Böszörményi Zoltántól, az Irodalmi Jelen c. tekintélyes lap főszerkesztőjétől, megkaptam A vers nem lett osztályharcos c. költeményét (nem csak én, címlista alapján a Szerzőtől mások is). Az interneten is megtalálható: http://www.irodalmijelen.hu/2015-aug-11-1307/vers-nem-lett-osztalyharcos-boszormenyi-zoltan-verse. A vers József Attila 1931-ben írt Szocialisták c. versére valamilyen mértékű válasz a mai jelenből, és ahelyett, hogy Böszörményi Zoltán versét elemezném, inkább azt javasolom az olvasóknak: tanulmányozzák át a költő alkotását, próbáljanak meg felelni a Szerző többször is feltett kérdésére: "vers / látod a jövőt?".

Arról a háttér-világról viszont, amelyik a vers mögött van, írok. Bármennyire is úgy tűnik számunkra, hogy jelenünk a végtelennek hosszú ideig tartó darabja, valójában, történelmi mértékkel mérten, pillanatfelvétel. A vers (József Attiláé is, Böszörményi Zoltáné is) a pillanatot örökíti meg. A Horthy-korszak társadalmára jelentősebb hatással, még ha a szocializmust építő időszak évtizedeiből visszatekintve esetleg úgy tűnt is, sem a "baloldali" irodalom, sem pedig ezen belül József Attila költészete (és Szocialisták c. költeménye) nem volt, de kétségtelenül része volt annak az osztályharcnak, amelyik később, a második világháború után, a nemzetközi helyzet megváltozásával, külföldi segítség igénybevételével győzni tudott, időlegesen.

Magától értetődően 1989 táján Magyarországon szintén a nemzetközi helyzet változásával győzött a kapitalizmus (tőkés rendszer), és - természetesen - ebben is döntő szerepet játszott a kapitalista társadalmi rend híveinek nyújtott külföldi segítség.

József Attila költészete (és ezen belül Szocialisták c. verse, interneten: http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00394/cim00401.htm) azonban osztályharcos maradt, és ma is segíti azokat, akik elgondolkodnak rajta: milyen bajokat hozott a kapitalizmus? Az újabb tragédiákat, és még nagyobbakkal fenyegető bajokat ugyanis, lehetetlen nem látni, mindennaposak. Más kérdés, hogy átmenetileg miért fogyatkoztak meg ilyen nagy mértékben a becsületesen gondolkodó emberek? Ennek okai is megtalálhatóak a kapitalizmus által okozott világhelyzetben, no meg a magyar társadalom (osztályai, rétegei) örökölt múltjában.

A kapitalista társadalmi rend - bár tévednék! - megítélésem szerint még nagy erőtartalékokkal rendelkezik. Technikai téren, nem kétes, további sikereket fog felmutatni, ugyanakkor az emberi értékek rombolásával hihetetlenül nagy károkat okoz, - és fog okozni. Tragédiákat hozott az elmúlt két-három évtizedben, és a világban újabbak vannak készülőben. Utóbbi e társadalmi rend lényegéből következik, miközben nem tagadható (miért is tagadnánk?), hogy a feudalista társadalmi renddel szemben a polgári (kapitalista) egykor igen jelentős előrelépést jelentett.

Van-e osztályharc a mai világban?

Az osztályharc azzal, hogy a munkásosztály, mint osztály, átalakult, illetve beleolvadt egy szélesebb társadalmi rétegbe, nem szűnt meg. Ma inkább társadalmi rétegekről van szó, de a dolgozó társadalmi rétegek (bérből, fizetésből élők) érdeke a legtöbb vonatkozásban (de nem mindenben) egy szűkebb, vagyona (termelőeszközei, tőkéje) révén kiváltságos helyzetben levő, a hatalmat birtokló társadalmi rétegével ellentétes. Utóbbi társadalmi réteg Magyarországon szerintem kb. a lakosság egyötödére tehető, de az örökölt "polgári ravaszság" miatt, amire József Attila is utal egyik költeményében, befolyása - hatalmi helyzetén túlmenően - számarányánál sokkal jelentősebb, ez a "szavazásoknál" is jelentkezik, például többek között a fair play-t megcsúfoló, jogilag szentesített trükkökben. Az ún. középrétegek (a régi kispolgárság, amelyik maga is több rétegből állt és áll ma is) helyzetüknek megfelelően hol ide, hol oda sodródnak az "osztályharcban".

Osztályharc van, még ha maga a szó már nem is eléggé kifejező, - de nehéz volna más közérthetővel helyettesíteni.

Ennek az osztályharcnak lesz köszönhető, hogy - ha a történelem eddigi útját követi - a kapitalizmus valamikor, véres vagy vértelen forradalom (gyökeres változást hozó esemény, események) során egy "közösség-centrikusabb" társadalmi renddé fog átalakulni. Nem tudom, hogy mikor lesz ez, a történelem iránytűje azonban (Amerikában is!) ebbe az irányba mutat (persze, a modern fegyverek iránytűt, emberiséget, Földet is megsemmisíthetnek, de, remélhetőleg, utóbbi forgatókönyv nem valósul meg).

Osztályharc van, de az érdekek harcát sokan nem veszik észre, vagy nem értik meg eléggé.

Eredményesebb akkor lesz az osztályharc Magyarországon (és a világ számos táján), ha a kapitalista társadalmi renden belül kialakul egy olyan baloldal, amelyik többet akar tenni a dolgozó tömegek érdekében, túlmegy a "látszat ellenzékiségen", olyan baloldal, amelyik vállalja a tömegek felvilágosítását, kimondja az igazságot, és, ha kell, százszor is megismétli, még azon az áron is, hogy átmenetileg szavazatokat veszít (no és sunyi hallgatással az elmúlt években a "baloldal" hány szavazatot veszített Magyarországon?).

A vers - ha nem is szabad ilyen szerepét túlértékelni - szintén az osztályharc fontos eszköze volt a huszadik században, és nem csak József Attila költészetében! Az 1989 után kialakult, és egy ideig kormányra is jutott "baloldal" e téren is nagyon rosszul teljesített, teljesít (mármint az, ami belőle valóban baloldaliság). Rá kellene döbbennie arra, hogy a tömegek megnyeréséhez nem elegendőek az "észjátszó tévés beszélgetések", és más, kulturális ínyenceknek jó falatokat nyújtó események. Az igazi osztályharcot illetően a baloldal többek között József Attilától is sokat tanulhatna!

A jobboldal az osztályharcban a baloldalnál némileg nagyobb sikerrel használja fel a múlt korszakok íróit (Wass Albertet, Nyírő Józsefet, Márai Sándort, Zilahy Lajost és másokat).

Az osztályharc ugyanis társadalmi rétegek között folyik. Van, amikor elkerülhetetlenül nagyon kíméletlenül, máskor humánusabb eszközökkel. Az viszont igaz, hogy tőkés társadalmi rend is csak mérsékelten tudja ma felhasználni költő híveinek verseit, akár a múltból, akár a jelenből. Ennek több oka van, de talán ezek között a legjelentősebb: versben nehéz hazudni. Ilyesmi még nagyon tehetséges költőnek sem szokott sikerülni. Prózában sokkal könnyebb hazudni (azt hiszem, utóbbi az irodalomból jól látható).

(2015)