Feltöltve: 2014-02-18 19:30:34
Megtekintve: 1834
Csalóka
Nádirigó Pista szüleinek volt egy kis földje, meg háza, kertje, tehene. Mindez nem lett volna kevés, de hat gyerekük is volt, kicsik, nagyok. Hát éhen nem haltak, de nehezen boldogultak.
Azt mondta Pista a szüleinek:
- Két nagyobb testvérem segít a földeken szántani, vetni, aratni. Én arra gondoltam: nyakamba veszem a világot, ne pusztítsam itthon a kenyeret! Nagy a világ, benne van a Szerencse is, - hátha egymásra találunk.
Szülei megpróbálták lebeszélni, mert sok minden történhet a világban, nem csak a Szerencsével való találkozás, ami jó, hanem sokféle rossz is.
Pista azonban nem tágított:
- Itt a faluban már nem sok jó várhat rám. A minap Bögyösgalamb Mariska kiadta az utam. Még levelet is írt, hogy így, meg úgy, rendes legény vagyok, de udvaroljak most már más lány udvarán!
Édesanyja vigasztalta:
- Ne vedd a szívedre, Pista! Van még eladó leány a faluban, de ha nem volna, a szomszédosakban biztosan akad. Csinos legény vagy te, meg dolgos is, meglátod, más lányok kapnak majd utánad!
Pista azonban csak feltarisznyált, és elindult. Két cipó, néhány vereshagyma, öt lepény, - no, meddig tart ki ennyi eleség?
Sokáig kitartott. A legény ment, előbb az erecske mentén, amikor az ér a patakba torkollott, a patakot követte, a patak után meg a folyócskát.
Itt váratlanul jelt adott neki a Szerencse.
Talált ugyanis egy úszó, igen nagy csónakot, benne két pár evezővel. Begázolt a vízbe, vastag ággal kifogta, partra húzta. No, ez még nem lett volna szerencse, mert minden csónak valakié, de ebben fatok is volt, a tokban pedig levél:
Vízben az életem.
Ez a csónak tiéd,
akárki vagy, ha Te
látod meg legelébb!
- Hm! Lehet, hogy más előbb pillantotta meg, de én húztam partra! - morfondírozott Pista. Ha elkezdem kérdezgetni az embereket, hogy ki látta meg legelőbb, mindenki azt mondja majd: ő! Lesz nagy vita, veszekedés, verekedés. Ilyet nem akarhatok másoknak. No és ott a rejtély: mi történhetett a gazdájával?
A csónak oldala erősen piszkos volt. A legény megtisztította, hát előbukkant az úszó alkalmatosság neve: CSALÓKA.
- Még ilyen furát! - gondolta Pista. Lehet, hogy a gazdája csalódott ebben-abban, ezért nevezte el így.
- Beleült a csónakba, hagyta, hadd vigye a víz. Közben így dudorászott:
Kis nóta, meg nagy nóta.
Hol kössünk ki, Csalóka?
Egy fenyőerdőnél kikötötte a csónakot. Azt hitte: egyedül van a Sors által neki adott öblös ladikkal. Fogott egy kövér halat, tüzet rakott, nyársra húzta, sütögette az uszonyost.
Azt hitte: nincs a közelben senki.
Rosszul hitte, mert egy fa mögül leány figyelte. Különös leány. Szépnek szép, de igen csavarosan gondolkodó. Koppontóndi Klári volt a neve.
Ez a Klári regényeket írt, szórakozásból, mert nem szorult rá a betűkörmölésre: apjának hajógyára volt. A regényeket szórakozásból írta, de a Kutyatándi Könyvkiadó nem szórakozásból adta ki ezeket, hanem azért, mert az olvasók nagyon is vették, szerették Klára érzelmes könyveit.
Gondolt egyet a leány, mert nagyon megtetszett neki a legény.
Mi lenne, ha saját magának is írna egy regényt, valóságosat, amiben ő élne, ő lenne a főszereplő?
Nem minden kezdet nehéz, ha valaki regényíró. A leány máris kiötlött egy fordulatos kezdetet.
Odarohant a legényhez, és rémülten kiáltotta:
- Üldöznek! Segítsen menekülnöm! Megfizetem!
Pista úgy vélte: ezt a szép leányt csak a Szerencse küldhette, egyenesen, még ha kerülő úton is, - talán éppen Bögyösgalamb Mariska helyett.
Azt mondta a leánynak:
- Ha üldözik, akkor ugorjon be a csónakomba, kisasszony! Vízre taszítom a csónakot, és már itt sem vagyunk. Útközben majd tisztázzuk: kik üldözik, miért üldözik, - no és mennyit fizet menekülő útjáért..
A leány meglepődött, hogy a legény ilyen gyorsan beleegyezett a kérésébe. Nagyon tetszett neki a lovagiasság!
Egy darabig úgy csinált, mintha nagyon félne, de azután elkezdte mesélni szomorúnak kigondolt történetét:
- Apám hajó.., akarom mondani, ha jó, akkor nagyon barátságos, kedves ember, de ha gonoszok telebeszélik a fejét mindenfélével, akkor kegyetlenül rossz tud lenni. Azt akarja, hogy gróf Hertelendy férje legyek.. Ki nem állhatom Hertelendy Elemért! Elhatároztam: inkább megszököm. Meg is szöktem, de üldöznek! A nevemből egyelőre csak annyit árulok el: Klári vagyok. Téged felfogadlak szolgámnak. Tehetem, mert egy aranyakkal teli erszény is megszökött velem. Leszel a szolgám? Megvédsz? Elbújtatsz a csónakodon?
Pista nem sokáig gondolkodott:
- Leszek a kisasszony szolgája, megvédem, persze, már amennyire tudom, de a csónak nem alkalmas egy ilyen szép hölgy elbújtatására. Van azonban egy ötletem: vegye fel az én tartalék ruháim, a sajátját pedig helyezze abba a zsákba! Utána vegyen fel fiúnevet, mondjuk Jánost, vagy Ferit. Fiúként nem ismerik fel olyan könnyen az üldözői. A csónak végében átöltözhet, én addig a csónak orrában elfordulok. Nem fogok leskelődni!
A leány belátta: igaza van a fiúnak. Átöltözött, de azután megkérdezte:
- Nem leskelődtél, amikor öltöztem?
- Szerettem volna leskelődni, nagyon is, mert Ön, Kisasszony, gyönyörű! Ám én Nádirigó Pista vagyok, és azt, amit megfogadok, meg is tartom, még ha nehéz is.
- Hm! - mondta a leány. No és nem vagy valamelyik leány kedvese, nem udvaroltál még egyiknek sem?
- Kedvese nem vagyok egyik leánynak sem, de udvarolni udvaroltam az egyiknek, Bögyösgalamb Mariskának. Mariska kedvelt, ám nem szeretett belém, de én sem szeretem azt, ha egy leány nem szeret, így elváltak útjaink! - magyarázta Pista.
Nem csak mesélte, hanem elő is vette a Mariska által neki írt elbocsátó levelet. Ebben a leány arról tanúskodott, hogy Pista rendes legény, kedves, megbízható, egyszer ugyan csókot lopott tőle, de akkor ezt ő sem bánta, később azonban beleszeretett Kőkemény Károlyba..
Klári nagyon elégedett volt azzal, amit hallott. Megjegyezte:
- Jó ötlet volt, hogy fiúruhába öltöztettél. A nevem Jancsi lesz, bánj velem úgy, mint egy fiúval!
Később város mellé érkeztek. Azt mondta a leány:
- Bemegyek, itt biztosan van valami piac, ha nincs, boltok akkor is. Veszek ezt-azt. Te, Pista, addig őrizd a csónakot!
Már majdnem eltűnt a fák között, amikor a legény utána kiáltott:
- Jancsi! Valamit itt felejtettél!
- No, de becsületes ez a legény! A pénzes zacskóm ott hagytam a zsákban, elevezhetett volna vele, de nem tette! - gondolta a leány.
Visszament, magához vette a pénzt. Csak napnyugta előtt érkezett meg, sajttal, füstölt sonkával, kolbásszal, kenyérrel, sóval, gyufával. Azt viszont nem árulta el, hogy a városban, a bevásárlás mellett, kikkel tárgyalt. Egyikük magabiztosan mondta:
- Egyet se féljen, kedves fiúkisasszony, olyan haramiák lesznek belőlünk, hogy tapsra lendül majd a két kacsója! Kár, hogy más nézőkre nem számíthatunk..
A sült halhoz jól jött a kenyér. Hajnalban továbbcsónakáztak, később kikötöttek egy öbölnél.
Itt azonban három puskás rabló támadta meg őket. Pista nem tudott mit tenni, mert a legerősebb hangú rájuk kiáltott:
- Ne mozduljatok, mert mindkettőtöknek vége, még mielőtt lemenne a függöny, azaz a nap! Téged, - mutatott a nagyhangú Pistára - magunkkal viszünk. A kínpadon majd bevallod: ki volt az a leány, akivel feljebb, a parton, a tölgyerdőnél beszéltél!
Összekötözték Pista kezeit, magukkal vitték, de a csónakban maradt Jancsit nem bántották.
Egy kétszobás házba mentek. Az egyik szobába bezárták a legényt, de előbb a lábait is összekötözték. A három rabló megfenyegette:
- Reggelig gondolkozz, hogy ki volt az a leány a tölgyerdőnél! Ha nem árulod el, akkor levágjuk a fejed!
Ezt követően a rablók kirabolták a ház kamráját, és nekiálltak falatozni, majd bort iszogatni, nótázni, végül pedig horkolni.
Pista arra gondolt: a leánnyal nem is tölgyerdőnél találkozott, hanem fenyőerdőnél, amikor azt kiáltotta neki, hogy üldözik. Később meg már fiúvá lett. No és őt megkötözték ugyan, de ha kicsit mozgatja kezeit, lábait, akkor meglazulhatnak a kötések.
Meg is lazultak, meg egy vasrács is volt a szobában, azon is roncsolgatta a köteleket, amelyek végül elszakadtak.
Ezt követően kimászott az ablakon, majd pedig bement a nyitott ajtón a házba, a horkolók közé. Mindhárom puskát magához vette. Ennivaló már nem maradt az asztalon, bor sem az üvegekben, utóbbiakat a horkoló rablók már mind magukhoz vették, még a horkolás előtt.
Sötét volt, de világított a hold. Egy okos ösvény visszavitte Pistát a csónakhoz, és a leányhoz. A leány felriadt álmából, és azt mondta:
- Hű, de örülök, Pista, hogy visszajöttél! Ha most nem volnék fiú, talán meg is csókolnálak!
A három puskát betették a csónakba, és Pista megragadta az evezőket.
Mi lett a három rablóval?
Ez homályban maradt, de homály ereszkedett le a folyóra is.
Másnap nem történt semmi különös. Az utána következő napon sem.
Harmadnapra új városhoz érkeztek a folyón. A leány, - persze, férfiruhában, Jancsiként, - bement a városba. Onnan egy táskában kenyeret, hurkát, sült csirkét hozott, de még egy tortát is, meg aprósüteményeket.
Jó hangulatban utazták tovább a csónakon. Ám egyszerre mit látnak?
Csónak jelent meg, egyelőre messze a hátuk mögött, de egy erős hangú ember azt kiáltotta a víz felett:
- Megállni! Megállni, mert lövünk!
- Ne álljunk meg, Pista! - ijedezett a leány. Ezeket gróf Hertelendy Elemér bérelte fel, hogy agyonlőjenek, és feleségül vehessen! Apám keze is benne van!
- Hm! Fura fickó lehet ez a gróf Hertelendy! - mondta Pista. Ám üldözőink is azok. Ha gyorsabban eveznének, hamar utolérhetnének, mert a csónakjuk három-, a miénk pedig csak kétpárevezős.
- Biztos, ami biztos! Én mindhármukat agyonlövöm! - kiáltotta leány.
Kettőt lőtt az üldöző csónak felé, de mind a három haramia egyből eldőlt. No, a mesebeli szabólegény hét legyet ütött ugyan agyon egy csapásra, de azért három holt zsivány két puskagolyótól, az is szép eredmény, különösen, hogy a levegőből is aláhullt egy vadkacsa, ráadásnak.
A következő városnál a leány így szólt Pistához:
- Megöltem a zsiványokat, így ismét leány lehetek. Köszönöm, amit értem tettél! Én egy kicsit szebb elbocsátó levelet írtam neked búcsúzásul, mint Bögyösgalamb Mariska. Menj be a városba, itt van négy arany, fizetségedül, vegyél valamit, de a levelet csak akkor vedd ki a borítékból, amikor a toronyóra elüti az egy tucatot, vagyis a tizenkettőt! Ez hozzád az utolsó parancsom! Én addig leányruhába öltözöm, és elmegyek.
Nagyon szomorú lett Pista, - de igyekezett nem mutatni. Lógó orral ballagott be a városba. Annyira megszerette ezt a leányt, - és most kilépett az életéből!
A zsebébe került aranyakról meg is feledkezett. Amikor a toronyóra elütötte a tizenkettőt, elővette a a borítékot, felbontotta.
Ez állt benne:
Pista!
Elbúcsúztam Tőled, de ezzel regényünk még nem ért véget, mert csak déli tizenkettőig bocsátottalak el a szolgálatból, utána visszavárlak, itt, a csónakban.
Egy valóságos regényben, amit az Élet is segíthet megírni, Neked is főszerepet szánok, igaz, saját magamnak is.
Mit vegyél a városban?
Hát, ha egy aranyból levő karikát veszel az aranyakért, amit ujjára szoktak húzni a szeretett lányoknak, de nem lábujjra, - abba is beleegyezem!
Gróf Hertelendy Elemér ünnepélyesen lemondott a kezemről, és visszament a regénybe. Apám meg elhatározta, hogy nem erőltet már hozzá, nem is haragszik rám, hanem elment békés hajógyárosnak.
Puszil: Klári
Nagyot ugrott Pista örömében, bár akkora ugrásra azért nem volt képes, hogy a toronyóráig érjen.
Rohant az ékszerészhez, de útközben, a nagy sietség ellenére, észrevett valamit egy könyvesbolt kirakatában. Mi volt az?
Egy könyv. Nem különös, ha könyvesbolt kirakatában könyv van, de ennek a címe mégis váratlanul érte Pistát:
GRÓF HERTELENDY ELEMÉR GAZFICKÓS ÉLETE. Írta: KOPPONTÓNDI KLÁRA
Klári és Pista lakodalmán sok vendég volt, de ez nem okozott zavart, mert enni- és innivaló is sok.
Három halott is vendégként szerepelt. Így mutatkoztak be:
- Fényeskardos Alajos!
- Büszkénhegyes Tihamér!
- Hősföldy Ferenc!
Kiderült: mindhárman színészként működtek közre a Klárika által kigondolt, és eddig sikeresen megvalósult történetben.
Klára édesanyja már, sajnos, nem élt, de édesapja Pistát nagyon kedvesen veregette vállon:
- Jó asszony lesz melletted a lányomból! Kicsit bolondos, de nem unalmas. Ha pedig gyerekeitek lesznek, az unalomnak végképp lőttek. Jobban, mint amennyire a lányom nőtt, - mutatott a színészekre - ezekre az oly kitűnően szereplő művész urakra!
(2014)
Azt mondta Pista a szüleinek:
- Két nagyobb testvérem segít a földeken szántani, vetni, aratni. Én arra gondoltam: nyakamba veszem a világot, ne pusztítsam itthon a kenyeret! Nagy a világ, benne van a Szerencse is, - hátha egymásra találunk.
Szülei megpróbálták lebeszélni, mert sok minden történhet a világban, nem csak a Szerencsével való találkozás, ami jó, hanem sokféle rossz is.
Pista azonban nem tágított:
- Itt a faluban már nem sok jó várhat rám. A minap Bögyösgalamb Mariska kiadta az utam. Még levelet is írt, hogy így, meg úgy, rendes legény vagyok, de udvaroljak most már más lány udvarán!
Édesanyja vigasztalta:
- Ne vedd a szívedre, Pista! Van még eladó leány a faluban, de ha nem volna, a szomszédosakban biztosan akad. Csinos legény vagy te, meg dolgos is, meglátod, más lányok kapnak majd utánad!
Pista azonban csak feltarisznyált, és elindult. Két cipó, néhány vereshagyma, öt lepény, - no, meddig tart ki ennyi eleség?
Sokáig kitartott. A legény ment, előbb az erecske mentén, amikor az ér a patakba torkollott, a patakot követte, a patak után meg a folyócskát.
Itt váratlanul jelt adott neki a Szerencse.
Talált ugyanis egy úszó, igen nagy csónakot, benne két pár evezővel. Begázolt a vízbe, vastag ággal kifogta, partra húzta. No, ez még nem lett volna szerencse, mert minden csónak valakié, de ebben fatok is volt, a tokban pedig levél:
Vízben az életem.
Ez a csónak tiéd,
akárki vagy, ha Te
látod meg legelébb!
- Hm! Lehet, hogy más előbb pillantotta meg, de én húztam partra! - morfondírozott Pista. Ha elkezdem kérdezgetni az embereket, hogy ki látta meg legelőbb, mindenki azt mondja majd: ő! Lesz nagy vita, veszekedés, verekedés. Ilyet nem akarhatok másoknak. No és ott a rejtély: mi történhetett a gazdájával?
A csónak oldala erősen piszkos volt. A legény megtisztította, hát előbukkant az úszó alkalmatosság neve: CSALÓKA.
- Még ilyen furát! - gondolta Pista. Lehet, hogy a gazdája csalódott ebben-abban, ezért nevezte el így.
- Beleült a csónakba, hagyta, hadd vigye a víz. Közben így dudorászott:
Kis nóta, meg nagy nóta.
Hol kössünk ki, Csalóka?
Egy fenyőerdőnél kikötötte a csónakot. Azt hitte: egyedül van a Sors által neki adott öblös ladikkal. Fogott egy kövér halat, tüzet rakott, nyársra húzta, sütögette az uszonyost.
Azt hitte: nincs a közelben senki.
Rosszul hitte, mert egy fa mögül leány figyelte. Különös leány. Szépnek szép, de igen csavarosan gondolkodó. Koppontóndi Klári volt a neve.
Ez a Klári regényeket írt, szórakozásból, mert nem szorult rá a betűkörmölésre: apjának hajógyára volt. A regényeket szórakozásból írta, de a Kutyatándi Könyvkiadó nem szórakozásból adta ki ezeket, hanem azért, mert az olvasók nagyon is vették, szerették Klára érzelmes könyveit.
Gondolt egyet a leány, mert nagyon megtetszett neki a legény.
Mi lenne, ha saját magának is írna egy regényt, valóságosat, amiben ő élne, ő lenne a főszereplő?
Nem minden kezdet nehéz, ha valaki regényíró. A leány máris kiötlött egy fordulatos kezdetet.
Odarohant a legényhez, és rémülten kiáltotta:
- Üldöznek! Segítsen menekülnöm! Megfizetem!
Pista úgy vélte: ezt a szép leányt csak a Szerencse küldhette, egyenesen, még ha kerülő úton is, - talán éppen Bögyösgalamb Mariska helyett.
Azt mondta a leánynak:
- Ha üldözik, akkor ugorjon be a csónakomba, kisasszony! Vízre taszítom a csónakot, és már itt sem vagyunk. Útközben majd tisztázzuk: kik üldözik, miért üldözik, - no és mennyit fizet menekülő útjáért..
A leány meglepődött, hogy a legény ilyen gyorsan beleegyezett a kérésébe. Nagyon tetszett neki a lovagiasság!
Egy darabig úgy csinált, mintha nagyon félne, de azután elkezdte mesélni szomorúnak kigondolt történetét:
- Apám hajó.., akarom mondani, ha jó, akkor nagyon barátságos, kedves ember, de ha gonoszok telebeszélik a fejét mindenfélével, akkor kegyetlenül rossz tud lenni. Azt akarja, hogy gróf Hertelendy férje legyek.. Ki nem állhatom Hertelendy Elemért! Elhatároztam: inkább megszököm. Meg is szöktem, de üldöznek! A nevemből egyelőre csak annyit árulok el: Klári vagyok. Téged felfogadlak szolgámnak. Tehetem, mert egy aranyakkal teli erszény is megszökött velem. Leszel a szolgám? Megvédsz? Elbújtatsz a csónakodon?
Pista nem sokáig gondolkodott:
- Leszek a kisasszony szolgája, megvédem, persze, már amennyire tudom, de a csónak nem alkalmas egy ilyen szép hölgy elbújtatására. Van azonban egy ötletem: vegye fel az én tartalék ruháim, a sajátját pedig helyezze abba a zsákba! Utána vegyen fel fiúnevet, mondjuk Jánost, vagy Ferit. Fiúként nem ismerik fel olyan könnyen az üldözői. A csónak végében átöltözhet, én addig a csónak orrában elfordulok. Nem fogok leskelődni!
A leány belátta: igaza van a fiúnak. Átöltözött, de azután megkérdezte:
- Nem leskelődtél, amikor öltöztem?
- Szerettem volna leskelődni, nagyon is, mert Ön, Kisasszony, gyönyörű! Ám én Nádirigó Pista vagyok, és azt, amit megfogadok, meg is tartom, még ha nehéz is.
- Hm! - mondta a leány. No és nem vagy valamelyik leány kedvese, nem udvaroltál még egyiknek sem?
- Kedvese nem vagyok egyik leánynak sem, de udvarolni udvaroltam az egyiknek, Bögyösgalamb Mariskának. Mariska kedvelt, ám nem szeretett belém, de én sem szeretem azt, ha egy leány nem szeret, így elváltak útjaink! - magyarázta Pista.
Nem csak mesélte, hanem elő is vette a Mariska által neki írt elbocsátó levelet. Ebben a leány arról tanúskodott, hogy Pista rendes legény, kedves, megbízható, egyszer ugyan csókot lopott tőle, de akkor ezt ő sem bánta, később azonban beleszeretett Kőkemény Károlyba..
Klári nagyon elégedett volt azzal, amit hallott. Megjegyezte:
- Jó ötlet volt, hogy fiúruhába öltöztettél. A nevem Jancsi lesz, bánj velem úgy, mint egy fiúval!
Később város mellé érkeztek. Azt mondta a leány:
- Bemegyek, itt biztosan van valami piac, ha nincs, boltok akkor is. Veszek ezt-azt. Te, Pista, addig őrizd a csónakot!
Már majdnem eltűnt a fák között, amikor a legény utána kiáltott:
- Jancsi! Valamit itt felejtettél!
- No, de becsületes ez a legény! A pénzes zacskóm ott hagytam a zsákban, elevezhetett volna vele, de nem tette! - gondolta a leány.
Visszament, magához vette a pénzt. Csak napnyugta előtt érkezett meg, sajttal, füstölt sonkával, kolbásszal, kenyérrel, sóval, gyufával. Azt viszont nem árulta el, hogy a városban, a bevásárlás mellett, kikkel tárgyalt. Egyikük magabiztosan mondta:
- Egyet se féljen, kedves fiúkisasszony, olyan haramiák lesznek belőlünk, hogy tapsra lendül majd a két kacsója! Kár, hogy más nézőkre nem számíthatunk..
A sült halhoz jól jött a kenyér. Hajnalban továbbcsónakáztak, később kikötöttek egy öbölnél.
Itt azonban három puskás rabló támadta meg őket. Pista nem tudott mit tenni, mert a legerősebb hangú rájuk kiáltott:
- Ne mozduljatok, mert mindkettőtöknek vége, még mielőtt lemenne a függöny, azaz a nap! Téged, - mutatott a nagyhangú Pistára - magunkkal viszünk. A kínpadon majd bevallod: ki volt az a leány, akivel feljebb, a parton, a tölgyerdőnél beszéltél!
Összekötözték Pista kezeit, magukkal vitték, de a csónakban maradt Jancsit nem bántották.
Egy kétszobás házba mentek. Az egyik szobába bezárták a legényt, de előbb a lábait is összekötözték. A három rabló megfenyegette:
- Reggelig gondolkozz, hogy ki volt az a leány a tölgyerdőnél! Ha nem árulod el, akkor levágjuk a fejed!
Ezt követően a rablók kirabolták a ház kamráját, és nekiálltak falatozni, majd bort iszogatni, nótázni, végül pedig horkolni.
Pista arra gondolt: a leánnyal nem is tölgyerdőnél találkozott, hanem fenyőerdőnél, amikor azt kiáltotta neki, hogy üldözik. Később meg már fiúvá lett. No és őt megkötözték ugyan, de ha kicsit mozgatja kezeit, lábait, akkor meglazulhatnak a kötések.
Meg is lazultak, meg egy vasrács is volt a szobában, azon is roncsolgatta a köteleket, amelyek végül elszakadtak.
Ezt követően kimászott az ablakon, majd pedig bement a nyitott ajtón a házba, a horkolók közé. Mindhárom puskát magához vette. Ennivaló már nem maradt az asztalon, bor sem az üvegekben, utóbbiakat a horkoló rablók már mind magukhoz vették, még a horkolás előtt.
Sötét volt, de világított a hold. Egy okos ösvény visszavitte Pistát a csónakhoz, és a leányhoz. A leány felriadt álmából, és azt mondta:
- Hű, de örülök, Pista, hogy visszajöttél! Ha most nem volnék fiú, talán meg is csókolnálak!
A három puskát betették a csónakba, és Pista megragadta az evezőket.
Mi lett a három rablóval?
Ez homályban maradt, de homály ereszkedett le a folyóra is.
Másnap nem történt semmi különös. Az utána következő napon sem.
Harmadnapra új városhoz érkeztek a folyón. A leány, - persze, férfiruhában, Jancsiként, - bement a városba. Onnan egy táskában kenyeret, hurkát, sült csirkét hozott, de még egy tortát is, meg aprósüteményeket.
Jó hangulatban utazták tovább a csónakon. Ám egyszerre mit látnak?
Csónak jelent meg, egyelőre messze a hátuk mögött, de egy erős hangú ember azt kiáltotta a víz felett:
- Megállni! Megállni, mert lövünk!
- Ne álljunk meg, Pista! - ijedezett a leány. Ezeket gróf Hertelendy Elemér bérelte fel, hogy agyonlőjenek, és feleségül vehessen! Apám keze is benne van!
- Hm! Fura fickó lehet ez a gróf Hertelendy! - mondta Pista. Ám üldözőink is azok. Ha gyorsabban eveznének, hamar utolérhetnének, mert a csónakjuk három-, a miénk pedig csak kétpárevezős.
- Biztos, ami biztos! Én mindhármukat agyonlövöm! - kiáltotta leány.
Kettőt lőtt az üldöző csónak felé, de mind a három haramia egyből eldőlt. No, a mesebeli szabólegény hét legyet ütött ugyan agyon egy csapásra, de azért három holt zsivány két puskagolyótól, az is szép eredmény, különösen, hogy a levegőből is aláhullt egy vadkacsa, ráadásnak.
A következő városnál a leány így szólt Pistához:
- Megöltem a zsiványokat, így ismét leány lehetek. Köszönöm, amit értem tettél! Én egy kicsit szebb elbocsátó levelet írtam neked búcsúzásul, mint Bögyösgalamb Mariska. Menj be a városba, itt van négy arany, fizetségedül, vegyél valamit, de a levelet csak akkor vedd ki a borítékból, amikor a toronyóra elüti az egy tucatot, vagyis a tizenkettőt! Ez hozzád az utolsó parancsom! Én addig leányruhába öltözöm, és elmegyek.
Nagyon szomorú lett Pista, - de igyekezett nem mutatni. Lógó orral ballagott be a városba. Annyira megszerette ezt a leányt, - és most kilépett az életéből!
A zsebébe került aranyakról meg is feledkezett. Amikor a toronyóra elütötte a tizenkettőt, elővette a a borítékot, felbontotta.
Ez állt benne:
Pista!
Elbúcsúztam Tőled, de ezzel regényünk még nem ért véget, mert csak déli tizenkettőig bocsátottalak el a szolgálatból, utána visszavárlak, itt, a csónakban.
Egy valóságos regényben, amit az Élet is segíthet megírni, Neked is főszerepet szánok, igaz, saját magamnak is.
Mit vegyél a városban?
Hát, ha egy aranyból levő karikát veszel az aranyakért, amit ujjára szoktak húzni a szeretett lányoknak, de nem lábujjra, - abba is beleegyezem!
Gróf Hertelendy Elemér ünnepélyesen lemondott a kezemről, és visszament a regénybe. Apám meg elhatározta, hogy nem erőltet már hozzá, nem is haragszik rám, hanem elment békés hajógyárosnak.
Puszil: Klári
Nagyot ugrott Pista örömében, bár akkora ugrásra azért nem volt képes, hogy a toronyóráig érjen.
Rohant az ékszerészhez, de útközben, a nagy sietség ellenére, észrevett valamit egy könyvesbolt kirakatában. Mi volt az?
Egy könyv. Nem különös, ha könyvesbolt kirakatában könyv van, de ennek a címe mégis váratlanul érte Pistát:
GRÓF HERTELENDY ELEMÉR GAZFICKÓS ÉLETE. Írta: KOPPONTÓNDI KLÁRA
Klári és Pista lakodalmán sok vendég volt, de ez nem okozott zavart, mert enni- és innivaló is sok.
Három halott is vendégként szerepelt. Így mutatkoztak be:
- Fényeskardos Alajos!
- Büszkénhegyes Tihamér!
- Hősföldy Ferenc!
Kiderült: mindhárman színészként működtek közre a Klárika által kigondolt, és eddig sikeresen megvalósult történetben.
Klára édesanyja már, sajnos, nem élt, de édesapja Pistát nagyon kedvesen veregette vállon:
- Jó asszony lesz melletted a lányomból! Kicsit bolondos, de nem unalmas. Ha pedig gyerekeitek lesznek, az unalomnak végképp lőttek. Jobban, mint amennyire a lányom nőtt, - mutatott a színészekre - ezekre az oly kitűnően szereplő művész urakra!
(2014)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!