A parkban kóbor lovag szürkevarjak
végképp átvették a téli hatalmat.
Megkopott, foszló zöldön körbejárnak, -
kutató szemük még zsákmányt találhat?

Itt-ott kutya sétáltatja a gazdát.
Régi ruhákban új tanácstalanság.
Mást várt polgár megél proletárságot,
s szívében csodálkoznak balgaságok.

Haranghang elring. Nagy Semmire zárszó.
Csend ül a padra, Istenhez kiáltó.
Sasos címer a gőgös szobron, fényben.
Ki csacska volt, ostoba lett, egészen!

A költő mindent lát, így mit se várhat.
Ország ez az elhitt, hitvány varázslat?
Üres jelszavak a kongó fejekben.
Nagyida, trón, trónoló Értelmetlen..

Ablaktükör kép. Rajta Csóri vajda.
Vagy ez holnap lesz, ha Isten akarja?
Szomorú gúny. Ha van, valahol, égi:
ezt a jelent, ha megnézi, lenézi.

A költő mindent lát, - így mit se várhat.
A park felett kóbor lovag-vasárnap.
Ki mit is csórt el, váltott át aranyra,
megírhatná-e Arany, Csóri vajda?

Kényes kár-ügyek túl trükkösen késnek,
szürke imák közt, csenő csőrvitézek!
Szomorú gúny. Egy biztos: ha van égi,
s ezt a jelent nézi, akkor lenézi!

(2014)