a földekről felém gurul a napraforgó
lángoló, barnaküllős kereke
s a libák fehér sorompója zárja le az utat előttem
egy pillanatra -
kukoricacsövek zöld trombitáit
fújja a nyár -
el nem felejtheted
a piros ringlók méz-dúdolását
a lányok ravasz rókamosolyát
az utolsó házak kékzománcos csendjét
a hirtelen messze futó világot:

a fiatalságod

(1970-es évek?)