Földgömb az alma: piros szárazföldek
a héján, köztük tengerek, mind sárga.
Felbontott fény szivárvány pántlikát köt
egy üvegpalack-hölgy kecses nyakára.

Beláthatod: a tárgyak is becsapnak.
Eléd ugranak tilalmak és zárak.
Minden becsap. A külső és a belső,
a Karácsony, e lopakodó állat,

szeretet-éhes. Kéri, ami nincsen,
vagy, ha akad, erős fogaknak préda,
s elorozza a piros almarészen
sárga tengerek kalózivadéka.

Ember, - ha van még, - közöny-konyhaablak
vizén át a gyász varjakra kinézhet.
Ez a szabadság. Ennyi. Most. E semmi.
Papírdarabra firkált hamis képlet.

A tányér bámul. Volt étkek tudója.
Tört társai már csendben múltba mentek.
Ő itt maradt. Nincs rajta pingált angyal:
szolgája egy szentkép-történelemnek.

A Kisded? Ő, ha felnő, elmerenghet
ezen-azon, villán, kanálon, késen,
küzdő konyhákon, áldozat-fenyőfán.
Felébredt Csillag ott lesz a szemében, -

ha ott lesz. Ott lesz? Ködkúpos hegyeknek
milyen elrejtett a könnycseppes titka!
Ökör felejt. Három királyból hány volt?
S hozott vagy vitt velük megbújt tarisznya?

Piros földekkel, sárga tengerekkel
mivé forogsz át földgolyócska-alma?
A Jászolból mily illat hoz Legendát, -
és kiknek készült, készül a Legenda?

Nagy Konyhában mily időt főztek, főznek,
Neked Szeretet, éhes-bús Karácsony?
S nem döbbensz meg, ha át-át látsz a résen:
Szabadságnak bezengett börtönrácson?

(2015)