Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2015-09-08 08:39:49
Megtekintve: 1762
Kertész Imre és a Világ Kertje (Imre KERTÉSZ and the Garden of the World)
Nem szándékosan kerestem rá ma délelőtt Kertész Imre Nobel-díjas író nevére, de az interneten beugrott róla néhány hír. Az egyik szerint az író felesége (Kertész Magda) férje nevében úgy nyilatkozott, hogy Kertész Imre minden egyes szövegét alaposan átgondolja, és minden írását vállalja, így A végső kocsma című kötetben foglaltakat is (http://444.hu/2015/09/07/megszolalt-a-kertesz-csalad/).

A híradásokban általában az a szöveg szerepel, hogy: "Európa gyerekes és öngyilkos liberalizmusáról ír Kertész Imre A végső kocsma című könyvében, amelyből a svéd Friatider című lap idézett vasárnap - írta a Magyar Idők hétfői számában... A Nobel-díjas író könyvében éles hangon bírálja a kontinens gyakorlatát, amely az európai kultúrát muszlim kultúrával akarja helyettesíteni, és hagyja, hogy lakosságát a harmadik világ országaiból történő tömeges bevándorlás kicserélje.

"Európa, gyerekes és öngyilkos liberalizmusa miatt, hamarosan aláhanyatlik. Európa alkotta meg Hitlert, és Hitler után a kontinensnek nincsenek érvei: a kapuit szélesre tárja az iszlám előtt, nem mernek többé beszélni fajról és vallásról, miközben az iszlám csak az idegen fajokkal és vallásokkal szembeni gyűlölet nyelvét ismeri" - írja Kertész Imre könyvében, amelyből a Magyar Idők idézett.
A lap szerint az író úgy folytatta: "Beszélnék arról, hogy a muzulmánok elárasztják, megszállják és elpusztítják Európát, és hogy az európaiak hogyan viszonyulnak mindehhez, az öngyilkos liberalizmussal és a buta demokráciával. (...) Mindig ugyanúgy végződik: a civilizáció eléri az érettség bizonyos fokát, ahol már nemcsak hogy nem képes megvédeni önmagát, hanem látszólag érthetetlen módon a saját ellenségét imádja". (A híradás az interneten: http://www.hrportal.hu/c/kertesz-imre-szerint-europa-elpusztitja-magat-20150907.html).

A hír elgondolkodtatott.

Nem tudni, hogy a Nobel-díjas író helyett miért felesége nyilatkozott ilyen fontos kérdésben, - utóbbit már nem volt kedvem tovább keresgélni az interneten.

Természetesen Kertész Imre Nobel-díjával, irodalmi munkásságával nem kívánok foglalkozik, ez, több ok miatt is, nem tartozik rám.

Az viszont nagyon káros dolog, akár Nobel-díjasról, akár az irodalom legkisebb közkatonájáról van is szó, ha az író valamilyen okból nem az események tárgyilagos feltárására, megértetésére törekszik. Bonyolult problémáknál az írónak nem szabad csupán a felszín vizsgálatával foglalkoznia, hanem - szerintem ma is Petőfi szellemében (igaz, Ő inkább költő volt, mint író) - ennél tovább kell mennie. Petőfi a saját korában tovább is ment a felszínnél, és ezzel mindmáig példát mutat más tollfogatóknak, - a fenti hír azt jelzi: Kertész Imrének is.

Kertész Imre fentebb említett vélekedése számomra azt sejteti, hogy az író talán nem azt fogalmazta meg, amit akart, vagy nem úgy, ahogy akarta. Még az a gyanúm is feltámadt, hogy alapvető fogalmakat, dolgokat nem ért (vagy nem akar megérteni).

Először is: amikor Európáról (vagy egy országról) írunk, akkor csak első megközelítésben érthetjük alatta leegyszerűsítetten azt a bonyolult fogalmat, ami Európa (vagy egy ország).

Miben tér el gondolatmenetem - a lényeget illetően - Kertész Imréétől?

Példát adok rá: Magyarország üzent hadat a Szovjetuniónak a második világháború idején, - első megközelítésben fogalmazhatunk így. Ennél azonban tovább kell mennünk, mert valójában nem Magyarország, hanem döntően az a társadalmi réteg, amelyiknek, az adott társadalmi rendnek megfelelően, kezében volt a valódi döntési lehetőség. Ez a második, mélyebbre hatoló megközelítés már sok mindent gyakorlati szempontból is másként érint, többek között a felelősség kérdését is. Az emberek (a lakosság) gondolkodása azonban - általában, a többséget tekintve, - felszínes. (Lehetetlen nem látni, hogy a holocaust kérdésében is hasonló megközelítés tárhatja csak fel a tömegek számára az igazságot, utóbbival több írásomban foglalkoztam, erre nem térek most ki.)

"Európa alkotta meg Hitlert.." - idézem Kertész Imre fentebbi mondatából.

Kertész Imre e vélekedése nem helyeselhető, még ha a felszínen, első megközelítésben, nagyvonalú írói kifejezésként elfogadható is. Hitlert (és a hitlerizmust, fasizmust) valójában a tőkés társadalmi rendszer
alkotta meg Európában (és a világban a Hitlereket másutt is).

"Európa, gyerekes és öngyilkos liberalizmusa miatt, hamarosan aláhanyatlik."

Az, hogy Európa - a világhelyzettel és saját belső problémáival összefüggésben - nagy bajba került, nem tagadható. Ám a mondat első fele már csak részben igaz, túlzott, nevetséges leegyszerűsítés, és így lesz az összetett mondatból hamis.

No és az, aki kicsit utánanéz az interneten, a sokszor igen ostoba hozzászólásokból is láthatja: hanyagul odavetett kifejezések előbb vagy utóbb csak kárt okoznak. Jobb volna, ha az "öngyilkos liberalizmus" kifejezés helyett (ami csak a liberalizmus ellenségeinek kedvez!) Kertész Imre inkább arra hívná fel a figyelmet, amit talán (ha jóindulatúan igyekszem átgondolni, hogy mit is érthetett a kifejezés alatt) esetleg valóban írni akart: az értelmes liberalizmus a tömegek, a lakosság többségének érdekeit szolgálja, az emberi jogoknak a körülményeknek megfelelő optimális tiszteletét, érvényesítését. A liberalizmus nem azt jelenti, hogy mindent meg kell engedni egy országban. Ahol így tesznek ott a keletkező kár nem a liberalizmus elveinek számlájára írandó, hanem ezen elvek helytelen alkalmazására.

No és gyerekes-e, mint Kertész Imre írja, ez a liberalizmus?

A gyerekesség az egész világra jellemző, - tragikusan. Vallások híveire, a nacionalista politikára, a világtudatlanságra, - sok mindenre. Kiragadottan a liberalizmusra alkalmazni értelmetlen. A "gyerekes" kifejezés sem tetszik egyébként itt, az túl jóindulatú, inkább a primitív szót használnám. Sok minden a nevetségességig primitív a világban a gondolkodó ember számára, de hát a lassan előrehaladó fejlődés még nem ért el elfogadhatóbb szintre. A liberalizmus egyébként is, megjegyzem, egy eszme, és minden eszmét lehet bután (és más helyteleníthető módokon) alkalmazni.

"Hitler után a kontinensnek nincsenek érvei: a kapuit szélesre tárja az iszlám előtt, nem mernek többé beszélni fajról és vallásról.." - írja Kertész Imre, legalábbis a sajtóhírek szerinti idézetben.

Hát gondolkodjon egy kicsit, szólítom meg az írót önmagamban, Tisztelt Kertész Imre! Például Magyarországon kik azok, akik nem mernek beszélni a keresztény vallásról? Mi tartja vissza őket ettől, miért nem mernek? Más kérdés, hogy az igazat kellene mondani, írni a keresztény vallásról is, és a keresztény egyházak tevékenységéről is, múltról, jelenről egyaránt. Más vallásokról is. Igazi párbeszédek kellenének! No és nem volna szabad a keresztény hitvilágot az egyházak tevékenységével azonosítani. A kettő összefügg, de nem azonos.

Abban egyetértek Kertész Imrével, hogy a faj kérdése kényes téma. Ám azért kényes, mert az elbutított rétegek rögtön valamiféle ostoba megközelítést alkalmaznak, azt, amire nevelte őket a huszadik századi múlt első fele (és, sajnos, sok tekintetben még most is ez az időszak nyomja rá bélyegét nem csak a közéletre, de a mindennapokra is). Vegyük példának Magyarországot. Biológiai értelemben "fajmagyarokról" ma már inkább csak tudományos értelemben beszélhetünk. Az ezeréves múlt által hozott történelmi események miatt a többé-kevésbé tiszta magyar fajhoz tartozók száma kevés. No és a "fajmagyar" jobb magyar, hazafiság szempontjából, mint a nem fajmagyar?

"..az iszlám csak az idegen fajokkal és vallásokkal szembeni gyűlölet nyelvét ismeri.." - írta Kertész Imre.

Ilyen merev kijelentések sem válnak egy író becsületére, még akkor sem, ha a szélsőséges muzulmán szervezetek fanatikus hívei nem riadnak vissza az embertelen rémtettektől sem. Ez igaz. Utóbbi ok miatt valóban nagy figyelmet kellene szentelni a menekültek Európai Unión belüli helyzetének, befogadásuknak biztonságpolitikai szempontból is, de ez még mindig egy értelmes liberalizmus követelménye. Rémtettektől azonban a keresztény vallások múltja sem mentes, még egymáshoz való egykori viszonyukban sem. Rémtettek nélkül is lehet elnyomás. Szélsőséges muzulmán hívők mindig voltak, de azt is végig kellene gondolnia az európaiaknak is (ezen belül Kertész Imrének is): mi vezetett oda a világban, pontosabban milyen okok vezettek oda, hogy napjainkra ennyire megbomolhatott az egyensúly, ennyire elszabadultak az indulatok? Miként lehetne többet tenni a muzulmánok és keresztények békés együttéléséért? A muzulmánok pusztítják el Európát, ahogy Kertész Imre véli, vagy a hanyatlás oka sokkal bonyolultabb? A menekültek (köztük a muzulmánok) nem egy erősen fogyó népességű Európába érkeznek?

"Beszélnék arról, hogy a muzulmánok elárasztják, megszállják és elpusztítják Európát, és hogy az európaiak hogyan viszonyulnak mindehhez, az öngyilkos liberalizmussal és a buta demokráciával... - írja Kertész Imre.

Buta az európai demokrácia?

Szerintem elsősorban nem az a baj, hogy buta, hanem inkább az, hogy kevés. Nyugat-Európa országaiban több, de a kívánatosnál ott is kevesebb, Európa keleti felében levőknél pedig ez a polgári demokrácia nagyon kevés. No és a társadalmi rend (a kapitalizmus), lényegéből eredően, erősen korlátozza a nép (a lakosság többsége) érdekében érvényesíthető demokráciát. Ez a polgári demokrácia mindenütt a gazdagok érdekeit képviseli a szegényebb rétegek hátrányára. Magyarországon különösen így van. Mindenütt diktatúra van, de Nyugat-Európában értelmesebb a diktatúra.

Azzal az írásával, amiről a mostani híradásokból, 2015 szeptemberében, szó esik, a Világ Kertjében Kertész Imre nem bizonyult a Kertészet Mesterének. Nobel-díját kiérdemlő írásaival valószínűleg igen, de utóbbi megítélése nem tartozik rám.

Az író, amíg írni tud, tehet valamit a Világ Kertjéért, még ha az irodalom hatását nem is értékelhetjük túl. Nobel díjas író többet, az irodalom névtelen közkatonája kevesebbet.

Arra gondolok, magamban: ezt Kertész Imre is megérthetné.

(2015)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2015-09-13 20:44:55
" Az viszont nagyon káros dolog, akár Nobel-díjasról, akár az irodalom legkisebb közkatonájáról van is szó, ha az író valamilyen okból nem az események tárgyilagos feltárására, megértetésére törekszik. Bonyolult problémáknál az írónak nem szabad csupán a felszín vizsgálatával foglalkoznia, hanem - szerintem ma is Petőfi szellemében (igaz, Ő inkább költő volt, mint író) - ennél tovább kell mennie. Petőfi a saját korában tovább is ment a felszínnél, és ezzel mindmáig példát mutat más tollfogatóknak, - a fenti hír azt jelzi: Kertész Imrének is."

Egyetértek, és a többi gondolatoddal is.