Icipici angyalka röpült, hatalmas, szinte égig érő fenyőfával. Leszállt egy parkban. Felállította a fenyőfát, leoldotta a fa oldalához kötözött zsákot. Nekilátott a megszokott karácsonytáji varázslathoz, amely fenyőfából karácsonyfát csinál /persze, utóbbi hamarosan megint fenyőfa lesz, de most már gyökértelen és hajléktalan, a kukák között, - ám minek szomorítsuk el Karácsonyt ilyen jelképes melléktörténetekkel?/.

Zsebre dugott kezekkel ördögöcske nézte a műveletet. Ha szarvacskáit leszámítjuk, ő sem volt nagyobb az angyalkánál.
- Mit csinálsz? - érdeklődött az ördögöcske.

- Hungarian Karácsonyfát szegény magyaroknak - válaszolta az angyalka. Ám te menj innen, mert ördög vagy, méghozzá veres!

- Szóval, te nem szeretsz engem?! - sértődött meg az ördögöcske.

- Téged nem! - vallotta be az angyalka. Mindenkit szeretek, de téged nem, mert te ördög vagy. Az ördög ellen küzdeni kell!

- Szóval, rasszista vagy! - bólintott a kisördög. Akkor pedig barátkozhatnánk, mert én is rasszista vagyok! Két barna bőrű jóembert ma be is löktem a Dunába.

Az angyalka nem tudta mi az a rasszizmus, de azért visszavágott:
- Akkor te nem rasszista vagy, hanem rosszista! Megöltél két ártatlan jóembert!

- Afenét! - mondta az ördögöcske, és megtörölte nedvező, hegyes orrocskáját. Egyrészt nem minden mai jóember ártatlan, hiszen az ártatlanság véleményezéséhez meg kellene nézni előéletüket is. Másrészt nem fulladtak bele a vízbe, kiúsztak, de most már nagyon haragszanak a világra, félig meddig már rosszemberek, de még fejlődniük kell a teljes rosszasághoz. Adj azokból a csokoládékból!

- Nem adok! - makacskodott az angyalka. Egyrészt azért nem, mert te ördög vagy, méghozzá veres. Másrészt azért nem, mert azok a Hungarian hajléktalanoké. Mind-mind kap Karácsonykor egy szelet csokoládét, meg egy tányér babgulyást, illetve, ha sok hajléktalan jön, akkor fél szelet csokoládét és fél tányér babgulyást, hogy érezze a szeretet melegét!

- No, a Pokolban szeretet nélkül is meleg van.. - mosolyodott el az ördögöcske. Egyrészt. Másrészt pedig, nem is kell a csokoládéd, te irigy pincsikutyus! Holnap szólok Ördögpapámnak, az majd elprivatizál nekem egy egész csokoládégyárat. Ettől függetlenül: nekem is van csokoládém, nézd, öt darab is! Csak kíváncsi voltam arra az állítólag fene nagy, angyalian jó szívedre.

Az angyalka meglepetten látta, hogy az ördögöcske karmai között pont olyan márkájú csokoládészeletek vannak, mint amilyeneket ő hozott. Nem szép dolog a bizalmatlanság, mégis kiszaladt a száján:
- Te! Nem tőlem loptad el azokat a csokoládékat?!

A kisördög félig-meddig maga is Hungarian volt, mert legtöbbet e tájon lófrált, meg aztán ismerte a nagyvilágot is, így kapásból lehazudta, ha most nem is a csillagokat az égről, de a csokoládék eredeti származási helyét:
- Csóré csór ilyet, nem én! Erre csak az ügyvédem jelenlétében felelek, akkor sem azt, amit hallani szeretnél! Továbbá feljelentelek rágalmazásért, rágógumi rágásért, meg kutyagumiztatásért! Az én ügyvédem sztárügyvéd, beee!

Az angyalkát bosszantotta a rá nyelvet öltő kisördög viselkedése, ezért most már nem éppen angyali türelemmel válaszolt:
- Az én ügyvédem meg a Nagy Atya Isten, aki meg is parancsolta a Tízparancsolatban: NE LOPJ! Isteni törvényként!

Az ördögöcske erre levetette magát a földre, úgy hahotázott:
- Te meg idejöttél ezzel a, hi-hi-hi-ha-ha-ha, ne-evet-séges istenpa-ha-ha-ranccsal: NE LOPJ! Hungaryba! Ez jó! Ez nagyon jó! Hát, te kis butus, ha senki nem lopna, akkor senkinek nem lenne sok-sok pénzecskéje, ha senkinek sem lenne sok-sok pénzecskéje, akkor senki nem volna gazdag, ha senki sem volna gazdag, akkor mindenki bejutna a Mennyországba, mert közismert a mondásból, hogy a gazdagnak nehezebb bejutnia a Mennyországba, mint a tevének átbújnia a tű fokán, ha pedig mindenki bejutna a Mennyországba, akkor vagy a Mennyország nem volna Mennyország, vagy pedig ez a kis ország nem volna HUNGARY! Kapiskálod már, piskótapisiském?!

Az angyalka nem kapiskálta, de ezt nem vallotta be, mert a kis veres ördögöcske nem ávokínozta őt meg, mivel ez a Karácsony már nagyon a rendszerváltás után volt, és akkor már más rendszer volt, amelyik mással kínozott másokat, azaz majdnem mindenkit. Ám azért az angyalka nem akart alulmaradni, aminek legjobb módszere nagyon felülről kezdeni és folytatni, ezért így kiáltozott az ördögöcskére:
- Különben téged azért sem szeretlek, mert te veres ördögöcske vagy, és nagypapád hívei sarlóztak, meg kalapácsoztak, meg vörösítettek, meg embereket belágereztek, és legolyóztak, meg begolyóztattak, és önkényuralmi jelképet gyárakra felcsináltak, és még az ártatlan kis Hungarian gyerekversike is kimondja: „Veres kutya, veres ló, veres ember egy se jó!". Ámen! És: beee!

Nyelvet öltött az angyalka az ördögöcskére. Utóbbi eddig még csak-csak, de most nagyon méregbe gurult, előkapott valahonnan egy ménkű nagy igaztörténelmes könyvet, és az angyalka orra alá dugta:
- No és mit csinált, szárnyaska, a te sok hívecskéd, és szentségeskedő szívecskéd?! A nem-hívecskéket kínozta, és inkvizícióztatta, és lekereszteshadjáratolta, és levallásháborúzta, és halomra öldöste, és, ha így vesszük, akkor a te keresztecskéd még inkább önkényuralmi jelkép, és vedd tudomásul: az én Nagypapám több csodát csináltatott, mint a te Pápád, mert nem csak kilencet, továbbá még a csodákból is olyan hétköznapi nemcsodákat csinált, hogy csak na! És én most csakazértis levörösszegfűzöm az egész karácsonykutyafás fenyőfádat!

Egy pillanatra elvonta figyelmüket egy ötfős, csizmás, zöldinges menetoszlop, amelyik ütemre lépkedett, és ezt kiáltozta:
- Szép szál fenyőfa! Éljen Szálasi! Szép szál fenyőfa! Éljen Szálasi!

A hatalmas, ötfős tömeget ezúttal csak harminc újságíró kísérte fényképezőgépekkel és tévékamerákkal. Ám a menetelők és újságíró kísérőik már el is tűntek, és ekkor vörös szegfűket vett elő az ördögöcske egy nagy kartondobozból, majd pedig mindet rászórta a fenyőre.

..és ekkor csoda történt! Persze, azok előtt, akik kapiskálnak valamit a mai Hungarian közélet igazából, ez talán korántsem volt akkora csoda, másoknak azonban, azt hiszem, mégis. A szegfűk először élénkvörös színnel kezdték a fenyőfán, ám színük máris halványult, kompromisszumos szocdempirosra, azután még tovább, szocdemesnek mondottra, majd aligrózsaszín-polgárira.. Végül ottmaradtak a fán, de..

Az angyalka csodálkozott, de ugyanakkor úgy érezte: eljött az ő Nagy Pillanata. Kivett a zsákból egy hatalmas betlehemi csillagot, felröppent vele a magasba, és a fenyőfa csúcsára tűzte.

Ekkor azonban megint csoda történt, az előbbinél jóval nagyobb, meglepőbb. Az aranyszínű csillag kezdte elveszíteni sárga fényét, hirtelen pirossá változott, ötágúvá, majd színe tovább erősödött, már élénkvörös színben ragyogott, élettel telt meg, lüktetett, melegséget árasztott, - mintha mondani akart volna valamit az embereknek!

- Az Önkényuralmi Jelkép! - hökkent meg a látványon a pici angyal.

- Nem! - rázta meg fejét a kis ördög, aki az angyalkánál nagyobb csillagszakértő volt. Ez nem Nagypapám híveinek csillaga! Ez nem egészen az a Csillag! Ez egy másik!

Nos, ami utóbb történt, csoda volt, de az Igazi Csoda, a Csodák Csodája /ezúttal Óz és Űz nélkül/ ezután jött! Hihetetlen dolog: az angyalka és ördögöcske, valamiféle varázserőtől hajtottan, leült egymás mellé a közeli padra! Sőt! Elkezdtek beszélgetni!

Miről beszélgettek?

Azt én nem árulom el, - nem árulásból és árulkodásból élek! Ám azért sem mondom meg, mert nem akarom, hogy bárki kitérjen a hitéből, hiszen mi maradna meg egyeseknek, ha már az jó kis esztelen gyűlölködés sem, csak esetleg az a sok pénzecskéjük, amit összeharácsoltak. A pénz - ahogyan a Hungaryban is használt okostojástóbiás-mondás megjegyzi - nem boldogít!

Azt viszont nem tartom titokban, hogy az angyalka megmutatta az ördögöcskének a jóságmérő készülékét, az ördögöcske pedig megmutatta az angyalkának a rosszaságmérő készülékét, de még az ostobaságmérő készülékét is, aminek fogantyúján libák voltak, ám Ludas Matyi nélkül.

Később az angyalka megengedte volna az ördögöcskének, hogy segítsen Karácsonyfává díszíteni a fenyőfát. Megengedte volna, de nem engedhette meg, mert, amíg ők a Hungarian padon, e Hungarian közparkban beszélgettek, addig eltűnt: 1. a fenyőfa, 2. a csokoládé ajándékokkal és fenyőfa díszekkel teli zsák, valamint 3. a park melletti utcából három személyautó.

No, mit szépítsük a dolgot, csak az a közönséges nem csoda játszódott le, amelyik mindennapos Hungaryban, még karácsony tájt is: „ismeretlen személyek" ezeket meglovasították.

Bizonyos szervek és illetékesek azonban most is nagyon utánanéztek a tolvajoknak, azzal a megszokott nézéssel, amellyel bizonyos négylábú lények néztek Jézuskára az istállóban, Betlehemben, amikor megszületett.