Feltöltve: 2014-04-07 21:32:38
Megtekintve: 1787
Tarolt a turul
Kissé humoros cím a fenti az április hatodikai parlamenti választás eredményéhez, de annyiban stílusos, hogy a turul, az ősi hitvilág madara, amelyről nem tudni milyen fajta volt (sólyom vagy egerészölyv, esetleg más madár) jelképként sokszor szerepelt, elsősorban a nacionalista eszmeáramlatokban. No és a cseppnyi humor sem baj a címben, mert a rossz események gyakran kezdődtek vigalommal a magyar történelemben (persze, nem csak a magyarban), - gondoljunk például az első világháború kezdetére!
Az, hogy a kormánypártok nyerik a választást, számomra nem volt kétséges, utalok Borítékolt bukás c. netnapló bejegyzésemre, de a kérdéskörrel más írásaimban is foglalkoztam (többek között a Vezér, vezérek, valamint a Melyik ördögöt válasszuk?, és a Nacionalisták c. írások).
Nem árt (még ha, sajnos, nem is használ) kissé utána gondolnunk, hogy mi van a kormánypártok elsöprő sikerét hozó eredmény mögött.
Nem vitás, hogy ha egy háromszáz méteres síkfutás egyik versenyzője száz méteres előnyt hoz létre önmagának, hatalmi visszaéléssel, erkölcsileg mindenképpen jogtalanul, - akkor ezt becsületes, tisztességes sportembereknek és sportrajongóknak egyaránt el kellene ítélniük.
A kormánypártok ilyen előnyt hoztak létre maguknak, de ezt, megítélésem szerint, csak kisebb részben tették lehetővé, segítették a kapitalista baloldal pártjainak hibái és a társadalmi renddel összefüggő jellemzői, - nagyobb részben a hazai tömegek alacsony szellemi és erkölcsi színvonala, és így olcsó, primitív nacionalista jelszavakra való fogékonysága játszott közre.
Külön kiemelendő, hogy talán (családtagjaikkal, rokonságukkal) esetleg a lakosság húsz százalékára is tehető az a társadalmi réteg, amelyik a gazdagoknak (jómódúaknak) hagyományosan és erősen kedvező jobboldali politika miatt haszonélvezője volt a kormánypártok elmúlt négyévi időszakának.
Az e réteghez tartozóknak anyagi érdekük fűződött a kormánypártok hatalmon maradásához, ami miatt nem csupán biztos szavazói voltak a jobboldali kormánypártoknak, hanem befolyást gyakoroltak más szavazókra is, olyanokra, akik igazi érdeküket képtelenek felismerni (vagy nehezen ismerik fel).
Értelmes, becsületesen gondolkodó ember számára világos: a magyar tömegekre erősen hatnak ma is (megdöbbentő mértékben!) a rossz, a többség számára káros eszmék, amelyek a huszadik században már többször is tragédiát okoztak. Aki nem tanul múltjából, újra és újra áldozatául esik jelenének.
A magyarság egyik része szinte semmit sem tud például a Horthy-korszakról, a keresztény kurzusról, és hajlamos dicsőséget látni a múlt szégyeneiben. Erősen hajlik az ostoba antiszemitizmusra is (nem arra gondolok, hogy a zsidókat jelenleg fizikai bántalom fenyegetné, de a rájuk vonatkozó igazságtalan előítélet
- nyíltan vagy burkoltan - nagyon gyakori). A jobboldali eszméket magukévá tevő tömegekben a kormánypártok erkölcsileg erősen elítélendő tettei az elmúlt négy évben szinte semmiféle visszhangot nem váltottak ki, - ami részükről igen csak szégyenletes magatartás.
Az egyházak tevékenysége alapvetően mindig is a jobboldali politikát szolgálta (természetesen nem csak Magyarországon, de talán Magyarországon jobban, mint sok más országban). Ez a politika pedig - ha becsületesen végiggondoljuk - sem a múltban nem szolgálta azokat a humanista (vagy humanista nézetként is értelmezhető) tanításokat, amelyeket a Biblia tartalmaz, és nem szolgálja napjainkban sem. A gyakorlatban az Isten, amit a keresztény egyházak hirdetnek, ha kissé leegyszerűsítetten fogalmazunk, jobboldali, a gazdagok érdekeit kifejező Isten, - és a hívőknek általában nem jut eszébe: az ilyen Isten-értelmezés hamis. A jobboldali politika által a választási kampányban (és a közélet mindennapjaiban) Isten és kereszténység politikai cégérül való felhasználása miért nem sérti a hívők jóérzését?
Mily különös, hogy Petőfi - aki a népet is szerette és Istent is hitte, mindkettőt őszintén, képmutatás nélkül - Az apostol c. elbeszélő költeményében, valószínűleg saját kedvezőtlen tapasztalatainak hatására is, már különbséget tudott tenni Isten és egyház között. Az alkotás rokonszenves, szegény sorsú forradalmár főhőse beleszeret a földesúr leányába, ami természetesen összeütközéshez vezet, és a pap (a feudális viszonyokra tipikus módon) bele avatkozik az eseményekbe:
"Következő vasárnapon
Őróla szólt a prédikáció,
Borzadva mondta a hiveknek a pap,
Hogy milyen istentagadó ez ember,
Istentagadó s lázitó!
S ha még tovább is tűrik őt magoknál,
El vannak veszve mind a két világon,
Mert amért lázitóval cimborálnak,
Legyilkoltatja őket a király,
S az istentagadó barátait
Halál után az ég be nem fogadja.
Intette, kérte őket, hogy
Javuljanak, míg van idő,
Mig rájok nem jön a vész, az itélet.
Könnyezve kérte, hogy tekintsék földi
És másvilági boldogságukat,
Ne válasszák a halált és a poklot
Az élet és az üdvesség helyett!
...
Bőszülten hagyta el a nép
A templomot,
(Az isten és a béke házát)
S vadállatként rohant az ifjuhoz,
Kit tennap még atyjának nevezett,
S reáparancsolt: holnap ilyen tájig
Ha itt látják, tüstént agyonverik.
Beszélt az ifju, amint tőle telt,
Beszélt oly lelkesen, mint még soha.
Hiába. Ahol pap emelt szót,
Ott az igazság megfeszíttetik,
Az igazság szörnyethal ott. A pap
Minden szavára
Egy ördög áll elé,
S az ördög nem hatalmasabb,
De ékesebb szólásu, mint az isten,
S ha tettel győzni nem tud,
Tud elcsábítani.
Káromkodó fenyegetéssel
Hagyá el az ifjút a nép."
A kapitalista baloldal pártjai az 1989-es rendszerváltás idején, hiszen az nagy nemzetközi események hatására történt, nyilván "reálpolitikai árulás" révén tudtak csak fennmaradni, majd később kormányra kerülni Magyarországon.
Ez a "reálpolitikai árulás" az MSZP-nél nagyobb volt annál, mint ami a kényszerből következett. Egyrészt nem tiltakozott számottevően az ellen, hogy ő nem jogutódja a Magyar Szocialista Munkáspártnak (miközben egy szocialista pártnak eszmeileg nem is lehet jogutódja egy kapitalista párt, ez illogikus, sőt, nevetséges). Az MSZP kapitalista baloldaliságából következik, hogy később sem tett eleget, szinte semmit, a huszadik század második fele társadalmának, a Kádár-korszaknak reális, becsületes, tárgyilagos értékeléséért.
Én egy ilyen tárgyilagosabb értékelésre felhívtam a figyelmet (KOPÁTSY SÁNDOR KÁDÁR ÉS KORA, az interneten is olvasható: http://mek.niif.hu/03300/03345/03345.htm).
Egy ilyen tárgyilagos értékelés átgondolása, közkinccsé tevése nagyon hiányzik.
Itt jegyzem meg, hogy a kormánypártok gyűlölet elleni szónoklását nevetségessé teszi: éppen a táborukba tartozó politikusok az ostoba kommunista ellenes hisztéria, gyűlölet szítói. No és a gyűlöletnél nézni kell azt is, hogy mi a gyűlölet tartalma, tárgya: miért kellene szeretni például a súlyosan becstelen, aljas magatartást?
A tömegek rokonszenvét - különösen választások előtt - minden parlamenti párt meg akarja nyerni, ezért nyilván nem teheti azt, amit Petőfi, mint követjelölt tett: bírálja a népet. (Petőfi megtette, meg is bukott, 1848-ban majdnem meglincselte szeretett népe.)
Amíg azonban a jobboldali pártok vezetői általában jól tudják, és mesterien fel is használják azt a történelmi tapasztalatokkal is könnyen alátámasztható - de egyébként nap, mint nap jól érzékelhető - tényt, hogy a hazai tömegek nagy része valójában csekély tudású, műveletlen, alapvető fogalmakkal sincsen tisztában, és vevő a legprimitívebb, akár nevetségesen olcsó jelszavakra (jól látható, hallható volt ez a mostani választási kampánynál), addig a kapitalista baloldal pártjainak politikusai ezt - szerintem - nem ismerték fel kellően, és nem fogalmaztak eléggé közérthetően az egyszerű emberek számára (tartalmi és formai szempontból egyaránt). Ezen túlmenően a jobboldali kormánypártoknak a lakosság körében kifejtett szervező munkája is eredményesebb volt. A kapitalista baloldal politikusai a szervezés terén is sokszor elbizakodottnak tűntek, és egymással folytatott vitáik sem gyakoroltak jó benyomást sok választóra.
A turul tarolt, a kormánypártokkal sok szempontból azonos eszmei alapon álló jobboldali párt is megerősödött. Utóbbinak oka is elsősorban a fentiekben keresendő, ráadásul az emberek jelentős részére társadalmi-gazdasági válságok esetén, kilátástalan helyzetük miatt, fokozottan hatnak a felelőtlenül levegőbe dobott radikális jelszavak is.
Mi vár az április hatodikai parlamenti választások után Magyarországra?
Jó nem várt volna akkor sem, ha a kapitalista baloldal győzött volna, de - mint Melyik ördögöt válasszuk? c. írásomban kifejtettem (interneten: http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_myblog&show=Lelkes-Miklos-Melyik-ordogot-valasszu), - jobb lett volna a lakosság nagyobb részének, és az országnak (nem jó, de jobb!), az említett írásban ezt négy okkal is alátámasztottam.
Most, a turul tarolása, ez a választási eredmény az ország egészének biztosan ártani fog. Az abszolút hatalom abszolút korrumpál, e közmondás igazságát az elmúlt négy év azoknak, akik értelmesen, tárgyilagosan gondolkodnak, egyértelműen igazolta.
Lehet, hogy a kormánypárti, jobboldali táborban akad egy olyan eszes ember, mint amilyen Horthy mellett gróf Bethlen István volt, és aki bizonyos egyensúlyt tud teremteni, - de nem látok ilyen személyt politikusai között, és hozzá kell tennem: az egykori miniszterelnököt (Bethlent), az akkori társadalmi rend keretei között, bizonyos értelemben - persze, osztálykorlátain belül! - tisztesség is jellemezte.
Lehet, hogy a nemzetközi gazdasági válság csökken, és ez - esetleg - csökkentheti a hazai gazdasági és társadalmi válságot is. Egyelőre ez sem látszik valószínűnek, továbbá az Ukrajna területén történő események is aggodalomra adnak okot.
Az olyan ország, ahol a tömegek ilyen könnyen becsaphatóak a "Magyarország jobban teljesít!" jelszavával, miközben sok téren szomszédjainál rosszabbul teljesít, nem igen várhat jót önmagától, - azt pedig, hogy a világ mit ad neki a következő években, nem tudnám megjósolni.
(2014)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)
Az, hogy a kormánypártok nyerik a választást, számomra nem volt kétséges, utalok Borítékolt bukás c. netnapló bejegyzésemre, de a kérdéskörrel más írásaimban is foglalkoztam (többek között a Vezér, vezérek, valamint a Melyik ördögöt válasszuk?, és a Nacionalisták c. írások).
Nem árt (még ha, sajnos, nem is használ) kissé utána gondolnunk, hogy mi van a kormánypártok elsöprő sikerét hozó eredmény mögött.
Nem vitás, hogy ha egy háromszáz méteres síkfutás egyik versenyzője száz méteres előnyt hoz létre önmagának, hatalmi visszaéléssel, erkölcsileg mindenképpen jogtalanul, - akkor ezt becsületes, tisztességes sportembereknek és sportrajongóknak egyaránt el kellene ítélniük.
A kormánypártok ilyen előnyt hoztak létre maguknak, de ezt, megítélésem szerint, csak kisebb részben tették lehetővé, segítették a kapitalista baloldal pártjainak hibái és a társadalmi renddel összefüggő jellemzői, - nagyobb részben a hazai tömegek alacsony szellemi és erkölcsi színvonala, és így olcsó, primitív nacionalista jelszavakra való fogékonysága játszott közre.
Külön kiemelendő, hogy talán (családtagjaikkal, rokonságukkal) esetleg a lakosság húsz százalékára is tehető az a társadalmi réteg, amelyik a gazdagoknak (jómódúaknak) hagyományosan és erősen kedvező jobboldali politika miatt haszonélvezője volt a kormánypártok elmúlt négyévi időszakának.
Az e réteghez tartozóknak anyagi érdekük fűződött a kormánypártok hatalmon maradásához, ami miatt nem csupán biztos szavazói voltak a jobboldali kormánypártoknak, hanem befolyást gyakoroltak más szavazókra is, olyanokra, akik igazi érdeküket képtelenek felismerni (vagy nehezen ismerik fel).
Értelmes, becsületesen gondolkodó ember számára világos: a magyar tömegekre erősen hatnak ma is (megdöbbentő mértékben!) a rossz, a többség számára káros eszmék, amelyek a huszadik században már többször is tragédiát okoztak. Aki nem tanul múltjából, újra és újra áldozatául esik jelenének.
A magyarság egyik része szinte semmit sem tud például a Horthy-korszakról, a keresztény kurzusról, és hajlamos dicsőséget látni a múlt szégyeneiben. Erősen hajlik az ostoba antiszemitizmusra is (nem arra gondolok, hogy a zsidókat jelenleg fizikai bántalom fenyegetné, de a rájuk vonatkozó igazságtalan előítélet
- nyíltan vagy burkoltan - nagyon gyakori). A jobboldali eszméket magukévá tevő tömegekben a kormánypártok erkölcsileg erősen elítélendő tettei az elmúlt négy évben szinte semmiféle visszhangot nem váltottak ki, - ami részükről igen csak szégyenletes magatartás.
Az egyházak tevékenysége alapvetően mindig is a jobboldali politikát szolgálta (természetesen nem csak Magyarországon, de talán Magyarországon jobban, mint sok más országban). Ez a politika pedig - ha becsületesen végiggondoljuk - sem a múltban nem szolgálta azokat a humanista (vagy humanista nézetként is értelmezhető) tanításokat, amelyeket a Biblia tartalmaz, és nem szolgálja napjainkban sem. A gyakorlatban az Isten, amit a keresztény egyházak hirdetnek, ha kissé leegyszerűsítetten fogalmazunk, jobboldali, a gazdagok érdekeit kifejező Isten, - és a hívőknek általában nem jut eszébe: az ilyen Isten-értelmezés hamis. A jobboldali politika által a választási kampányban (és a közélet mindennapjaiban) Isten és kereszténység politikai cégérül való felhasználása miért nem sérti a hívők jóérzését?
Mily különös, hogy Petőfi - aki a népet is szerette és Istent is hitte, mindkettőt őszintén, képmutatás nélkül - Az apostol c. elbeszélő költeményében, valószínűleg saját kedvezőtlen tapasztalatainak hatására is, már különbséget tudott tenni Isten és egyház között. Az alkotás rokonszenves, szegény sorsú forradalmár főhőse beleszeret a földesúr leányába, ami természetesen összeütközéshez vezet, és a pap (a feudális viszonyokra tipikus módon) bele avatkozik az eseményekbe:
"Következő vasárnapon
Őróla szólt a prédikáció,
Borzadva mondta a hiveknek a pap,
Hogy milyen istentagadó ez ember,
Istentagadó s lázitó!
S ha még tovább is tűrik őt magoknál,
El vannak veszve mind a két világon,
Mert amért lázitóval cimborálnak,
Legyilkoltatja őket a király,
S az istentagadó barátait
Halál után az ég be nem fogadja.
Intette, kérte őket, hogy
Javuljanak, míg van idő,
Mig rájok nem jön a vész, az itélet.
Könnyezve kérte, hogy tekintsék földi
És másvilági boldogságukat,
Ne válasszák a halált és a poklot
Az élet és az üdvesség helyett!
...
Bőszülten hagyta el a nép
A templomot,
(Az isten és a béke házát)
S vadállatként rohant az ifjuhoz,
Kit tennap még atyjának nevezett,
S reáparancsolt: holnap ilyen tájig
Ha itt látják, tüstént agyonverik.
Beszélt az ifju, amint tőle telt,
Beszélt oly lelkesen, mint még soha.
Hiába. Ahol pap emelt szót,
Ott az igazság megfeszíttetik,
Az igazság szörnyethal ott. A pap
Minden szavára
Egy ördög áll elé,
S az ördög nem hatalmasabb,
De ékesebb szólásu, mint az isten,
S ha tettel győzni nem tud,
Tud elcsábítani.
Káromkodó fenyegetéssel
Hagyá el az ifjút a nép."
A kapitalista baloldal pártjai az 1989-es rendszerváltás idején, hiszen az nagy nemzetközi események hatására történt, nyilván "reálpolitikai árulás" révén tudtak csak fennmaradni, majd később kormányra kerülni Magyarországon.
Ez a "reálpolitikai árulás" az MSZP-nél nagyobb volt annál, mint ami a kényszerből következett. Egyrészt nem tiltakozott számottevően az ellen, hogy ő nem jogutódja a Magyar Szocialista Munkáspártnak (miközben egy szocialista pártnak eszmeileg nem is lehet jogutódja egy kapitalista párt, ez illogikus, sőt, nevetséges). Az MSZP kapitalista baloldaliságából következik, hogy később sem tett eleget, szinte semmit, a huszadik század második fele társadalmának, a Kádár-korszaknak reális, becsületes, tárgyilagos értékeléséért.
Én egy ilyen tárgyilagosabb értékelésre felhívtam a figyelmet (KOPÁTSY SÁNDOR KÁDÁR ÉS KORA, az interneten is olvasható: http://mek.niif.hu/03300/03345/03345.htm).
Egy ilyen tárgyilagos értékelés átgondolása, közkinccsé tevése nagyon hiányzik.
Itt jegyzem meg, hogy a kormánypártok gyűlölet elleni szónoklását nevetségessé teszi: éppen a táborukba tartozó politikusok az ostoba kommunista ellenes hisztéria, gyűlölet szítói. No és a gyűlöletnél nézni kell azt is, hogy mi a gyűlölet tartalma, tárgya: miért kellene szeretni például a súlyosan becstelen, aljas magatartást?
A tömegek rokonszenvét - különösen választások előtt - minden parlamenti párt meg akarja nyerni, ezért nyilván nem teheti azt, amit Petőfi, mint követjelölt tett: bírálja a népet. (Petőfi megtette, meg is bukott, 1848-ban majdnem meglincselte szeretett népe.)
Amíg azonban a jobboldali pártok vezetői általában jól tudják, és mesterien fel is használják azt a történelmi tapasztalatokkal is könnyen alátámasztható - de egyébként nap, mint nap jól érzékelhető - tényt, hogy a hazai tömegek nagy része valójában csekély tudású, műveletlen, alapvető fogalmakkal sincsen tisztában, és vevő a legprimitívebb, akár nevetségesen olcsó jelszavakra (jól látható, hallható volt ez a mostani választási kampánynál), addig a kapitalista baloldal pártjainak politikusai ezt - szerintem - nem ismerték fel kellően, és nem fogalmaztak eléggé közérthetően az egyszerű emberek számára (tartalmi és formai szempontból egyaránt). Ezen túlmenően a jobboldali kormánypártoknak a lakosság körében kifejtett szervező munkája is eredményesebb volt. A kapitalista baloldal politikusai a szervezés terén is sokszor elbizakodottnak tűntek, és egymással folytatott vitáik sem gyakoroltak jó benyomást sok választóra.
A turul tarolt, a kormánypártokkal sok szempontból azonos eszmei alapon álló jobboldali párt is megerősödött. Utóbbinak oka is elsősorban a fentiekben keresendő, ráadásul az emberek jelentős részére társadalmi-gazdasági válságok esetén, kilátástalan helyzetük miatt, fokozottan hatnak a felelőtlenül levegőbe dobott radikális jelszavak is.
Mi vár az április hatodikai parlamenti választások után Magyarországra?
Jó nem várt volna akkor sem, ha a kapitalista baloldal győzött volna, de - mint Melyik ördögöt válasszuk? c. írásomban kifejtettem (interneten: http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_myblog&show=Lelkes-Miklos-Melyik-ordogot-valasszu), - jobb lett volna a lakosság nagyobb részének, és az országnak (nem jó, de jobb!), az említett írásban ezt négy okkal is alátámasztottam.
Most, a turul tarolása, ez a választási eredmény az ország egészének biztosan ártani fog. Az abszolút hatalom abszolút korrumpál, e közmondás igazságát az elmúlt négy év azoknak, akik értelmesen, tárgyilagosan gondolkodnak, egyértelműen igazolta.
Lehet, hogy a kormánypárti, jobboldali táborban akad egy olyan eszes ember, mint amilyen Horthy mellett gróf Bethlen István volt, és aki bizonyos egyensúlyt tud teremteni, - de nem látok ilyen személyt politikusai között, és hozzá kell tennem: az egykori miniszterelnököt (Bethlent), az akkori társadalmi rend keretei között, bizonyos értelemben - persze, osztálykorlátain belül! - tisztesség is jellemezte.
Lehet, hogy a nemzetközi gazdasági válság csökken, és ez - esetleg - csökkentheti a hazai gazdasági és társadalmi válságot is. Egyelőre ez sem látszik valószínűnek, továbbá az Ukrajna területén történő események is aggodalomra adnak okot.
Az olyan ország, ahol a tömegek ilyen könnyen becsaphatóak a "Magyarország jobban teljesít!" jelszavával, miközben sok téren szomszédjainál rosszabbul teljesít, nem igen várhat jót önmagától, - azt pedig, hogy a világ mit ad neki a következő években, nem tudnám megjósolni.
(2014)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!