Feltöltve: 2014-09-26 19:35:26
Megtekintve: 1695
Szeptemberi rét, szeptemberi erdő
Kellemes őszi nap lett volna a mai, szeptember utolsó péntekje, - ha nem kapaszkodik a nyakamba annyi gond. A gondokról nem én tehetek, hanem azok, akik küldik őket. Nem csak nekem küldik, persze, és még azt is tagadják, hogy küldik, sőt, csaló módon az ellenkezőjéről harsonáznak.
A szeptemberi rét azonban, ha nem lettem volna annyira fáradt, talán még versírásra is ösztönzött volna. Igaz, versek iránt nincs semmi érdeklődés, ami abból a szempontból megnyugtató, hogy színvonaluktól függetlenül nincsen, így a szerző nem sértődhet meg. Ma egy Petőfi is legfeljebb bukott politikus lehetne (megjegyzem: politikusként már életében is az volt, többszörösen az, de, mint költőt, akkor relatíve sokan tisztelték).
A versek iránti érdektelenség is egyik jele annak a kulturális (és egyéb szempontból is jól látható) hanyatlásnak, ami 1989 után (igaz, nem rögtön) bekövetkezett. Ám én nem a népszerűségért írok, és tudom azt is, hogy a legtöbb ember, aki mégis olvas, inkább giccs- és Szabolcska-szerető.
Legutóbbi versemben magányos őszi virágról írtam, de most a réten egész virágtáborral találkoztam, kettővel is. Nem keveredtek egymással (más politikai virágpárthoz tartoztak?): a rét egyik felén fehér virágok voltak, a másik felén sárgák. A másságot ezúttal a nyárról itt maradt néhány kék katáng képviselte, a széleken.
Leültem egy kőre, onnan néztem az erdőt. Eszembe jutott a barátom, aki azt kérte, hogy, ha tudok, próbáljak meg én is színdarabja dalbetéteihez megzenésítőt, vagyis zeneszerzőt találni, persze, a hangművésznek nem tud fizetni. Elolvastam a színdarabját, 1956-ról szól, de nem azzal a primitív propagandával, amellyel ilyen témákat fel szoktak dolgozni. Hazugság nincs benne, de azért az igazság sem meztelenkedik.
Nos, a dalszövegek tényleg jók, ha zeneszerző olvassa soraim, figyelmébe ajánlom, mert a megzenésített dalok (öt dalszöveg) külön is érdekesek, előadhatóak lennének, a színdarabtól teljesen függetlenül.
Az erdőben sok vaddisznótúrást találtam, ami nem lepett meg, mert már nyáron is ez volt a helyzet, elszaporodtak a vaddisznók. Gombákra is leltem, köztük egy elegáns nagy őzlábgombára, de feleségem megtiltotta nekem a gombagyűjtést, ha pedig ő nem használja fel, akkor nincs miért magamhoz vennem. Inkább díszítse az erdőt, vagy várja a gombászókat.
Az egyelőre barátságos réten és erdőben annyit sikerült megállapítanom, hogy egy jó dolognak biztosan vége van: a nyárnak. Több ilyen most kimúlt jó dolog nem jutott eszembe, mivel azoknak már évekkel előbb vége lett, rossz dolgok igen, de azoknak, sajnos, nem lett végük, és félő, hogy még újakat is szülnek. Majd figyeljék a történelem folyását, - nem akarom elkeseríteni Önöket, Olvasóim, azokat sem, akik eddig, nagy tudatlanságukban (vagy más okból?), édesnek hitték, mondták azt is, ami valójában keserű!
(2014)
A szeptemberi rét azonban, ha nem lettem volna annyira fáradt, talán még versírásra is ösztönzött volna. Igaz, versek iránt nincs semmi érdeklődés, ami abból a szempontból megnyugtató, hogy színvonaluktól függetlenül nincsen, így a szerző nem sértődhet meg. Ma egy Petőfi is legfeljebb bukott politikus lehetne (megjegyzem: politikusként már életében is az volt, többszörösen az, de, mint költőt, akkor relatíve sokan tisztelték).
A versek iránti érdektelenség is egyik jele annak a kulturális (és egyéb szempontból is jól látható) hanyatlásnak, ami 1989 után (igaz, nem rögtön) bekövetkezett. Ám én nem a népszerűségért írok, és tudom azt is, hogy a legtöbb ember, aki mégis olvas, inkább giccs- és Szabolcska-szerető.
Legutóbbi versemben magányos őszi virágról írtam, de most a réten egész virágtáborral találkoztam, kettővel is. Nem keveredtek egymással (más politikai virágpárthoz tartoztak?): a rét egyik felén fehér virágok voltak, a másik felén sárgák. A másságot ezúttal a nyárról itt maradt néhány kék katáng képviselte, a széleken.
Leültem egy kőre, onnan néztem az erdőt. Eszembe jutott a barátom, aki azt kérte, hogy, ha tudok, próbáljak meg én is színdarabja dalbetéteihez megzenésítőt, vagyis zeneszerzőt találni, persze, a hangművésznek nem tud fizetni. Elolvastam a színdarabját, 1956-ról szól, de nem azzal a primitív propagandával, amellyel ilyen témákat fel szoktak dolgozni. Hazugság nincs benne, de azért az igazság sem meztelenkedik.
Nos, a dalszövegek tényleg jók, ha zeneszerző olvassa soraim, figyelmébe ajánlom, mert a megzenésített dalok (öt dalszöveg) külön is érdekesek, előadhatóak lennének, a színdarabtól teljesen függetlenül.
Az erdőben sok vaddisznótúrást találtam, ami nem lepett meg, mert már nyáron is ez volt a helyzet, elszaporodtak a vaddisznók. Gombákra is leltem, köztük egy elegáns nagy őzlábgombára, de feleségem megtiltotta nekem a gombagyűjtést, ha pedig ő nem használja fel, akkor nincs miért magamhoz vennem. Inkább díszítse az erdőt, vagy várja a gombászókat.
Az egyelőre barátságos réten és erdőben annyit sikerült megállapítanom, hogy egy jó dolognak biztosan vége van: a nyárnak. Több ilyen most kimúlt jó dolog nem jutott eszembe, mivel azoknak már évekkel előbb vége lett, rossz dolgok igen, de azoknak, sajnos, nem lett végük, és félő, hogy még újakat is szülnek. Majd figyeljék a történelem folyását, - nem akarom elkeseríteni Önöket, Olvasóim, azokat sem, akik eddig, nagy tudatlanságukban (vagy más okból?), édesnek hitték, mondták azt is, ami valójában keserű!
(2014)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!