Milyen is volt a bejgli?
Először nem volt bájgli,
mivel az egész város
volt cukorbáj hiányos..

A Háború befalta
mit talált erre-arra.
Persze, aki már meghótt,
az nem kér cukrot, vagy sót..

Cukor helyett volt melasz:
nyelvbimbóidnál mamlasz,
s a bejglik, mákszegények, -
mazsolát nem is kértek!

..de mégis elbújt a bú:
Nagy Szakács a Háború!
Korgó gyomor koldus lény, -
e bejglit de ettem én!

Később jött új ég hona:
lett cukor, lett mazsola,
s Karácsonnyal jött, nagyon,
bejgli láttán unalom!

Az Élet ment, még tovább,
s a bejglibe pompás mák,
cukor, méz, sok mazsola..
El nem felejtem, soha!

Nem felejtem, - de a nép
felejt. (Hol tartja eszét?
Bútorfába kell a szú?
S neki Békeháború?)

Lehet, hogy itt-ott ma már
vágyott vagy, Bejglikirály,
s asztal, amelyen ez, s az, -
más is van, mely ott maraszt..

E verset ígértem én
egy Hölgynek, ki oly szerény..
Karácsonyról írt egy dalt,
s bejglit sütni úgy akart!

Nevében nincs ott a bú,
csak angol szóként a blue,
ami szép égszín: a kék..
- Bejglit sütni szeretnék!

- írta. Sütött? Remélem.
Ezt tervezte, szerényen.
Unokái megették,
s kaptak egy mesés estét?

Ezt nem tudom, csak ennyi
mit sejtek: sült a bejgli,
s fényt ringatott egy dalra
a fáján díszangyalka.

(2013)