Ez oly tavasz: még fél saját magától,
s csak egy-egy virág az, mely nyárig lángol
piros színt, szívnek szólót, gyönyörűt.

Volt más tavasz, bátrabb, mit elfelejtett
e táj, melynek arcán a könnyes csendet
csillogtatják tükrös, kék hegedűk.

Ez a tavasz ellenszenves varázslat
a szívemnek: nekem nem kell a látszat
szemekbe néző valóság helyett,

s nem becsülök hajlongó szolganépet,
mely fejet hajt, ha tolvajok beszélnek, -
csak őszinte szót, s felemelt fejet.

Hát így szeress, - vagy szereteted nem kell!
A gondolat, kegyetlen végtelennel,
ha küzd, legyen szépségesen szabad,

s ha már szavak végképp semmit sem érnek,
Valóság-isten, bátorítsd a népet,
tetteket kérj, - s kezekbe kardot adj!

(2017)