SZÖCSKE

Zöld levélen meglapult zölden, csöndben.
Hosszú csápját sem lengette: köszöntsen.
Így lapul meg kis zöldet falók álma,
mely nem gondol másra, csak önmagára.

MADÁRHANG

Madárhang küzdött, felsírt, majd megszakadt, -
ágszövevénybe áthullt a pillanat.
Ily pillanatok mögött rejtett Egész,
melyet karom, fog mindig tagadni kész.

CSIGAHÁZ

Üres e mészház. Fehér, mint a hó.
Kijön egy hangya. Ő az új lakó?
Aligha. Hangyák vára az a boly,
mely termeivel föld alatt honol.
Ez csigaházból jött, s hozzá talány:
mit keresgélt ott, a múlt asztalán?
S a Múlt Házában miért is keres
mást, mint valót, sok-sok agykerekes?
Érdek-hazugság (ősrégi ez, nem új)
a Múltról hányszor könnyen kigurul!

GOMBA

Kalapja vaskos, akárcsak a tönkje.
Esőcseppekkel magát teletömte.
Fénykör elsétál rajta, majd egy másik
arany pecsét. Az árnyék kivirágzik.
Türelmét való nem teheti tönkre,
mert körülötte Mesék Álmos Földje.
Rajtam nem segít már gyógyító álom, -
mesékben is csak a Valót találom.

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/csiga-h%C3%A9j-mollusk-bez%C3%A1r-csigah%C3%A1z-582201/