Feketebundás öt kiscicát szült, ami szép szám, de nem elég ahhoz, hogy egy nyávogó bekerüljön vele a Rekordok Könyvébe. Hamarosan négy kiscica szerető gazdára lelt Fényeskürtös falucskában, de az ötödiket Klárika, Feketebundás gazdasszonya, elnevezte Karmulókának, és őt is ott tartotta a háznál. Két cica könnyebben móresre tudja tanítani a rendetlenkedő egérnépet, mint egy.

Karmulóka igen bájos cicaszépség volt, fekete bundával, de két mellső lábacskáján kesztyűre, hátsó lábain cipőre hasonlított a fehér szőr. Két szemét is fehérség vette körül, mintha szemüveg lett volna rajta.

Kíváncsian kérdezgette mamáját az egérfogás fortélyai felől.

- Az egérfogás úgy kezdődik, hogy a cica elbújik, lesben áll.. - kezdte a mamája.

- No és mi van akkor, ha az egérke is elbújik? - vágott közbe a kiscica.

- Várj, folytatom! Az egér is elbújhat, például a lyukába, de a cica ilyenkor meglapul a lyuk előtt, figyel. Amikor a cincogó kibújik, a cica elkapja.. - oktatta gyermekét a cicamama.

Arra futott egy egér, és - huss! - máris eltűnt falba vájt lakásában.

A cicamama ott hagyta gyermekét a lyuknál: lessen, tanuljon türelmet, végül pedig kapja el az egér farkincáját!

A lyukba bebújt egér azonban nem akart kibújni. Van olyan, hogy pajkos gyerekbe is bele-belebújik egy kisördög, - kibújni meg nem akar belőle.

A kiscica várt, várt és várt.

Gazdája, Klárika meglátta a cicust, megdicsérte, nevetett:
- A türelem rózsát terem, így tartja a közmondás, - de talán cicaszájba jutó egeret is. Szorgalmadért, Karmulóka, jutalom tejecskét érdemelsz. Gyere, itt a tejecske, most adta egy nagy kecske!

A tejivás után a kiscica visszament az egérlyukhoz, de elbizonytalanodott:
lehet, hogy közben az egér kibújt, elment?

Benyávogott a lyukba:
- Nyányá! Bent vagy még, egérke? Ha még bent vagy, akkor cincogj ki egyet, ha már elmentél, akkor cincogj ki kettőt!

Nos, vannak olyan egerek: még a cicára sem hallgatnak, - csak hallgatnak! Ez az egér is, úgy látszik, ilyen volt.

Karmulóka körsétát tett a kertben, az egérfogásról kérdezősködött. Kunkorifarkú, a kakas, az mondta: ő nem egérvadász, de nem szereti az egeret, mert néha az ő darált kukoricájából is eszeget, cseneget, pedig az neki szánt eleség, meg azt eszi hét tyúkfelesége is.

Élesfog, a kopó kissé meg is sértődött a cica kérdésén: még hogy ő egérvadász volna! Bátor ősei medvevadászaton is ott voltak, főszereplőként. Medve már nincs ezen a tájon, de nyulakat, ha tud, ma is megkerget. Hozzátette: a macskákat is űzőbe veszi, bár azokat nem akkora örömmel, mert a cica, ha utoléri, karmolászik!

- No és akkor minket miért nem kergetsz, engem, meg a mamámat? - csodálkozott Karmulóka.

- Te a házhoz tartozol, és cicaanyukád is! - oktatta ki őt a kutya. Nektek is, mint nekem, Klárika a gazdasszonyotok. Én tudom mi a kutyakötelesség: HŰSÉG A HÁZHOZ, HŰSÉG A GAZDÁHOZ!

Csengettek a kertkapun. Ki jött meg, kutyástul?

A kopó felvilágosította a kiscicát:
- Ez az ember Klárika udvarlója, Pista. Az ő kopókutyája ez a gyönyörű Fáni. Ha Pista elveszi Klárit feleségül, akkor Pista is, Fáni is hozzánk költözik. Ne félj, Fáni már most sem bánt téged!

Így is lett: Fáni csak megszaglászta a cicust.

Pista Klárikának hatalmas rózsacsokrot, Élesfognak sonkacsontot hozott. Karmulóka is kapott tőle valamit: simogatást. Utóbbi is jobb, mint a kupán ütés! Ebből is látszott: kedves, barátságos legény ez a Pista.

Fáni kutya rajongással beszélt Pistáról:
- A gazdám mezőgazdász. Azt tudom, hogy mi a mező, mert ott szokott szaladni előlem a nyúl. A mezőgazdászról, nem tudom, hogy mit jelent, - de Pista jó ember, mert kétcsövű vadászpuskája is van!

Utóbbit Élesfog, a kopó, meg a kiscica elégedetten vette tudomásul. Tényleg: Pista jó ember volt, és vadászpuskája is volt.

Duplacsövű vadászpuska tulajdonosáról azért mindjárt azt gondolni, hogy vajból van szíve, kissé talán mégis túlzás.

(2013)