Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2012-11-20 18:37:28
Megtekintve: 1870
A legszorgalmasabb világgá menő
Hát, ugye, nem könnyű felelni arra, hogy, ha valaki nyakába vette a világot, mikor ismerhető ez el valóban annak. Meddig kell elmennie, mennyi időt kell eltöltenie a világban ahhoz, hogy elismerően mondják rá a pecsepucsai kocsmában: ezt aztán világot járt ember!

Gömbösgömböc Tóni azonban Pecsepucsa lakói szerint tényleg világvándor volt. Hatszor is elment ez a bátor legény világkörüli útra, kordéval, szamárral. Pecsepucsához képest messzire, mindig odáig, ahová már, nem éppen makulátlan. híre nem érhetett el.

Megtalálta ez a legény vándorútjain a szerencséjét?

Annyi bizonyos: mindig üres kézzel jött haza, de azért ne vegyétek a szólást szó szerint, mert, ha a keze nem is, a kordéja, amit a szamár kötelességtudóan húzott, mindig tele volt mindenfélével.

Becsületes úton szerezte Tóni a mindenfélét?

Becsületes úton, mert az út, amelyen járt kordéjával, szamarával, soha sem követett el semmi gazemberséget. Még gazkópéságot sem!

No és az is csak mérsékelten kifogásolható, amit Tóni egyszemélyes előadásában nyújtott Kiskakatánia, Piperkőckínia, vagy Rendültebenne lakóinak. Egyik alkalommal például Kiskakatánia piacnépével sajnáltatta magát: de kifosztotta őt Piperkőckínia rabló hadserege!

Csinos legény volt Tóni, sajnálták is őt erősen, különösen a lányok és asszonyok. Hoztak neki ajándékba mindenfélét: széket, hogy legyen mire otthon leülnie, létrát, legyen mire felállnia, kolbászt, legyen mit befalnia, bort, legyen mit innia, kakukkos órát, legyen mit kakukkoltatnia.

A jelenet másik világjáró alkalommal Piperkőckíniában ismétlődött meg, csekély változtatással. Ott Kiskakatánia harcosait nevezte ki Tóni fosztogatóinak, akiket olyan hévvel vádolt, átkozott, hogy megtapsolták, különösen, mivel Tóni jóképű legény volt, a lányok és asszonyok.

A tapsokkal nem ment volna sokra, de itt is kapott mindenfélét: párnát, hogy legyen mire lehajtania szónoklástól elfáradt fejét, takarót, hogy legyen mivel eltakarnia azt, amit nem akart mutogatni, kissé kopott csizmát, ami nem volt még lyukas, legyen mit a lábára felhúznia, ha tönkremegy a cipője, tele hordót, gatyát, bordót, sőt, háztetőre felszerelhető szélkakast is, legyen otthon, háza tetején, szélirányt mutató jószág , - de még díszkardot is kapott egy csinos özvegyasszonytól,. Utóbbi markolatába versike volt bevésve:

ÁTKOM, BOSSZÚM, RENDÜLTEBENNE,
ELÉR, BIZONYOS LEHETSZ BENNE!

Az özvegyasszony férjének jó oka volt arra, hogy ily kemény szavakkal illesse kardján Rendültebennét, a szomszédos országocskát? Ezt nehéz lett volna megállapítani, mert a híres rendetlenrendebencei csatáról többféle legenda, mendemonda is lengett a légben, - sőt, leng még ma is.

Baj nélkül hazatért Piperkőckíniából ez a Tóni nevű legény?

Igen, de addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, - vagy amíg a kúttal nem történik valami, mint a körösztkeresztesi tanya kútjával, ahol nem a korsó tört el, hanem a kútkávából esett bele hatalmas darab a kútba, a két verekedő legénnyel együtt, ráadásnak.

Később ugyanis eljött Tóni hetedik világgá menése.

Elkordézott Rendültebennére. No, eddig semmi vész, - de minek vitte magával, gyanútlanul, a kardot? A piacon bemutatott hősködő jeleneténél kiderült: milyen veszélyes is az olvasni tudás! Egy dülledt szemű, kopasz ember ugyanis nem maradt meg a betűk iránti becsületes tudatlanságánál, hanem - valószínűleg az iskolában - úgy megtanult olvasni, hogy azt később sem felejtette el. Micsoda veszélyes feledékenység!

Ez az ember elolvasta Tóni kardjának markolatát.

Ezt követően Tóni egy fellengzősen felleges várbörtönbe került Rendültebennében, - de nem igazgatónak, még csak nem is őrnek, hanem rabnak.

Viszonylag hamar, három év múlva, már a rendültebennei főbíróság is foglalkozott az ügyével, de addig sem volt gyöngyélete, - még élete is alig.

Igaz, nem halt éhen, mert megtetszett a főfoglár leányának, aki időnként - apja tudtán kívül - vitt neki némi eleséget.

Eltelt még egy esztendő, azalatt Tóni több mindent is erősen megfogadott:
1. nem megy több világjárásra, ha valami csoda folytán kiszabadul a börtönből, 2. megfogadta Rindánkának, a főfoglár leányának, ha kiszabadul, elveszi feleségül, végül 3. megfogadta azt is, hogy becsületes útra tér. Hát a kemény fogság könnyen elveszi az ember eszét, lehetne erre rengeteg más példát is említeni, - de minek?

Ha mindezt teljesíti, - gondoljátok, csekély számú olvasóim, akik ezt a történetet olvassátok, ahelyett, hogy okosabb dolgot cselekednétek, - mint fog boldogulni ez a Tóni a világban, ha kiszabadul? Megárt majd neki az a sok rabságbeli fogadalom!

Jól gondoljátok, de csak általában jól, ebben az esetben mégsem teljesen.

A Rendültebennei Főbíróság váratlanul maga elé állíttatta a várbörtönből Tónit, aki annyiban okosan állt a lábán, hogy saját magát lágyszívű agyalágyultnak állította be, akit alávalóan rászedett a Rendültebennével szemben két ellenséges ország, Kiskakatánia és Piperkőckínia gyalázatos piacnépe.

Ez már siker volt, ráadásul iker, mert nem csupán kidobták a várbörtönből, hanem írást is kapott arról, hogy észbeli képességei igen csekélyek.

Megkapta továbbá feleségül a csinosan gömbölyű Morconka Rindánkát, a főfoglár leányát.

Rindánka, most már feleségeként, továbbra is élelmezte Tónit, - igaz, dolgoztatta is. Tóni, amikor éppen nem dolgozott, főleg esténként, csinos felesége szoknyáján ült. Később már nem ülhetett pont az asszony szoknyáján, mert két gyermekük született, azok ültek rajta. Ám az asszony megengedte neki, hogy a földre csücsülhet.

Van egy közmondás: ÚGY SZÉP AZ ÉLET, HA ZAJLIK.

Nem túlontúl okos mondás ugyan, még ha a köz mondogatja is, akit annyiszor jégre vittek, de annyi igaz: ha valakinek élete nem a jégzajláskor zajlik, úszik egy jégtáblán, az még mindig szebb élet, mintha, jégtábla nélkül, a jéghideg vízben fulladozna.

Tóniék harmadik, negyedik, majd ötödik gyermekének születése után a házbeli élet zajlásával nem volt semmi gond. Még a ház is zajlott, utóbbi végül a zajlásba annyira beleszokott, hogy szinte magától tette ezt.

No lám, ilyen szerencsés világjárások is vannak..

A kevésbé szerencsésekről majd máskor! Ha pedig más kor nem jön, akkor még az is felesleges, gyér számú olvasóim, hogy máskor írjak ezekről, mert, ha körülnéztek magatok körül, annyi kevésbé szerencsés világjárást találhattok, hogy csak néztek!

No és a tragikus otthonjárásokról akár ne is beszéljünk!

(2012)

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!