Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2013-12-03 19:50:51
Megtekintve: 1877
Borsszemnyi mesék
DIÓ, DIÓK

A kosárnyi dió között az egyik fakabátos gyümölcsszem nagyon ugrált a többieken, és így dicsekedett:
- Ugye, halljátok, hogy milyen gyönyörűen csörgök?

A sok dió egyike tapintatosan helyesbített: - Csörgünk.

REPÜLŐ MANÓCSKA

Picipinty Pali szárnyak nélküli manócska volt, de szárnyakat készített magának. Felmászott a tölgyfára, hogy kipróbálja: milyen madár lehetne belőle?

Szépszarvú őz állt meg a fa alatt. Nagy szemekkel bámult fel Palira. Két feketerigó is abbahagyta az avarzörgetést. A közeli bükkfáról kíváncsian nézte a manócskát az ugrabugra mókus.

Pali kísérlete félig sikerült. Lesiklott a fáról, de egy bogáncsvirágon landolt. Utóbbit popsija igencsak bánta, mert a bogáncs szép lila virágú, de szúrós kedvű növény.

A manócska felkiáltott:
- Ez a balsiker azért történt, mert az őz nagyon bámult rám!

A mókus elmosolyodott, és csipkelődőn megjegyezte:
- Ez az őzbak most már bűnbak is lett!

KÖNYVEK

A polcon könyvek sorakoztak. Egyikük büszkén jelentette ki a többieknek:
- Minden könyv az Igazság kinyitója, Tanítója!

Az egyik könyv, tudománnyal telten, így mormogott, félig önmagának:
- No, azért nem mindegyik..

A KALAPÁCS

Egy tanult ember fejében sok könyv volt együtt, de a szerszámokkal végzett munkát nem szerette, ha tudta, elkerülte otthonában. Egyszer mégis rákényszerült, hogy szöget verjen a falba, mert barátjától kapott egy festményt, azt szerette volna feltenni.

Utálattal fogott hozzá, aminek az lett a vége, hogy saját ujjára ütött, a szöget pedig leejtette. A fájdalomtól így kiáltott:
- Ó, ez az ostoba kalapács!

Felesége elmosolyodott:
- Ne haragudj erre a vasfejű komára! Az ő fejében nincs ott az a bölcsesség, ami a tiédben, de csak arra akart megtanítani, hogy amikor valami nem szeretem munkát végzel, akkor legyél kétszeresen is figyelmes.

BALSIKER, SIKER

Két ember folyóhoz érkezett. A vízmeder egyik helyen sekély volt, és ott, a hínár között, nagy hal akadt el, nem tudott továbbúszni. Egyikük belegázolt a vízbe, és megfogta az uszonyost.

Megfogni megfogta, de a hal síkos teste, amikor felemelte, kicsúszott a kezéből, visszaesett, most már távolabb a sekély víztől, és elúszott.

Az ember bosszúsan felkiáltott:
- A kutyafáját, mekkora balsiker!

A másik ember elmosolyodott:
- Neked balsiker, a halnak siker! Balsiker, siker szülője gyakran ugyanaz a pillanat..

A SZŐLŐFÜRT

Két ember ment hazafelé a présházból, ahol borocskáztak. Az egyiknek már támogatni kellett a másikat, mert utóbbi, bár bőbeszédűbb lett, de a bortól botladozó is. Megállt útközben a kelleténél többet ivó ember egy szép fürt szőlőnél, és így dadogott:
- Te so-sokat lá-látsz szőlő, mert so-sok szemed van! No, és mi-mind mi-milyen ra-ra-ragyogó!

A másik, aki támogatta, kissé bosszúsan hozzátette:
- No és az, aki belőled iszik, amikor borrá lettél, vaksibb lesz mind a két szemére!

NAGY KOSÁR NAGYOT VÁR

Ketten igyekeztek közös rokonukhoz. Azt mondta egyikük:
- Én nem szoktam ajándékot vinni neki, most sem viszek, már hozzászokott. Ha süteményt kapok tőle, akkor majd a zsebembe teszem. Ám te miért hozod magaddal azt a nagy kosarat?

- Én azért, hogy rájöjjön: nagy kosár nagyot vár! - hangzott a másik válasza. Remélem, hogy nem kis ajándékot fog beletenni, hanem, ha süteményt sütött, abból jó sokat!

Amikor megérkeztek, a rokon nénike felkiáltott:
- Ó, lelkecskéim, miből találtátok ki, hogy ilyen nagy kosarat szerettem volna venni a vásárban? Ez azután a pompás ajándék!

Nem merték bevallani: nem neki hozták a kosarat. Mindkét látogató savanyú képet vágott, de az, aki a nagy kosarat hozta, sokkal savanyúbbat.

A CSENDZAVARÓ RÉSZEGESKEDŐ

Egy ember, télen, a kocsmából éjféltájt hazatérőben, és igen italosan, fülsüketítően, hamisan bömbölte a dalt:

A tavasz játszik énvelem!
Fenséges ez a szerelem!
Oly gyönyörű e tavaszi dal!
Kimondja, amit szívem akar!

Az egyik ablakból valaki, akit már nem először ébresztett fel álmából ez a részegeskedő, lekiáltott neki:
- Amilyen az éneked, olyan ajándékot érdemelsz! Nesze, jutalmul, egy kis langyos tavaszi esőcske! Otthon azon gondolkozz el: az én szívem vajon mit kíván neked?

Ezt követően lezúdított a beszeszelt ember nyakába egy vödör hideg vizet.

HÁRMAN AZ ALMAFÁN

Egy öregember észrevette, hogy almafájára három kisgyerek mászott fel, és buzgón eszegetik az érett almát.

Először ki akarta okítani a kicsiket, hogy nem szép dolog más ember gyümölcsfájáról saját hasukba takarítani be a termést, de azután, mivel nagyon szerette a gyerekeket, így szólt:
- Látom, hogy nem lopjátok a napot, - és a Napot sem! Ha hozok nektek egy kosarat, akkor nekem is szedtek almát?

- Szedünk! - kiáltották a gyerekek, mert örültek, hogy szidás helyett feladatot kaptak.

Le is szedtek minden almát az öreg fájáról. Így ők is jól jártak, meg az almafa tulajdonosa is, aki régen volt már gyerek, és nem tudott volna felmászni a fára.

SZAVAK

- A barátod segített neked, te mégsem szép szavakat mondtál neki. Lehet ennél csúnyább dolog? - korholta a fiúcskát egy felnőtt, aki látta, hallotta a történteket.

- Igen! Csúnya tettekre szép szavakat mondani.. - válaszolta az illetlenül viselkedő, de éles eszű kisfiú.

(2013)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!