Feltöltve: 2018-08-28 19:10:14
Megtekintve: 1447
Szeptemberi mondóka
Hétfő, kedd, szerda, csütörtök –
Ha nem tanulsz, te kis ördög,
Péntek, szombat, vasárnap –
Megmaradsz majd szamárnak!
Ez a kis versem a ZÖLD LEVELECSKE c. antológiában jelent meg, két másik versemmel együtt (Móra Könyvkiadó, Budapest, 1967). Most eszembe jutott, mivel szeptember mindjárt itt lesz, és a mostani iskolásoknak kinyitja a kapuját az új tanév.
Az általános iskolát 1952-ben fejeztem be, és máig örülök neki, hogy gyermekkorom erre a társadalmi küzdelmekben bővelkedő időszakra esett. Az akkori nagyon szerény anyagi körülmények ellenére örülök ennek, mert gyermekként ez az időszak ablakot nyitott sok mindenre, tulajdonképpen a világ nagy részére. Írtam is erről a Gyermekkori diófák c. hosszabb írásomban, 2002-ben, őszintén (interneten többek között: http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_myblog&show=Lelkes-Miklos-Gyer5mekkori-diofak.html&Itemid=301), igaz, benne van ifjúkorom egy része is, mert 1956-al záródik az írás, Gerő Ernő rádióbeszédének említésével.
Az egyik jobboldali napilap nemrégen gúnyosan írt Moldova György Kossuth-díjas íróról (eddigi életéről az interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/Moldova_Gy%C3%B6rgy) amiért nem áll be az általa megkívánt sorba (nem írom ide, hogy melyik napilapról van szó, mert nem kívánok reklámot csinálni a lap primitív, zavaros anyagainak, ezek számomra csak azért érdekesek, mert népbutításuk ugyanakkor igen tipikus, tanulságos). Tény: gyermekkorom (és ifjúkorom) magyarországi társadalmi rendje nagyon sokat tett széles néprétegek iskoláztatásáért, a közoktatásért, a múlt társadalmi igazságtalanságainak megszűntetéséért. Ezt Moldova György szerintem jól látja.
Ebből a korszakból is, mint általában a múltból, sokat tanulhatnának a mai emberek, - ha tanulni akarnának. Nem látom ennek jeleit, sokkal inkább azt: mára a tudás (néhány technikai területet kivéve) leértékelődött, - mert leértékelték. Hiányzik az a felismerés is, hogy a humán és a műszaki (technikai) ismeretek egyaránt szükségesek, ha az emberiség (és benne a magyarság) emberi világot akar, és nem a gépek világát csupán. Utóbbi könnyen hozhatja nem szép érdekeket követve – az embertelenséget.
A fenti kis gyermekvers is, továbbgondolásával, közvetve, talán erre is figyelmeztet.
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/di%C3%A1k-gyermek-gondoz%C3%A1sa-2632361/
Ha nem tanulsz, te kis ördög,
Péntek, szombat, vasárnap –
Megmaradsz majd szamárnak!
Ez a kis versem a ZÖLD LEVELECSKE c. antológiában jelent meg, két másik versemmel együtt (Móra Könyvkiadó, Budapest, 1967). Most eszembe jutott, mivel szeptember mindjárt itt lesz, és a mostani iskolásoknak kinyitja a kapuját az új tanév.
Az általános iskolát 1952-ben fejeztem be, és máig örülök neki, hogy gyermekkorom erre a társadalmi küzdelmekben bővelkedő időszakra esett. Az akkori nagyon szerény anyagi körülmények ellenére örülök ennek, mert gyermekként ez az időszak ablakot nyitott sok mindenre, tulajdonképpen a világ nagy részére. Írtam is erről a Gyermekkori diófák c. hosszabb írásomban, 2002-ben, őszintén (interneten többek között: http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_myblog&show=Lelkes-Miklos-Gyer5mekkori-diofak.html&Itemid=301), igaz, benne van ifjúkorom egy része is, mert 1956-al záródik az írás, Gerő Ernő rádióbeszédének említésével.
Az egyik jobboldali napilap nemrégen gúnyosan írt Moldova György Kossuth-díjas íróról (eddigi életéről az interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/Moldova_Gy%C3%B6rgy) amiért nem áll be az általa megkívánt sorba (nem írom ide, hogy melyik napilapról van szó, mert nem kívánok reklámot csinálni a lap primitív, zavaros anyagainak, ezek számomra csak azért érdekesek, mert népbutításuk ugyanakkor igen tipikus, tanulságos). Tény: gyermekkorom (és ifjúkorom) magyarországi társadalmi rendje nagyon sokat tett széles néprétegek iskoláztatásáért, a közoktatásért, a múlt társadalmi igazságtalanságainak megszűntetéséért. Ezt Moldova György szerintem jól látja.
Ebből a korszakból is, mint általában a múltból, sokat tanulhatnának a mai emberek, - ha tanulni akarnának. Nem látom ennek jeleit, sokkal inkább azt: mára a tudás (néhány technikai területet kivéve) leértékelődött, - mert leértékelték. Hiányzik az a felismerés is, hogy a humán és a műszaki (technikai) ismeretek egyaránt szükségesek, ha az emberiség (és benne a magyarság) emberi világot akar, és nem a gépek világát csupán. Utóbbi könnyen hozhatja nem szép érdekeket követve – az embertelenséget.
A fenti kis gyermekvers is, továbbgondolásával, közvetve, talán erre is figyelmeztet.
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/di%C3%A1k-gyermek-gondoz%C3%A1sa-2632361/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!