gyönyörű sólyomszemű rétek
kezedhez ismét visszatérnek
visszatérnek, felszállnak szépen
eltűnnek kékszín messzeségben

s hol egybeolvad földi, égi
minden csillag szavad idézi
együtt megyünk hótükrű nyárban
szédítő hűség áramában

sötét erdők lassan felállnak
kart karba ölt gyöngykék virághad
nagy tisztások, nézd, egybefűzik
madárhang szépség csengettyűit

hegyek bronzban égnek, merészen
küzdő arcél, szigorú érem,
tisztult hegycsúcs, tündérszárny-holnap
délibábosan közel voltak

együtt mentünk útján a kéknek -
a kúszó ösvények lenéztek
s bőrére hány kaméleonnak
változó színek feltolongtak!

látom, mint ki mesékbe láthat
fecskés hitét az indulásnak..
/ezüst ló horkant s hány nyeregben
kaméleon unt szeme rebben!)

felhők szállnak fényben, sötétben
eltűnnek kékszín messzeségben
meddig értünk s utunk még mennyi?
Nélküled nehéz számba venni!

a tájban élsz most észrevétlen
de mély bölcsességed megértem
s múlt életed új csillag-mását:

jövendő zászlók lobogását

(1970-es évek?)