Bokrok indultak, s hirtelen megálltak,
majd elfutottak színészkedő árnyak.
Pisze orrocska szagolt illatcsendet,
s kis tű-neszek labdává gömbölyödtek.

Ijedt nyúlszem nézett felém az égen,
félni tanított, - de nem féltem mégsem:
gondolatok védtek, könyvek, varázslat,
Kertté kitágult léte kerti tájnak.

Minden kert együtt képzelet, s valóság.
S költő se kell: teremtse ennek mását,
mert költőt rejt bárki öröme, búja,
ha felfénylik élete csillagútja,

s úgy néz körül a megélt Égi Kertben:
ott a varázslat, Szépség-szeretetben?
..és gyűlölettel tekint rá a rosszra, -
kíntól nyert könnycsepp miért mosolyogna?

Szeretetet, s gyűlöletet nem értő
idő, ha jön, az Szépségről lekéső:
nem nyugtat meg fehér, nyúlszemű holdat,
s utat nyit sebzett, vérző holnapoknak.

Ezt ma nem értik.. Én már meg nem érem:
új Idő, táj ragyog új csillagképben.
Bármily napszakban, akármerre nézek:
nem látok mást, mint menekülő népet.

Menekül az, ki hazáját meglopta,
s szüksége van hazug jogszónokokra,
s űzött szegény, ki jobbat várt, s becsapták
(nem hallgatta meg Csillagok parancsát).

Menekülsz - önmagadtól - Európa,
de gyáva vagy, nem mersz beszélni róla.
Erős Kéz kell most, mert közös az Érdek,
s ha vársz: belülről tép szét ellenséged.

Ezt látom én is, itt, e honi kertben,
s hazámmal együtt ott vagy a szívemben,
kis haza ez, hol segített, hol vétett,
s mint más hazák: elárult Messzeséget,
vagy hűen szolgálta, s Szépség ragyogta
fényét a földi, s égi csillagokra.
Európa! Tőled a világ várja:
légy szív, ész, szépség, szeretet Hazája,
s szigorúságé, mikor közös Érdek
azt kívánja, - a Becsületet védd meg!

Esti égen tűnődő csillagtenger:
rossz valósággal már hány korszak ment el?
Mit mondhatnék tűnődő csillagoknak?
Földi létet emberség ragyogtathat..

(2016)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/h%C3%A1tt%C3%A9r-a-strandon-sz%C3%A9p-k%C3%A9k-felh%C5%91k-3062024/