Nos, ezen a novemberi, és egyúttal szombati, napon igazán el kellene mennem a természetbe. Eső nem esik, szél nem fúj. Hideg sincsen túlzottan, persze, a meleg szobához viszonyítottan a hűvös is hideg. Mennék is, meg nem is. Korholom magam, amiért nem tudok dönteni. A végén még itthon maradok, akár tegnap, némi önmegvetéssel magam iránt, oly érzéssel, hogy nem vagyok a Természet ugyanolyan hű fia, mint nyáron.

Verset írhatnék a természetben, mint az elmúlt a napsugaras évszakban is. No, igen, de a versek nagyon leértékelődtek. Még Ady Endre versei is, hogy a kisebb költőkről ne is beszéljünk. A leértékelődés talán túl finom kifejezés is erre! Hát utóbbiról majd máskor, elég baj az is, hogy nincs erőm elvánszorogni a természetbe (fizikai erőm volna, lelki nincsen).

Előveszem netnaplóm, az nem fog leértékelődni, mert csak egy olvasója van, és utóbbi a szerzőjével azonos.

Miről is írjak? Vigyázó szemetek New Yorkra vessétek! Ezt a hatásos mondatot nem én találtam ki, Batsányi János írta rövid és remek kis költeményében, 1789-ben (A franciaországi változásokra), csak, persze, a mondatban ott Párizs szerepel. Egyébként a költő verséből manapság, ha New Yorkra gondolunk, semmi más nem időszerű, csak a szemvetés, az is egészen más okból, mint Batsányinál a Párizsra történő.

Amerika ugyanis szintén a gazdasági válsággal küzd, mint Európa, és a világ sok tája, mert a globalitásban nem csak az előny globális, hanem a kár, hátrány szintén. A gazdasági válságért a tőkés társadalmi rend felelős, így a válság enyhítését is e rend jellegzetességeivel kellene kezdeni, - de senki sem annyira bátor (látni a médiában!), hogy ott kezdje. A Biblia ennél sokkal okosabb, mert Ádámnál és Évánál, meg alma ügyüknél kezdi a történetet, amelyik korántsem almás (bár ott is volt előzmény, igazából a Teremtésre kellene jobban koncentrálni).

Amerika érdekes világ, sokban hasonlít az európaihoz, ami nem csoda, hiszen azonos társadalmi rendről van szó. Ám a különbségek sem lényegtelenek. Annyiban az amerikai nagytőke okosabbnak mutatkozott sok európai állam vezető hatalmánál, hogy nem gátolta meg (ha döntően Romney mellett volt is) Obama választási győzelmét. Sok szempontból ugyanis a nagytőke értelmes képviselőinek is jobb Obama, mint Romney. (Utóbbit, még a választás előtt, megírtam Esik eső csendesen c. netnapló bejegyzésemben, az interneten megtalálható, ezért most nem részletezem.)

Az elnökválasztás során voltak (és azóta is vannak) Amerikában gazdasági szakértők, akik határozottan úgy vélték (vélik): önmagában az államháztartás hiányának lefaragása nem biztosíthatja a gazdaság állapotának javulását. Sőt, mint a napokban az egyik neves közgazdasági szakértő kiemelte: nem is az államháztartás hiányának gyors felszámolása, illetve az adósság visszafizetése most az elsődleges cél, ha így tesznek, az csak súlyosbítja a helyzetet. Most elsősorban a gazdaságot élénkítő intézkedésekre, és általuk a munkanélküliség csökkentésére van szükség. Egy későbbi időpontban a gazdaság jobb állapota az államadósság csökkentését is lehetővé teheti. (Így vélekedett néhány hónappal ezelőtt az International Monetary Fund (IMF) vezetője is.)

Nem vagyok gazdasági szakember, de én is így gondolom. Megfontolt reformok, elfogadható kompromisszumokra épülő intézkedések kellenének az Európai Unióban is, amelyek nem kizárólag az államháztartási hiány csökkentését tartanák szem előtt. Európában a huszadik század első felében voltak már gazdasági válságok, mert kontinensükre is átcsapott az akkori világválság, amelyik a tőkés termelési rend veszedelmes rákfenéje. Meg kellene nézni azt is, hogy az akkori intézkedésekből (a jelentős időkülönbség és eltérő viszonyok ellenére) nem hasznosítható-e valami.

A jelenlegi világhelyzetben ennek a kicsi (és megítélésem szerint sok történelmi helyzetben, ha nem is mindegyikben, kevéssé értelmes, valamint, az ország érdekei szempontjából, nem nagyon becsületes vezetésű) Magyarországnak mi mindent lehetne tennie a válság enyhítésére, a gazdaság élénkítésére, a társadalmi viszonyok olyan javítására, amely a közösség többségének érdekeit inkább figyelembe veszi?

Onnan kellene kiindulni, hogy mi minden álságos, és egyúttal gazdátlan manapság, mert az érte felelősök nem akarják vállalni felelősségüket (nem csupán Magyarországon, de itt is). Ide tartoznak a történelmi múltról való hazugságok és elhallgatások, amelyek az elmúlt húsz év megítélésében is jelen vannak. Legtöbb ember előtt nem világos: melyik kormány mikor, miért vett fel külföldi hitelt, mit csinált vele, - és mit csináltak a pénzzel azok, akik kapták, valamint megfelelően ellenőrizte-e az állam a közpénzek felhasználását?

Kölcsön felvétele, ha azt a gazdaság élénkítésére, az ország teljesítő képességének növelésére használják fel, egyáltalán nem elítélendő. Továbbá: mit, mikor, mennyit kapott az ország az Európai Uniótól, miként történt ennek felhasználása, felhasználásának ellenőrzése? Igaz, hogy Magyarországnak valóban kára van az uniós tagságból, mint ezt ma Magyarországon, egyesek nyíltan, mások burkoltan, sejtetően hirdetik? Egyetlen napilap négy oldalán mindezt világosan le lehetne írni, - úgy, hogy azt még alacsonyabb iskolázottsággal rendelkezők is megérthetnék. No és miért nem történik meg az utóbbi, a részletekkel való megvetendő játék, ködösítés helyett?

Erény dicséretet érdemel, biztatást, hiányosság figyelemfelhívást rá, ha kell, szigorú kritikát. Nem kellene a magyar vállalkozókat hamis dicsfénnyel bevonni, - mert végső soron nem tesz jót sem nekik, sem az országnak, amelyben élnek. Reális gazdaságpolitika csak reális szemléleten alapulhat. Felelős kormánynak arra kellene törekednie (bármelyik, bármilyen kormánynak!), hogy a magyar vállalkozók tudása, képessége, versenyképessége növekedjen. Ezt nem helyes alárendelni a szavazatokra való vadászásnak!

A pazarlás - jó néhány példát láttunk rá az elmúlt húsz évben - elsősorban nem a kiskapukon keresztül eltűnt (vagy nem a megfelelő helyre került) pénzmennyiség miatt káros, hanem erkölcsöt romboló hatása miatt, ami az elpazarolt pénzek sokszorosát teszi ki veszteségként, még ha ez nem is mutatható ki egykönnyen. Ugyanilyen szempontból értékelendő az a korrupció is, amelyhez, - a szó tágabb értelmében - hozzátartozik nem csupán a jogilag is kifogásolható korrupció, hanem az előnyökkel való, jogilag lefedett megvesztegetések sorozata is. Szavazógépezetek kerekei megfelelő kenegetés nélkül nem forognának olyan látványosan, mint az elmúlt húsz évben tapasztalható volt, - de vajon többnyire az ország érdekének irányában forogtak? Ezen is elgondolkodhat az, aki akar.

Nevetséges, legtöbbször ráadásul igen primitív az a mocskolódás is, ami a rendszerváltás előtti időszakra vonatkozik. Nevetséges is, - de ennél sokkal lényegesebb, hogy tragikus, iszonyú sok kárt okoz (még ha a sárdobálóknak hasznot hoz is). Jó néhány olyan politikus volt az elmúlt húsz évben, akinek ilyesmi miatt is szégyellnie kellett volna (vagy kellene) magát. A huszadik század második felének történelméből nyilván nem kell dicsőíteni, ami nem volt arra érdemes, el kell ítélni, ami elítélendő, továbbá tapasztalataiból meg kellene nézni, hogy esetleg mi hasznosítható, - de a tárgyilagosság a becsületesség egyik alapvető követelménye. Tárgyilagosság nélkül nincs igazság, - helyét a hazugság foglalja el.

A világban (és így Magyarországon is) NEM CSUPÁN GAZDASÁGI VÁLSÁG VAN, hanem TÁRSADALMI VÁLSÁG IS.

A kettő erősen összefügg egymással. Aki nem látja mindkettőt, egyiket sem látja igazán.

(2012)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)