Majmok között nem az a nagyeszű vezér, aki sok mindenről sokat tud, hanem az, aki tudja, még ha többet nem is: mit vesz be, eszik meg a majom, ha mások már mindent elettek előle?

Bömbölömbombolám ilyen nagyeszű vezér volt, mert tudta: miként lehet vezérré, ha majmokról van szó. Varacskos disznó tetemére lelt a horda. Csoda volt, hogy a keselyűk még nem vették észre a csőrbe valót.

Bömbölömbombolám ráállt a dögre, és így üvöltözött:
- Én leszek a vezéretek, mert nagyon szőrös vagyok, tudok makogni, fintorogni, és elosztani e disznó földi maradványait a Nagy Majomszellem szent akarata szerint!

A legtöbb majom elámult a kétségtelen igazságon: tényleg, Bömbölömbombolám tud makogni, fintorogni, és nagyon szőrös! No és, ha a Nagy Majomszellem akarata az, hogy..

Néhány majom azonban úgy vélte: ő is szőrös, ő is tud fintorogni és makogni. Mire azonban utóbbiak észbe kaptak, a varacskos disznó teteméből nem kaptak, mert azt a vezérmajom, és annak rokonsága addigra már eltakarította saját magának, pontosabban saját magába.

A vezér így dörgött rá az egyik méltatlankodóra:
- Te még szólni mersz, te, veres szőrű? Előbb számold meg a szőrszálakat a saját testeden, és ha több van rajtad, mint rajtam, akkor nyisd ki a banánlesőd! Rajtam, előre megmondom, kétszer annyi szőr van, mint rajtad, te szőrszálhasogató!

Akiknek jutott a varacskos disznóból, azok örültek disznó szerencséjüknek, és buzgón helyeseltek Bömbölömbombolámnak, mert nem izgatta őket, hogy mi a szőrös igazság, még szőrmentén sem. Nem az igazságot keresték, hanem a magukba tömhetőt.

Akiknek nem jutott a disznóból, azok közül is sokan a vezérnek hízelegtek, mert úgy vélték: udvarló makogásukért majd kapnak valamit előbb-utóbb. Néhányan azonban makacskodtak, tárgyilagos szőrvizsgáló bizottság felállítását javasolták.

A bizottság fel is állt, de hamar lefeküdt, mert dög meleg lett, átmenetileg új dög nélkül.

A horda később néhány banánfára lelt, de mielőtt a banánt széthordta volna, Bömbölömbombolám rájuk bömbölt:
- Odébb az agyarakkal! Mi gondjainkba veszünk minden banánt, hogy ne vesztegessük az időt, így nektek arra már nem lesz gondotok! Bántó banángondok nélkül élhettek, halhattok!

Bömbölömbombolám hívei, atyafiai és atyalányai tényleg gondjaikba vették a banánfürtöket, és így ők voltak ott, szegények, a gondban: nehogy többet egyenek, mint amennyi beléjük fér! Ám ami nem fért beléjük, arról is tudták, hogy hová kell tenni.

A fák alatt tolongó népségnek is jutott néhány banánhéj darab, így a Vezér nem csúszott el egy banánhéjon sem. Elmagyarázta a lenti majmoknak: ma nekik héj, holnap már háj, holnapután meg jön a vidám hej! Éljen gyönyörű Majomföldünk!

Sok majom úgy vélte: ez azután bölcs, igaz, majom hazafihoz méltó magyarázat! Igen. Ma kopp, - de kopogjuk csak le! - holnapra már itt a hipp, holnaputánra pedig - hipp-hopp! - jöhet a hip-hip-hurrá!

Néhány kétkedésre hajlamos majom másképpen vélekedett, de a másként vélekedőkkel igen finoman bántak Majomföldön: a többiek ugyan leköpdösték, leveresmajmozták őket, de csak ott rúgtak beléjük, ahol lehetett.

A majomvezér tulajdonképpen később is viszonylag szerényen viselkedett, persze, attól függ, hogy mihez viszonyítjuk e szerénységet, de az tény: nem neveztette magát Majomistennek vagy Majomfáraónak. Csupán viselkedése mutatott arra, hogy Nagy Majomszellem olyan földi helytartójának tartja magát, aki a Földet, a Mennyet, és a Világűrt is a markában tartja, de Majomföldet nagy bizonyossággal.

Bömbölömbombolám - csak úgy mellékesen - fődiplomamunkát is írt a Legfelsőbb Faegyetemen. A diplomamunka rövid volt, mert csak hétszázhetvenhét oldal, de egyetlen hasznos mondat ismétlődött benne: A MAJOM, HA OROSZLÁNT LÁT, KÖTELES GYORSAN FELMÁSZNI A FÁRA!

Ez jó tanács, és a Vezér nagy eszére utal: tudta, hogy sokszor el kell ismételni azt, amit a majomkoponyákba szán, - akkor számíthat sikerre, de még akkor sem feltétlenül siker ikerre!

A Majomakadémia elnöke sem volt kiseszű, mert nem plagizálást emlegetett, hanem a disszertáció előtt kalapot emelgetett, emeltetett, és megszavazta Bömbölömbombolámnak a háromszoros doktori címet.

Később - az említett tanulmányra is támaszkodóan - több törvényt, póttörvényt, és törvénytelen törvénymódosítást hozott a Birodalmi Majomképviseleti Ülés, utóbbiak szerint az a majom, aki az oroszlán elől nem mászik fel a fára, vagy nem elég gyorsan, háromtól öt zsák banánig terjedő büntetést kaphat, vagy annak megfelelő kötelező közkényszermunkát, mert rossz példát mutatott a többieknek. Ha az oroszlán elkapja és megeszi, akkor mentesül a büntetés alól, ha viszont az oroszlán csak a lábát szakítja le, akkor a Nagy Majomszellem legyen irgalmas hozzá, amennyiben kínjában rokkantjárulékot szeretne!

No, szóval ilyen jól mentek a dolgok Bömbölömbombolám dicső vezérlete alatt.

Mármint eddig.

Ezután mi lesz?

Annak csak a Nagy Majomszellem a megmondhatója, - ha meri.

A többi majom jobb, ha a fenti kérdésre vonatkozó vélekedését saját koponya konzervdobozában tartja.

Biztos, ami biztos, - bár lehet, hogy holnapra már az is bizonytalanná lesz!

(2013)