Feltöltve: 2017-04-29 20:48:47
Megtekintve: 1588
Hogyan írjunk aforizmát?
Egy bizonyos (általam meg nem nevezett) közösségi oldalon oldalbordák és eredeti bordatulajdonosok (gyengébbek kedvéért: Évák és Ádámok) gyakran szereznek be aforizmáknak vélteket fűtől-fától, ha utóbbiak hírességek, vagy annak tartják őket, és e talált mondásokat közzé teszik.
Mi is az aforizma?
Rövid, velős, bölcs mondás. A név szerint nem említett közösségi oldal aforizmái a rövidséget általában teljesítik, ám az odavetett gondolat csontból a velő már gyakran hiányzik, - no és a bölcsesség?
Hát, ha egy bölcs mondásnak egyúttal igaznak is kell lennie, akkor az már problémát jelent. Az aforizma írójának is, az aforizmától menekülő olvasónak is, - mert kinek kell manapság az igazság?
Ezt múltbeli és jelenbeli aforizmaírók általában tudták és tudják. Olykor egyesek nem, vagy igen, de nem akarták tudomásul venni, de azok rá is fizettek. Ha másuk nem volt, akkor az életükkel, vagy azzal is.
Engem már úgyis leírtak, így nyugodtan írhatok igaz tartalmú aforizmát is. Írtam is. Sokat. Nagy sikerrel, mert két évtized alatt már három olvasónak is tetszettek. Ezért azonban ne irigyeljen senki, ha igyekszik, még belőle is lehet ilyen sikeres aforizmaíró!
Három hűséges olvasóm most beavatom az aforizmakészítés néhány titkába. Melyek ezek?
1. Aforizmát nem csak bölcs ember írhat, hanem bárki, aki ismeri a dörgést hazájában és a nagyvilágban, és tudja: akárhogy is dörög az ég, rá se bagózik a jónép.
2. Tudni kell az aforizmákat osztályozni. Van: a.) igaz aforizma, b.) félig-meddig igaz aforizma, amelyik átfogalmazással igazzá tehető, - de minek, ha az igazság senkinek sem kell?, c.) megtévesztő tartalmú aforizma, amelyik nagyon hasznos, - a megtévesztőknek, d.) olyan aforizma, amelyik az örömlányokhoz hasonló, csak azoknál sokkal kevésbé anyagias: mindenkivel lefekszik, pénzt nem kér, csak némi ostobaságot, és (vagy) giccses érzelmeket.
No! Kedves, Hűséges Olvasóim! Írjak Nektek az aforizmára példát, olyat, amelyet éppen most találok ki, írás közben?
Jó!
Megjegyzem azonban: én nem plagizálok, ám az aforizmák egy része (akárcsak több közmondás) tartalmilag hasonló. Ám ez nem baj, csak fogalmazásában kell eredetinek lennie, hiszen az emberiség története során a bölcsek sok bölcsességet elárultak már a népnek, az emberiségnek, újra és újra, de a nép, az emberiség sem volt tétlen, mert ő meg elárulta - a neki jót akaró bölcseket. Valamit valamiért, - így tartja a közismert mondás.
Itt a rögtönzött aforizma:
OSTOBA KAKAS AZ, AMELYIK ÖRÖMÉBEN ELKEZD KUKORÉKOLNI A TALÁLT KINCSESLÁDÁN.
Jó ez az aforizma? Mit gondoltok, Hűséges Olvasóim?!
Azt gondoljátok: a kakas alatt olyan ember értendő, aki közhírré teszi, hogy kincset talált.
Eddig jól gondolkodtok, de amikor azt hiszitek, hogy a fenti aforizma jó, akkor már nem.
Elárulom: ez az aforizma úgy jó, azért jó, mert nem jó.
A piacgazdaság társadalmi rendje szerint jó, mivel a kincsesláda hírét kikukorékoló kakas e szerint tényleg ostoba, mert 1. a talált kincsből kiveszi részét a piacállam, hogy hatalmon levő főpolitikusainak több jusson pazarlásra és magánvagyon gyarapításra, továbbá 2. jelentkezik a markok serege, és jelzi korrumpálhatóságát, végül 3. a kakasnak így csak a láda marad, vagy még az sem.
Ám a fenti aforizma úgy igaz, hogy csak a piacgazdasági társadalomban, így tehát mégsem jó, mert a kakas csak e társadalom erkölcse szerint ostoba. A nem piacgazdasági társadalom (közelebbről nem nevezem meg, nehogy az a sok érdek-bika szívbajt kapjon a színétől) erkölcse szerint az említett kakas nemcsak becsületes, hanem okos is, mert közhírré akarja tenni a ládát, a benne való kinccsel együtt, mivel tudja: ez a magatartás szolgálja a közösség, a társadalom érdekét.
Persze, át lehetne írni a fenti aforizmát úgy, hogy nem jóként legyen jó, de akkor a piacgazdasági erkölcs társadalmával is csinálni kellene valami nem szépet, ami szebbé tenné a világot.
Látjátok, Kedves Olvasóim?! Mind a hárman? Megy az aforizmaírás, mint a karikacsapás, csak előbb a négyszögesített karikából újra kör alakú karikát kell csinálni. Annak is eljön majd az ideje, ha nem is győzzük kivárni.
Most jöttem haza (utóbbi alatt a lakásunkat értem), az utcán láttam miként kukorékolnak a nagy plakátok kakasai a kincses ládákról, de azokat a ládákat nem ők találták, hanem más kakasok leltek azokra (a "lelés", persze, erősebb és találóbb szóval helyettesítendő, a szó mögötti valódi fogalomra itt csak virágnyelven utalok). No, ez is valami, kezdetnek, - de a folytatás még fontosabb, mert a becstelen pénzfolyatás..
Hm! Azt kéritek, Kedves és Hűséges Olvasóim, mind a hárman, hogy írjak egy TELJESEN IGAZ aforizmát?
Jó. Nektek, a Ti kedvetekért megteszem! Itt van:
NEM TÖK MINDEGY, HOGY HOL VAN A TÖK, NYAKASAN A NYAKON, VAGY FŐZELÉKKÉNT A LÁBASBAN.
Ez tényleg igaz, mert nem mindegy a tökfejűeknek sem, - meg a tökfejűekből élőknek, azokon élősködőknek sem.
Mellesleg az országnak sem, - de utóbbival, úgy tűnik számomra, már alig törődik valaki. Az sem törődik semmivel, aki törődik, testileg is, lelkileg is.
Mit is panaszolt fel egykor Vörösmarty Mihály, aki sokkal vörösebb volt, mint amilyennek ma látni, láttatni szeretnék:
"A hazának nincsen háza,
Mert fiainak
Nem hazája;
Büszke fajnak
Küzdő pálya,
Melyen az magát rongálja,
Kincsnek, vérnek rosz gazdája.
És oh szégyen! roszra, jóra
Még szavazni jár dobszóra." (Országháza)
Utóbbira is könnyen írhatnánk egy aforizmát, de attól félek, azzal is csak odajutnánk, mint ma is időszerű figyelmeztetésével szegény Vörösmarty..
(2017)
Mi is az aforizma?
Rövid, velős, bölcs mondás. A név szerint nem említett közösségi oldal aforizmái a rövidséget általában teljesítik, ám az odavetett gondolat csontból a velő már gyakran hiányzik, - no és a bölcsesség?
Hát, ha egy bölcs mondásnak egyúttal igaznak is kell lennie, akkor az már problémát jelent. Az aforizma írójának is, az aforizmától menekülő olvasónak is, - mert kinek kell manapság az igazság?
Ezt múltbeli és jelenbeli aforizmaírók általában tudták és tudják. Olykor egyesek nem, vagy igen, de nem akarták tudomásul venni, de azok rá is fizettek. Ha másuk nem volt, akkor az életükkel, vagy azzal is.
Engem már úgyis leírtak, így nyugodtan írhatok igaz tartalmú aforizmát is. Írtam is. Sokat. Nagy sikerrel, mert két évtized alatt már három olvasónak is tetszettek. Ezért azonban ne irigyeljen senki, ha igyekszik, még belőle is lehet ilyen sikeres aforizmaíró!
Három hűséges olvasóm most beavatom az aforizmakészítés néhány titkába. Melyek ezek?
1. Aforizmát nem csak bölcs ember írhat, hanem bárki, aki ismeri a dörgést hazájában és a nagyvilágban, és tudja: akárhogy is dörög az ég, rá se bagózik a jónép.
2. Tudni kell az aforizmákat osztályozni. Van: a.) igaz aforizma, b.) félig-meddig igaz aforizma, amelyik átfogalmazással igazzá tehető, - de minek, ha az igazság senkinek sem kell?, c.) megtévesztő tartalmú aforizma, amelyik nagyon hasznos, - a megtévesztőknek, d.) olyan aforizma, amelyik az örömlányokhoz hasonló, csak azoknál sokkal kevésbé anyagias: mindenkivel lefekszik, pénzt nem kér, csak némi ostobaságot, és (vagy) giccses érzelmeket.
No! Kedves, Hűséges Olvasóim! Írjak Nektek az aforizmára példát, olyat, amelyet éppen most találok ki, írás közben?
Jó!
Megjegyzem azonban: én nem plagizálok, ám az aforizmák egy része (akárcsak több közmondás) tartalmilag hasonló. Ám ez nem baj, csak fogalmazásában kell eredetinek lennie, hiszen az emberiség története során a bölcsek sok bölcsességet elárultak már a népnek, az emberiségnek, újra és újra, de a nép, az emberiség sem volt tétlen, mert ő meg elárulta - a neki jót akaró bölcseket. Valamit valamiért, - így tartja a közismert mondás.
Itt a rögtönzött aforizma:
OSTOBA KAKAS AZ, AMELYIK ÖRÖMÉBEN ELKEZD KUKORÉKOLNI A TALÁLT KINCSESLÁDÁN.
Jó ez az aforizma? Mit gondoltok, Hűséges Olvasóim?!
Azt gondoljátok: a kakas alatt olyan ember értendő, aki közhírré teszi, hogy kincset talált.
Eddig jól gondolkodtok, de amikor azt hiszitek, hogy a fenti aforizma jó, akkor már nem.
Elárulom: ez az aforizma úgy jó, azért jó, mert nem jó.
A piacgazdaság társadalmi rendje szerint jó, mivel a kincsesláda hírét kikukorékoló kakas e szerint tényleg ostoba, mert 1. a talált kincsből kiveszi részét a piacállam, hogy hatalmon levő főpolitikusainak több jusson pazarlásra és magánvagyon gyarapításra, továbbá 2. jelentkezik a markok serege, és jelzi korrumpálhatóságát, végül 3. a kakasnak így csak a láda marad, vagy még az sem.
Ám a fenti aforizma úgy igaz, hogy csak a piacgazdasági társadalomban, így tehát mégsem jó, mert a kakas csak e társadalom erkölcse szerint ostoba. A nem piacgazdasági társadalom (közelebbről nem nevezem meg, nehogy az a sok érdek-bika szívbajt kapjon a színétől) erkölcse szerint az említett kakas nemcsak becsületes, hanem okos is, mert közhírré akarja tenni a ládát, a benne való kinccsel együtt, mivel tudja: ez a magatartás szolgálja a közösség, a társadalom érdekét.
Persze, át lehetne írni a fenti aforizmát úgy, hogy nem jóként legyen jó, de akkor a piacgazdasági erkölcs társadalmával is csinálni kellene valami nem szépet, ami szebbé tenné a világot.
Látjátok, Kedves Olvasóim?! Mind a hárman? Megy az aforizmaírás, mint a karikacsapás, csak előbb a négyszögesített karikából újra kör alakú karikát kell csinálni. Annak is eljön majd az ideje, ha nem is győzzük kivárni.
Most jöttem haza (utóbbi alatt a lakásunkat értem), az utcán láttam miként kukorékolnak a nagy plakátok kakasai a kincses ládákról, de azokat a ládákat nem ők találták, hanem más kakasok leltek azokra (a "lelés", persze, erősebb és találóbb szóval helyettesítendő, a szó mögötti valódi fogalomra itt csak virágnyelven utalok). No, ez is valami, kezdetnek, - de a folytatás még fontosabb, mert a becstelen pénzfolyatás..
Hm! Azt kéritek, Kedves és Hűséges Olvasóim, mind a hárman, hogy írjak egy TELJESEN IGAZ aforizmát?
Jó. Nektek, a Ti kedvetekért megteszem! Itt van:
NEM TÖK MINDEGY, HOGY HOL VAN A TÖK, NYAKASAN A NYAKON, VAGY FŐZELÉKKÉNT A LÁBASBAN.
Ez tényleg igaz, mert nem mindegy a tökfejűeknek sem, - meg a tökfejűekből élőknek, azokon élősködőknek sem.
Mellesleg az országnak sem, - de utóbbival, úgy tűnik számomra, már alig törődik valaki. Az sem törődik semmivel, aki törődik, testileg is, lelkileg is.
Mit is panaszolt fel egykor Vörösmarty Mihály, aki sokkal vörösebb volt, mint amilyennek ma látni, láttatni szeretnék:
"A hazának nincsen háza,
Mert fiainak
Nem hazája;
Büszke fajnak
Küzdő pálya,
Melyen az magát rongálja,
Kincsnek, vérnek rosz gazdája.
És oh szégyen! roszra, jóra
Még szavazni jár dobszóra." (Országháza)
Utóbbira is könnyen írhatnánk egy aforizmát, de attól félek, azzal is csak odajutnánk, mint ma is időszerű figyelmeztetésével szegény Vörösmarty..
(2017)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!