Feltöltve: 2018-08-22 14:47:44
Megtekintve: 2248
Legális kormány, illegális kormány
Nem gondolom, hogy ezt a kis írást sokan fogják olvasni, lehet, hogy senki, részleteit már többször megírtam nyilvánosan, egyesekre még versekben is utaltam (Kis versek egy nemzetről, interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46397), és tapasztalatom szerint az 1989-es rendszerváltás után nagy hangon minden oldalról oly gőgösen emlegetett „szabadság” mára, de ez már az utóbbi évtizedre fokozottan is vonatkozik, hajítófát sem ér Magyarországon, a polgári demokratikus (kapitalista) rendszeren belül.
Persze, megírhatom a véleményem, de a népbutító írások özönében, amelyeket a hatalom megrendel és fizet, ez, bármilyen nagy jelentőségű kérdést is említ, csepp a tengerben. Nem csak a sikeres népbutítás miatt, hanem azért is, mert Magyarországon, több ok miatt, úrrá lett a közöny, a vélemények szabad kimondásától való félelem. A jobboldal a 2018. évi parlamenti választásokat megnyerte, úgy, mint az előzőt, a 2014. évit, amikor a határon kívüli magyarság (amelyik elment szavazni a magyarországi választásnál) 95 %-a (!) a jobboldali kormányra szavazott), most is megnyerte a parlamenti képviselői helyek kétharmadát. A 2018. évre nem találtam ilyen adatot, nem hiszem, hogy ez a százalék lényegesen változott volna a határon kívül élő magyarságnál.
Nemzeti akarat c. versem fel is teszi a kérdést (az egész választásra vonatkozóan):
Hát költői kérdésként ottmaradt:
- Tényleg győztél, NEMZETI AKARAT?
A válasz most nem lehet erre más:
- BECSAPÁS győzött, és trükkös CSALÁS!
A 2018. évi magyarországi parlamenti választások után különös módon éppen a jobboldali kormány polgári ellenzékének egyik vezetője (nevét nem írom ide, számomra e pontig, kívülállóként, a társadalmi rend keretein belüli ellenzék egyes más tagjaihoz viszonyítva, rokonszenves volt) sietett kijelenteni: „nem történtek tömeges csalások a kormánypártok részéről”. Ezzel valójában azt állította: a megválasztott, a parlamenti helyek kétharmadát megszerzett jobboldal „legálisan” győzött, tisztességesen, vagy majdnem tisztességesen, kisebb jelentőségű rendellenességektől eltekintve, amelyek egy választásnál nem számolhatóak fel teljesen.
Tényleg így lett volna? Ne siessük el a választ, gondolkozzunk kissé!
Az embertelenségre rémisztő példákat adó német fasizmus, kihasználva a német tömegek tudatlanságát és erkölcsileg is alacsony szellemi szintjét, ami lehetővé tette a „német nacionalizmus”, „német felsőbbrendűség”, „fajgyűlölet” és más eszmei maszlagok fejekbe plántálását, tulajdonképpen a „parlamenti választások” és a „terror” kombinációjával került hatalomra, Hitlerrel, mint Vezérrel az élen. A baloldali pártokat (nem csak a kommunista, és a szociáldemokrata pártot!) a fasiszta uralom féktelen terrorral felszámolta. Ugyanakkor rendszere először tömeges munkalehetőségeket teremtett a németek tömegek számára, és el tudta hitetni: világhódító tervei a német nép érdekeit szolgálják. A németek nagyobb része nem tudta elhatárolni az első világháború utáni „jogos nemzeti sérelmeket” azoktól az „embertelen eszméktől”, amelyeknek elfogadása, kicsit is becsületesen gondolkodó ember számára, nem más – becstelenség.
E becstelenség alapja azonban az akkori polgári világ volt (benne Európával), amelyik, ha a polgári társadalmi rend (kapitalizmus) érdekében a fasizmust nem is kívánta terrorista túlzásaival, mégis lehetővé tette. A fasizmus győzelme ugyanis különböző „állomásokon” keresztül, és nem szükségszerűen (ezt a körülmények alakulása határozza meg) jöhet létre. Erre - többek között - két versemben is utaltam: A fasizmus felé (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377) és Új Hitlerek (interneten többek között: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=2637).
Horthy Miklós kormányzóvá választása is a tényleges „terror” és a „parlamenti törvényesség” látszatának kombinációjából született, hiszen Horthy fegyveres különítményei közvetlenül nyomást gyakoroltak a választásra (de bizonyosnak gondolom, hogy utóbbi nélkül is megválasztották volna, az akkor választási törvényeknek a jó erkölccsel még köszönő viszonyban sem levő léte ezt biztosította volna).
Sem a világ, sem Európa, sem a magyarság nem vonta le az erkölcsileg szükséges következtetéseket történelméből, 20. századi múltjából sem. Ezt elsősorban azért nem tette, mert a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rendszer olyan diktatúra, amelyik döntően egy szűkebb társadalmi réteg érdekeit szolgálja, és a társadalom többségét valamilyen mértékig, e szűk réteg érdekében, elnyomja. Ez alapvetően nem is fog változni a világban, csak egy győztes (és igazi) forradalom révén, amelynek részemről most még nem látom a feltételeit, ezt fejeztem ki Vers egy eljövendő Forradalomhoz c. költeményemben (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46399). Utóbbi vers a mostani magyarországi helyzetre is utal.
Abban, hogy egy ország kormánya legálisnak, vagy illegálisnak mondható-e, több körülmény játszik szerepet, de jelenleg, mivel a világ nagyhatalmai és kisebb hatalmai (meg szövetségeseik) nem nagyon törődnek a „de facto” és „de jure” megkülönböztetésével, mint ahogyan a múltban sem törődtek, hanem vezető rétegeik elsősorban a maguk hasznát, érdekeit nézték, a „legális” és „illegális” csak erkölcsileg értékelhető. A kettő, mint fentebb említettem, keveredik is egymással. Ráadásul az erkölcsi szempontnak is olyannak kell lennie, amelyik haladóbb, közösségibb, tisztességesebb, humánusabb, a jogállamot inkább érvényesítő országot, világot kíván.
A 2014. évi magyarországi parlamenti választások előtt írtam erről Melyik ördögöt válasszuk? címmel (interneten: http://polusonline.blogspot.com/2014/04/lelkes-miklos-melyik-ordogot-valasszuk.html).
Nos, erkölcsileg sem a 2014. évi, sem a 2018. évi magyarországi parlamenti választás nem nevezhető legálisnak, sőt – erkölcsileg – annak nevezni, ha nem a tudatlanságon alapul az illető véleménye, egyenesen becstelenség.
A 2018. évi parlamenti választási csalásoknak két fő része volt:
1.) csalás a magyarság tájékoztatásában,
2.) a jobboldali kormány által alkalmazott választási trükkök, amelyeket törvényesített, de erkölcsileg minimális tárgyilagosság mellett sem fogadhatóak, és a törvénytelen visszásságok, választási botrányok, amelyeknek nem vagyok szakértője, de egy becsületes polgári (liberális) baloldalnak erkölcsi kötelessége volna ezeket összefüggéseikkel együtt feltárni, és a magyarsággal közölni.
Utóbbiaknak (a 2. pontban jelzettnek) nem vagyok szakértője, de a választásokat feltehetően komolyan befolyásoló, migráns ügyben tartott nemzeti konzultációk szakmailag szégyenletes voltáról már jóval a választások előtt írtam Gondolatok a világról és Magyarországról (1 – 12) c. sorozatom 5. részében.
Ebből idézem:
„Többször írtam már a Magyarországon hatalmon levő jobboldali kormány által bevezetett, lefolytatott "nemzeti konzultációkról". Attól, hogy mindenki kap postán egy kérdőívet, még nem lesz egy konzultáció "nemzeti". Az utóbbi években történt "nemzeti konzultációk" kérdései tele voltak sugalmazott válaszokkal, ami egy kérdőívnél - ha kibocsájtója arra törekszik, hogy a megkérdezett valódi véleményét tudja meg - szakmailag olyan alapvető, súlyos hiba, hogy még egy kezdő kutató, sőt, egy szakdolgozatot készítő egyetemi fiatal munkájánál sem engedhető meg. Ehhez hozzászámíthatjuk: egy ország kormánya igen nagy lehetőségekkel rendelkezik ahhoz, hogy információ szerzést tisztességesen hajtson végre, ha már erre valami okból elhatározta magát, - így az említett kérdőívet és alkalmazását sokkal súlyosabban kell megítélni. Utóbbi szakszerűtlenség - szégyen.
Ám valójában ez még csak a szégyen kezdete.
A legutóbbi "nemzeti konzultációnál", - legalábbis így olvastam a hírekben - csak a lakosság viszonylag kis része töltötte ki és küldte vissza a kérdőívet, amit minden állampolgár megkapott. Természetesen nem lehetett arra számítani, hogy a nagy többség küldi vissza, ez postán kiküldött kérdőíveknél nem lett volna reális, de azért a válaszolók aránya fontos. A válaszokból az derült ki, ami egyébként józan ésszel erősen valószínűsíthető volt, hogy azok, akik a kérdőívet visszaküldték, az adott kérdéskörben majdnem mind a kormányt támogatják. Úgy gondolom: ez a szinte előre látható megállapítás, eredményként, alig több a semminél.
Csak a legutóbbi "nemzeti konzultáció" egymagában - az egyik tévécsatorna szalagcímén futott a hír - 4.2 milliárd forintba került. A valóságos kár azonban (bár egy ilyen, értelmes megítélés szerint semmire sem jó, "konzultáció" nyilván anyagilag jól jöhetett a vállalkozások bizonyos körének) szerintem sokkal nagyobb, mint a hírekben közölt összeg. A szellemi kárt tekintve is, ami pénzben nehezen kifejezhető, mert a pazarlásnak áttételes utakon sok más kára van. Igen, szellemi kár is, amelyik további anyagi és szellemi károkhoz vezet!
Ha átgondoljuk, hogy Magyarországon mennyi képzett szakember van (többek között egyetemi, főiskolai oktatók, kutatók, de egyébként az ilyen "konzultációk" elmarasztaló megítéléséhez bőven elég volna a "józan paraszti ész" is, legalábbis ilyen mértékű szakszerűtlenség esetén), és hozzávesszük azt: milyen kevéssé tiltakoztak azok, akiknek ez erkölcsi kötelessége lett volna (akár szakmájukkal összefüggésben), akkor - bár a kritikátlan, szervilis magatartásnak nagy múltja van Magyarországon is, a világban is, és ennek okai mögött sok minden szerepel, - azért, nagy méreteit illetően, ez a közöny mégis megdöbbentő. A legutóbbi nemzeti konzultációval kritikusan foglalkozó egyik internetes anyag internet címét azonban ideírom az érdeklődők számára: http://index.hu/gazdasag/2017/04/13/2017_nemzeti_konzultacios_kerdoiv_brusszel/, - volt ilyen is.
A legutóbbi "nemzeti konzultáció" a migráns-kérdéssel foglalkozott (és a kormány, mint a hírek közölték, egy újabb "nemzeti konzultációt" tervez a migránsok országonkénti befogadásának európai uniós kötelező kvótáival kapcsolatban). Hangsúlyozni szeretném: ez az írásom most nem magával a migráns-kérdésre és a migránsok európai uniós befogadására vonatkozik (viszont arról is többször írtam már az elmúlt években), hanem magával a "nemzeti konzultáció" lebonyolításával, tehát egy módszerbeli kérdéssel.
Milyen volna egy "tisztességes konzultáció", amelynek szervezői, végrehajtói valóban meg akarják ismerni a lakosság véleményét?
Először is meg kellene előznie a lakosság széleskörű, átfogó, becsületes felvilágosításának, a migráció kezelésével kapcsolatok pro- és kontra érveknek közlésével, a témakör hozzáértő, tárgyilagos kifejtésével, hogy a magyar lakosság többet tudjon erről, és többet megértsen abból, ami a kérdéskörhöz tartozik, hiszen még a római katolikus egyház feje, a pápa is (legalábbis a hírekből az elmúlt években így vettem ki) másképpen vélekedik lényeges dolgokban, mint az inkább a hallgatást választó magyar keresztény egyházi vezetők. A lényeg: az tud egy kérdésre megalapozottabb választ adni, akit kellően felvilágosítottak. Ha ez a felvilágosítás nem is lehet mindig teljes, törekedni kellene rá.
Másodszor: legyen világos, hogy egy ilyen kutatást (mert a "nemzeti konzultációk" tulajdonképpen kutatások) kik vezetnek, kik készítették el a kérdőívet, mert - véleményem szerint - ilyen közérdekű kutatásokért valakiknek személyileg is felelősséget kell vállalniuk, ha nem is annyira jogi, mint inkább erkölcsi és szakmai felelősséget (meg, ha a kutatás szakszerűtlen, azért is fennáll a felelősség, bizonyos esetekben jogi is, de inkább erkölcsi). Lehet, hogy valahol szerepelt is ezen személyek neve (én nem olvastam róluk, de, ha nem szerepelt, nagyon is valószínűsíthető. hogy "miért nem tették e tevékenységüket a kirakatba").
Harmadszor: véleményem szerint, ha a kormány (vagy más szerv) a lakosság véleményét meg akarja tudni egy fontos társadalmi-politikai kérdésben, akkor sem feltétlenül szükséges minden állampolgárnak kérdőívet kiküldeni, ami nagy költséggel jár, hanem egy szakszerűen kiválasztott, kellő létszámú mintán bőven elég volna vizsgálni a lakosság véleményét. Magyarországon is, a világban is megtalálhatóak erre a módszerek, régóta! Ez sokkal olcsóbb volna.
Szerintem azonban eddigi "nemzeti kormánykonzultációk" legnagyobb kára az, hogy felélesztették kérdéseikkel (a kérdésekkel sugallt válaszokkal) azt a káros nacionalizmust, azt a gyűlöletszítást, amelyik a huszadik század két világháborújában oly sok emberélet pusztulásához, oly gyakori embertelenségekhez, és nagy anyagi károkhoz vezetett. Persze, ezt a "konzultációk" nem nyíltan tették, a kérdések megfogalmazói látszólag vigyáztak arra, hogy az Európai Unió alapvető elveit e tekintetben ne sértsék meg feltűnően. Lehetetlen nem látni, hogy ez a - ráadásul sokszor igen primitív - nacionalizmus az ország belső igazságtalanságainak, visszásságainak, bajainak elfedését szolgálja (amint ezt szolgálta a nacionalizmus a huszadik század első felében is, a történelemből ismert következményekkel).”
A migráció kérdéseivel a „Gondolatok a világról és Magyarországról (9) Migráció és parasztvakítás c. írásomban is foglalkoztam. A jobboldali kormánykoalíció egyik (a történelemben gyakran megtalálható) becstelen taktikája a 2018. évi parlamenti választásoknál is az volt, hogy egy összefüggő kérdéskör egyik elemét kiemelte, és propagandásában aránytalanul, médiagépezetének gátlástalan felhasználásával, a hatalom megszerzésére féktelenül felhasználta. Erkölcsileg ez is csalás, hiszen ez a választók megtévesztése, még akkor is, ha ilyen megtévesztéseket a világban naponta megtalálunk.
Amíg Ferenc pápa, a katolikus egyház feje, józan politikusként, rámutatott: a fogyó népesség miatt, annak várható, beláthatatlanul súlyos következményei miatt, a menekültek ésszerű, rendezett befogadása Európának is nagy érdeke, és nem csak a keresztény vallás szellemisége miatt. A nacionalizmus mai „vezérei” nem véletlenül csak az „illegális bevándorlást” emelték ki, miközben valójában minden migráns befogadása ellen voltak és vannak. A történelmi egyházak magyar vezetői a jobboldali kormányt, a Biblia szellemével, és erkölcsi tanításával mit sem törődve, szinte százszázalékosan támogatták és támogatják, semmit sem törődve a katolikus egyházfő nézeteivel (de a Szentatya nyilvános üzeneteiről inkább csak hallgattak).
Az európai emberek és a migránsok közötti esetenkénti összeütközések olyan nagy publicitást kaptak a magyar jobboldali kormánysajtóban közvetlenül a választások előtt, hogy az már, a szavazatnyerés érdekében, a hisztériakeltéssel volt határos. Gondoljuk csak el! Ha az európai népességből csinálna a világ menekülteket, olyanokat, mint akik például Afganisztánból vagy Szíriából menekültek el, és az európaiaknak kellene elszenvedni azokat a provokációkat kétségbeejtő helyzetükben, - ők mind-mind megtartanák a „jámbor békességet”?
ÖSSZEFOGLALÓLAG: a 2018. évi magyarországi parlamenti választásokon a „baloldali” (liberális) polgári (kapitalista) kormányellenzék pártjai vereségéhez ugyan jelentősen hozzájárultak az e pártok által (már sok év óta) elkövetett hibák is (amelyek tanulságait le kellene vonniuk, ha tényleg egy mainál némileg jobb, becsületesebb, sikeresebb országot szeretne vezetésük!), de a választás semmiképpen sem fejezte ki a NEMZETI AKARATOT (mert a nemzeti akarat kialakításához és megvalósításához nem voltak meg az erkölcsileg elfogadható, tisztességesnek mondható körülmények).
Megismétlem fenti kis versemet:
Hát költői kérdésként ottmaradt:
- Tényleg győztél, NEMZETI AKARAT?
A válasz most nem lehet erre más:
- BECSAPÁS győzött, és trükkös CSALÁS!
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/k%C3%A9z-b%C3%A1b-h%C3%B3ember-politikai-alex-784077/
Persze, megírhatom a véleményem, de a népbutító írások özönében, amelyeket a hatalom megrendel és fizet, ez, bármilyen nagy jelentőségű kérdést is említ, csepp a tengerben. Nem csak a sikeres népbutítás miatt, hanem azért is, mert Magyarországon, több ok miatt, úrrá lett a közöny, a vélemények szabad kimondásától való félelem. A jobboldal a 2018. évi parlamenti választásokat megnyerte, úgy, mint az előzőt, a 2014. évit, amikor a határon kívüli magyarság (amelyik elment szavazni a magyarországi választásnál) 95 %-a (!) a jobboldali kormányra szavazott), most is megnyerte a parlamenti képviselői helyek kétharmadát. A 2018. évre nem találtam ilyen adatot, nem hiszem, hogy ez a százalék lényegesen változott volna a határon kívül élő magyarságnál.
Nemzeti akarat c. versem fel is teszi a kérdést (az egész választásra vonatkozóan):
Hát költői kérdésként ottmaradt:
- Tényleg győztél, NEMZETI AKARAT?
A válasz most nem lehet erre más:
- BECSAPÁS győzött, és trükkös CSALÁS!
A 2018. évi magyarországi parlamenti választások után különös módon éppen a jobboldali kormány polgári ellenzékének egyik vezetője (nevét nem írom ide, számomra e pontig, kívülállóként, a társadalmi rend keretein belüli ellenzék egyes más tagjaihoz viszonyítva, rokonszenves volt) sietett kijelenteni: „nem történtek tömeges csalások a kormánypártok részéről”. Ezzel valójában azt állította: a megválasztott, a parlamenti helyek kétharmadát megszerzett jobboldal „legálisan” győzött, tisztességesen, vagy majdnem tisztességesen, kisebb jelentőségű rendellenességektől eltekintve, amelyek egy választásnál nem számolhatóak fel teljesen.
Tényleg így lett volna? Ne siessük el a választ, gondolkozzunk kissé!
Az embertelenségre rémisztő példákat adó német fasizmus, kihasználva a német tömegek tudatlanságát és erkölcsileg is alacsony szellemi szintjét, ami lehetővé tette a „német nacionalizmus”, „német felsőbbrendűség”, „fajgyűlölet” és más eszmei maszlagok fejekbe plántálását, tulajdonképpen a „parlamenti választások” és a „terror” kombinációjával került hatalomra, Hitlerrel, mint Vezérrel az élen. A baloldali pártokat (nem csak a kommunista, és a szociáldemokrata pártot!) a fasiszta uralom féktelen terrorral felszámolta. Ugyanakkor rendszere először tömeges munkalehetőségeket teremtett a németek tömegek számára, és el tudta hitetni: világhódító tervei a német nép érdekeit szolgálják. A németek nagyobb része nem tudta elhatárolni az első világháború utáni „jogos nemzeti sérelmeket” azoktól az „embertelen eszméktől”, amelyeknek elfogadása, kicsit is becsületesen gondolkodó ember számára, nem más – becstelenség.
E becstelenség alapja azonban az akkori polgári világ volt (benne Európával), amelyik, ha a polgári társadalmi rend (kapitalizmus) érdekében a fasizmust nem is kívánta terrorista túlzásaival, mégis lehetővé tette. A fasizmus győzelme ugyanis különböző „állomásokon” keresztül, és nem szükségszerűen (ezt a körülmények alakulása határozza meg) jöhet létre. Erre - többek között - két versemben is utaltam: A fasizmus felé (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377) és Új Hitlerek (interneten többek között: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=2637).
Horthy Miklós kormányzóvá választása is a tényleges „terror” és a „parlamenti törvényesség” látszatának kombinációjából született, hiszen Horthy fegyveres különítményei közvetlenül nyomást gyakoroltak a választásra (de bizonyosnak gondolom, hogy utóbbi nélkül is megválasztották volna, az akkor választási törvényeknek a jó erkölccsel még köszönő viszonyban sem levő léte ezt biztosította volna).
Sem a világ, sem Európa, sem a magyarság nem vonta le az erkölcsileg szükséges következtetéseket történelméből, 20. századi múltjából sem. Ezt elsősorban azért nem tette, mert a polgári demokratikus (kapitalista) társadalmi rendszer olyan diktatúra, amelyik döntően egy szűkebb társadalmi réteg érdekeit szolgálja, és a társadalom többségét valamilyen mértékig, e szűk réteg érdekében, elnyomja. Ez alapvetően nem is fog változni a világban, csak egy győztes (és igazi) forradalom révén, amelynek részemről most még nem látom a feltételeit, ezt fejeztem ki Vers egy eljövendő Forradalomhoz c. költeményemben (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46399). Utóbbi vers a mostani magyarországi helyzetre is utal.
Abban, hogy egy ország kormánya legálisnak, vagy illegálisnak mondható-e, több körülmény játszik szerepet, de jelenleg, mivel a világ nagyhatalmai és kisebb hatalmai (meg szövetségeseik) nem nagyon törődnek a „de facto” és „de jure” megkülönböztetésével, mint ahogyan a múltban sem törődtek, hanem vezető rétegeik elsősorban a maguk hasznát, érdekeit nézték, a „legális” és „illegális” csak erkölcsileg értékelhető. A kettő, mint fentebb említettem, keveredik is egymással. Ráadásul az erkölcsi szempontnak is olyannak kell lennie, amelyik haladóbb, közösségibb, tisztességesebb, humánusabb, a jogállamot inkább érvényesítő országot, világot kíván.
A 2014. évi magyarországi parlamenti választások előtt írtam erről Melyik ördögöt válasszuk? címmel (interneten: http://polusonline.blogspot.com/2014/04/lelkes-miklos-melyik-ordogot-valasszuk.html).
Nos, erkölcsileg sem a 2014. évi, sem a 2018. évi magyarországi parlamenti választás nem nevezhető legálisnak, sőt – erkölcsileg – annak nevezni, ha nem a tudatlanságon alapul az illető véleménye, egyenesen becstelenség.
A 2018. évi parlamenti választási csalásoknak két fő része volt:
1.) csalás a magyarság tájékoztatásában,
2.) a jobboldali kormány által alkalmazott választási trükkök, amelyeket törvényesített, de erkölcsileg minimális tárgyilagosság mellett sem fogadhatóak, és a törvénytelen visszásságok, választási botrányok, amelyeknek nem vagyok szakértője, de egy becsületes polgári (liberális) baloldalnak erkölcsi kötelessége volna ezeket összefüggéseikkel együtt feltárni, és a magyarsággal közölni.
Utóbbiaknak (a 2. pontban jelzettnek) nem vagyok szakértője, de a választásokat feltehetően komolyan befolyásoló, migráns ügyben tartott nemzeti konzultációk szakmailag szégyenletes voltáról már jóval a választások előtt írtam Gondolatok a világról és Magyarországról (1 – 12) c. sorozatom 5. részében.
Ebből idézem:
„Többször írtam már a Magyarországon hatalmon levő jobboldali kormány által bevezetett, lefolytatott "nemzeti konzultációkról". Attól, hogy mindenki kap postán egy kérdőívet, még nem lesz egy konzultáció "nemzeti". Az utóbbi években történt "nemzeti konzultációk" kérdései tele voltak sugalmazott válaszokkal, ami egy kérdőívnél - ha kibocsájtója arra törekszik, hogy a megkérdezett valódi véleményét tudja meg - szakmailag olyan alapvető, súlyos hiba, hogy még egy kezdő kutató, sőt, egy szakdolgozatot készítő egyetemi fiatal munkájánál sem engedhető meg. Ehhez hozzászámíthatjuk: egy ország kormánya igen nagy lehetőségekkel rendelkezik ahhoz, hogy információ szerzést tisztességesen hajtson végre, ha már erre valami okból elhatározta magát, - így az említett kérdőívet és alkalmazását sokkal súlyosabban kell megítélni. Utóbbi szakszerűtlenség - szégyen.
Ám valójában ez még csak a szégyen kezdete.
A legutóbbi "nemzeti konzultációnál", - legalábbis így olvastam a hírekben - csak a lakosság viszonylag kis része töltötte ki és küldte vissza a kérdőívet, amit minden állampolgár megkapott. Természetesen nem lehetett arra számítani, hogy a nagy többség küldi vissza, ez postán kiküldött kérdőíveknél nem lett volna reális, de azért a válaszolók aránya fontos. A válaszokból az derült ki, ami egyébként józan ésszel erősen valószínűsíthető volt, hogy azok, akik a kérdőívet visszaküldték, az adott kérdéskörben majdnem mind a kormányt támogatják. Úgy gondolom: ez a szinte előre látható megállapítás, eredményként, alig több a semminél.
Csak a legutóbbi "nemzeti konzultáció" egymagában - az egyik tévécsatorna szalagcímén futott a hír - 4.2 milliárd forintba került. A valóságos kár azonban (bár egy ilyen, értelmes megítélés szerint semmire sem jó, "konzultáció" nyilván anyagilag jól jöhetett a vállalkozások bizonyos körének) szerintem sokkal nagyobb, mint a hírekben közölt összeg. A szellemi kárt tekintve is, ami pénzben nehezen kifejezhető, mert a pazarlásnak áttételes utakon sok más kára van. Igen, szellemi kár is, amelyik további anyagi és szellemi károkhoz vezet!
Ha átgondoljuk, hogy Magyarországon mennyi képzett szakember van (többek között egyetemi, főiskolai oktatók, kutatók, de egyébként az ilyen "konzultációk" elmarasztaló megítéléséhez bőven elég volna a "józan paraszti ész" is, legalábbis ilyen mértékű szakszerűtlenség esetén), és hozzávesszük azt: milyen kevéssé tiltakoztak azok, akiknek ez erkölcsi kötelessége lett volna (akár szakmájukkal összefüggésben), akkor - bár a kritikátlan, szervilis magatartásnak nagy múltja van Magyarországon is, a világban is, és ennek okai mögött sok minden szerepel, - azért, nagy méreteit illetően, ez a közöny mégis megdöbbentő. A legutóbbi nemzeti konzultációval kritikusan foglalkozó egyik internetes anyag internet címét azonban ideírom az érdeklődők számára: http://index.hu/gazdasag/2017/04/13/2017_nemzeti_konzultacios_kerdoiv_brusszel/, - volt ilyen is.
A legutóbbi "nemzeti konzultáció" a migráns-kérdéssel foglalkozott (és a kormány, mint a hírek közölték, egy újabb "nemzeti konzultációt" tervez a migránsok országonkénti befogadásának európai uniós kötelező kvótáival kapcsolatban). Hangsúlyozni szeretném: ez az írásom most nem magával a migráns-kérdésre és a migránsok európai uniós befogadására vonatkozik (viszont arról is többször írtam már az elmúlt években), hanem magával a "nemzeti konzultáció" lebonyolításával, tehát egy módszerbeli kérdéssel.
Milyen volna egy "tisztességes konzultáció", amelynek szervezői, végrehajtói valóban meg akarják ismerni a lakosság véleményét?
Először is meg kellene előznie a lakosság széleskörű, átfogó, becsületes felvilágosításának, a migráció kezelésével kapcsolatok pro- és kontra érveknek közlésével, a témakör hozzáértő, tárgyilagos kifejtésével, hogy a magyar lakosság többet tudjon erről, és többet megértsen abból, ami a kérdéskörhöz tartozik, hiszen még a római katolikus egyház feje, a pápa is (legalábbis a hírekből az elmúlt években így vettem ki) másképpen vélekedik lényeges dolgokban, mint az inkább a hallgatást választó magyar keresztény egyházi vezetők. A lényeg: az tud egy kérdésre megalapozottabb választ adni, akit kellően felvilágosítottak. Ha ez a felvilágosítás nem is lehet mindig teljes, törekedni kellene rá.
Másodszor: legyen világos, hogy egy ilyen kutatást (mert a "nemzeti konzultációk" tulajdonképpen kutatások) kik vezetnek, kik készítették el a kérdőívet, mert - véleményem szerint - ilyen közérdekű kutatásokért valakiknek személyileg is felelősséget kell vállalniuk, ha nem is annyira jogi, mint inkább erkölcsi és szakmai felelősséget (meg, ha a kutatás szakszerűtlen, azért is fennáll a felelősség, bizonyos esetekben jogi is, de inkább erkölcsi). Lehet, hogy valahol szerepelt is ezen személyek neve (én nem olvastam róluk, de, ha nem szerepelt, nagyon is valószínűsíthető. hogy "miért nem tették e tevékenységüket a kirakatba").
Harmadszor: véleményem szerint, ha a kormány (vagy más szerv) a lakosság véleményét meg akarja tudni egy fontos társadalmi-politikai kérdésben, akkor sem feltétlenül szükséges minden állampolgárnak kérdőívet kiküldeni, ami nagy költséggel jár, hanem egy szakszerűen kiválasztott, kellő létszámú mintán bőven elég volna vizsgálni a lakosság véleményét. Magyarországon is, a világban is megtalálhatóak erre a módszerek, régóta! Ez sokkal olcsóbb volna.
Szerintem azonban eddigi "nemzeti kormánykonzultációk" legnagyobb kára az, hogy felélesztették kérdéseikkel (a kérdésekkel sugallt válaszokkal) azt a káros nacionalizmust, azt a gyűlöletszítást, amelyik a huszadik század két világháborújában oly sok emberélet pusztulásához, oly gyakori embertelenségekhez, és nagy anyagi károkhoz vezetett. Persze, ezt a "konzultációk" nem nyíltan tették, a kérdések megfogalmazói látszólag vigyáztak arra, hogy az Európai Unió alapvető elveit e tekintetben ne sértsék meg feltűnően. Lehetetlen nem látni, hogy ez a - ráadásul sokszor igen primitív - nacionalizmus az ország belső igazságtalanságainak, visszásságainak, bajainak elfedését szolgálja (amint ezt szolgálta a nacionalizmus a huszadik század első felében is, a történelemből ismert következményekkel).”
A migráció kérdéseivel a „Gondolatok a világról és Magyarországról (9) Migráció és parasztvakítás c. írásomban is foglalkoztam. A jobboldali kormánykoalíció egyik (a történelemben gyakran megtalálható) becstelen taktikája a 2018. évi parlamenti választásoknál is az volt, hogy egy összefüggő kérdéskör egyik elemét kiemelte, és propagandásában aránytalanul, médiagépezetének gátlástalan felhasználásával, a hatalom megszerzésére féktelenül felhasználta. Erkölcsileg ez is csalás, hiszen ez a választók megtévesztése, még akkor is, ha ilyen megtévesztéseket a világban naponta megtalálunk.
Amíg Ferenc pápa, a katolikus egyház feje, józan politikusként, rámutatott: a fogyó népesség miatt, annak várható, beláthatatlanul súlyos következményei miatt, a menekültek ésszerű, rendezett befogadása Európának is nagy érdeke, és nem csak a keresztény vallás szellemisége miatt. A nacionalizmus mai „vezérei” nem véletlenül csak az „illegális bevándorlást” emelték ki, miközben valójában minden migráns befogadása ellen voltak és vannak. A történelmi egyházak magyar vezetői a jobboldali kormányt, a Biblia szellemével, és erkölcsi tanításával mit sem törődve, szinte százszázalékosan támogatták és támogatják, semmit sem törődve a katolikus egyházfő nézeteivel (de a Szentatya nyilvános üzeneteiről inkább csak hallgattak).
Az európai emberek és a migránsok közötti esetenkénti összeütközések olyan nagy publicitást kaptak a magyar jobboldali kormánysajtóban közvetlenül a választások előtt, hogy az már, a szavazatnyerés érdekében, a hisztériakeltéssel volt határos. Gondoljuk csak el! Ha az európai népességből csinálna a világ menekülteket, olyanokat, mint akik például Afganisztánból vagy Szíriából menekültek el, és az európaiaknak kellene elszenvedni azokat a provokációkat kétségbeejtő helyzetükben, - ők mind-mind megtartanák a „jámbor békességet”?
ÖSSZEFOGLALÓLAG: a 2018. évi magyarországi parlamenti választásokon a „baloldali” (liberális) polgári (kapitalista) kormányellenzék pártjai vereségéhez ugyan jelentősen hozzájárultak az e pártok által (már sok év óta) elkövetett hibák is (amelyek tanulságait le kellene vonniuk, ha tényleg egy mainál némileg jobb, becsületesebb, sikeresebb országot szeretne vezetésük!), de a választás semmiképpen sem fejezte ki a NEMZETI AKARATOT (mert a nemzeti akarat kialakításához és megvalósításához nem voltak meg az erkölcsileg elfogadható, tisztességesnek mondható körülmények).
Megismétlem fenti kis versemet:
Hát költői kérdésként ottmaradt:
- Tényleg győztél, NEMZETI AKARAT?
A válasz most nem lehet erre más:
- BECSAPÁS győzött, és trükkös CSALÁS!
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/k%C3%A9z-b%C3%A1b-h%C3%B3ember-politikai-alex-784077/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!