bevarrt hátú kosárral
három kövér anyóka
padján a végtelennek
almát evett
s a nagy vasvázakon
szénfekete madarak körbejártak
szipogó rézcsapokkal jöttek a mozdonyok
öt óra harminc
fél deci meleg
hófehér füst és hó és jégszilánkok
padok utak hideg sín-villanások
osztották szét közöttük a kihűlt éveket
de várunk tovább: lélegző délutánok
sétálnak messze-messze fenyő-kapukon át
valahol tavasz van már csupakék ablakokkal
s tükrök szívén lobog fel a lelkesült virág
nem maradunk örökké a füst-üvegvilágban
türelmes lázadásunk elér a tavaszig!
ül a három anyóka
padján a végtelennek
bevarrt hátú kosárral
elfáradt csomagokkal
s almát eszik

(1970-es évek első fele?)