Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2020-08-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2016-08-11 07:19:22
Megtekintve: 570
No, mit ér, pipitér?
Volt egy helyre legény, Túzokfogó Mátyás. Kicsit fura volt, de nem görbén az, hanem egyenesen. Kimondta ezt-azt, ha kellett, kereken, - ha meg nem kellett, akkor hallgatott. Túzokot nem fogott ugyan, de talán valamelyik őse igen, és innen jött a neve, egészen újszülött koráig. Akkor megkapta, viselte. Később az iskolában megtanulta a mondást: "Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok." Hát, ha ma nincs túzok, akkor ez igaz is, de azért olykor előre fel lehet készülni a holnapi túzokfogásra, - amit az emberek gyakran elfelejtenek!

Azt mondta Mátyás, már deli legényként, édesanyjának:
- Mamókám! Elmegyek a nagyvilágba, de előbb hozok neked három évre való tűzifát. A gróftól engedélyt kérek a favágásra, mert az övé az erdő. A rőzseszedést elnézné, de a nagy baltát, kisbaltát nem. Nem akarom elbaltázni a becsületem!

Megijedt az anyja. Azt mondta neki:
- Jaj, ne menj el, fiam, a nagyvilágba! Ha a kisvilággal ennyi baj van, mennyi bajod lehet a naggyal? No és mi lesz velem nélküled? Különben a gróf úgysem ad neked három évre való fát tűzifának..

Mátyás megette a sült tököt, az jó édes volt, meg sárga is, de továbbra is eltökélt maradt, a nagyvilágot illetően. Azt mondta az anyjának:
- Tököt ettem, jó volt, de nem vagyok tökkelütött. Elrendezek én, mamókám, mindent, ne féljen!

A gróf, Büszkesasossy István, kissé különc volt, de nem pazarolta a vagyonát, nagy erdőjének fáját sem. Ám Mátyást kedvelte, mert az gyakran fején találta a szöget, amikor a gróf tréfás-komolyan elbeszélgetett vele az utcán. Azt mondta Mátyás kérésére:
- Három évig szeretnéd járni a nagyvilágot, és azt kéred: azalatt édesanyád lássam el tüzelővel, meg mindennel, ami szükséges számára? Hát, tudod, három év múlva nyugdíjas lesz az erdészem, Kelefeleklumpa bácsi, és én téged néztelek ki a helyére. Rendben van, remélem, nem teszel rossz fát a tűzre a nagyvilágban. Ha visszajössz, tiéd az állás madárhangos erdőmben, mint erdésznek. Ha meg elveszejt a nagyvilág, kicsit megsiratlak, de hozzáteszem: magadra vess! Jól van. Adok fát, meg ezt-azt, - de mit kapok én, ha te visszajössz a nagyvilágból? Valamit, - valamiért!

Azt mondta Mátyás:
- Amit a nagyvilágban szerzek, annak a felét a méltóságos úrnak adom.

A grófnak tetszett az ötlet, de nem ejtették a feje lágyára. Pontosabban: a dadusa egyszer igen, de azt kibírta, ő is, a dadusa is, mert annak volt annyi esze, hogy ne vallja be melegében a balesetet, hanem csak akkor kottyantsa ki, mikor az ügy már kihűlt. No, a gróf azért írást csináltatott a prókátorával, mert biztos, ami biztos, hogy, ha Mátyás semmit sem szerez a nagyvilágban, akkor a semmi fele a grófé, másik fele Mátyásé. Ha viszont valamit szerez, akkor a valaminek a fele a grófé, de nem köteles igényt tartani rá. A gróf külön is bele foglaltatta az írásba, hogy, ha például Mátyás adósságot szerez a nagyvilágban, azt a gróf nem köteles kifizetni.

A gróf nagylelkűségét és Mátyásban való bizodalmát mutatta viszont, hogy Mátyást - az alkun túlmenően - feltarisznyáltatta, ajándékozott neki nemes vérű lovat, puskát, pisztolyt, és csináltatott neki, a legjobb minőségű posztóból, olyan szép ruhát, hogy a legény úgy nézett ki benne, mint egy mesebeli királyfi. No, voltak köszönömök, csókok, jókívánságok, bölcs tanácsok, semmire se jó tanácsok, irigykedések, meg sok minden más is, ami ilyen világjáró utak elején, meg a végén lenni szokott. A fél falu leánya súgott valamit Mátyás fülébe, de a legény nem ígérgetett felelőtlenül, mert ő is különc volt, nem csak a gróf, és a lányokat sem szerette félrevezetni, még a félreeső szénakazlaknál sem.

Hát, sokféle irányban lovagolhatott volna Mátyás, de csak egy irányba tartott, azon viszont nagyon-nagyon sokáig. Végül megállította a lovát, mert észrevette: ott szinte már a madár se jár, néhány griffmadarat utánzó sast kivéve, - de akkor minek álldogál ott a hegyen az a kastély?

A ló felvitte Mátyást a hegyre, fordítva nem sikerülhetett volna, mert bár erős legény volt Mátyás, azért nem bírt volna a hátára venni egy lovat, különösen ott, ahol meredekebb volt a hegy lejtője. A kastélyból kijött egy egyszerű ruhába öltözött ember, akin azonban egyből látszott: bonyolult gondolkodású lehet. Mátyás bemutatkozott, és, mivel sok mesét ismert, azt a szokásos kérdést tette fel: akadna-e itt munka számára, esetleg három évre való is?

- Munka mindenütt akad, csak van olyan, amitől az ember sírva fakad! - mondta Térüljfordulj Kálmán, a kastély gazdája. Ám, ha kelmed munkát keres, olyat adhatok, ami nem könnyezteti meg, csak időnként megizzasztja.

Mátyás szerényen tudakolta: no és mi lesz érte a fizetsége?

Az úr, Térüljfordulj Kálmán, elmosolyodott:
- Három év szolgálat után három csuda dolgot kapsz! Miket is? Hát azt nem árulom el, mert a zsákbamacska érdekesebb, mint a zsák, amelyből már kiugrott a cicus.

A kastély egyik ablakán kinézett egy tündérnél is gyönyörűbb arcú, szemű, hajú leány. Ugyanilyen leány nézett ki a palota még tizenegy ablakán, amíg Mátyás a kastély gazdájával beszélgetett. Tizenkét egyforma leány volt a kastélyban? Elárulom: nem, hanem ugyanaz a leány, Térüljfordulj Rozália nézett ki mind a tizenkét ablakon, mert ablaktól ablakig szaladt. Kíváncsi volt rá: minden ablakból ugyanolyan délceg legény Mátyás, mint amilyennek az első ablakból látta?

Hát, nem csalódott.

Könnyűnek látszott a három esztendő Mátyásnak, Térüljfordulj Kálmán szolgálatában?

Nem lett volna nehéz, de már az első hetekben Rozália folyton ott lógott Mátyás nyakán. Nem lógott hiába, mert a szív, az szív, egy szépséges és kedves lány sokat elérhet a férfiszívnél.

Végül a legény azt mondta neki:
- Rozália Kisasszony! Ne lógjon a nyakamon, nagyon kérem, mert egyrészt feltart a munkában, ami még talán nem volna végzetes baj, de megsúgom: beleszerettem Önbe! Édesapja nyilván nem egy ilyen parasztnak szánja Önt, mint amilyen én vagyok, és nem szeretnék visszaélni apja bizalmával. Ha még soká ugrál itt, akkor majd nem bírok magammal, hirtelen átölelem, és úgy megcsókolom, hogy megemlegeti! Az apja pedig akkor rám uszítja azt a tizenkét medvegyilkos kopót..

A lány nagyot nevetett:
- Az én apám nem akárki, és mellesleg van szeme is. Meg ismer engem. Apám jól tudja, Matyi, hogy téged választottalak ki férjemül, ami ellen, most, hogy bevallottad irántam való érzéseid, neked sem lehet kifogásod.

Elszomorodott Mátyás, erősen:
- Hű, az volna a jó, a csuda jó, kedves kisasszony! Az volna a gyönyörűség a szívemnek! Csak van egy nagy baj! Hol? A falumban, a gróf tölgyfa asztalában. Írás van benne, hogy amit a nagyvilágban szerzek, annak a fele a grófé. Ezt be kell tartanom, nem csak az írás, hanem a becsület miatt is. Mit tegyek? Kettévágjalak, és egyik feled a grófé legyen, a másik feled az enyém? Mit kezdjek egy félbevágott feleséggel?

A leány most már nem nevetett, hanem kacagott:
- Megoldjuk a dolgot! Engem nem te szereztél feleségnek, ha így van, márpedig miért ne lenne így, hanem én szereztelek meg téged, férjnek. Belőlem tehát a grófnak semmi se jár, még a kisujjam körme végének a hegye se! Ez egy. Apámat pedig megkérem, hogy adja oda neked a három zsákbamacskát. Ez kettő. Három év helyett három hónap múlva, mert a három, az három, még ha hónapból is!

Megvolt az eljegyzés. Rozália kapott Mátyástól egy szép gyűrűt, amibe bele volt vésve Mátyás neve, meg egy túzok képe is. Térüljfordulj Kálmán pedig mindkettőjüket megölelte, füttyentett, és három cica jött be. Egyik fehér volt, a másik fekete, a harmadik félig fehér, félig fekete. Mindegyikük hozott egy kis zsákot, ami zsáknak kicsi volt, de zacskónak éppen úgy-ahogy elment.

Mi volt a zsákokban?

Azt is elmondom, de ne sürgessetek!

A lakodalom nagyon szép volt, mindenki örült, aki nem, az is úgy tett, mintha örülne, mert lakodalmon így illik. Mátyás édesanyja boldog volt, hogy ilyen szép és kedves leány lett a fia felesége. Mondta is! Rozika nevetett:
- Nem ő talált engem, hanem én őt! Később, persze, egymásra találtunk..

A gróf is ott volt a lakodalmon, de nem sürgette a dolgot: mit szerzett Mátyás a nagyvilágban, aminek a fele az övé? Nem sürgette, de azért fúrta a dolog az oldalát. Finom célzásként ezért is hozott ajándékba egy kérdőjelet színaranyból, hátha eszébe jut Mátyásnak, hogy miért a kérdőjel.

A dolgot egyébként Mátyás nem felejtette el, és négyszemközt azt mondta Büszkesasossy Istvánnak:
- Méltóságos Uram, holnap felviszem a kastélyba azt a három tárgyat, amit a nagyvilágban szereztem! Ám előre meg kell mondanom: mind a három értéktelen semmiség, talán a semminél is kevesebbet érő, mert a semmi nem volna ilyen bosszantó..

Másnap Mátyás a gróf elé tett egy pálcát, egy kis szürke gumilabdát, meg egy rézpénz félét, aminek egy oldalán sólyom képe volt, a másikon pedig egy agárkutyáé. Azt mondta:
- Ezt a három dolgot szereztem, egyik sem ér fabatkát sem, de a fele mindegyikből a gróf úré!

Itt derült ki e történetben másodszor, hogy a gróf nem buta ember, kicsit sem, mert ha a feje lágyára ejtette is a dadusa csecsemőkorában, azért ez nem okozott nála észbeli károsodást. Azt mondta:
- Mit is ér a pipitér, a rét ringó szélinél? Ne siessük el a választ! Nézzük először ezt a fapálcát! Nem varázspálca ez?

- Én már háromszor is kipróbáltam, méltóságos uram! - felelte Mátyás. Közönséges pálca ez. Leégnénk vele, ha ezzel varázsolni akarnánk!

- Hátha a rossz végén fogtad meg, Mátyás! - mondta a gróf.

Ő mindkét végét kipróbálta. Hát, amikor a kissé hegyesebb végével érintette meg a széket, és azt mondta: "Szék, szék, szakadék! Ugorj egyet, karosszék! Ha nem ugrasz, karosszék, odakerülsz, hol tűz ég!", - egyből nagyot ugrott a karosszék. A macska meg úgy megijedt, hogy majdnem kiugrott az ablakon, de végül inkább mégis a kamrába menekült be, mert ott májas hurkák is lustálkodtak.

No és a labda?

Kiderült: a labda, ha leállítják a földre, akkor magától gurul tovább, csak utána kell menni. Ha az, aki utánamegy, megáll, akkor a labda is megáll. No, ez látszólag nem sok, de a gróf azt mondta:
- Hadd guruljon, kövessük! Hátha okos kis labda ez, és jó helyre gurul.

Sokáig gurult a labda. Jött egy hintó. Erre a gróf és Mátyás megálltak. A labda is megállt. A hintó úgyszintén. A hintóból kiszállt egy olyan gyönyörű hölgy, hogy a gróf szíve rögtön ki akart ugrani a mellkasából.

Azt mondta a gróf:
- Ezt a hölgyet láttam tegnap, álmomban. Ő lesz a feleségem!

Így lett?

Igen, így, csak később. Jó helyre gurult a labda. No de mi derült ki a vörösréz érmecskéről?

Hát arról is csodadolog. Ha feldobták a levegőbe, akkor megjelent egy sólyom, eltűnt, de kis idő múlva visszajött, hozott egy fogolymadarat. Ha pedig ugyanezt az érmét kicsit elgurították a földön, megjelent egy agár, eltűnt, de hamarosan visszatért, zsákmánnyal: hozott egy nyulat.

A gróf karon fogta Mátyást:
- Kedves Barátom, csodálatos tárgyakat szereztél a nagyvilágban. Ezeket, mivel mindegyiknek a fele az enyém, használjuk közösen, de úgy, hogy mások ne jöjjenek rá a titkaikra. Tudod, az emberek kissé babonásak, még azt hihetik, hogy az ördöggel cimborálunk. Ha meg nem is hinnék ezt, akkor is ott az irigység, amiből kicsike csak sárgít, a túl sok azonban csúnya tettekre sarkallhat egyeseket. Egyetértesz, Barátom? Ügyes vagy, okos vagy, előbb-utóbb báró vagy!

Mátyás egyetértett. Báró is lett belőle, előbb, mint akár maga is gondolta volna. Bárósága mellett bíró is, a falujában. Ám az egész országban egyedül ő volt úgy báró, hogy bíró is, és olyan bíró, aki kastélyban élt, mivel, bájos feleségével teljes egyetértésben, megvette a falura néző hegyet, és ott kastélyt építtetett.

Feleségének nagyon tetszett a faluban, amikor oda be-belovagoltak, szinte minden. Még a disznóólaknál sem húzta fel az orrát, mert gondolt a disznótorra. A falubeli asszonyok megtanították őt sütni-főzni, nem volt szükség ebédhez, vacsorához varázspálcára, de azért szakácsnét tartott, meg két konyhalányt is, mert mindennek meg kell adni a módját. Rozália édesapja is beállított időnként egy négylovas hintón, és abban a hintóban is volt egy és más! Mi minden is? Hát ezt az olvasók képzeletére bízom!

Ez a nagyvilági kaland jól sikerült Túzokfogó Mátyásnak. Túzokot nem fogott ugyan, de őt megfogták férjnek, amit cseppet sem bánt meg, éppen ellenkezőleg! Ám azért nem minden vándorlás sikerül ilyen jól a nagyvilágban.

Utóbbit csak azért teszem hozzá, nehogy valaki mindjárt leakassza a szegről a tarisznyáját..

(2016)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!