időkémények füstje elszivárgott
s a drótvonalak átsiettek a tájon
kis félénk boltok árulták az almát
a gépek légcsövéből a fehér gőz kiáradt
megvakult gyíkok hemperegtek
az öntöttvasak sötét borúján
zörgő kapuk kinyíltak újra
zihált a kövér teherautó
egy fék valahol felnyüszített
ostoba táncdalszövegekre
gondoltak formás mellű lányok
a szemükben csöppnyi tavasz volt
időkémények füstje lobbant
almát árultak félénk boltok
zihált a kövér teherautó
ácsorogtak a tilalomfák
felhúzódtak nyurga sorompók
kis madarak csöppnyi reménnyel
a rézmosolyú napra szálltak
elgördültek a teherautók
megvakult gyíkok sütkéreztek
rézmosolyú ígéretekben