Ingó réten vigyorgók tánca.
Felhők guillotine villanása.
Bámuló szemben ott csücsülget
Arzheimer kóros bamba ünnep.

Fekete sík. Mosná fehérre
e síkos síkot törpék népe.
Öntelt karmestert éljen éltet:
- A Mi Tökfejünk kell, - Vezérnek!

Ok, okozat, tolvaj ment dádét.
Ez is, az is körmökre ráég.
Pénzt potyogtat alja a kosnak,
görbén, egy hazárdjátékosnak.

Alice fut. Nyúl fut. Kártyát vetnek.
Csodaország. Ne keress szebbet!
Jó ízlés, te meg mit okádtatsz?
Várd ki végét rókázó táncnak!

Cilinder, polgár, báj e tájék!
Ne émelyegj! Pompás ajándék!
Összesség jelen álmaidban:
benne bank, bunkó, hit, tan ott van!

Alice fut, nyúl fut. Ész már messze!
Ily sokkos tájat sok szeretne!
Arany tojást pottyant majd holnap,
s örömtyúk köznadrágba tojhat..

Alice fut. Nyúl fut. Röhög kártya, -
itt más Carroll éden-országa:
földjén meleg, barna ígéret,
s boldog, ki abba beleléphet!

Ne szégyellj digi-dugi dolgot,
csenő tettre tégy közönypontot!
Itt együtt ősz, tél, tavasz, nyár van
egy szívdöglesztő mázolmányban.

Alice fut, s nyúl. Kulissza árnyak
a múltból szintén visszajárnak.
Felépülnek Patyomkin falvak, -
de barmok barmoknak maradnak,

s piacok, pucér bolondgombák
ripacskodásuk egyre ontják.
Isten, ha vagy, a Földre nézz le!
E táj két kezed teremtménye?

Bár absztraktnak pompásan absztrakt,
de globálisan tűzre rakhatsz
ilyet, - rajta a fej fejetlen,
s alul sem jázminillat lebben.

Ahogy elnézem, azt sem kétlem:
bár voltak vétkek Ninivében,
ott mégis enyhébb szagok szálltak,
melyeket Isten megbocsájthat!

(2016)