Feltöltve: 2013-04-24 14:51:50
Megtekintve: 1700
Többféle ország (Nikolits Árpádnak)
Ez a cím akár válasz is lehetne
egyik műved címére, ám túl messze
juthatna versem képzelet-batáron, -
így ne vedd ezt még válasznak, Barátom!
(E világnak szól ez, és, bizony, okkal,
mivel az elsietett válaszokkal
tele van, persze, az is igaz: késő
gondolat sokszor nem sok jót ígérő.)
Épp most jelent meg a Szavak, fogalmak..
poémám, persze, tudom, azt már holnap
elfelejtik, - vagy még ma, nem is kétlem:
erős e nép a nem-emlékezésben.
Ilyen e nép! Ha tán nem tetszik gőgöm,
igazad van, de szépítő időkön
túljutottam. Mindig többféle ország
egy országon belül, csak a bolondját
járatják a néppel, - s lényegre tértem,
ha kérdezem: kik, s kiknek érdekében?
Eszme szép lehet, akkor is: mögötte
bűnök vannak, - rosszak, jók vére, könnye.
Tagadható? Különc vagyok, de drága
nekem Tények kegyetlen Igazsága.
Nyilván Te is így vagy vele, csak szebben
tudod megírni. Nos hát, akkor ebben
megegyezünk? A föld, a táj nem ország
önmagában, igaz, anyaglét-sorsát
adja, s anyanyelv édesít, megértet
ezt-azt, de csak kérőjeként Egésznek, -
teljességért tovább kutató részlet.
Kimondom (bármint szánom múltját, sorsát):
nem országom e mai Magyarország!
Aki látja milyen erkölcsi mélyben
urai, - hát most úgy él börtönében:
ha kell, s ha tud, - szól, vagy, kényszerből, hallgat,
s megvet hazának hirdetett hatalmat,
mely nem haza. Csupán gúnyból lehetne
így nevezni! Kevesek Édenkertje, -
de a többségnek mit ad ez az Éden?
(S titok, hogy hányan halnak benne éhen.)
Az én Országom? Egy elképzelt Ország.
Tiszta Csillag őrzi jövendő sorsát.
Valóvá lesz, - ezt egy percig sem kétlem! -
de ma még hihetetlen messzeségben.
Dolgos ország, szívvel és ésszel élő,
s múltról, jelenről igazat mesélő.
Az én Népem? Nem ez a mai fajta,
melynek kudarca szolganép kudarca:
semmi-koncért, vagy csupán balga hitben
megalázkodik, kész, hogy istenítsen
bármilyen senkit, s bambul úri bálra,
mintha az volna a világ csodája..
Ó, képzelt Néppel, Te, elképzelt Ország!
Legalább olykor-olykor varázsolj át
távol magadba, hogy lelkem ne érje
e rossz jelen annyi keserűsége,
s ne lássam ezt a népet, mely magára
keresztet vethet, oly gyarló az álma,
s ezt a földet, ahol annyian lopnak, -
s még glóriát ad öntelt tolvajoknak!
Képzelt Népem lelkében ott loboghat
többféle zászló.. Távol ez a Holnap!
Most a hazugság hat még, és feledtet
sok mindent: ellenséggé miként tett meg
románokat a magyarok szemében, -
s viszont! (Hatalom ártó vaskezében
hányszor szorult nemzetek szíve össze!
Nyelvük kivágta, kezük megkötözte,
s hátukon perdült eszeveszett táncra
égő Pokol: az Ördög Királysága).
Szívből, ha Szív: a Szépség messze látszó, -
s megférhet román, magyar, székely zászló
egymással, jól! A múltban is, ha kértek
viszályok vért, - nem volt az Isten-érdek.
Milyen érdek volt? Képzelt népem tudja, -
s mai maszlagon el dehogy butulna!
Magyarkodás ma gyakran mindent áthat:
kiáltsd igazad Volt, Huszadik Század!
Beszélgetünk, - s a kopók majd figyelnek.
Gyönyörűek! Szemükbe néző lelket,
jóindulatot, értelmet találhat, -
részei egy szép erdélyi varázsnak.
Nem tagadom: elbűvöltek, egészen,
múltkor is, madárhangos erdőszélen.
Ha bennük csepp kópéság, - annyi kell még!
(Költő is kergethet huncut szerencsét,
s olykor benne is nyelvet öltő gyermek,
kitől a vers néha egy mosolyt nyerhet.)
(2013)
egyik műved címére, ám túl messze
juthatna versem képzelet-batáron, -
így ne vedd ezt még válasznak, Barátom!
(E világnak szól ez, és, bizony, okkal,
mivel az elsietett válaszokkal
tele van, persze, az is igaz: késő
gondolat sokszor nem sok jót ígérő.)
Épp most jelent meg a Szavak, fogalmak..
poémám, persze, tudom, azt már holnap
elfelejtik, - vagy még ma, nem is kétlem:
erős e nép a nem-emlékezésben.
Ilyen e nép! Ha tán nem tetszik gőgöm,
igazad van, de szépítő időkön
túljutottam. Mindig többféle ország
egy országon belül, csak a bolondját
járatják a néppel, - s lényegre tértem,
ha kérdezem: kik, s kiknek érdekében?
Eszme szép lehet, akkor is: mögötte
bűnök vannak, - rosszak, jók vére, könnye.
Tagadható? Különc vagyok, de drága
nekem Tények kegyetlen Igazsága.
Nyilván Te is így vagy vele, csak szebben
tudod megírni. Nos hát, akkor ebben
megegyezünk? A föld, a táj nem ország
önmagában, igaz, anyaglét-sorsát
adja, s anyanyelv édesít, megértet
ezt-azt, de csak kérőjeként Egésznek, -
teljességért tovább kutató részlet.
Kimondom (bármint szánom múltját, sorsát):
nem országom e mai Magyarország!
Aki látja milyen erkölcsi mélyben
urai, - hát most úgy él börtönében:
ha kell, s ha tud, - szól, vagy, kényszerből, hallgat,
s megvet hazának hirdetett hatalmat,
mely nem haza. Csupán gúnyból lehetne
így nevezni! Kevesek Édenkertje, -
de a többségnek mit ad ez az Éden?
(S titok, hogy hányan halnak benne éhen.)
Az én Országom? Egy elképzelt Ország.
Tiszta Csillag őrzi jövendő sorsát.
Valóvá lesz, - ezt egy percig sem kétlem! -
de ma még hihetetlen messzeségben.
Dolgos ország, szívvel és ésszel élő,
s múltról, jelenről igazat mesélő.
Az én Népem? Nem ez a mai fajta,
melynek kudarca szolganép kudarca:
semmi-koncért, vagy csupán balga hitben
megalázkodik, kész, hogy istenítsen
bármilyen senkit, s bambul úri bálra,
mintha az volna a világ csodája..
Ó, képzelt Néppel, Te, elképzelt Ország!
Legalább olykor-olykor varázsolj át
távol magadba, hogy lelkem ne érje
e rossz jelen annyi keserűsége,
s ne lássam ezt a népet, mely magára
keresztet vethet, oly gyarló az álma,
s ezt a földet, ahol annyian lopnak, -
s még glóriát ad öntelt tolvajoknak!
Képzelt Népem lelkében ott loboghat
többféle zászló.. Távol ez a Holnap!
Most a hazugság hat még, és feledtet
sok mindent: ellenséggé miként tett meg
románokat a magyarok szemében, -
s viszont! (Hatalom ártó vaskezében
hányszor szorult nemzetek szíve össze!
Nyelvük kivágta, kezük megkötözte,
s hátukon perdült eszeveszett táncra
égő Pokol: az Ördög Királysága).
Szívből, ha Szív: a Szépség messze látszó, -
s megférhet román, magyar, székely zászló
egymással, jól! A múltban is, ha kértek
viszályok vért, - nem volt az Isten-érdek.
Milyen érdek volt? Képzelt népem tudja, -
s mai maszlagon el dehogy butulna!
Magyarkodás ma gyakran mindent áthat:
kiáltsd igazad Volt, Huszadik Század!
Beszélgetünk, - s a kopók majd figyelnek.
Gyönyörűek! Szemükbe néző lelket,
jóindulatot, értelmet találhat, -
részei egy szép erdélyi varázsnak.
Nem tagadom: elbűvöltek, egészen,
múltkor is, madárhangos erdőszélen.
Ha bennük csepp kópéság, - annyi kell még!
(Költő is kergethet huncut szerencsét,
s olykor benne is nyelvet öltő gyermek,
kitől a vers néha egy mosolyt nyerhet.)
(2013)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2013-04-29 16:14:13
Kedves Bigiblue!Valóban, mint annyi írásomban elismertem, sem a világot, sem Magyarországot nem kell szebbnek mutatni, mint amilyen, - és sem a világ, sem Magyarország nem szép. Gyönyörű lehetne (más körülmények mellett), de - ha szellemi-erkölcsi állapotára nézünk - nem az. Sem a világ, sem Magyarország.
Nem tartom hazafinak azokat, akik Magyarországot kritikátlanul dicsérik, hízelegnek neki. Egy részük érdekből teszi ezt, de sokan vannak olyanok is, akik elbutítottak. Előbbieket nem tartom őket becsületes embereknek, és, mint verseimből is kitűnik: megvetem. Ám az elbutítottak sem menthetőek fel teljesen.
Amennyiben a hazafiságot valamiféle nemes eszmének tekinted, és elgondolkozol a helyzeten, be kell látnod: ma alig van hazafi ebben az országban, főleg "fent", vezetésében. A mélyben, persze, kényszerből meglapultan, akadnak hazafiak, de nem elegen ahhoz, hogy az országot jelenleg jobbá tudnák tenni.
Vannak jó (erkölcsileg szép) hagyományok is, de a rosszak erősebbek. (Utóbbinak okait most nem részletezem, de becsületes gondolkodás esetén könnyen belátható.)
Ebben a versemben sem találhatod a mai Magyarország dicséretét. Más kérdés, hogy a magyar történelemnek is voltak szép időszakai (olykor inkább pillanatai), tettei, de ezek is csak úgy ragyogtathatóak fel, ha a szégyenletes sötétséget is megmutatjuk. Utóbbi még nem várható Magyarországon (persze, a világban sem).
Üdvözöl: Miklós
2013-04-29 07:05:35
Kedves Miklós ! A képzelet és a valóság bizony messze van egymástól..mindamellett, én is hiszek egy eljövendő szebb korban, de óriási összefogás kellene, hogy ez megvalósuljon..
" Az én Országom? Egy elképzelt Ország.
Tiszta Csillag őrzi jövendő sorsát.
Valóvá lesz, - ezt egy percig sem kétlem! -
de ma még hihetetlen messzeségben.
Dolgos ország, szívvel és ésszel élő,
s múltról, jelenről igazat mesélő."
Nem tagadom, először elszomorodtam, mire végigolvastam versedet ! De aztán elmosolyodtam : tulajdonképpen bármilyen gyarló is e nép, kiről szólsz itt e szép, hosszú versezetben, reményre ad okot, hogy itthon is, a nagyvilágban szétszóródva is, sokan élnek, akik őrzik híven a hagyományokat, és büszkék az eredetre.
Nos, a költőink századok óta festik a véget..bemutatva gyarlóságunkat, ostorozva hibáinkat, és nagyrészt igazuk is van..de lásd be : ez a nép sem gyarlóbb, mint a többiek..az emberiség általános gyarlósága az, mi szembetűnő, ha megvizsgáljuk a nemzetek múltját..Mégis, bármilyen sötétnek fested is a képet , én magunkat büszkén többre tartom azoknál a népeknél, akik gazdagodtak a néger rabszolgák munkájából, a fél világ kirablásából, az indiánok, e nemes és gyönyörű nép kiirtásából..
Talán valahol, itt belül, indián vagyok..
Szeretettel üdvözöl :
Szellőcske :):)