A majom a pálmafán datolyát eszegetett. A krokodilus a majmot szerette volna eszegetni, ezért hízelgő hangon szólította meg:
- Kedves majom! Úgy szeretném tudni, hány fog van a szájamban. Nem számolnád meg? Te olyan okos vagy!

A majom óvatos volt, így válaszolt:
- Nyisd ki a szád, a szemed csukd be jól, mert zavar a számolásban, ha bámulnak!

A krokodilus behunyta a szemét, és kitátotta a száját. A majom felvett két vastag bunkót, és az egyikkel a krokodilus fogait kocogtatta.

A krokodilus a majom kezének vélte a bunkót, és ráharapott. A majom ekkor a másik kezében levő bunkóval úgy fejbe vágta, hogy a krokodilus veres, meg zöld csillagokat látott. A majom csúfolódva kiabálta az egyetlen számot, amit gazdájától megjegyzett:
- Hatvanhat! Hatvanhat fogad van!

A krokodilus egy nagy halat dobott ki a partra a majomnak, és álnokul ismét hízelgőre fogta a szavát:
- Nem akartalak én megharapni, ne haragudj! Ez a hal a fizetség tudós jótéteményedért. Adnék egy másikat is, ha megszámolnád a farkamon levő pikkelyeket.
A majom most is átlátott a szitán, ezért így válaszolt:
- Tudok egy alkalmas helyet a két szikla között.

A part szögletében, ahova a majom elcsalta a krokodilust, tényleg volt két szikla, de felettük egy harmadik is: az bármikor lezuhanhatott volna. A krokodilus kidugta a farkát a vízből a két szikla közé. A majom meglökte a harmadik sziklát, amely zsupsz! - ráesett a krokodilus farkára.

A majom tudós képpel kijelentette:
- Hatvanhat! Hatvanhat pikkely van a farkadon!

Iszonyú méregbe gurult a krokodilus. Rántott egyet a farkán, a szikla megmozdult, és rágurult a fejére. Kár, hogy nem láttátok: olyan lapos lett, mint a palacsinta!

A majom gazdája lenyúzta a krokodilus bőrét: cipőt, táskát, övet készített belőle. Ki tudja, merre sétál most a világban az álnok krokodilus krokodilbőr cipő formájában!