HOPP ÉS KOPP ÉS A GOMBA-SZÉPSÉGVERSENY

Szarkatávírón futott a hír erdő szerte: gomba-szépségverseny lesz. Zsűritagok: Hopp és Kopp, a világhíres manók, a zsűri elnöke pedig Ásóláb, a bársonybundás vakondok.

- Ki lesz majd a szépségkirálynő? - erről suttogtak a susulykák, pletykáltak, tereferéltek a karcsú őzlábgombák, a felcseperedett csiperkék, de még a tekintélyes vargányák is elmondták a kalapjuk alól a véleményük. A pukkancs gombák oldalát úgy fúrta a kíváncsiság, hogy egyszer csak kipukkadtak, és lett ám hapci körülöttük! A légyölő galócák, akik igen tájékozottak voltak, mindig tudták, hogy mitől döglik a légy, és ki körül ki legyeskedik, már a leendő szépségkirálynő nevét is emlegették.

Mi okozta ezt a nagy izgalmat?

Egy idő óta egyetlen vízcseppecske sem pottyan le az égből, - és mi volt a kitűzött díj? Három tele kanna esővíz!

A bírálóbizottság megállapodott: kiesik a versenyből az, akin Hopp - hopp! - átugrik, akinek kalapjára Kopp - kopp! - rákoppint, meg az, akinek a szeme nem akad fenn a vakondok gyönyörű bundáján!

Hát, bizony, Hopp nagyon válogatós volt: az egyik gombát túl pettyesnek találta, a másikat túl ráncosnak, a harmadikat túl simának, - nem tetszett neki a kínálat!

Nem maradt el tőle a fanyalgásban Kopp sem: szerinte az egyik gomba túl piros, a másik túl potrohos, ennek vékony a tönkje, mint a giliszta, annak meg a kalapja nem tiszta.. Ez sem jó, az sem jó, csacsi gomba, az nem ló!

A vakondok úgy nyilatkozott: nincs szebb gomba, mint a pajor, - csak már rálelne valahol!

Hopp és Kopp hiába bizonygatta, hogy a pajor nem gomba, hanem a cserebogár lárvája, a vakondok, mint zsűri elnök, letorkolta őket: - Nincs szükség semmi lármára, ő szeretne szert tenni erre a lárvára!

Ekkor toppant be egy igen elegáns, frakkos, farkos, hegyes szarvú, patás kis úriember, aki különdíjat hozott a Nagy Pokol Szövetségtől egy igen jámbor kinézetű, látszólag angyalszelídségű, kalapja alján fehérlemezes, galléros-bocskoros gombának: ez a gyilkos galóca volt.

Ha ezt a gombát valaki megeszi, - könnyen halál fia, de ha szerencséje van, akkor is sokáig nyomja az ágyat!

Tiltakoztak is a különdíj ellen az ágyak, és a velük rokonságban levő heverők, kanapék, nyoszolyák! A fura úri emberke különdíjként tizenkét üvegcsét hozott, piros színű méregcseppekkel telten, amelyek olyan jól állnak a gombakalapon! Ez kivételezés a gyilkos galócával!

Ki tudja mi lett volna a vita vége, ha el nem ered az eső, és így ki nem derül: most már semmi szükség a díjként szereplő három kanna esővízre.

Minden gomba felkiáltott:
- Az Ég észrevette, hogy én vagyok a Legszebb! Én nyertem!

No, ebből is lehetett volna versengő viszály, de Tücsökcsápos Tóni felpattant egy fatörzsön himbálódzó borostyánlevélre, és rákezdte a saját maga költötte dalt.

A dalt ő költötte, dallamát fülekbe öntötte, és végén mindenki ezt énekelte. Kicsit nevetséges volt, hogy még az erdei egerek, meg a mókusok is nekieresztették a hangjukat:

Én vagyok a legszebb gomba ezen a világon!
A kalapom körül ott leng gombaszagú álom!
Az én tönköm nem megy tönkre, felszívja a nedvet.
Tavaszi és nyári esők nekem kedveskednek..

Ki lett volna gomba-szépségkirálynő, ha a volna ott nem lett volna?

Nem tudni, - de annyi bizonyos, hogy az eső után minden gomba úgy nőtt, mint a gomba!

Hopp és Kopp kicsit gombászott, gombákra felmászott, gombákról lemászott,
- de azután elmentek szamócát szedni.

A vakondok pedig visszament a föld alá, bekapott néhány pajort, majd pedig könyvet írt róluk A LEGSZEBB GOMBÁK címmel.

Pöttömtöttöm, az erdő e kis kerékkötő és lókötő törpeköltője mindenesetre nagyon körmönfontan kertelgetett kritikájában a nagyhatalmúvá lett vakondok új könyvéről.

Mondják: a pajor nem gomba.
Kinek mi a nézőpontja..
Lelhetsz rókát, lelhetsz rákot..
Van, ki tüsszent, van, ki krákog..
Egy világos, mint vakablak:
újabb könyvet kinyomtattak!
Tatár, tartár, túró, pulyka,
- olvassa el, ki nem unja!

(Folytatom)