Egy álom lehet olcsó.
Egy álom lehet drága, -
de én nem viszem álmom
a vásáros világba.

Mint vihetném? Az álmom,
elképzelt álom: Szépség,
mely átadja szíveknek
szívből jött Messzeségét.

Koncért kapkodó kalmár
engem dehogy szeressen,
ő a lelkét eladta
hazában: becstelenben!

Nem gyűlölöm, de mégis
érezze azt: lenézem,
s láttam, hogy mint lett törpébb
elvesző tisztességben,

bár távolabbi múltban
történt sok más hasonló
eset, és harcmezőkön
fagyott holtra szállt holló

csőre szemekbe vágott…
Van úgy: múlt sem tanítja
jóra a szenvedőket,
s együtt hal szennyes, s tiszta…

A gyávák meglapulnak, -
de én szemedbe mondom,
hogy rabló érdek küzdött
zsákmányért a porondon,

és megtévesztő álom
érdek-gépe a szolgát
érdeked ellen gyártja,
butított Magyarország!

Egy világ égett, s abban,
Te, magyarkodó honfi,
miben közös, nem látod,
egykori Hitler, s Horthy,

Bárdossy, majd kegyetlen
tettek még vadabb népe:
nyilaskereszt valóság
zöldinges csőcseléke?

Ha eladod Hazádat:
a múlt kártyázik újra,
s az a volt kártyajáték
rémálom-diktatúra,

rémálom-Európa,
s égig felcsaphat lángja
új szörnyűségnek, s itt lesz
a fasizmus világa!

Ebből a fasizmusból
máris sok minden itt van,
mert embertelenségre
könnyen szavaz a hibbant,

s azt pártolja a tolvaj,
- neki a lényeg: lophat! –
s ily tájon Betlehemnek
Csillaga sem ragyoghat,

ily tájon ember-Krisztus
csak menekülő, s hitben
bízó, hogy a Kereszten
nem hagyja ott egy isten.

(2018)

A képen:
Az 1944. november 4-én „véletlenül” felrobbantott Margit híd, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Budapest_ostroma#/media/File:Margit_h%C3%ADd_1944._november_4.jpg