellett,
vendetta fröccsen hörgő szavakra
Márkus László Origami c. verse:
Lelkemből
Nap mint nap
Origamit
Hajtogat a sors
Mindig más és más
A figura
Kígyó
Nyúl
Daru
Róka
Pojáca
És poéta
De sosem oroszlán
Sas vagy sárkány
Mostanában
Túl gyakran
Bamba birka
M. Laurens Írd le a neved c. költeménye egy hitvilágról gondolkoztat el, amelyik nagyon is földi:
[ nomen est omen ]
Mondá az "Úr": Írd le a neved,
majd Én ítélkezem róla
s megmondom milyennek látom:
ördög, vagy angyalláb lóg ki alóla!
Majd pedig döntést hozok
nyomorult betűid látván:
kivetlek-e téged a világból,
ha közöttük búvik meg a Sátán.
Írd le a neved,
és Én majd lehántom rólad:
megvizsgálom, hogy tetves-e,
a csupasz bőrt takaró tollad.
Mert Enyém a véres igazság
és kezemben van a pallos:
neved értéktelen számomra,
olcsó, egyszoba-hallos.
Írd hát le a neved!
Betűidből nem áll elém senki.
Nulla vagy ítélőszékem előtt,
még csak el sem kell temetni!
Hogy milyen szíved és lelked?
A jelekben ez nincsen benne?
Mondd meg hát hogy hívjalak,
és Név szerint leszel feledve!
Iliés Renáta Egy fa panaszai c. versében a fa panaszkodik (sokszor az is joggal tehetné), de valójában a félő ember:
Boldogság volt osztályrészem,
és nem gondoltam arra:
vajon ezt a beton eget
milyenféle kéz tartja.
Lábam alatt lengő páfrány,
gyantám mézszínű szurok,
nőttem én már ezer évet,
tovább nőni nem tudok.
Társaimmal együtt éltem,
amíg erőmből maradt:
darazsaknak adtam otthont,
altattam a madarat.
Gyakran fürkésztem az eget,
most engem az ég figyel.
Tegnap fűrész berregett fel,
nem tudtam, hogy félni kell.
Szeicz János Végül c. verséből is csalódottság érződik, mint sok becsületes alkotóéból:
Évek szálltak el fölöttem
száguldva, csaló az idő.
Az út végén állok, de csak
homlokomon lett több redő.
Most már, hogy lassan eltűnök,
megvallom neked, jó hazám,
hű voltam és szerettelek.
Te bántál velem mostohán.
Hiába kerestem titkát,
nekünk mit rejthet még e kor.
Majd ha lesz kérdésre válasz,
megfejtheti az utókor.
Voltam, de amit szerettem
köröttem, lassan elfogyott.
Szerelem, férfiharcaim
elhagytak, hát szabad vagyok.
Eszményektől izzó szívvel
voltam népemnek hű fia,
de fáraszt a tüskés világ.
"Finita la comedia!"
A társadalmi témájú versek közé tartozik Koosán Ildikó Csendközelben c. alkotása, amely mindnyájunknak szóló figyelmeztetés és bíztatás:
Páfrányerdők, rejtett térszögek,
kék-fehér arabeszkjei a semminek,
napi expedíció egy jobb lét felé,
a te döntésed, s hiszed, Istené;
időd korrajzán a célkereszteket
pár fokkal idébb- odébb helyezed
a ráhatások pergő sortüze alatt,
hiszed mégis,van szabad akarat,
vágyódsz magasabb földek felé,
friss fűre, égre, ami az emberé,
ahol békében élhetsz napra nap,
hajnal szivárog át a csönd alatt,
lépted fészkel a süppedő avarba
emlékezhetsz táltosi szavakra,
ha aranyat termő eső dorombol;
ennyi, amit menthettél a honból
rongyos sarud, míg idáig hozott;
viseltes lelked, ha összefoltozod
idő kell, csendes, színes őszidő,
hogy újra éledjen benned az erő,
mert hisz a világ bármerre halad
még lehet dolgod itt, a nap alatt.
2018. június 21
benczes s gábor a megszólíthatatlanhoz c. költeménye (a lapban megjelent írásmódot másoltam névben és verscímben):
ma gyar / ló homokkristályok karca
ordító kakasok sarkantyúja
száguldó kövek pattogása
malmok őrölte lángok közt ülök
a levegőben pókok szőtte háló
a földön visszhangok árnyékai
újságpapírok plakátok betűinek tánca
a sarkokban gubbasztó csókok
fel kellene tekerni a gombolyagot
cinkék pintyőkék között sétálni
krétával körberajzolni az árnyakat
széttörni a hamisan szóló hegedűket
te megszólíthatatlan [nevedbe bújik
minden hév rád hordja összes szennyét
mindenféle szalagba tekert érkező]
mosakodj meg a harmatos fűben
Nem állítom, hogy közvetve más Szerzők költeményeiben nem jelenik meg a jelen társadalom által is meghatározott vagy erősen befolyásolt életérzés, hiszen az igazi vers mögött ott van egy bonyolult világ. „Nem igazi”, vagyis gyenge verset még sohasem olvastam a KALÁKÁBAN. Nem egy vers szerelemről, a mindennapokról és más témákról nagyon szép vagy egyenesen gyönyörű vallomás. Csak néhányat említek meg, példaként. Ilyen Fövényi Sándor Az utolsó előadás, Kajuk Gyula Titkos kert, Bodó Csiba Gizella A suttogó, Jávorka Ágnes Lebegés, Pethes Mária Nagymosás, Albert Lőrincz Márton Viharra áll, A. Turi Zsuzsa Gyermekhalál, Szegő Judit Gondolatok az akvárium előtt, Péter Erika A feledés patinája, Nyakó Attila Könnyes tobozmosoly, Hajnal Éva Vihar, Kovács Gabriella Alzheimer c. költeménye.
Sapa Brown Haiku csokor c. művének kis versei (mint a Kaláka előző számaiban levő haikui is) most is igen jól sikerültek.
A prózát e számban Verasztó Antal Poros úton és Kő-Szabó Imre Kitakart szemmel c. írása képviseli. A „mikroszkóp” rovatban most is különleges irodalmi csemege, Köves József írása (Sándor Sand a parton).
Az „elfeledettek” rovat Rab Zsuzsa verseiből tartalmaz összeállítást. A kitűnő költő itt található műveiből nekem különösen a Sírvers és a XC. zsoltárra c. kis remekművei, fénylő igazgyöngyei tetszettek.
A magam részéről úgy gondolom, hogy a KALÁKA folyóiratra legalább maguk a szerzők és barátaik, közeli ismerőseik sokkal jobban felhívhatnák a figyelmet. Többen írhatnának is a folyóirat számairól. Megoldatlannak látom a hazájukat szerető írók, költők, irodalmárok összefogását is Magyarországon, de meg a világ más tájaira került magyarok, vagy Magyarországért aggódó nem magyarok is sokat segíthetnének abban: a magyar irodalom és az igazság kimondásának lehetősége közelebb kerüljön egymáshoz. A szólásszabadságot ugyan nem számolták fel Magyarországon valamiféle törvénybe iktatott tilalommal, de, ha őszintén elemeznénk a helyzetet, akkor látható volna: a szólásszabadság lehetőségei egyre korlátozottabbak.
Lelkes Miklós
(2018)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!