Feltöltve: 2018-05-29 11:13:54
Megtekintve: 1426
Lelkes Miklós Zsolt Kísértet Kisasszony c. kéziratáról
Lelkes Miklós Zsolt: Kísértet Kisasszony (kézirat)
A Szerző Amerikában játszódó izgalmas, humoros kisregény kéziratának főhősei nagyobbrészt fiatalok, a mű az amerikai üzleti élelmesség enyhe szatírája is. Nem politikai mű, hanem ifjúsági kalandregény, de az érdekes, szórakoztató történetet megítélésem szerint a felnőttek is szívesen olvasnák.
A kézirat 1. fejezetét mutatom be, a Szerző engedélyével:
1. FEJEZET
VANÍLIA NEM CSAK FAGYLALT
Szegények között is akadnak különcök, de sokkal ritkábban, mint a gazdagoknál, - utóbbiaknak több idejük és pénzük van furcsa viselkedésre. Ez nem azt jelenti, hogy a gazdagok között olyan gyakoriak volnának a különcködők, dehogy! A legtöbb gazdag úgy viselkedik, mint a legtöbb gazdag, és fehér holló, amelyik nem úgy. Az írók, persze, kitalálnak extravagáns alakokat, hogy regényüket jobban vegyék a szegény emberek.
Nem szeretném, ha engem bárki is ilyen csalafinta tollforgatónak tartana. Mégis két különcről írok most, akik azonban csak kissé, kedvesen azok.
Az egyik, Dora Fiferly, nagyon bájos és szép kislány, nem minden áldott nap volt különc, csak amikor kedve tartotta. Színészi képességét hol itt csillogtatta meg, hol ott. Most éppen egzotikus növények között fulladozó villájuk kertjében simogatta, etette a Vanília nevű macskát. Elhatározta ugyanis: aznap szegény lesz, és átveszi Corine kötelességeinek egyikét. Utóbbi is csinos lány volt, Dora szüleinek alkalmazottja, mint állatetető és konyhai kisegítő.
Corine egyből beleegyezett, hogy most, mint alkalmazott, e napon ő is alkalmazottat tartson: gazdái leányát. Utóbbira jó oka volt, mert gazdáinál időleges alkalmazottja fizetését is felszámolhatta, ráadásul duplán. Megegyezett Dorával napi két dollárban. Utóbbi messze alatta maradt az átlagos amerikai béreknek.
Dora egyébként úgy volt különc, hogy nem cél nélkül. Nagy színésznő szeretett volna lenni, ezért is váltogatta családi és társasági szerepeit. Szülei lányuk leendő színésznőségét nem helyeselték. Azt javasolták neki: legyen művészettörténész, az sokkal elfogadhatóbb foglalkozás egy gazdag leány számára. A lánynak tetszett az, hogy művészettörténész szerepet is játszhasson, de az elvégzendő egyetemi éveket illetően már húzogatta bájos orrocskáját. Jobban szeretett az életből tanulni, mint a könyvekből, bár a könyveket sem vetette meg, ha tele voltak igézően szép képekkel ékszerekről, álomszép ruhákról, elegáns divatcipőkről, tündéri tájakról, állatokról, - meg csinos fiatalemberekről.
Talán hihetetlennek tűnik a nehezen hihető, ám Dorától nem messze egy másik gazdag földi lény, Fidel Krempál, aki messze csinosabb fiú volt, mint károgós hangú vezetéknevéből erre következtetni lehetne, szintén elhatározta: kiadja magát szegénynek, hátha ebből bejön valami. Ha más nem, világhírt hozó regény ötlete. Fidel ugyanis író szeretett volna lenni, és ismerte a mondást: a témák az utcán hevernek. A szegények többet vannak az utcán, mint a gazdagok, így több megírandó témára lelnek. Jó nekik! Aznap, szokásától eltérően, Fidel már hajnalban felkelt, nehogy a korán kelő szegények összeszedjék az irodalmi témákat, és elírják előle.
Az előkelő házban, ahol Fidel családtag volt, apjával, anyjával, és két lánytestvérével egyetemben, szigorú volt a házirend, így időbe tellett, amíg Fidel kereket tudott oldani, de éppen jókor ért ki az utcára, mert, tizenhárom házzal odébb, a kertben, gyönyörű leányt pillantott meg, aki sárgafoltos fehér macskát etetett. Elbűvölten nézte, pedig a lányt már máskor is látta, de macska nélkül. Akkor is szép volt, de a cicával most még sokkal szebb!
- Fidel vagyok, de nem Castro! Fidel Krempál! - mondta a lánynak. Szegény fiú. Te biztosan gazdag vagy, és nem állsz szóba a hozzám hasonló szegényekkel!
Remélte, hogy a leány mégis szóba áll vele, és nem minden remény fúl reménytelenségbe. Dorának megtetszett a csinos fiú, és örült, hogy aznap ő is szegény. Igaz, önkéntes szegénységgel, de az talán még értékesebb. Vagy mégsem? Mindenesetre rávágta:
- Én is szegény vagyok, szolgálóleány, akit halálra dolgoztatnak! Már arra gondoltam: állást változtatok. Egyetlen vigaszom Vanília!
- A vaníliafagylalt? - nézett nagyot a fiú.
- Az is, - hagyta rá a lány, - de ezt a sárga foltos fehér cicát értem alatta. Az ő neve is Vanília. Nem tudnál valami jó állást szerezni nekem? Meg Vaníliának.. Arra gondoltam, keservemben: már kísértetnek is elmennék egy grófi kastélyba!
Fidel észkerekei gyorsan forogtak. Apjának volt ugyanis.. No, sok mindene volt, de egy szállodája is, amit ki lehetne nevezni kastélynak, és felvenni ezt a gyönyörű leányt, kísértetnek. Mármint az egyiknek, mert, ha a lány elfogadja az állást, ami még nem is létezik, de létesíthető, akkor ő elkíséri kísértetútjain, lovagiasan, mint második kísértet, a kísérő..
Azt mondta a leánynak:
- Várj rám holnap, ugyanitt, ugyanekkor, Vaníliával! Talán tudok neked szerezni egy kísértetiesen jó állást, - de nem baj, ha egyúttal magamnak is szerzek, ugyanott, ugyanilyet? Tudod, jöhet egy igazi kísértet, ilyenkor jól jön egy nyomorgó író, azaz, akarom mondani, kísérő, tollal, vagyis hát pisztollyal az egyik, gyertyával a másik kezében, fehér lepedővel eltakart meztelenségben, azaz, akarom mondani, szellemességben..
Dorából kitört az öröm, felkiáltott:
- Jó! Holnap találkozunk! Ó, Fidel, ha megszabadítasz ettől a házi rabszolgaságtól..!
Fidel mélyen elpirult. Tetszett neki a leány, kész lett volna sok mindentől megszabadítani. Mint minden kezdő írónak, neki is élénk volt a fantáziája. A már nem kezdő íróknál ez a fantázia gyengül, a végén már fantomként sem jelenik meg..
Elbúcsúztak egymástól, akkora vidám "Hello, holnap!" kiáltással, hogy arra két feketerigó kétszer is nagyot füttyentett.
The tile in English:
Miss Ghost
E kézirat kiadása megbeszélhető a szerzővel (Dr. Lelkes Miklós Zsolt, csak utóbbi célra e-mail: lelkes.miklos@upcmail.hu).
In English:
The publishing of this handcraft can be discussed with the author by any publication company or institution (Miklos Zsolt Lelkes, e-mail: lelkes.miklos@upcmail.hu).
Az illusztráció csak ideiglenes, forrása: https://pixabay.com/hu/term%C3%A9szet-%C3%A1llati-fa-aranyos-3251486/
L. M. F.
(2018)
Az érdeklődőknek készséggel felvilágosítást ad a szerző, Lelkes Miklós Zsolt, (e-mail: lelkes.miklos@upcmail.hu).
A Szerző Amerikában játszódó izgalmas, humoros kisregény kéziratának főhősei nagyobbrészt fiatalok, a mű az amerikai üzleti élelmesség enyhe szatírája is. Nem politikai mű, hanem ifjúsági kalandregény, de az érdekes, szórakoztató történetet megítélésem szerint a felnőttek is szívesen olvasnák.
A kézirat 1. fejezetét mutatom be, a Szerző engedélyével:
1. FEJEZET
VANÍLIA NEM CSAK FAGYLALT
Szegények között is akadnak különcök, de sokkal ritkábban, mint a gazdagoknál, - utóbbiaknak több idejük és pénzük van furcsa viselkedésre. Ez nem azt jelenti, hogy a gazdagok között olyan gyakoriak volnának a különcködők, dehogy! A legtöbb gazdag úgy viselkedik, mint a legtöbb gazdag, és fehér holló, amelyik nem úgy. Az írók, persze, kitalálnak extravagáns alakokat, hogy regényüket jobban vegyék a szegény emberek.
Nem szeretném, ha engem bárki is ilyen csalafinta tollforgatónak tartana. Mégis két különcről írok most, akik azonban csak kissé, kedvesen azok.
Az egyik, Dora Fiferly, nagyon bájos és szép kislány, nem minden áldott nap volt különc, csak amikor kedve tartotta. Színészi képességét hol itt csillogtatta meg, hol ott. Most éppen egzotikus növények között fulladozó villájuk kertjében simogatta, etette a Vanília nevű macskát. Elhatározta ugyanis: aznap szegény lesz, és átveszi Corine kötelességeinek egyikét. Utóbbi is csinos lány volt, Dora szüleinek alkalmazottja, mint állatetető és konyhai kisegítő.
Corine egyből beleegyezett, hogy most, mint alkalmazott, e napon ő is alkalmazottat tartson: gazdái leányát. Utóbbira jó oka volt, mert gazdáinál időleges alkalmazottja fizetését is felszámolhatta, ráadásul duplán. Megegyezett Dorával napi két dollárban. Utóbbi messze alatta maradt az átlagos amerikai béreknek.
Dora egyébként úgy volt különc, hogy nem cél nélkül. Nagy színésznő szeretett volna lenni, ezért is váltogatta családi és társasági szerepeit. Szülei lányuk leendő színésznőségét nem helyeselték. Azt javasolták neki: legyen művészettörténész, az sokkal elfogadhatóbb foglalkozás egy gazdag leány számára. A lánynak tetszett az, hogy művészettörténész szerepet is játszhasson, de az elvégzendő egyetemi éveket illetően már húzogatta bájos orrocskáját. Jobban szeretett az életből tanulni, mint a könyvekből, bár a könyveket sem vetette meg, ha tele voltak igézően szép képekkel ékszerekről, álomszép ruhákról, elegáns divatcipőkről, tündéri tájakról, állatokról, - meg csinos fiatalemberekről.
Talán hihetetlennek tűnik a nehezen hihető, ám Dorától nem messze egy másik gazdag földi lény, Fidel Krempál, aki messze csinosabb fiú volt, mint károgós hangú vezetéknevéből erre következtetni lehetne, szintén elhatározta: kiadja magát szegénynek, hátha ebből bejön valami. Ha más nem, világhírt hozó regény ötlete. Fidel ugyanis író szeretett volna lenni, és ismerte a mondást: a témák az utcán hevernek. A szegények többet vannak az utcán, mint a gazdagok, így több megírandó témára lelnek. Jó nekik! Aznap, szokásától eltérően, Fidel már hajnalban felkelt, nehogy a korán kelő szegények összeszedjék az irodalmi témákat, és elírják előle.
Az előkelő házban, ahol Fidel családtag volt, apjával, anyjával, és két lánytestvérével egyetemben, szigorú volt a házirend, így időbe tellett, amíg Fidel kereket tudott oldani, de éppen jókor ért ki az utcára, mert, tizenhárom házzal odébb, a kertben, gyönyörű leányt pillantott meg, aki sárgafoltos fehér macskát etetett. Elbűvölten nézte, pedig a lányt már máskor is látta, de macska nélkül. Akkor is szép volt, de a cicával most még sokkal szebb!
- Fidel vagyok, de nem Castro! Fidel Krempál! - mondta a lánynak. Szegény fiú. Te biztosan gazdag vagy, és nem állsz szóba a hozzám hasonló szegényekkel!
Remélte, hogy a leány mégis szóba áll vele, és nem minden remény fúl reménytelenségbe. Dorának megtetszett a csinos fiú, és örült, hogy aznap ő is szegény. Igaz, önkéntes szegénységgel, de az talán még értékesebb. Vagy mégsem? Mindenesetre rávágta:
- Én is szegény vagyok, szolgálóleány, akit halálra dolgoztatnak! Már arra gondoltam: állást változtatok. Egyetlen vigaszom Vanília!
- A vaníliafagylalt? - nézett nagyot a fiú.
- Az is, - hagyta rá a lány, - de ezt a sárga foltos fehér cicát értem alatta. Az ő neve is Vanília. Nem tudnál valami jó állást szerezni nekem? Meg Vaníliának.. Arra gondoltam, keservemben: már kísértetnek is elmennék egy grófi kastélyba!
Fidel észkerekei gyorsan forogtak. Apjának volt ugyanis.. No, sok mindene volt, de egy szállodája is, amit ki lehetne nevezni kastélynak, és felvenni ezt a gyönyörű leányt, kísértetnek. Mármint az egyiknek, mert, ha a lány elfogadja az állást, ami még nem is létezik, de létesíthető, akkor ő elkíséri kísértetútjain, lovagiasan, mint második kísértet, a kísérő..
Azt mondta a leánynak:
- Várj rám holnap, ugyanitt, ugyanekkor, Vaníliával! Talán tudok neked szerezni egy kísértetiesen jó állást, - de nem baj, ha egyúttal magamnak is szerzek, ugyanott, ugyanilyet? Tudod, jöhet egy igazi kísértet, ilyenkor jól jön egy nyomorgó író, azaz, akarom mondani, kísérő, tollal, vagyis hát pisztollyal az egyik, gyertyával a másik kezében, fehér lepedővel eltakart meztelenségben, azaz, akarom mondani, szellemességben..
Dorából kitört az öröm, felkiáltott:
- Jó! Holnap találkozunk! Ó, Fidel, ha megszabadítasz ettől a házi rabszolgaságtól..!
Fidel mélyen elpirult. Tetszett neki a leány, kész lett volna sok mindentől megszabadítani. Mint minden kezdő írónak, neki is élénk volt a fantáziája. A már nem kezdő íróknál ez a fantázia gyengül, a végén már fantomként sem jelenik meg..
Elbúcsúztak egymástól, akkora vidám "Hello, holnap!" kiáltással, hogy arra két feketerigó kétszer is nagyot füttyentett.
The tile in English:
Miss Ghost
E kézirat kiadása megbeszélhető a szerzővel (Dr. Lelkes Miklós Zsolt, csak utóbbi célra e-mail: lelkes.miklos@upcmail.hu).
In English:
The publishing of this handcraft can be discussed with the author by any publication company or institution (Miklos Zsolt Lelkes, e-mail: lelkes.miklos@upcmail.hu).
Az illusztráció csak ideiglenes, forrása: https://pixabay.com/hu/term%C3%A9szet-%C3%A1llati-fa-aranyos-3251486/
L. M. F.
(2018)
Az érdeklődőknek készséggel felvilágosítást ad a szerző, Lelkes Miklós Zsolt, (e-mail: lelkes.miklos@upcmail.hu).
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!