Feltöltve: 2018-07-13 16:46:29
Megtekintve: 1469
A macskák gyűlése
A nagy bérház homályos világítóudvarában összegyűltek a macskák. Nem akármi volt a tét: ki legyen a Háztető Főkapitánya?
A fehér macska szónokolt először:
- Nem azért, nem is ezért, meg amazért, de vörös szőrű macska nem lehet kapitány. Semmilyen. Azon a Vörös Kalózhajón lehetett, de ezen a Háztetőn nem, mert az mindennek a teteje volna! Az emberek, bármennyire is eltér nyávogásuk, azt egységesen miákolják: „Vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó!”. Ha az emberek is ezt mondják, akkor mit keres közöttünk ez a vörös macska? Az majd a vörös kutyát fogja, áruló módon, pártfogolni, hogy minket megharapjon, a vörös lovat felnyergelni, hogy patáinkkal ránk taposson, meg a vörös embernek hízelegni, hogy mindnyájunkat átfessen vörösre! Nyi-nyá-nyenyere, kutyaszájba el vele!
A gyűlés macskái harciasan nyávogtak a vörös színűnek mondott macskára, nem törődtek az igazsággal, hogy annak bundája nem vörös, még csak nem is piros, még csak nem is halvány rózsaszín, hanem kopottan barna. A többi macska legtöbbje, fekete, fehér, szürke egyaránt, tulajdonképpen két szín nélkül is kétszínű volt, nem törődött az igazsággal, játszotta a színvakot. A lényeg: ő legyen a főkapitány, ne másik, az de hitvány!
A vörösnek mondott macska átlátta: csak egyet tehet. Azt meg is tette: elmenekült. Jó helyre menekült azonban, mert Dülöngélő Simi Bácsi elfelejtette becsukni a konyhaajtót, és így szegény elűzött macska, ha a gyűlés erkölcsileg leszerepelt macskáival nem is számolhatott le, az asztalon magát mutogató nagy darab disznó hússal leszámolt, elszámolás nélkül.
A fehér macska folytatta, mert, ha nincs folytatás, folyatás, folyam, takarosan zavaros, akkor hal sincsen a zavarosban halászóknak:
- A fehér szín, mint az én bundám színe is, meg a ma született fehér báránykáé is, azt hirdeti, szeretettel: ahol a szín szép hófehér, ott Becsület mindig megél!
Hát, szegény fehér macska ritkán jutott bárányhúshoz, és szép tőle, hogy ezt a zsenge husikát nagyra értékelte, megjegyzése mégsem volt túl okos.
Miért nem?
Nos, csak azért, mert a gyűlésen jelen levő fekete, meg szürke macskák, de még a fehérek is, meg az említett színek keverékeiből álló bundájúak is, elgondolkoztak azon: a most jött új idő időjárása idején meg fognak-e tudni élni a Becsületből? Szerették ugyan azt hirdetni, hogy ők milyen becsületesek, de legbelül tudták azt, amit tudtak önmagukról. Más becsületességet hirdetni, megint más becsületesnek lenni. Az előbbi szerez, az utóbbi kereszt, vagy legalább is púp a macska hátán, hátpúposítás nélkül is.
A fehér macska elfehéredett: látta, hogy szónoklatából nem fog tudni pecsenyét sütni.
Egy kidobott faládára most a szürke macska ugrott fel. Azzal kezdte, hogy ő csak egy szürke kis macska, a Mindennapok Macskája, aki sohasem vágyott arra: a Háztető Főkapitánya legyen, bár az ő karmolási tudománya… Ha őt választják meg a Háztető Főkapitányának, akkor a Jövő nem tűnik el, mint szürke szamár a ködben, sőt, a Köd tűnik el.
Ezen a macskák néhány pillanatra eltűnődtek. Közben a Jövő nem tűnt el, csak a nagy bérház két lakásából tűnt el néhány értékesebb berendezési tárgy és némi készpénz ködös körülmények között, de a megérkezett rendőröket sem a ködös körülmények, sem a lenti macskanyávogás nem zavarta kilátástalan tevékenységükben. Megszokták, mindkettőt.
Ám a gyűlés macskái úgy vélték: a Jövő mindig hoz nekik olyan dolgokat, amelyeknél jobb, ha inkább velük tűnik el, akár hús, akár hal, vagy akár a se hús, se hal, de macskaszájba való, és az ilyen lehetőségekre a jövőben is számítanak. Az ilyen Jövőhöz kell a Köd is, mert nem jó, ha minden világos, az is, ami sötétben jobban hasznosítható.
Ekkor jött a fekete macska.
Ő nagyobbat ugrott, mint a szürke, mert nem egyenesen a ládára ugrott, hanem a ládán levő szürke macskára, aki az akarom, azaz, mondani akarom, a karomharcban alulmaradt.
No, ez a kis cirkuszjáték nem tartott soká, nem is volt túl véres, és közben lélegzethez jutott a fekete-fehér foltos macska, amelyiknek fehér bundáján fekete foltok voltak, és harciasan nyávogta békeakaratát:
- Az én bundám a Béke Jelképe! Az én hadimenetem a Béke Menetelése! A Fehér és Fekete Barátsága, közös szerzése, közös megegyezése! Menetelj, menetelj, szerezd be azt, ami kell!
Ez nem volt rossz szöveg, mert a fehér és fekete macskák együtt, bár több volt a fekete, ha cicós koalíciót kötnek, de nem egymás nyakára, akkor akár a Háztető Főkapitánya tisztségét is megszerezhetik, esetleg némi fondorlattal kiegészítetten.
Igen, de a Nagy Fekete Macska szemei tüzesebben villogtak, és nagy karmait sem hiába mutogatta. Úgy nyávogott, mintha a farkát húzták volna, pedig nem is húzták, hanem ő húzta, mert a szürke macskával való kis becsületpárbaja során a farka beszorult a láda két deszkalapja közé:
- Te foltos múltú és besározódott jelenű macskaszégyen! Fehér a bundád, de elég fekete folt van rajta? Te a saját bundafajtádnak kedveznél, nekik bundáznál meg mindent, és a macskák nemzete vereséget szenvedne! Nézz rám!
Tőlünk, fekete macskáktól, még az emberek is rettegnek. Ha egy fekete macska átmegy előttük az utcán, az olyan balszerencsét hoz nekik, hogy esetleg már a hivatalukba is hiába mennek be, mert ott kiderül: már ki is rúgták őket!
Itt érkezett meg a gyűlésre, a legjobbkor, a Nagy Fekete Macska, vagyis Sötétzsákos Győzőákos, pártfogója, a Néne!
A Néne a Becsület Mesebeli Öreganyjának hirdette magát, de fiatalos lendülettel nyúlt le minden lenyúlhatót, akár nyúl volt, akár csak más lenyúlható, és szerette az értéket, csak az érték eltulajdonításában a mértéket nem. Hát nem is szerethet mindenki mindent, még ha a Becsület Öreganyja is, vagy annak hirdetteti magát..
A Néne azonban szerette a fekete macskákat, mert egyszer egy fekete macska megmentette őt a rácsos kényszerlakhelytől. Ugyibugyi Amáliánál, a szép színészkedő hölgynél, szorgoskodott éppen ez a Néne, gondosan zsákba tette a talált ékszereket, meg a külföldi márkás szépítőszereket, de Amália fekete cicájának sem tudott ellenállni, az is zsákba került. Egy zsákbamacska olykor kincset érhet!
Amália azonban felébredt. Ki tudja, hogy mi történik, a hölgy elájulása helyett, ha a Néne zsákjából nem ugrik ki a hölgy hatalmas cicája, a Nagy Fekete Macska, aki később a Nénétől, új gazdájától, a Sötétzsákos Győzőákos nevet kapta, és véletlenül nem éppen gazdahölgye arcába esik.
Amália elalélt, de a Néne nem locsolta fel, hanem olajra lépett (később is, de az már másik ügye). Azóta a Néne (adatvédelmi okból nevezzük egyszerűen csak így, egy darabig a rendőrség is jól ismerte, még a Néne cégeivel is foglalkozott, de mára már letett ilyesféle személyeskedésről) imádta fekete cicáját.
Nos, a Néne is megérkezett a macskák gyűlésére.
Nagy zsákkal érkezett, amelyből büdös halszag is áradt, bár az alján a cicák számára értéktelen, de egyébként értékes dolgok is voltak. A zsákot egész macskasereg követte a szomszédos bérházakból, de nem állítható, hogy mindegyik illegális bérmacska volt, valószínűleg önkéntesek is voltak közöttük, akiknél elég volt a nagy hal kapás reményének pikkelyeit megcsillogtatni. Állítólag messzi földről is jöttek macskák, valamiféle hegyes vidékről, és azok nem ingyen nyávogtak. Ám, lehet, hogy utóbbi csak sületlen médiakacsa. Meg az is, hogy kenyérosztás nem volt, de halosztás, majd borozgatás igen. Így a Nagy Fekete Macska, Sötétzsákos Győzőákos, előre ihatott, itathatott a medve bőrére.
Hát bejött az, ami ki sem ment: a Nagy Fekete Macskára, Sötétzsákos Győzőákosra, szavazott a legtöbb alamuszi nyuszi és sunyi macska, így, elsöprő többséggel, ő lett a Háztető Főkapitánya. A saját portája előtt nem söpörtetett, de mások portája előtt igen, csak úgy szállt a por! A szemekbe is.
A macskanép olyan nagy nyávogással éljenzett, hogy egy hetedik emeleti lakásban vörös bort hörpintgető, aznap ballábbal felkelt ember, levágta közéjük a kiürült palackot. Egy macskát sem talált el, mert célozni tudni kell! Utána azonban a borozó embernek jobb kedve kerekedett, elolvasta Petrovics Sándor A borozó című versét, és még egy tréfás népdalt csinált önmagának. Így kezdődött:
„Akár falu, akár város,
gazdagodik bunkógyáros, -
ha én bunkógyáros lennék,
saját holdat is szereznék …
Szerezz te is, szegényember!
Szíved teljen Szeretettel!
Ha szívedben Nagy Szeretet,
gatyában is boldog lehetsz!”
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/macska-fekete-nagy-zs%C3%ADr-kis%C3%A1llat-48506/
A fehér macska szónokolt először:
- Nem azért, nem is ezért, meg amazért, de vörös szőrű macska nem lehet kapitány. Semmilyen. Azon a Vörös Kalózhajón lehetett, de ezen a Háztetőn nem, mert az mindennek a teteje volna! Az emberek, bármennyire is eltér nyávogásuk, azt egységesen miákolják: „Vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó!”. Ha az emberek is ezt mondják, akkor mit keres közöttünk ez a vörös macska? Az majd a vörös kutyát fogja, áruló módon, pártfogolni, hogy minket megharapjon, a vörös lovat felnyergelni, hogy patáinkkal ránk taposson, meg a vörös embernek hízelegni, hogy mindnyájunkat átfessen vörösre! Nyi-nyá-nyenyere, kutyaszájba el vele!
A gyűlés macskái harciasan nyávogtak a vörös színűnek mondott macskára, nem törődtek az igazsággal, hogy annak bundája nem vörös, még csak nem is piros, még csak nem is halvány rózsaszín, hanem kopottan barna. A többi macska legtöbbje, fekete, fehér, szürke egyaránt, tulajdonképpen két szín nélkül is kétszínű volt, nem törődött az igazsággal, játszotta a színvakot. A lényeg: ő legyen a főkapitány, ne másik, az de hitvány!
A vörösnek mondott macska átlátta: csak egyet tehet. Azt meg is tette: elmenekült. Jó helyre menekült azonban, mert Dülöngélő Simi Bácsi elfelejtette becsukni a konyhaajtót, és így szegény elűzött macska, ha a gyűlés erkölcsileg leszerepelt macskáival nem is számolhatott le, az asztalon magát mutogató nagy darab disznó hússal leszámolt, elszámolás nélkül.
A fehér macska folytatta, mert, ha nincs folytatás, folyatás, folyam, takarosan zavaros, akkor hal sincsen a zavarosban halászóknak:
- A fehér szín, mint az én bundám színe is, meg a ma született fehér báránykáé is, azt hirdeti, szeretettel: ahol a szín szép hófehér, ott Becsület mindig megél!
Hát, szegény fehér macska ritkán jutott bárányhúshoz, és szép tőle, hogy ezt a zsenge husikát nagyra értékelte, megjegyzése mégsem volt túl okos.
Miért nem?
Nos, csak azért, mert a gyűlésen jelen levő fekete, meg szürke macskák, de még a fehérek is, meg az említett színek keverékeiből álló bundájúak is, elgondolkoztak azon: a most jött új idő időjárása idején meg fognak-e tudni élni a Becsületből? Szerették ugyan azt hirdetni, hogy ők milyen becsületesek, de legbelül tudták azt, amit tudtak önmagukról. Más becsületességet hirdetni, megint más becsületesnek lenni. Az előbbi szerez, az utóbbi kereszt, vagy legalább is púp a macska hátán, hátpúposítás nélkül is.
A fehér macska elfehéredett: látta, hogy szónoklatából nem fog tudni pecsenyét sütni.
Egy kidobott faládára most a szürke macska ugrott fel. Azzal kezdte, hogy ő csak egy szürke kis macska, a Mindennapok Macskája, aki sohasem vágyott arra: a Háztető Főkapitánya legyen, bár az ő karmolási tudománya… Ha őt választják meg a Háztető Főkapitányának, akkor a Jövő nem tűnik el, mint szürke szamár a ködben, sőt, a Köd tűnik el.
Ezen a macskák néhány pillanatra eltűnődtek. Közben a Jövő nem tűnt el, csak a nagy bérház két lakásából tűnt el néhány értékesebb berendezési tárgy és némi készpénz ködös körülmények között, de a megérkezett rendőröket sem a ködös körülmények, sem a lenti macskanyávogás nem zavarta kilátástalan tevékenységükben. Megszokták, mindkettőt.
Ám a gyűlés macskái úgy vélték: a Jövő mindig hoz nekik olyan dolgokat, amelyeknél jobb, ha inkább velük tűnik el, akár hús, akár hal, vagy akár a se hús, se hal, de macskaszájba való, és az ilyen lehetőségekre a jövőben is számítanak. Az ilyen Jövőhöz kell a Köd is, mert nem jó, ha minden világos, az is, ami sötétben jobban hasznosítható.
Ekkor jött a fekete macska.
Ő nagyobbat ugrott, mint a szürke, mert nem egyenesen a ládára ugrott, hanem a ládán levő szürke macskára, aki az akarom, azaz, mondani akarom, a karomharcban alulmaradt.
No, ez a kis cirkuszjáték nem tartott soká, nem is volt túl véres, és közben lélegzethez jutott a fekete-fehér foltos macska, amelyiknek fehér bundáján fekete foltok voltak, és harciasan nyávogta békeakaratát:
- Az én bundám a Béke Jelképe! Az én hadimenetem a Béke Menetelése! A Fehér és Fekete Barátsága, közös szerzése, közös megegyezése! Menetelj, menetelj, szerezd be azt, ami kell!
Ez nem volt rossz szöveg, mert a fehér és fekete macskák együtt, bár több volt a fekete, ha cicós koalíciót kötnek, de nem egymás nyakára, akkor akár a Háztető Főkapitánya tisztségét is megszerezhetik, esetleg némi fondorlattal kiegészítetten.
Igen, de a Nagy Fekete Macska szemei tüzesebben villogtak, és nagy karmait sem hiába mutogatta. Úgy nyávogott, mintha a farkát húzták volna, pedig nem is húzták, hanem ő húzta, mert a szürke macskával való kis becsületpárbaja során a farka beszorult a láda két deszkalapja közé:
- Te foltos múltú és besározódott jelenű macskaszégyen! Fehér a bundád, de elég fekete folt van rajta? Te a saját bundafajtádnak kedveznél, nekik bundáznál meg mindent, és a macskák nemzete vereséget szenvedne! Nézz rám!
Tőlünk, fekete macskáktól, még az emberek is rettegnek. Ha egy fekete macska átmegy előttük az utcán, az olyan balszerencsét hoz nekik, hogy esetleg már a hivatalukba is hiába mennek be, mert ott kiderül: már ki is rúgták őket!
Itt érkezett meg a gyűlésre, a legjobbkor, a Nagy Fekete Macska, vagyis Sötétzsákos Győzőákos, pártfogója, a Néne!
A Néne a Becsület Mesebeli Öreganyjának hirdette magát, de fiatalos lendülettel nyúlt le minden lenyúlhatót, akár nyúl volt, akár csak más lenyúlható, és szerette az értéket, csak az érték eltulajdonításában a mértéket nem. Hát nem is szerethet mindenki mindent, még ha a Becsület Öreganyja is, vagy annak hirdetteti magát..
A Néne azonban szerette a fekete macskákat, mert egyszer egy fekete macska megmentette őt a rácsos kényszerlakhelytől. Ugyibugyi Amáliánál, a szép színészkedő hölgynél, szorgoskodott éppen ez a Néne, gondosan zsákba tette a talált ékszereket, meg a külföldi márkás szépítőszereket, de Amália fekete cicájának sem tudott ellenállni, az is zsákba került. Egy zsákbamacska olykor kincset érhet!
Amália azonban felébredt. Ki tudja, hogy mi történik, a hölgy elájulása helyett, ha a Néne zsákjából nem ugrik ki a hölgy hatalmas cicája, a Nagy Fekete Macska, aki később a Nénétől, új gazdájától, a Sötétzsákos Győzőákos nevet kapta, és véletlenül nem éppen gazdahölgye arcába esik.
Amália elalélt, de a Néne nem locsolta fel, hanem olajra lépett (később is, de az már másik ügye). Azóta a Néne (adatvédelmi okból nevezzük egyszerűen csak így, egy darabig a rendőrség is jól ismerte, még a Néne cégeivel is foglalkozott, de mára már letett ilyesféle személyeskedésről) imádta fekete cicáját.
Nos, a Néne is megérkezett a macskák gyűlésére.
Nagy zsákkal érkezett, amelyből büdös halszag is áradt, bár az alján a cicák számára értéktelen, de egyébként értékes dolgok is voltak. A zsákot egész macskasereg követte a szomszédos bérházakból, de nem állítható, hogy mindegyik illegális bérmacska volt, valószínűleg önkéntesek is voltak közöttük, akiknél elég volt a nagy hal kapás reményének pikkelyeit megcsillogtatni. Állítólag messzi földről is jöttek macskák, valamiféle hegyes vidékről, és azok nem ingyen nyávogtak. Ám, lehet, hogy utóbbi csak sületlen médiakacsa. Meg az is, hogy kenyérosztás nem volt, de halosztás, majd borozgatás igen. Így a Nagy Fekete Macska, Sötétzsákos Győzőákos, előre ihatott, itathatott a medve bőrére.
Hát bejött az, ami ki sem ment: a Nagy Fekete Macskára, Sötétzsákos Győzőákosra, szavazott a legtöbb alamuszi nyuszi és sunyi macska, így, elsöprő többséggel, ő lett a Háztető Főkapitánya. A saját portája előtt nem söpörtetett, de mások portája előtt igen, csak úgy szállt a por! A szemekbe is.
A macskanép olyan nagy nyávogással éljenzett, hogy egy hetedik emeleti lakásban vörös bort hörpintgető, aznap ballábbal felkelt ember, levágta közéjük a kiürült palackot. Egy macskát sem talált el, mert célozni tudni kell! Utána azonban a borozó embernek jobb kedve kerekedett, elolvasta Petrovics Sándor A borozó című versét, és még egy tréfás népdalt csinált önmagának. Így kezdődött:
„Akár falu, akár város,
gazdagodik bunkógyáros, -
ha én bunkógyáros lennék,
saját holdat is szereznék …
Szerezz te is, szegényember!
Szíved teljen Szeretettel!
Ha szívedben Nagy Szeretet,
gatyában is boldog lehetsz!”
(2018)
Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/macska-fekete-nagy-zs%C3%ADr-kis%C3%A1llat-48506/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!