Rémmeséhez nem kell hit, azt valóság
csontkezei a világban kibontják,
pillanatonként, s Föld szemgolyó nézhet,
bár nem akar, új embertelenséget.

A szép mese? Igazad van, Barátom!
Az van, - és nincs. Olykor manócska álom,
kis kékruhás, s a fénybe tett tojásnak
héjára ajka csókot dísznek átad,
s csókok helyén piros színe örömnek
ujjongat fel sziromdalt, virágcsöndet..

A szép mese? Az van, és nincs, Barátom!
Úgy van, hogy nincs. Olykor, tavaszi ágon
csak egy levél, mely úgy int a világnak,
zöld kendővel, hogy útnak indít vágyat.

A szép mese? Az úgy közel, hogy messze, -
de mégis tudja, ha egy szív kereste.
Feltámadást hisznek megtévedt népek?
Gyakran előre fáj már e mesének,
hogy látja: szél kint még zászlókat lenget,
de rút idő arcokba csap majd szennyet..

Húsvét? Sohasem hittem úgy, mint mások,
kiknek hite kőkereszt-út talányos,
s meg-megdöbbentem: mint áltat a vakság,
s gyakran mennyire nem kell a Szabadság!
Szép mesét a nép meg-megért egy percre,
de rémmesék ellen nincs szólni mersze,
s rejtett, önző érdek mennyire áltat,
s mily sokakat, s nyit kaput hazugságnak!

Mégis, tudom (e tudás létem veszte):
Sziklasírban nem marad ott az Eszme, -
bár fondorlatos főpapok, királyok,
maguk hasznára teremtettek álmot,
melyben kábult nép rabszolgaként ébren,
s őket szolgálja csak nyáj-énekében..

Piros tojás, kis vers, melyet a fénybe
felemelek, térj át más, új regére,
tündökölj, mutass meg gyönyörű álmot,
Szépség pirost kiáltó Szabadságot!
Azt mutasd meg, mi kellene, de nincsen
még itt a mélyből, csak bátor szívekben,
mondd, hirdesd: jöjj Feltámadás Világa,

Szabadság, - nem tolvajok szabadsága!

(2015)