Feltöltve: 2012-11-21 20:53:05
Megtekintve: 1851
Szegény disszertánsok!
Azt hiszem, hogy némileg kiokosodtatok, olvasóim, a disszertációkról: van kisdoktori, van Ph. D. (jogelődje a kandidátusi), valamint nagydoktori. Csak a két utóbbi jelent tudományos fokozatot, de mindhárom alkalmas arra, hogy szerzőjének utólag bajt okozzon.
A disszertációt írók között sok materiálisan szegény is van, de most a szegény kifejezést más értelemben használom: megszántam azokat, akiknek disszertációjuk miatt támadt az utóbbi időben sok kellemetlenségük. Nem mindegy, hogy valaki kávéskanalat lopott, vagy egy atomerőművet!
A disszertálás az a folyamat, amelynek során a disszertáló disszertációját - változatos eszközökkel - megvédi. Mindebben maga a disszertáció, a keménykötésben várakozó mű külseje és belseje, általában (kivételektől eltekintve) jelentéktelen szerepet játszik, a lényeges: 1. ki véd disszertációt, 2. kik a barátai, 3. kik az (eszmei, vagy eszméktől teljesen függetlenül) ellenségei. Ám az ellenségek is majdnem mindig óvatosak, mert tudják: nekik is védeniük kell majd disszertációt, vagy más írott művet, és senki sem akar egy nagyot a fejére (vagy az orrára, esetleg más kényes testrészére).
Maga a disszertáció (megint csak kivételektől eltekintve) a védés után elveszít minden addig hozzá fűződő valódi vagy színlelt érdeklődést. Álma a könyvtárpolcon rendszerint még csak nem is Csipkerózsika álom, mivel ezen írásalkotások messze túlnyomó többsége nem számíthat a Tényfeltáró Újságíró Királyfi csókjára.
Az én önzetlen ötletajándék csomagom azon szegény múltbeli és jövőbeli disszertáció íróknak szól, akik megvédett disszertációjuk kapcsán erkölcsi és esetleg jogi kellemetlenségekre számíthatnak. Jobb az utóbbiakat megelőzni!
Igaz, ha valaki fizikus és a szabad esésről (kizárólag tárgyakra korlátozottan) írt vagy ír, az valószínűleg nem rá szorul az én ötleteimre, de az, aki a szabad lesésről értekezik, már nagyon is. Rengeteg filozófiáról, politikáról, szociológiáról, pedagógiáról, és más fiáról-iáról készült disszertáció van (és minden bizonnyal lesz még), amelynek szerzője megjárhatja, ha nem jár a megjárás előtt!
Mit tehet az uborkafára felkapaszkodott szerző? (Ha nem kapaszkodott fel, vagy nem tolták fel az uborkafára, akkor, egyelőre, nyugodtan alhat, disszertációja a pártok által tényfeltárásra sarkallt újságírókat nem érdekli, sőt, másokat sem, de ha mégis az uborkafára kacsingat, akkor jó, ha vigyáz, - jó előre!)
Mit tehetnek ezek a szerzők? Sorra veszem!
1. ELFELEJTETT MACSKAKÖRMÖK
Az idézeteknél elfelejtett (vagy szándékosan elhagyott) macskakörmök nagy bajt hozhatnak a szerzőre (ha az uborkafán van, vagy oda szándékozik). Régen ez előnyös volt, mert a disszertáció bírálói, mondjuk a Nobel díjas Khi Vagyhok Éhn Khán mélyenszántó gondolatát is (macskakörmök hiányában) Nagyonkiskapacitású Kiskapa Károly disszertáció írónak tulajdonították, és a mű védésekor a Khi Vagyhok Éhn Khán műveit egyáltalán nem ismerő hallgatóság előtt egekig dicsérték. Ez jó volt annak a Károlynak, de csak - volt.
Mit tehet ma ez a Károly, aki esetleg a Hungarian Televízió Nagycirkuszának is állandó főszereplője, hogy ellenségei ne használják ki műve hiányzó oroszlán, azaz, bocsánat, macskakörmeit?
E Károly szellemi szintjének ismeretében először is ki kell oktatnom őt: nem a macskának nevezett nyávogó élőlény körmeiről van szó! Nehogy hozzá kezdjen a macskák körmeinek levágásához, és e körmöket csempéssze be, utólag, álruhás Mátyás királynak öltözötten, a disszertációjába!
A macskaköröm - másik, ez esetben alkalmazandó jelentésében - bizonyos írásjelet jelent, angolul: inverted commas, - de nem így verted komákra kell lefordítani, bár az sem rossz ötlet! A kifejezés pontosabb jelentését a szerzőnek meg kell néznie egy szótárban. Ez az első lépés.
A második lépés annak kiderítése: hol poshad, porosodik, penészedik a disszertációja, melyik könyvtár melyik sötét, halandóktól elhagyott zugában?
Harmadik lépés az illetékes könyvtáros megvesztegetése. No, nem feltétlenül pénzzel, esetleg csak annak kilátásba helyezésével, hogy vakságát némi jutalom díjazza: nem bocsájtják el állásából, ha nem néz oda, ahová más okból sem tanácsos neki.
A könyvtáros ily elegánsan való semlegesítése után jön a macskakörmök utólagos pótlása.
Itt két eset van: 1. a szerző - utólag - már tudja, hogy mit kellett volna macskakörmöznie, 2. utólag sem tudja (hiszen már arra sem emlékszik, hogy mi fenéket írt sok évvel ezelőtt).
Legyünk praktikusak: vegyük az utóbbi esetet, ilyenkor legjobb, ha mindent macskakörmök közé tesz. Így később, ha megtámadják, eldöntheti: milyen gondolatokat adoptálhat baleset nélkül saját szerzeményének, - bár az adoptáláshoz célszerű szakember tanácsát kikérnie, és utóbbi személyt jól megfizetnie.
2. A DISSZERTÁCIÓBAN MEGEMLÍTETT, VAGY EGYENESEN MAGASZTALT, UTÓLAG KÉNYELMETLENNÉ LETT NEVEK
A 1989-es rendszerváltás után sok név vált kényelmetlenné, sőt, kötelezően átkozandóvá, - de mit tehet erről a disszertáció szerzője, utólag?
Tehetni nem tehet, - de tennie és temetnie kell!
Az előző pontnál említett lépések után a könyvtárban megtalált, utólag átkossá vált nevet, és a rá vonatkozó részt valahogyan el kell tüntetnie a disszertációból (még akkor is, ha végül csak a címlap marad meg, vagy még az sem).
Itt van példának MARX neve, aki leírta, hogy mi a munkás kizsákmányolása a kapitalizmusban. Az akkori kapitalizmusban, amelyik vele, mint tudóssal, elnéző volt, leírhatta, de a mai kapitalizmusban ez a leírása igen kínos (a kapitalizmus számára) és - különös tekintettel a tőkés társadalmi rend jelenlegi világválságára - nem is nézheti most el Marxnak, utólag, mert, ha egyszer azt hirdeti, hogy már nincs kizsákmányolás.. Nem jó, ha valaki a kizsákmányolásra gondol, miközben kizsákmányolják!
Tanácsom: a disszertáció szerzője ne radírozzon a legjobb hatásfokú gépradírral sem, mert az feltűnő, ha mégis..
Nem! Ilyenkor a szerző tépje ki a Marx (Engels, Lenin stb.) nevét tartalmazó oldalt (oldalakat) és kérezkedjen ki a toalettre, még akkor is, ha a könyvtáros neve nem To Alett! A lapokat tépje igen apró darabkákra, mert nem helyes eldugítani a mellékhelyiség fő alkalmatosságát, - és utána jöjjön a vízözön! (Ezúttal a kagylóba, de az ország számára majd jön a másik is, a mellékhelyiségen kívül, és korántsem mellékesen..)
Lehet, hogy a laptépkedések után a disszertációból csak szartáció marad, de nagy előny, hogy a laptépkedés után nincs az a gonosz tényfeltáró újságíró, aki, a laptépkedés ismeretlen személy által való tényén kívül, bármit is meg tud állapítani.
3. A ZSENIÁLIS FŐ ÖTLET: A JÖVŐ KOMPLEX, KETTŐS DISSZERTÁCIÓJA
Hát, igen, igen, zseni vagyok, - de mit érek vele, ha egyúttal becsületes is?
Én találtam fel ugyanis a jövő komplex, összkomfortos, önkiszolgálóan kettős (vagy többszörös) disszertációját. Ez semlegesebb, mint a semleges Svájc (amelyik egyébként nem is semleges, csak ráfogják).
E disszertáció úgy foglal állást, állásfoglalás nélkül, minden kérdésben, hogy a jelenlegi, és az eljövendő minden lehetséges társadalmi rendszerben egyaránt ott van benne az időszerűen kiválasztható.
Lehetséges főbb fejezetcímei például:
1. HA SZOCIALIZMUS VAN, AKKOR AZ ALÁBBIAK ÉRVÉNYESEK:
2. HA KAPITALIZMUS VAN, AKKOR AZ 1. PONTBAN LEVŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK NEM ÉRVÉNYESEK, CSAK AZ ALÁBBIAK:
3. ÖSSZEGZŐ VÉLEMÉNYEM, ARRA AZ ESETRE, HA SZOCIALIZMUS VAN:
4. ÖSSZEGZŐ VÉLEMÉNYEM ARRA AZ ESETRE, HA KAPITALIZMUS VAN:
5. ÖSSZEGZŐ VÉLEMÉNYEM ARRA AZ ESETRE, HA MINDEN VAN, DE MINDEN ROSSZUL:
6. ÖSSZEGZŐ VÉLEMÉNYEM ARRA AZ ESETRE, HA SEMMI SINCSEN, DE MÉG AZ IS ROSSZUL:
No és így tovább!
Mily becsületes volna ez a nyílt, vállalt kétkulacsosság (legalábbis az eddigi kétkulacsosságokhoz viszonyítottan)!
Azt utóbbi módszer kettőnél több kulacsosságra is kidolgozható, sőt, a disszertációkon túl sok minden másra. Gondoljanak, olvasóim, például a társadalmi rendszerekhez adaptálható kétféle feliratú utcatáblára, amelyiknek hátsó oldalán, mondjuk, MARX neve áll, míg a most érvényesen... No, amilyent most szeretnének, ha a másikból kiszerettek! (Persze, csak az utcatáblákon lehetne pénzt megtakarítani ily módon, az utcában lakóknál az iratok újraírásának, kicserélésének költsége, valamint a lakosságnak ezzel okozott sok alkalmi kényelmetlenség megmaradna.)
Biztos vagyok abban: fentiekkel segítettem néhány volt, valamint jövőbeli disszertáció írónak.
Kérem azonban, hogy ők se csókolgassák érte a kezemet e-mailben. Azt utálom, - nem vagyok én püspök!
Ez az önzetlen segítség eltölt némi, bár mulandó jó érzéssel.
Az országon úgysem tudok segíteni, - azon már a Jóisten sem tud. Sajnos!
(2012)
A disszertációt írók között sok materiálisan szegény is van, de most a szegény kifejezést más értelemben használom: megszántam azokat, akiknek disszertációjuk miatt támadt az utóbbi időben sok kellemetlenségük. Nem mindegy, hogy valaki kávéskanalat lopott, vagy egy atomerőművet!
A disszertálás az a folyamat, amelynek során a disszertáló disszertációját - változatos eszközökkel - megvédi. Mindebben maga a disszertáció, a keménykötésben várakozó mű külseje és belseje, általában (kivételektől eltekintve) jelentéktelen szerepet játszik, a lényeges: 1. ki véd disszertációt, 2. kik a barátai, 3. kik az (eszmei, vagy eszméktől teljesen függetlenül) ellenségei. Ám az ellenségek is majdnem mindig óvatosak, mert tudják: nekik is védeniük kell majd disszertációt, vagy más írott művet, és senki sem akar egy nagyot a fejére (vagy az orrára, esetleg más kényes testrészére).
Maga a disszertáció (megint csak kivételektől eltekintve) a védés után elveszít minden addig hozzá fűződő valódi vagy színlelt érdeklődést. Álma a könyvtárpolcon rendszerint még csak nem is Csipkerózsika álom, mivel ezen írásalkotások messze túlnyomó többsége nem számíthat a Tényfeltáró Újságíró Királyfi csókjára.
Az én önzetlen ötletajándék csomagom azon szegény múltbeli és jövőbeli disszertáció íróknak szól, akik megvédett disszertációjuk kapcsán erkölcsi és esetleg jogi kellemetlenségekre számíthatnak. Jobb az utóbbiakat megelőzni!
Igaz, ha valaki fizikus és a szabad esésről (kizárólag tárgyakra korlátozottan) írt vagy ír, az valószínűleg nem rá szorul az én ötleteimre, de az, aki a szabad lesésről értekezik, már nagyon is. Rengeteg filozófiáról, politikáról, szociológiáról, pedagógiáról, és más fiáról-iáról készült disszertáció van (és minden bizonnyal lesz még), amelynek szerzője megjárhatja, ha nem jár a megjárás előtt!
Mit tehet az uborkafára felkapaszkodott szerző? (Ha nem kapaszkodott fel, vagy nem tolták fel az uborkafára, akkor, egyelőre, nyugodtan alhat, disszertációja a pártok által tényfeltárásra sarkallt újságírókat nem érdekli, sőt, másokat sem, de ha mégis az uborkafára kacsingat, akkor jó, ha vigyáz, - jó előre!)
Mit tehetnek ezek a szerzők? Sorra veszem!
1. ELFELEJTETT MACSKAKÖRMÖK
Az idézeteknél elfelejtett (vagy szándékosan elhagyott) macskakörmök nagy bajt hozhatnak a szerzőre (ha az uborkafán van, vagy oda szándékozik). Régen ez előnyös volt, mert a disszertáció bírálói, mondjuk a Nobel díjas Khi Vagyhok Éhn Khán mélyenszántó gondolatát is (macskakörmök hiányában) Nagyonkiskapacitású Kiskapa Károly disszertáció írónak tulajdonították, és a mű védésekor a Khi Vagyhok Éhn Khán műveit egyáltalán nem ismerő hallgatóság előtt egekig dicsérték. Ez jó volt annak a Károlynak, de csak - volt.
Mit tehet ma ez a Károly, aki esetleg a Hungarian Televízió Nagycirkuszának is állandó főszereplője, hogy ellenségei ne használják ki műve hiányzó oroszlán, azaz, bocsánat, macskakörmeit?
E Károly szellemi szintjének ismeretében először is ki kell oktatnom őt: nem a macskának nevezett nyávogó élőlény körmeiről van szó! Nehogy hozzá kezdjen a macskák körmeinek levágásához, és e körmöket csempéssze be, utólag, álruhás Mátyás királynak öltözötten, a disszertációjába!
A macskaköröm - másik, ez esetben alkalmazandó jelentésében - bizonyos írásjelet jelent, angolul: inverted commas, - de nem így verted komákra kell lefordítani, bár az sem rossz ötlet! A kifejezés pontosabb jelentését a szerzőnek meg kell néznie egy szótárban. Ez az első lépés.
A második lépés annak kiderítése: hol poshad, porosodik, penészedik a disszertációja, melyik könyvtár melyik sötét, halandóktól elhagyott zugában?
Harmadik lépés az illetékes könyvtáros megvesztegetése. No, nem feltétlenül pénzzel, esetleg csak annak kilátásba helyezésével, hogy vakságát némi jutalom díjazza: nem bocsájtják el állásából, ha nem néz oda, ahová más okból sem tanácsos neki.
A könyvtáros ily elegánsan való semlegesítése után jön a macskakörmök utólagos pótlása.
Itt két eset van: 1. a szerző - utólag - már tudja, hogy mit kellett volna macskakörmöznie, 2. utólag sem tudja (hiszen már arra sem emlékszik, hogy mi fenéket írt sok évvel ezelőtt).
Legyünk praktikusak: vegyük az utóbbi esetet, ilyenkor legjobb, ha mindent macskakörmök közé tesz. Így később, ha megtámadják, eldöntheti: milyen gondolatokat adoptálhat baleset nélkül saját szerzeményének, - bár az adoptáláshoz célszerű szakember tanácsát kikérnie, és utóbbi személyt jól megfizetnie.
2. A DISSZERTÁCIÓBAN MEGEMLÍTETT, VAGY EGYENESEN MAGASZTALT, UTÓLAG KÉNYELMETLENNÉ LETT NEVEK
A 1989-es rendszerváltás után sok név vált kényelmetlenné, sőt, kötelezően átkozandóvá, - de mit tehet erről a disszertáció szerzője, utólag?
Tehetni nem tehet, - de tennie és temetnie kell!
Az előző pontnál említett lépések után a könyvtárban megtalált, utólag átkossá vált nevet, és a rá vonatkozó részt valahogyan el kell tüntetnie a disszertációból (még akkor is, ha végül csak a címlap marad meg, vagy még az sem).
Itt van példának MARX neve, aki leírta, hogy mi a munkás kizsákmányolása a kapitalizmusban. Az akkori kapitalizmusban, amelyik vele, mint tudóssal, elnéző volt, leírhatta, de a mai kapitalizmusban ez a leírása igen kínos (a kapitalizmus számára) és - különös tekintettel a tőkés társadalmi rend jelenlegi világválságára - nem is nézheti most el Marxnak, utólag, mert, ha egyszer azt hirdeti, hogy már nincs kizsákmányolás.. Nem jó, ha valaki a kizsákmányolásra gondol, miközben kizsákmányolják!
Tanácsom: a disszertáció szerzője ne radírozzon a legjobb hatásfokú gépradírral sem, mert az feltűnő, ha mégis..
Nem! Ilyenkor a szerző tépje ki a Marx (Engels, Lenin stb.) nevét tartalmazó oldalt (oldalakat) és kérezkedjen ki a toalettre, még akkor is, ha a könyvtáros neve nem To Alett! A lapokat tépje igen apró darabkákra, mert nem helyes eldugítani a mellékhelyiség fő alkalmatosságát, - és utána jöjjön a vízözön! (Ezúttal a kagylóba, de az ország számára majd jön a másik is, a mellékhelyiségen kívül, és korántsem mellékesen..)
Lehet, hogy a laptépkedések után a disszertációból csak szartáció marad, de nagy előny, hogy a laptépkedés után nincs az a gonosz tényfeltáró újságíró, aki, a laptépkedés ismeretlen személy által való tényén kívül, bármit is meg tud állapítani.
3. A ZSENIÁLIS FŐ ÖTLET: A JÖVŐ KOMPLEX, KETTŐS DISSZERTÁCIÓJA
Hát, igen, igen, zseni vagyok, - de mit érek vele, ha egyúttal becsületes is?
Én találtam fel ugyanis a jövő komplex, összkomfortos, önkiszolgálóan kettős (vagy többszörös) disszertációját. Ez semlegesebb, mint a semleges Svájc (amelyik egyébként nem is semleges, csak ráfogják).
E disszertáció úgy foglal állást, állásfoglalás nélkül, minden kérdésben, hogy a jelenlegi, és az eljövendő minden lehetséges társadalmi rendszerben egyaránt ott van benne az időszerűen kiválasztható.
Lehetséges főbb fejezetcímei például:
1. HA SZOCIALIZMUS VAN, AKKOR AZ ALÁBBIAK ÉRVÉNYESEK:
2. HA KAPITALIZMUS VAN, AKKOR AZ 1. PONTBAN LEVŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK NEM ÉRVÉNYESEK, CSAK AZ ALÁBBIAK:
3. ÖSSZEGZŐ VÉLEMÉNYEM, ARRA AZ ESETRE, HA SZOCIALIZMUS VAN:
4. ÖSSZEGZŐ VÉLEMÉNYEM ARRA AZ ESETRE, HA KAPITALIZMUS VAN:
5. ÖSSZEGZŐ VÉLEMÉNYEM ARRA AZ ESETRE, HA MINDEN VAN, DE MINDEN ROSSZUL:
6. ÖSSZEGZŐ VÉLEMÉNYEM ARRA AZ ESETRE, HA SEMMI SINCSEN, DE MÉG AZ IS ROSSZUL:
No és így tovább!
Mily becsületes volna ez a nyílt, vállalt kétkulacsosság (legalábbis az eddigi kétkulacsosságokhoz viszonyítottan)!
Azt utóbbi módszer kettőnél több kulacsosságra is kidolgozható, sőt, a disszertációkon túl sok minden másra. Gondoljanak, olvasóim, például a társadalmi rendszerekhez adaptálható kétféle feliratú utcatáblára, amelyiknek hátsó oldalán, mondjuk, MARX neve áll, míg a most érvényesen... No, amilyent most szeretnének, ha a másikból kiszerettek! (Persze, csak az utcatáblákon lehetne pénzt megtakarítani ily módon, az utcában lakóknál az iratok újraírásának, kicserélésének költsége, valamint a lakosságnak ezzel okozott sok alkalmi kényelmetlenség megmaradna.)
Biztos vagyok abban: fentiekkel segítettem néhány volt, valamint jövőbeli disszertáció írónak.
Kérem azonban, hogy ők se csókolgassák érte a kezemet e-mailben. Azt utálom, - nem vagyok én püspök!
Ez az önzetlen segítség eltölt némi, bár mulandó jó érzéssel.
Az országon úgysem tudok segíteni, - azon már a Jóisten sem tud. Sajnos!
(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!