Feltöltve: 2013-09-01 14:56:19
Megtekintve: 1764
Nyárvégi csend
rokokó fű táncol a kékbe
fénymagot szór a messzeségre
pillát hunynak kígyószem-lepkék
egy szisszenés múltban lebeg még
virágszáron csöpp csigaházak
ajtót be- és időt kizártak
rézüstök dombok forrni készek
zsoldos ruhában seregélyek
gyöngytükrökben ha villan néha
piros kakas fokos-taréja
gyümölcsméz-csend a napra cseppen
felejtést kérő énekekben
/1979/
fénymagot szór a messzeségre
pillát hunynak kígyószem-lepkék
egy szisszenés múltban lebeg még
virágszáron csöpp csigaházak
ajtót be- és időt kizártak
rézüstök dombok forrni készek
zsoldos ruhában seregélyek
gyöngytükrökben ha villan néha
piros kakas fokos-taréja
gyümölcsméz-csend a napra cseppen
felejtést kérő énekekben
/1979/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2013-09-05 07:32:40
Kedves Bigiblue!Örülök, hogy tetszett a vers.
A felejtés (a fogalom külön verset érdemelne) általános jelenség. No, addig, amíg csak arról van szó, hogy egy, a nyárvégi természetről írt verset felejtenek el az olvasók (mint ezt is, hiszen 1979-ben írtam), - rendben. Az igazi probléma ott van, hogy gyakran egy nép felejti el saját történelmét, még azt a részét is, ami nem oly régen történt, - no és még mennyi mindent elfelejt!
Üdvözöl: Miklós
2013-09-04 21:20:29
Szép vers, egyáltalán nem felejtést kérő, sőt !! Akárcsak a méz, édesíti a szép őszies napokat ! :)