Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2018-06-16 16:28:10
Megtekintve: 1475
Hazug ország, egy hazug világban
A „hazug ország” kifejezés alatt e hazafias írásban, természetesen, nem azt értem, hogy egy országban mindenki hazudik, hanem azt: túl sokan hazudnak benne, és túl sokan hallgatnak az igazságról a hazugságok hallatán, olvasatán. A „túl sokan”, persze, tág kifejezés, a közmondás sem tudta pontosabbá tenni. („Sok, ami sok.”). Akiknek az adott hazugság az érdeke, azoknak semmi sem sok belőle.

Tudományos vizsgálatokkal ugyan egy adott időszakban jobban meg lehetne közelíteni, és valamennyire számszerűsíteni is, egy országban a hazudozás mértékét, de ennek módszertana szerintem nem eléggé kidolgozott. No és egy módszernek a gyakorlatban való, kellően tárgyilagos alkalmazása bizonyos körülményektől, feltételektől függ. Más a módszer és más a mószerolás, meg a bemószeroltakkal való módszeres bánásmód! (Erről majd még máskor írok egy értekezést, ha akkor még létezem.)

A címben a hazug világ is szerepel, mivel nélküle nem létezhetne hazug ország. A hazug világ általában nem csupán megtűri a hazug országot, hanem még meg is követeli a hazugságokat.

Hazug országban is akadnak azonban olyanok, akik kimondják: elítélik a hazugságokat. Az óvatosabbak csak önmagukban mondják ki, önmaguknak, mert egy hazug országban mindig sok a feljelentgető is. Ám igazságszerető szókimondók is akadhatnak. Például egy bizonyos országban (pedig akkor még nem volt annyira rossz a helyzet, nem mindenki ugrott a Dunába, volt, aki csak a Tiszába, bár még olyan is, aki a Tiszának ugrott, de hát, ha gróf ugrik neki a grófnak, szavakkal, az mégis más, mintha egy nincstelen proletár) volt olyan bátor kisnemes, aki egyből kimondta, hogy a látszat, az látszat, bárhogy kenik, kenetik is rá fentről a mázat:

„Még magasról nézvést
Megvolna az ország,
Werbőczi-utódok
Foldozzák, toldozzák.
A Föld nem tud futni,
Csak a Földnek népe
S ezer Kinizsi sem
Térülhet elébe.

Nagy az idegen Föld,
Sokasul az útja,
Tegnap csatatér volt
S ma puszta a Puszta:
Éhes magyaroknak
Nem futja a kedvük,
Míg az igazukat
Tán kiverekedjük.”
(Ady Endre: Ülj törvényt, Werbőczi, interneten: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/ady-endre-13441/ki-latott-engem-1443F/sipja-regi-babonanak-144DA/ulj-torvenyt-werboczi-144E9/).

No, ezt követően azonban, később, felvirágzottak a katonavonatok, szállt a bátor, sőt, hősi nóta, mert hát a trónörökös mégiscsak trónörökös, annak haláláért tengernyi vér sem kevés bosszúból, ész nem kell ilyenkor, csak rabló úri érdek, tehát: megjárja most az a kutya Szerbia!

Hát végül meg is járta, de a kutyaszerbiázók is megjárták. Közben még az a rászedett Gyóni is rájött, hogy kiket és hová kellene küldeni, meggyónta előző harcias verseit is, írta az igazat. Jöttek vissza a katonavonatok, de már nem virágdíszesen.

Meg jöttek az őszirózsák a katonasapkákra. Jött a Nagy Igazmondás a sok előző hazugságra. Először csak őszirózsásan, de azután az igazság vérvörös színével. Még egy igen szelíd, politikamentes költő is felbátorodott, őszinte szavakkal üdvözölte a Vörös Istent:

„Legyen szavad teremtés új igéje,
Formáld át sáros, bűnös, ócska bolygónk,
Mit elrontott sok régi, úri isten,
Te istenek közt új és proletár
Formáld boldoggá pörölyös kezeddel, -
Emelj minket roppant tenyereidre
És a magad képére gyúrj át minket!” (Tóth Árpád: Az új Isten, interneten: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00265/07835.htm). Sőt, még egy Márai is látta akkor, hogy mi a helyzet abban az országban mára (később, polgári írófejedelemsége után, mást látott és tett, de hát az érdek, az érdek, és az érdekekkel mérnek).

Na! Később, 1919 után, jöttek a rémmesékbe illő rémes valóságtörténetek, meg a Nagy Hazudozások arról mi volt Trianon, és hogy azért a békediktátumért nem az a magyarkodó, diktatúrás gróf felelős, aki utolsó percéig a háborúra uszított, és nem azok, akik az Első Nagy Embervágóhidat megcsinálták, hanem az őszirózsás gróf, meg az utána jött Vörös Világ, amelyik 133 napig élt, és mindenféle jót tett a szegényekkel, éppen ezért igen alkalmas arra, hogy az ellenkezőjét állítsa róla a Nagy Hazudozás.

Az iskoláskönyvekbe is belenyomtatták, hogy a trianoni ország nem ország, ezzel szemben, ha elvesztené csonkaságát, akkor Mennyország lenne. (A jónépet, úgy látszik, már akkor sem érdekelte, hogy kiknek és miért volt Éden az a Trianon előtti ország, valamint kiknek és miért Pokol, - és nem érdekli, a jelek szerint, most sem abban a bizonyos országban, de mára legalább, bizonyos értelemben igaz az egykori jelszóból: nem ország, - már ha egy országtól valamennyire a becsületességet is megköveteljük).

A trianoni hazugságok után sok minden egyéb is jött abban a bizonyos, példaként tapintatosan említett, országban, a Don-folyó kedvezőtlen kanyargásától is elkanyargott benne az igazság. Meg azt sem szereti ezen ország keresztény kurzusos népe még ma sem, ha valaki megemlíti: kiket adtak el az ország akkori urai és kiknek, és valóban igaz volt-e a külföldi táborozási felirat: „A MUNKA SZABADDÁ TESZ”?

Hát nem is szeret ilyesmit egy népnek látszó nép, amelyik valójában nem nép, mert, ha igazi nép volna, hát akkor nem kedvelné, ha így hazudoznának történelmi múltja egyes korszakairól szentmisékben, szobrokban, terek, utcák elnevezésében, médiában, gépimában… Mármint egy legalább is minimálisan becsületes országban..

Persze, sok mindenről kellene becsületesebben beszélni, írni, legalábbis annyira, amennyire a hazug világ megengedi. Minden történelmi korszakra vonatkozik ez! Matyi Bácsi (akinek arcképe ott van egy nagy könyvben, én kaptam iskolámtól, 1952-ben), mint utólag kiderült, szintén, kicsit nagyvonalúan, nem csak nyaraltatta az „osztályellenséget” a Hortobágyon, hanem teleltette is, és a tábori körülmények, ugyebár, télen mégis mást kívántak volna, mint nyáron (ezzel nem azt akarom állítani, hogy az osztályellenség nem volt osztályellenség, bár Matyi Bácsi - felsőbb iniciatívákra - az osztályellenség fogalmát sem mindig értelmezte helyesen, hanem úgy, ahogy értelmeztették vele, és az értelmezést úgy kitágította, kitágíttatta, hogy olykor a rendszer igazi hívein is csattant az ostor).

No, szóval, jó volna egy kevésbé hazudós ország. Meg az elhallgatásokat kevésbé túlzásba vivő ország. Meg egy kicsikét becsületesebb, tárgyilagosabb.

Az Igazmondó Mennyország megvalósíthatatlan, de azért nagyon nem jó, ha a becstelenség határok nélküli. Határok közé kellene szorítani! Még a határokon túl is! Értitek a célzást Ti is, furfangosan kópé góbék? Persze, akinek nem inge.., - de úgy látom innen: sokatoknál nagyon is ott lengedezik az ing a szárítókötélen. Jó volna, ha a nép inkább nép volna, itt is, ott is..

Vágyálom ez? Persze. Szép, hazafias vágyálom.

Miért vágyálom?

Hát gondoljuk csak el! Valaki megírta, sokszor, (nem akarok újjal mutogatni rá), hogy az utóbbi években migráns-ügyben megtartott „nemzeti kormánykonzultációk” - mind a három! - még a módszer alkalmazását illetően is, választ sugalló kérdéseivel, Magyarország szégyenei, mindegyike a lakosság becsapása volt (az egész nemzet becsapása, a határon túl élőkre is vonatkozik ez!). Az illetőnek, aki megírta, tudományos fokozata is van e témakörben, de nem kell az említettek megállapításához tudományos fokozat, dehogy kell, - csak egyszerű józan ész és minimális becsület!

Mert valaki e többször is nyilvánossá tett véleményhez érdemben hozzászólni a 2018-as parlamenti választások előtt? Senki. Egy országban, ahol tudományos kutatók, egyetemi oktatók élnek és dolgoznak, de meg külföldön is sokan tudnak magyarul. Hallgatás jobbról (ez érthető). Hallgatás balról (ez kevésbé elfogadható, bár, szomorú, megérthető). Ám a történelemben sok minden, ami megérthető, gyakran egyúttal erkölcsileg elítélendő. Erre kellene gondolni, becsületesen!

Persze, ha valamelyik kérdéskörből kiragadnak egy fontos részt, és papagájoztatják.. A migráns mumus is lehet, de Ferenc pápa más dolgokat is említett, a biztonsági intézkedéseken messze túlmenően.. Véleménye volt erről a józanul, Európa és az emberiség érdekében is gondolkodó Szentatyának, mint római pápának. Mit is mondott, üzent, amiről egy bizonyos országocskában a hatalom és kiszolgálói többnyire hallgattak (és ma is hallgatnak), mint a sült hal? Ejnye, ejnye!

A 2018-as parlamenti választásokat sok minden befolyásolta, de többek között e migráns-ügyben tartott „nemzeti kormánykonzultációk” is. Persze, a választási csalások is, de abba a kérdéskörbe nem akarok belemenni, nem vagyok a választási csalások szakértője. Csak arra a közmondásra gondolok: „Sok kicsi sokra megy.” Mármint választási csalásból is. Ez a véleményem, -azoknak, akiknek ilyen csalások valami okból érdeke, nyilván más.

Azt írta valaki 2017-ben (nem akarok újjal mutogatni rá!), kissé szatirikusan, egy bizonyos országocska jelenlegi helyzetéről:

„Aprócska bajocskák (kicsit, de nem túlságosan, szatirikusan)

Egy bizonyos baloldallal egy baj van, az is a baloldaliságával függ össze: alig.

A jobboldallal két megszokott baj van: nem jobb, viszont rosszabb.

A néppel három baj van: múltjából nem tanult, jelenét nem érti, és maradiságában gyakran túltesz a Petőfi-korabeli nemeseken.

Egy bizonyos értelmiséggel (tisztelet a kivételeknek!) négy baj van: nem eléggé értelmes, nem eléggé becsületes, nem eléggé öntudatos, - és ráadásul túlságosan is szolgalelkű, akár királyságban él, akár köztársaságban.

Egy bizonyos úttal öt baj van: nem Út, túlságosan göröngyös, elnézi és elnézeti, hogy nem az ország zsebeibe rakják a pénzt, és ahhoz a történelmi szakadékhoz vezet majd, amihez a múltban is, az ötödik baj meg később jön, amikor megint bele is esik.

Egy bizonyos országocskával hat baj van: feje nem fej, füle túlságosan fogékony a füllentésekre, de rossz irányban, nem ügyel a kezek tisztaságára, mellét nem akkor döngeti, amikor erre jogos oka van, lábával nem azokba rúg bele, akikbe kellene, és nála a köz fogalma annyira sántít, hogy sürgős operációra szorulna.”

(2018)

A képen:
Achille Beltrame által készített illusztráció, amely 1914. július 12-én jelent meg a Domenica del Corriere című hetilapban, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C5%91_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA#/media/File:DC-1914-27-d-Sarajevo-cropped.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!