Feltöltve: 2017-05-07 19:39:16
Megtekintve: 1561
A vén cigány
Talán különös asszociációnak tűnik, hogy Vörösmarty Mihály e nagy, igen fontos költeményének címe kapcsolódott nálam azokhoz a megrázó képekhez, amelyeket valaki feltett az internetre, rövid magyarázattal. Később majd, legalábbis részben, erre az asszociációra is kitérek. Az, aki a képeket feltette, a települést is megnevezte, de én ezt nem teszem. Nyilván az ottani körülmények, az esemény megítélése sem tartozik rám, hiszen ezekről nincsenek közelebbi ismereteim.
Ám maga a képsor és a történet nagyon is hihetőnek tűnt. Dióhéjban: a falut állítólag már szinte csak cigányok lakják, de néhány öreg nem cigány bácsi még ott maradt a házában, mert pénz nélkül nem is mehetett volna máshová. Utóbbiak egyike kórházba került. Amíg a kórházban kezelték, házát ismeretlen személyek nem csak, hogy kifosztották, hanem vandál módon még meg is rongálták, szinte lakhatatlanná tették. A cikk szerzőjének állítása szerint a rendőrség tehetetlen, fél az összetartó bűnözőktől, és az önkormányzat sem tud az ügyben segíteni, erre - állítása szerint - nincsenek meg a lehetőségei. A becsületes cigányok is félnek a saját etnikumuk bűnözőitől is, meg a nem cigány bűnözőktől is.
Hozzátehetem: ott, ahol mindenki fél, az ország nem fél, hanem sokkal kevesebb.
A bűnözést természetesen nem a cigányság ügyeként kell kezelni, hanem bűnözésként. Már csak azért is, mert sokféle bűnözés van, "fehéringes" bűnözés is, amikor milliárdokra menő milliók tűnnek el, vagy alakulnak át úgy, hogy az erkölcsileg mérhetetlen nagy kárt okoz a lakosság nagy többségének, az országnak, és - bármennyire is divat lett tagadni! - "megélhetési bűnözés" is van, amit az egyik politikus nevezett így, évekkel ezelőtt, arra utalón: az elégtelen jövedelem, a szegénység egy bizonyos ponton más javainak eltulajdonítására, lopásra, illegális tevékenységekre csábít.
Az elmúlt évtizedekben - számos dokumentum, közlemény foglalkozik ezzel, sok megszívlelendőt tartalmazóan - Magyarország egyik nagy, sokoldalú problémája a cigány etnikum helyzete. Öröklött probléma ez, amiben a huszadik század második fele is csak részleges (bár nem lebecsülendő) eredményt tudott elérni, akkor a cigányság egy kisebb részének helyzetét sikerült javítani, mert volt álláslehetőség a cigányság számára is, és a roma etnikum helyzetének javítására, abban a társadalmi rendben, társadalmi-politikai akarat. Az 1989-es magyarországi rendszerváltás után - több okból, amelyekhez hamarosan a nagy nemzetközi gazdasági-társadalmi válság is csatlakozott a kétezres évek második felében, - a magyarországi cigány etnikum helyzete ismét rosszabbodott.
Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben is számos tanulmány, felmérés született, és ezek egy része a könyvtárakban, interneten hozzáférhető, a magam részéről nem látom úgy, mintha a cigány etnikum valódi helyzetével a magyarság többsége (magyarságba beleértve minden magyart) tisztában volna, az ország népe (tömegei) értenék e problémakör valódi súlyát. Ennek felismertetése pedig a cigányság érdeke is, a nem cigányoké is, minden magyaré, mert a jelen általa is okozott gondjai mellett az ország jövőjét is veszélyezteti.
A cigány etnikum társadalmi és gazdasági elmaradottságának problémája olyan súlyos, hogy azt megoldani rövidebb távon nem is sikerülhet (nem sikerült az elmúlt századokban sem), de még rövid- és középtávon jelentősebb előrelépés is rendkívüli erőfeszítéseket követelne.
Ha őszinték vagyunk, akkor azt kell látnunk: nem csak a gazdasági feltételek hiányoznak, hanem az ország jelenlegi erkölcsi állapota is nagyon sokat romlott az 1989-es rendszerváltás óta, a politikai pártok általában, legalábbis így vettem észre, csak szavazatokra vadásznak a cigány etnikum körében is. A magyarság tömegeiben általános a közöny, meg a "politikamentes" magatartásra való buzdítás, vagy annak hallgatólagos helyeslése. Még a szépirodalmi fórumok egy részénél is így van ez, ami Petőfi hazájában talán különösen nagy szégyen. A "politika mentesség", amikor Magyarország társadalmi problémáiról van szó, becstelenség, hazafiatlanság, erkölcstelenség, aminek fennmaradásában, sajnos, még a "baloldalnak" (polgári baloldalnak) is része van, mert ellene szóló hangja vagy nem hallható, vagy túlságosan halk.
Becsületes embereknek, hazafiaknak meg kellene követelniük egyrészt az értelmes beszédet, azoktól főleg, akik a választókat valahol képviselik. Csak egyetlen példát említek erre a mostani plakátháborúból: ha valakiket arcképükkel együtt falragaszon bélyegez meg egy párt, mint tolvajokat (még ha plakátjainak szövege pontosításra szorulna is), akkor az érintett személyek pártja részéről nem elfogadható erkölcsi magatartás, ha a kiragasztott plakátokat leragasztják a sajátjukkal, amely azt tartalmazza: a másik párt vezetői XY milliárdos bábjai, hiszen ezzel nem a feltett kérdésre ad választ. Meg kellene értetni a magyarsággal, hogy a köz pénzének bizonyos mértékű pazarlása, továbbá jogilag és erkölcsileg kifogásolható módon magánbankszámlákra való vándoroltatása olyan becstelenség, amelyet minden magyarnak (kereszténynek, más vallásúnak, ateistának, magyar cigánynak, magyar zsidónak, magát bármilyen nemzetiségűnek valló magyarnak) el kellene ítélnie.
Az írásom elején említett képsorok megrázóak voltak, remélhetőleg vannak falvak, ahol cigányok és nem cigányok értelmesebben élnek együtt, mint az interneten említett településen. A jó példákra is nagy szükség volna! Ám, ha ott valóban ilyen rossz a helyzet, akkor, úgy vélem, a médiának nagyon is foglalkozni kellene ezzel. Háttérbe szorított, kilátástalan helyzetű emberekből (akármilyen etnikumúak, akármilyen közösséget alkotnak) könnyen lesz olyan összeverődő csoport, amelyre ezt a nem szép szót szokták használni, sokban igazságtalanul, mert rendszerint fentebb vannak a nagyobb bűnösök, de a közvetlen eseményeket illetően gyakran mégis találóan: csőcselék. Erről írtam Csőcselék c. versemben (interneten többek között: http://kalaka09januar.homestead.com/#anchor_302). Egyébként a romák helyzetéről is írtam néhányszor másutt (Romák és romák, többek között:
http://artagora.hu/mainframe.php?oi=61&o=work&detail=32150).
Nem jó dolog félni, és végképp rossz, ha már a rendőrség is fél valahol. Meg az, ha a becsületes embereknek félniük kell, már csak azért sem, mert a többség érdekét szolgáló rend megteremtéséhez és fenntartásához szükség van (volna) bizalmukra. A "rendbe" a cigány etnikum helyzetének javítása is beletartozik. A magyarságnak látnia kellene, hogy hol áll az előrelépés lehetősége, milyen jogi, szociális, oktatási célkitűzéseknek van Magyarországon reális lehetősége rövid-, közép- és hosszabb távon.
Ha az említett képek internetre feltevője igazat írt, akkor én is félnék abban a faluban. Más hasonló helyzetű falvakban is. Tűnődés a magyarságról c. versemben is bevallom ezt (interneten többek között: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-t%C5%B1n%C5%91d%C3%A9s-a-magyars%C3%A1gr%C3%B3l.17046/).
"Könnycseppes léttel nagy toronyban élek,
s nem tagadom, hogy nem mennék el roma
gettó félébe, hős politikusként,
de tudom: cigány sors miért mostoha,
s a "te cigányod, nem az én cigányom"
felfogás nem híd, csak mocsárig vezet,
és árt magyar cigánynak, s nem cigánynak,
s nem jó jövőt hoz, csupán szégyeneket."
Igen, Vörösmarty Mihály nem cigány volt, hanem magyar kisnemes, később ünnepelt költő, de egy tragédia szélén írta meg A vén cigányt. Talán ezért is ugrott be nálam asszociációként ez a verscím, amikor ezt az írást elkezdtem, meg az is hozzájárulhatott: sok minden megszívlelendőnek lett "cigány sorsa" a magyar történelemben (igaz, más népeknél is).
(2017)
A képen:
Markó Ferenc (1832 - 1874): Vályogvetők (1870 körül), forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_cig%C3%A1nyok#/media/File:Mark%C3%B3_Ferenc_-_V%C3%A1lyogvet%C5%91k.jpg
Ám maga a képsor és a történet nagyon is hihetőnek tűnt. Dióhéjban: a falut állítólag már szinte csak cigányok lakják, de néhány öreg nem cigány bácsi még ott maradt a házában, mert pénz nélkül nem is mehetett volna máshová. Utóbbiak egyike kórházba került. Amíg a kórházban kezelték, házát ismeretlen személyek nem csak, hogy kifosztották, hanem vandál módon még meg is rongálták, szinte lakhatatlanná tették. A cikk szerzőjének állítása szerint a rendőrség tehetetlen, fél az összetartó bűnözőktől, és az önkormányzat sem tud az ügyben segíteni, erre - állítása szerint - nincsenek meg a lehetőségei. A becsületes cigányok is félnek a saját etnikumuk bűnözőitől is, meg a nem cigány bűnözőktől is.
Hozzátehetem: ott, ahol mindenki fél, az ország nem fél, hanem sokkal kevesebb.
A bűnözést természetesen nem a cigányság ügyeként kell kezelni, hanem bűnözésként. Már csak azért is, mert sokféle bűnözés van, "fehéringes" bűnözés is, amikor milliárdokra menő milliók tűnnek el, vagy alakulnak át úgy, hogy az erkölcsileg mérhetetlen nagy kárt okoz a lakosság nagy többségének, az országnak, és - bármennyire is divat lett tagadni! - "megélhetési bűnözés" is van, amit az egyik politikus nevezett így, évekkel ezelőtt, arra utalón: az elégtelen jövedelem, a szegénység egy bizonyos ponton más javainak eltulajdonítására, lopásra, illegális tevékenységekre csábít.
Az elmúlt évtizedekben - számos dokumentum, közlemény foglalkozik ezzel, sok megszívlelendőt tartalmazóan - Magyarország egyik nagy, sokoldalú problémája a cigány etnikum helyzete. Öröklött probléma ez, amiben a huszadik század második fele is csak részleges (bár nem lebecsülendő) eredményt tudott elérni, akkor a cigányság egy kisebb részének helyzetét sikerült javítani, mert volt álláslehetőség a cigányság számára is, és a roma etnikum helyzetének javítására, abban a társadalmi rendben, társadalmi-politikai akarat. Az 1989-es magyarországi rendszerváltás után - több okból, amelyekhez hamarosan a nagy nemzetközi gazdasági-társadalmi válság is csatlakozott a kétezres évek második felében, - a magyarországi cigány etnikum helyzete ismét rosszabbodott.
Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben is számos tanulmány, felmérés született, és ezek egy része a könyvtárakban, interneten hozzáférhető, a magam részéről nem látom úgy, mintha a cigány etnikum valódi helyzetével a magyarság többsége (magyarságba beleértve minden magyart) tisztában volna, az ország népe (tömegei) értenék e problémakör valódi súlyát. Ennek felismertetése pedig a cigányság érdeke is, a nem cigányoké is, minden magyaré, mert a jelen általa is okozott gondjai mellett az ország jövőjét is veszélyezteti.
A cigány etnikum társadalmi és gazdasági elmaradottságának problémája olyan súlyos, hogy azt megoldani rövidebb távon nem is sikerülhet (nem sikerült az elmúlt századokban sem), de még rövid- és középtávon jelentősebb előrelépés is rendkívüli erőfeszítéseket követelne.
Ha őszinték vagyunk, akkor azt kell látnunk: nem csak a gazdasági feltételek hiányoznak, hanem az ország jelenlegi erkölcsi állapota is nagyon sokat romlott az 1989-es rendszerváltás óta, a politikai pártok általában, legalábbis így vettem észre, csak szavazatokra vadásznak a cigány etnikum körében is. A magyarság tömegeiben általános a közöny, meg a "politikamentes" magatartásra való buzdítás, vagy annak hallgatólagos helyeslése. Még a szépirodalmi fórumok egy részénél is így van ez, ami Petőfi hazájában talán különösen nagy szégyen. A "politika mentesség", amikor Magyarország társadalmi problémáiról van szó, becstelenség, hazafiatlanság, erkölcstelenség, aminek fennmaradásában, sajnos, még a "baloldalnak" (polgári baloldalnak) is része van, mert ellene szóló hangja vagy nem hallható, vagy túlságosan halk.
Becsületes embereknek, hazafiaknak meg kellene követelniük egyrészt az értelmes beszédet, azoktól főleg, akik a választókat valahol képviselik. Csak egyetlen példát említek erre a mostani plakátháborúból: ha valakiket arcképükkel együtt falragaszon bélyegez meg egy párt, mint tolvajokat (még ha plakátjainak szövege pontosításra szorulna is), akkor az érintett személyek pártja részéről nem elfogadható erkölcsi magatartás, ha a kiragasztott plakátokat leragasztják a sajátjukkal, amely azt tartalmazza: a másik párt vezetői XY milliárdos bábjai, hiszen ezzel nem a feltett kérdésre ad választ. Meg kellene értetni a magyarsággal, hogy a köz pénzének bizonyos mértékű pazarlása, továbbá jogilag és erkölcsileg kifogásolható módon magánbankszámlákra való vándoroltatása olyan becstelenség, amelyet minden magyarnak (kereszténynek, más vallásúnak, ateistának, magyar cigánynak, magyar zsidónak, magát bármilyen nemzetiségűnek valló magyarnak) el kellene ítélnie.
Az írásom elején említett képsorok megrázóak voltak, remélhetőleg vannak falvak, ahol cigányok és nem cigányok értelmesebben élnek együtt, mint az interneten említett településen. A jó példákra is nagy szükség volna! Ám, ha ott valóban ilyen rossz a helyzet, akkor, úgy vélem, a médiának nagyon is foglalkozni kellene ezzel. Háttérbe szorított, kilátástalan helyzetű emberekből (akármilyen etnikumúak, akármilyen közösséget alkotnak) könnyen lesz olyan összeverődő csoport, amelyre ezt a nem szép szót szokták használni, sokban igazságtalanul, mert rendszerint fentebb vannak a nagyobb bűnösök, de a közvetlen eseményeket illetően gyakran mégis találóan: csőcselék. Erről írtam Csőcselék c. versemben (interneten többek között: http://kalaka09januar.homestead.com/#anchor_302). Egyébként a romák helyzetéről is írtam néhányszor másutt (Romák és romák, többek között:
http://artagora.hu/mainframe.php?oi=61&o=work&detail=32150).
Nem jó dolog félni, és végképp rossz, ha már a rendőrség is fél valahol. Meg az, ha a becsületes embereknek félniük kell, már csak azért sem, mert a többség érdekét szolgáló rend megteremtéséhez és fenntartásához szükség van (volna) bizalmukra. A "rendbe" a cigány etnikum helyzetének javítása is beletartozik. A magyarságnak látnia kellene, hogy hol áll az előrelépés lehetősége, milyen jogi, szociális, oktatási célkitűzéseknek van Magyarországon reális lehetősége rövid-, közép- és hosszabb távon.
Ha az említett képek internetre feltevője igazat írt, akkor én is félnék abban a faluban. Más hasonló helyzetű falvakban is. Tűnődés a magyarságról c. versemben is bevallom ezt (interneten többek között: http://canadahun.com/blogbejegyzes/lelkes-mikl%C3%B3s-t%C5%B1n%C5%91d%C3%A9s-a-magyars%C3%A1gr%C3%B3l.17046/).
"Könnycseppes léttel nagy toronyban élek,
s nem tagadom, hogy nem mennék el roma
gettó félébe, hős politikusként,
de tudom: cigány sors miért mostoha,
s a "te cigányod, nem az én cigányom"
felfogás nem híd, csak mocsárig vezet,
és árt magyar cigánynak, s nem cigánynak,
s nem jó jövőt hoz, csupán szégyeneket."
Igen, Vörösmarty Mihály nem cigány volt, hanem magyar kisnemes, később ünnepelt költő, de egy tragédia szélén írta meg A vén cigányt. Talán ezért is ugrott be nálam asszociációként ez a verscím, amikor ezt az írást elkezdtem, meg az is hozzájárulhatott: sok minden megszívlelendőnek lett "cigány sorsa" a magyar történelemben (igaz, más népeknél is).
(2017)
A képen:
Markó Ferenc (1832 - 1874): Vályogvetők (1870 körül), forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_cig%C3%A1nyok#/media/File:Mark%C3%B3_Ferenc_-_V%C3%A1lyogvet%C5%91k.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!